(ang. ejtsd: bens) a. m. 1. biróság; 2. a birói s 3. a püspöki testületnek gyülése. - Benchers, az Inns of Court (angol ügyvédtestületek) igazgatói és vezetői, fegyelmi hatalommal birnak az ügyvédek (barristerek) fölött, mely hatalom nemcsak megintésre, rosszalásra, a közös étteremből (hall) és a könyvtárból való kizárásra, hanem az ügyvédség gyakorlatától való kirekesztésre (u. n. disbarring) is kiterjedhet. Jogosítva vannak továbbá az ügyvédjelöltté (student) való felvételnek s az ügyvédgyakorlatra való bocsátásnak is a megtagadására. Határozataik ellen a birákhoz lehet felebbezni.
1. Német-B., kisközség Temes vm. vingai j.-ban, (1891) 1769 német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Román-B., kisközség ugyanott, (1891) 635 oláh lak.
Mihály (györgyei és füzesmegyeri), egyetemi jogtanár, született Jászberényben 1670., megh. 1728. 1712. és 1714-15. Nagyszombat városi országgyülési követe volt különösen a közjogot tárgyalta. Munkái: Conclusiones patrio-juridicae et consvetudinario jure inclyti apostolici regni Hungariae (1691); Dissertatio prooemialls (1693); Novissima dieta (1722).
1. Dénes, egyetemi magántanár, budapesti rendőrorvos, szül. Nyiregyházán 1858. A budapesti egyetemen tanult s ugyanitt avattatott doktorrá 1881. A tanfolyam alatt, 1877-1880-ig az állatorvostani intézetben fizetéses preparátor, 1882-ig u. o. Thanhoffer tanár asszisztense volt. Még ez évben Münchenbe ment, ahol három évet töltött Ziemssen tanár klinikáján, két éven át mint állami ösztöndijas. Hazatérve, a II. belgyógyászati klinikán egy évig fizetéses gyakornok, egy évig II. tanársegéd 3 évig első tanársegéd volt Wagner, Ángyán és Kétly tanárok mellett. Magántanárrá lett 1890., ugyanez évben neveztetett ki a budapesti kir. államrendőrséghez kerületi orvossá. A budapesti orvosegyesület 1891-iki Balassa-diját ő nyerte el a dr. Jónással közösen megirt Thermopalpatio c. munkával. Értekezései és kazuisztikus közleményei hazai és német szaklapokban jelentek meg.
2. B. Gyula, legkiválóbb történeti és arcképfestőink egyike, szül. Nyiregyházán, Szabolcs vármegy ében, 1844 jun. 28.: A művészet iránt érzett vonzalmat hihetőleg atyjától örökölte, ki fiatal korában rézmetszéssel szivesen foglalkozott. B. már öt éves korában, a magyar szabadságharc alatt oly ügyesen rajzolt honvédeket, kozákokat, huszárokat, lovakat és társzekereket, hogy egy orosz ezredes két rubellel ajándékozta meg a feltünő tehetségü fiucskát. A rajzolás elemeibe Kassán Klimkovics Béla tanár vezette be, ki megismertette őt az antik tárgyakkal s arra biztatta, hogy mindjárt a természet után csináljon kisebb kompoziciókat. Reáltanuló korában a tanári festészeti akadémiáról éppen visszatért Klimkovics Ferenc vette át oktatását, ki még inkább kifejlesztette benne a művészetek szeretetét. Atyja akkor még mérnököt vagy építészt akart képeztetni belőle, de nagybátyja B. József és Kalchbrenner Károly szepes-olaszi evangelikus lelkész, ki maga is ügyes rajzoló és lekes műbarát volt, sürgetésükkel kivívták hogy az aggódó atya végre nem gördített akadályt fia hajlama elé s 17 éves korában őt a müncheni festészeti akadémiára vitte, hol a legszebb sikerrel tette le a fölvételi vizsgálatot. Egy évig az antikok termében dolgozván, a festészeti osztályba Anschütz tanárhoz jutott, ki nagy haladását látva, csakhamar példányképül állította őt tanítványai elé. B.-nak azonban csak egy vágya volt, hogy mielőbb Piloty mellé juthasson, kinél ez idő szerint Wagner Sándor, Lietzenmayer, Makart, Lenbach és Defregger voltak a kiválóbb tanítványok. Piloty biztatta is őt, hogy mihelyt üresedés lesz az iskolájában, magához veszi; egyelőre pedig azt tanácsolta neki, hogy álljon össze néhány társával és béreljen magánműtermet. B. megfogadta a jó tanácsot s a Szinnyei Pállal és Salamon Gézával bérelt műteremben festette meg Vizbefult balatoni halász-át, mely annyira megtetszett Pilotynak, hogy 1865 tavaszán végre fölvette őt tanítványai közé. Ugyancsak azért a festményéért állami ösztöndijat is nyert, mi nagyban fokozta buzgólkodását. B. félév alatt oly meglepő haladást tett Piloty műtermében, hogy az a müncheni Maximilianeum freskóinak festésénél is alkalmazta s mindig kitüntette a fiatal magyar festőt. Ugyancsak Piloty oldala mellett festette 1867. Hunyady László bucsuja barátaitól c. hatásos képét, mely a nemzeti muzeum tulajdona. Második történeti kompoziciója: II. Rákóczy Ferenc elfogatása a nagysárosi várkastélyban már oly bevégzett művészt árult el, hogy B. kilépett Piloty iskolájából és önálló műtermet nyitott Münchenben. A kompozició és szinezés tekintetében egyaránt kiváló festmény Károly román fejedelem bukaresti palotájában látható. Ugyanabban az esztendőben a b. Eötvös József kultuszminiszter által hirdetett pályázatra készítette Vajk kereszteltetése c. vázlatát, mely annyira kivált a pályaművek közül, hogy a kormány teljes kidolgozásával is megbizta őt. Vajk kereszteltetését 1871. követte: XVI. Lajos és Maria Antoinette gyermekeikkel a versaillesi palotában az ostrom alatt. Ez a kép rendkivül feltünést keltett s különösen bravuros színezésével lepte meg a műértőket. A francia történetből merített tárgyat XV. Lajos Dubarry boudoirjában c. festményéhez is mely szemkápráztató szineivel igyekszik ellensulyozni a kissé frivol felfogást. B. 1875. I fejezte be Vajk kereszteltetését a ezért a művéért egy londoni műárus a magyar kormánytól kapott tiszteletdíj kétszeresét igérte neki. A festmény kompozició és szinezés tekintetében egyaránt a velencei nagy koloristák hatásos alkotásaira emlékeztet s a nemzeti muzeum képtárának egyik legbecsesebb darabját képezi. Ide került a Bacchansnő is, mely az 1882-iki bécsi nemzetközi műkiállításon keltett feltünést. A már elősoroltakon kívül nagyobb alkotásai még: Az első magyar biztosítóintézet megalapítása, az alapítók kitünően csoportosított egykoru arcképeivel és a Mályvák közt c. vidám hatásu kép melyet I. Ferenc József király vásárolt meg budavári képtára számára. Régibb kisebb igényü művei közül az Alamizsná-t, A két barát-ot s a Kis savoyard-ot kell felemlítenünk. B. 1884. Budapestre tette át lakását s jelenleg mint a festészeti mesteriskola igazgatója működik. A kiváló művész ujabb időkben csaknem kizárólag arcképek festésével foglalkozik. Enemü művei közül gr. Károlyi Gyula és Tisza Kálmán térdképei a legkitünőbbek. Ezek az arcképek nemcsak a hazai hanem a külföldi képkiállításokon is nagy fel tünést keltettek s több arany érmet szereztek a művész számára. B. legujabb történeti festménye a Budavár visszafoglalása a törököktől c. nagyméretü kompozició lesz, melynek elkészítésére már évek előtt a fő- és székvárostól kapott megbizást. B. a Ferenc József-rend lovagja s ezenkivül a «Pro lítteris et artibus» érem tulajdonosa.
3. B. János, jogi író, szül. Losoncon 1817. meghalt 1852. Ügyvéd, majd járásbiró volt. Egy ideig a Jelenkornak volt munkatársa s dolgozatai Széchenyinek figyelmét is fölkeltették; 1843. jelent meg tőle: Alkotmányozás vagy vélemény a megyei és sz. kir. városi kérdések iránt; 1845. megjelent műve: A szabadság és társadalmi rend elméletei 100 db arany jutalmat nyert. Több fordításon kivül, ezek közt Európai titkok, még két pályaművet irt: A magyarországi hitbizományok célszerü átváltoztatásáról (1845) és Ügyvédi viszonyok (1847).
4. B. József, publicista és történetiró, szül. Jaszenován, Árva vmegyében 1728 febr. 28., megh. Pozsonyban 1784 aug. 31. Tanult Jenában és Halléban s hazájába visszatérve, Praetensio Brandenburgica in Silesiam (Bécs 1758) c. művével nagy figyelmet keltett. Már előbb is adott ki Compendium Hungariae geographicum (Pozsony 1753 és 1768) c. munkát Bél Mátyás Notitiája után. 1755. a késmárki evang. főiskola rektora, 1760. pedig a pozsonyinak igazgatója lett. 1771. elfoglalva előbbi állását visszatért ujra Késmárkra. Ez időben adta ki Ungaria semper libera, suique juris et nunquam vel Principi vel genti alicui externae obnoxia c. művét (Bécs 1764). 1776. Pozsony szenátorrá választotta, 1784. pedig az elhalt Kollár Ferenc cs. kir. könyvtárnok helyébe II. József őt nevezte ki, de a kineveztetését tartalmazó levél olvasása közben szélütés érte, melynek következtében meg is halt. Irodalmi érdemeit Mária Terézia is elismerte és meg is ajándékozta őt. Már említett művein kívül fontosabbak: Conunentatio juridica critica de haereditario jure sereniss. domus Austriae in apost. regnum Hungariae (Eusebius Verinus névvel Bécs és Lipcse 1771). Jurium Hungariae in Russiam minorem et Podoliam, Bohemiaeque in Oswiciensem et Zatoriensem ducatus praeviae explicatio (Bécs 1772, u. o. u. a. évben franciául és németül is). Irt még több jogtörténeti munkát és értekezést, részben latin, részben német nyelven.
5. B. Miklós, hirlapíró, szül. Losoncon 1819., megh. Nyiregyházán 1862. jun. 14. Jogi tanulmányait Eperjesen végezte s 1842. ügyvédi oklevelet nyert. A szabadságharc alatt, mint népszónok és hirlapiró tette nevét ismeretessé. A szabadságharc lezajlása után elfogták és halálra itélték, de ez itéletet az uralkodó kegyelme fogságra változtatta, melyből 1863. szabadult ki. Az 1861. országgyülésen Nyiregyházát képviselte. Műve: A kenyérmezei csata (Pest, 1846. Életképek V. kötet).
1. Ferenc, német zeneszerző, szül. Alt-Benatekben, e bunzlaui cseh kerületben 1709 nov. 26., megh. Potsdamban 1786 márc. 7. 18 éves korában Prágába, innen Bécsbe ment, hol Franciscello tanította; utóbb karmester lett, mig 1740. a porosz koronaherceg vette szolgálatába. Graun helyett 1771. kir. hangversenymester lett és ez állásában halt is meg. Számos tanítványa volt; sok becses és kedvelt szerzeménye maradt fenn. Játékát Burney angol zenebiráló eredetinek mondja; a hegedün legfőbb jelessége volt az énekszerü zengő, kifejező előadás.
2. B. Frigyes Vilmos Henrik, Ferenc fia, szül. Potsdamban 1745 jul. 15., megh. 1814 jun. 19. A porosz király kamarazenésze, mint hegedü-, orgona- és zongoraművész és zeneszerző tünt ki. 1789-ben az orosz császárné számára az Orpheus, Alceste stb. c. operákat irta. Azonkívül szonátákat szerzett zongorása, kisérettel, koncerteket hegedüre és fuvolára, triókat vonós hangszerekre és zongorára.
3. B. György, az előbbiek rokona, szül. Jungbunzlauban 1721., megh. Köstritzben 1795 nov. 6. Olaszországban tanult; 1742. hegedüs lett a királyi zenekarban Berlinben, 1748. gothai karmesterré lett, 1778. érzékenykedésből lemondott ez állásáról, műutazásokat tett Olasz-, Német-, és Franciaországban, ezután Bécsben, Gothában és Ronneburgban élt. 14 operát irt; becsesebbek egyházi zeneművei, melyeknek kéziratait a berlini kir. könyvtár őrzi.
4. B. Károly Henrik Armin, szül. Potsdamban 1748 máj. 2., megh. 1802 márc. 15. Frigyes öccse. Az adagiónak a hegedün való előadásában majdnem utolérte atyját, és azonkivül több jeles darabot is irt hegedüre. A király, kit zenére oktatott, 1802-ben hangversenyigazgatónak nevezte ki.
5. B. Róbert, német politikus, szül. Liegnitzben 1816 febr. 18. Jogot hallgatott Münchenben és Berlinben. 1848 óta szakadatlanul tagja a porosz képviselőháznak s 1867 óta a birodalmi gyülésnek is. A mérsékelt szabadelvü párt egyik vezére, 1878 óta a képviselőház alelnöke.
magas tetejü sapka, melyet Persiában a dervisek viselnek.
Cecil, angol orientalista, szül. Londonban 1856 jul. 1. 1885 óta a londoni University Collegeban a szánszkrit nyelv tanára: Munkái: A catalogue of Buddhist Sanskrit Manuscripts in the University library in Cambridge (Cambr. 1882), A journey of literary and archeological research in Nepal and Northern India (u. o. 1884).
Lázár, német filozofus és matematikus, szül. Berlinben 1762 okt. 18., megh. u. o. 1832 márc. 28. Először üvegköszörüléssel kereste kenyerét, amellett tanult, főkép matematikát. Berlinben nyilvános előadásokat tartott a matematikából s esztétikából, azután Göttingába ment, ahol fizikával és kémiával foglalkozott. Közben megismerkedett Kant rendszerével s Bécsbe ment, hol Kant filozofiája fölött s az esztétikáról tartott előadásokat. A bécsi kormány rossz szemmel nézte ez előadásokat s eltiltotta. Ekkor B. Harrach gróf házában talált menedéket, ahol válogatott közönség előtt folytathatta előadásait s irodalmi működését. 1797. visszatért Berlinbe. A francia megszállás idejében a Haude és Spener-féle politikai lapot szerkesztette. Élénk részt vett a hitközség életében, igazg. volt a zsidó Freischule-nak. Művei: Über Parallellinien (1786); Versuch einer logischen Auseinandersetzung des mathem. Unendlichen (1796); Versuch ü. das Vergnügen (két köt. 1784); Vorlesungen über die Kritik der reinen Vernunft (1795); Vorl. ü. d. Kritik der praktischen V.(1796); Vorl. ü. d. Kritik d. Urtheilskraft (1796); Versuch einer Geschmackslehre (1798); Vers. einer Rechtslehre (1802); Philotheos oder über den Ursprung unserer Erkenntniss (a berlini akadémiától koszoruzott két mű Block-kal együtt 1802); Selbstbiographie (1804).
1. Imre, hittudor, nyitrai püspök, szül. Baján 1834 aug. 28.; a teologiai pályára lépve, mint a bécsi Pázmáneum növendéke végezte tanulmányait; 1847 aug. 29. pappá szenteltetett Kalocsán; egy ideig segédlelkészkedett; 1848-tól a kalocsai papnevelő tanulmányi felügyelője volt s egyuttal mint az egyházjog és lelkipásztorkodástan tanára működött. 1852. érseki levéltárnok, 1853. szentszéki jegyző, a következő évben futtaki plébános, 1858. kerületi jegyző, 1864. esperes lett. 1869. Ujvidékre került plébánosnak és az Isten áldásáról cimzett apátságot kapta. 1878. Ujvidék országgyülési képviselője lett és a szabadelvü párthoz csatlakozott; 1884. ujra megválasztották. 1886. kalocsai kanonokká, 1886. besztercei, 1893. nyitrai megyés püspökké neveztetett ki. Főpásztori szózata a Religióban (1887. II. 27. sz.) jelent meg, mely lapnak több évig munkatársa volt. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.
2. B. József, hittudor, kalocsai kanonok, szül. Martonoson Bács vmegyében 1823 jan. 30. 1846. jul. 30. misés pappá szenteltetett; 1848. a kalocsai papnevelőben tanulmányi felügyelővé neveztetett ki. 1851. Kalocsán szentszéki iktatóvá, tanulmányi felügyelővé s az egyházi történet és jog tanárává neveztetett ki. 1853 hittudori oklevelet nyert és teologiai tanár lett. 1855. kalocsai prépost és hitoktató, 1859. ó-becsei plébános, 1861. egyházkerületi jegyző és alesperes, 1869. apát, 1878. kalocsai kanonok s a plébánia igazgatója, 1886. tiszakerületi főesperes és a teol. kollégium igazgatója lett. Papnövendék korában a magyar iskola Munkálataiban (1844-46) eredeti s fordított dolgozatokat közölt: értekezéseket irt 1857-től a Religióba, a Kat. Néplapba; a Pázmány-Füzetekben (1856) egyházi beszéde jelent meg; munkatársa volt az Egyet. M. Enciklopediának. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.
A magyar mondák Bendacuznak (Kézai), Bendeguznak (Budai Kr.), Bendekuznak (Dubnici Kr.), Wendeguznak (Pozsonyi Kr.), Bendekusnak (Képes Kr.) vagy Bendeguck-, illetőleg Bendekucznak (Thuróczi) nevezik Etele, Buda és Keve (Kue, Reuva) apját, aki Turda fia volt s az egyik változat szerint az Érd (Kézai és Budai Kr). vagy Ed (Pozsonyi Kr.), másik szerint a Kádár (Képes Kr. Dubnici Kr., Thuróczi) nemzetségből származott. Vámbéry Á. (A magyarok eredete 184, 408.) a névben ama persa kölcsönszók egyikét gyanítja, melyek a magyar nyelvben fönmaradtak; szerinte «bende-i-kusz» katonai jellegü személynév, ily jelentménnyel: a dob rabszolgája; semmi ok sincs azonban arra, hogy ne a históriai Mundzukh (l. o.) név magyaros alakjának tekintsük. A Mundzuk vagy Munduzug név egészen a rendes magyar hangtörvények szerint vált Bunduzuggá vagy Bunduguzzá s ebből a Csunád-Csenádhoz hasonló hangváltozás szerint Bendakuzzá. Mint ilyen, legfontosabb bizonyíték arra, hogy a magyaroknak voltak ősrégi, magukkal hozott hun hagyományaik. Hogy Attila Mundzuknak volt a fia, ez históriai tény; de ha krónikáink ezen adatot Jornandesből v. kompilatoraiból vették volna át: a Mundzuk név megmaradt volna náluk vagy olyanforma torzításon megy vala keresztül, amit a hibás olvasás idéz elő, holott a B. és változatai magából az élő nyelvből valók; a krónikairó tehát csakis a szájról-szájra adott hanyomány, a regősök dalai után irhatta, hogy Etele B.-nak volt a fia. Ezen históriai maghoz aztán mondai elemek is tapadtak, minő az hogy B. fiai az Érd, Ed vagy Kádár nemzetségből származtak. Érd nevü falu van Fehér vmegyében s mellette a hires Százhalom (l. o.), a monda szerint a hunnok és rómaiak közt Pannónia birtokáért folyt véres harcok egyik szintere. Fehér vármegye középső részét a honfoglaláskor hun-bolgár eredetü elemek szállták meg. (Arch. Ért. 1892. XII. k. 4. A. 313. lap); lehet hogy ezek egyik nemzetségét nevezték Érdnek, s innen vették a mondát tekintve, hogy az Ed és Eudu név a kun vezérek közt is előfordul, sőt Ed a monda egyik változata szerint Etelének volt az unokája. Ami a Kádár nemzetséget illeti, a monda eredeti alakja az lehetett, hogy a hunbolgár elemnél volt egy birói tisztség, mely el «kádárnak» neveztek s a Bendeguz fiaivá tett honfoglaláskori vezérek valamelyikének nemzetségéhez volt kötve a kádár nevü birói tisztség, a nemzetség neve pedig Érd lehetett. A krónikairók a hagyománynak ezen két adatát nem tudták összeegyeztetni s az egyik rész megtartotta az egyik adatot a másik pedig a másikat.