falu Oberbayern bajor kerületben. 1000 lak.; egykoron híres apátság állott mellette, amely most rokkantak házául szolgál. Tőle D-re van az 1804 m. magas, meredek és szép kilátást nyújtó Benedikten wand. Daffner, Gesch. des Klosters B. 704-1803. (München 1893).
finom francia származásu pálinka, mely Fécamp helység B. kolostorából származva kapta nevét, de jelenleg egyéb helyeken is gyártják s minden országban forgalomba kerül.
Grigorjevics Vladimir, orosz lirikus, szül. 1807 nov. 5. (ó napt.), megh. 1876 ápr. 14. (ó napt.) Szt.-Pétervárott. Pétervár egyik katonaiskolájában növekedett, kezdetben mint katonatiszt szolgált, később azonban pénzügyi hivatalba lépett. Egyike az orosz irodalom amaz úttörőinek, akik - élükön Puskinnal - az orosz költészetben a nemzeti irányt meghonosították. Költeményeit mély érzés és eszményi felfogás jellemzik. Műveit Puskin és Zsukovszkij biztatására először 1835-ben adta ki, majd 1856. Sztihotvoreníja (Költemények) cím alatt összes művei jelentek meg, amelyeket 1857. a Novyja Sztihotvoreníja (Ujabb költemények) követtek. Lefordította Mickiewicznek Konrad Wallenród c. elbeszélő költeményét is (1863).
József, szül. Vajda-Hunyadon 1829 márc. 19. Katonai kiképeztetésben részesült és mint huszárszázados küzdötte végig a szabadságharcot. Később Olaszországban a magyar légióba állott, résztvett az 1859-ki hadjáratban, valamint a sziciliai expedicióban, és őrnagyi rangra emelkedett fel. 1869. Egyiptomot látogatta meg s tapasztalatait «Nilusi emlékek» c. munkában adta ki. Jelenleg Vajda-Hunyadon él.
Gyula Roderik, német szinműiró, szül. 1811 jan. 21. Lipcsében, hol 1873 szept. 26. megh. 1831-41. szinész volt Das bemoste Haupt c. drámájának sikere (1841) folytán kizárólag az irodalomnak adta magát. De 1842. a kölni, 1844. az elberfeldi, 1855-59. a majna-frankfurti szinház vezetője volt. Igen sok komoly s különösen víg szinműveket irt, melyek közül legjobbak: Das bemoste Haupt, Wespe, Eigensinn, Die Dienstboten, Die Hochzeitsreise, Die Eifersüchtigen. Der alte Magister, Der Vetter, Ein Lustspiel, Das Lügen, Die Zärtlichen Verwandten, Aschenbrödel. Termékeny iró volt, kinek darabjai sokáig nagy népszerüségnek örvendettek. Ma leszorul a szinről, mert darabjai ügyesen vannak ugyan megszerkesztve, komikai erőben nem szükölködnek és párbeszédei sokszor szellemesek; de általában köznapiak, laposak, mélyebb fölfogás és költőiség nélküliek. Összegyüjtött szinművei 1846-74, 27 köt. Mint az elberfeldi zeneiskola tanára nehány igen jó tankönyvet irt: Der mündliche Vortrag (3. köt., 3. kiad. 1871). Das Wesen des deutschen Thythmus (1862), Katechismus der deutschen Verslehre (2. kiad. 1879). Katechismus der Redekunts (3, kiad. 1881). Kitünő rajzok: Bilder aus dem Schauspielerleben (1851, 2 köt.). Hagyatékából megjelent könyve: Die Shakesperomanie (1873) a legnagyobb drámaköltő bárgyu és botrányos lehordása. Magyar Ford. A nőgyülölő. Vigjáték 1 felv. Ford. Ujházi Ede. (Bpest 1875. Nemzeti szinház könyvt. 66.)
A régi germánoknál a vagyoni s birtokviszonyoknak alapfogalma az u. n. Gewere volt (l. o.). A népvándorlás óta a Geweren alapuló birtokszabályozásnak nevezetes ellentétét képezi a B., mely különösen a frank birodalomban fejlődött ki. A királyok ugyanis azoknak, kik ezért bizonyos személyes teljesítésekre, nevezetesen bizonyos személyes teljesítésekre, nevezetesen hadi szolgálatra vállalkoznak, a szabad rendelkezésök alatt álló földekből nagyobb-kisebb terjedelmü birtokot használatul átengedtek. Ez tehát feltételes és ideiglenes birtok volt, mert csak a kikötött személyes teljesítések feltétele alatt adományoztatott, s csak addig tartott mig az adományozott a feltételeknek eleget tett. Az ily birtokokat nevezték beneficiumoknak, ellentétben azokkal a szintén ideiglenes birtokokkal, amelyek átengedése nem személyes teljesítések hanem bizonyos bér (census) fizetése mellett történt. A beneficiumoknak egy másik faja az u. n. commendatióban találta alapját, mely abban állott, hogy egyes kisebb földbirtokosok, hogy egy hatalmas főurnak oltalmában részesüljenek, korlátlan tulajdonu birtokukat neki felajánlották, s maguknak csak beneficiális birtokul tartották fenn. A B.-ok eredetileg csak a megadományozott életére szólottak, s csak későbben lettek örökösök. A B. képezi a hűbéri rendszernek is alapját.
(lat.) a. m. jótétemény és jogkedvezmény; a középkorban, visszavehető hűbér; oly javak megjelölésére is használják, amelyeknek haszonélvezetét fizetésül átengedik. - B. abstinendi. A római jog szerint az örökség megszerzéséhez rendszerint annak elfogadása (aditio hereditatis) szükséges, az örökösök tehát a javukra megnyilt örökségben csak akkor örökölnek, ha akarnak, s azért önkéntes örökösök (voluntarii heredes). Bizonyos személyekre nézve azonban ettől eltérőleg az a szabály állott fenn, hogy ezek az örökség megnyíltával (delatio) közvetlenül a törvény erejénél fogva (ipso jure), tehát szükségszerüen megszerzik az örökséget, akár akarják akár nem, s azért szükségszerü örökösök (necessarii heredes). Ettől a kényszerü és sokszor (jelesül ha a hagyaték adósságokkal tul volt terhelve) éppen nem kivánatos örökléstől való menekülésre szolgált a B. vagyis az örökség visszautasításának joga, szószerint: tartózkodás jogkedvezménye, igy nevezve azért, mert csak addig volt gyakorolható, mig az örökös az örökségbe való beavatkozástól tartózkodott. A modern jogok, amennyiben azt az álláspontot foglalják el, hogy az örökség megszerzéséhez annak elfogadása nem szükséges, hanem megszerzése az örökség megnyiltával a törvény erejénél fogva történik, a visszautasítási jogot feltétlenül elismerik, s annak gyakorlatára bizonyos záros határidőt tüznek ki. - B. adhaesionis (lat.) a. m. (védelmezett) csatlakozás jogkedvezménye, mely szerint több vádlott-társ esetében a felebbező vádlott előnyére szolgáló tekintet alapján, ha az bűntársaira is kiterjed, az itélet az utóbbiak javára is megváltoztatandó, habár ezek felebbezéssel nem éltek is, hanem az itéletben megnyugodtak. A biróság tehát ebben az esetben úgy tekinti a dolgot, hogy a nem felebbező vádlottak a felebbező vádlott-társ felebbezéséhez csatlakoztak. A B. az anyagi igazságot kereső büntető pernek feltétlen követelménye. Mily megsértése volna az anyagi igazságnak, ha p. a felsőbb biróság azt látná, hogy az alsó biró a büntető törvény téves felfogása alapján büntetendőnek nyilvánított oly cselekményt, mely a büntető törvény szerint nem büntetendő, s az itéletet még is csak a felebbező, habár kézzelfoghatólag ártatlanul elitélt, bűntársai pedig az anyagilag igazságtalan itéletet helybenhagyni volna kénytelen, pusztán azért, mert ezek a vádlottak ügyefogyottságuk miatt az itéletben megnyugodtak! A B.-ot birói gyakorlatunk is egész terjedelmében elismeri, s alkalmazása éppen nem tartozik a ritkaságok közé. - B. cedendarum actionum. A római jogban a kezesnek biztosított jog, melynél fogva az általa kielégített hitelezőtől a főadós elleni követelésének s az annak biztosítására a főadós által esetleg rendelt zálogjognak átengedését követelheti. Az intézménynek alapja az a felfogás, hogy a kezesnek magánál a kezességi viszonynál fogva a főadós irányában nincs igénye, a kezességi viszony alapján tehát a főadós ellen viszontkereseti joga nincs. E jogkedvezményre azonban nem vagy legalább nem mindig volt szükség, mert a kezes, ha a főadós megbizásából vállalt kezességet, a megbizás alapján (az u. n. contraria mandati actio-val vagyis a megbizottat a megbízó ellen illető keresettel) ha pedig megbizás nélkül járt el, a megbizás nélküli ügyvitel alapján (az u. n. contraria mandati actióval az ügyvivőt - negotiorum gestor - az ügytulajdonos - dominus negotiorum - azaz az ellen, kinek ügyében eljárt, illető keresettel) érvényesíthette igényeit. A modern jogfelfogás szerint a kezes a kezesség alapján bir a főadós ellen viszontkereseti joggal, illetve a hitelező követelése a törvény erejénél fogva - ipso jure - megy át a kezesre, aki a hitelezőt a főadós helyett kielégítette, mindez természetesen csak annyiban, amennyiben a főadós és a kezes közötti külön jogviszony az igényt ki nem zárja. - B. competentia. A római jogban oly jogkedvezmény, melynél fogva az adós hitelezőjétől követelhette, hogy ez neki annyit hagyjon meg, amennyi életfentartására szükséges. E jogkedvezmény csak bizonyos személyeket illetett meg. - B. dationis in solutum pedig az adósnak joga, melynél fogva készpénz hiányában legjobb dolgait birói becslés szerint a hitelezőnek fizetés fejében átengedhette. A hitelezőnek megfelelő kötelezettsége, hogy az átengedett dolgokat kifizetés fejében átvegye, kivitelt képez azon általános elv alól, hogy a hitelező azon dolog helyett, melyet követelhet, más dolgot elfogadni nem tartozik. Aliud pro alio invito creditori solvi non potest. - B. deliberandi meggondolási idő, az örökjogban azon határidő, amely alatt némely törvényhozások szerint az örökös nyilatkozni tartozik, vajjon a végrendelet, vagy törvényes örökösödés utján reá háramlott örökséget elfogadja-e. L. még Örökösödés. - B. divisionis. Ha valakiért - a főadósért - többen vállalnak kezességet, a társkezesek ellenkező kikötés hiányában a hitelezőnek egyetemleg felelősek, azaz a hitelező a társkezesek bármelyikétől az egész követelését igényelheti. A római jog ezzel szemben a társkezesek javára azt a jogkedvezményt hozta be, hogy a perbe vont társkezes követelhette, hogy a követelés csak egyik részének fizetésére köteleztessék, amennyiben társai is fizetésképesek. Később e jogkedvezmény némely más egyetemleges adósokra is kiterjedt. - B. inventarii a leltárjog jogkedvezménye. Némely törvényhozások szerint az örökös, minthogy az örökhagyó összes vagyoni viszonyaiba lép, az örökhagyó összes vagyoni viszonyaiba lép, az örökhagyónak összes adósságaiért és pedig nemcsak az örökség erejéig, hanem feltétlenül, tehát amennyiben az örökségből ki nem futja, saját vagyonával is felelős. Ennek a veszélynek elhárítására szolgál a B., mely abban áll, hogy az örökös, aki kijelenti, hogy az örökséget csak a hagyaték leltározása mellett fogadja el, a hagyatékot terhelő adósságokért csak öröksége erejéig szavatol. L. Örökösödés is. - B. juris, a törvény által biztosított kivétel az általános szabályt felállító törvény alól bizonyos személyek, dolgok vagy jogviszonyok javára. - B. ordinis seuexcussionis (németül: Einrede der Vorausklage). A kezest megillető az a jog, melynél fogva követelheti, hogy a hitelező követelését elébb a főadós ellen érvényesítse, s ellene csak azután és annyiban forduljon, amennyiben a főadós vagyonából kielégítést nem nyert. L. Kezesség. - B. personae és causae. Az első alatt a személyek bizonyos osztályának (p. o. a kiskoruaknak), a másik alatt a dolgok vagy jogviszonyok bizonyos osztályának (p. o. csőd esetében bizonyos követeléseknek) biztosított jogkedvezményeket értjük. A B. lényege a kedvezményezettnek általánosságban, tehát nem egyénileg (individualiter) meghatározása, mert utóbbi esetben nem B., hanem privilegiumról - kiváltságról - szólunk. - B. separationis. Az örökségi hitelezőknek az a joga, melynél fogva követelhetik, hogy az örökhagyó vagyona az örökösnek vagyonától külön választassék s első sorban, tehát az örökösnek saját hitelezői fölötti elsőbbséggel az ő kielégítésökre fordíttassék. Az örökségi hitelezőknek ez a joga a hagyományosokra is kiterjed. A B. egyházjogi szempontból l. Egyházjavadalom.
(ang., ejtsd: benefit-bilding-szoszájtisz), Angliában fennálló, önsegélyen alapuló házépítő egyletek. A legrégibbet 1815. alapították Kirkudbright-ban (Skóciában). Tőkéjüket a tagok járulékaiból gyüjtik s kamatra kikölcsönzik. A házépítés céljából kölcsönt fölvevő tag jelzálogi biztosítékot tartozik nyujtani s csak bizonyos, előre meghatározott időpontra részesül előlegben, amelyet amortisáció utján törleszt. Lényegükben tehát jelzálog hitelbankok, melyek azonban időnként nagyobb földterületeket vásárolnak, hogy azokat parcellákra osztva, a tagok rendelkezésére bocsássák. Némely egyletnél az előlegeket a tagok között kisorsolják vagy elárverezik s e szerint az egyleteket vagy ballott societies (sorsoló társ.) vagy sale-societes, elárusító társaságoknak nevezik. Ezen házépítő egyletek Angliában igen el vannak terjedve 1887-ben létezett 2404 egylet 605 000 taggal, a melyek 36 313 515 font st. saját tőke és 15 606 308 font st. idegen tőke felett rendelkeztek. 50 millió font st.-nél több jelzálogkölcsönt nyujtottak. Igen figyelemreméltó eredményeket mutathatnak fel s nagyban hozzájárultak a munkásosztály lakásviszonyainak javításához és a társadalmi béke szilárdításához.
város a hajdani Aquitaniában, most Pau, Béarn fővárosa.
1. Frigyes Ede, német bölcsész, szül. Berlinben 1798 febr. 17., megh. 1856. Szülővárosában a gimnáziumot bevégezvén, az 1815-iki hadjáratban mint önkéntes vadász vett részt, 1816. a hallei egyetemen a hittudományokra adta magát, de már a következő évben Berlinben bölcsészeti tudományokat folytatott. Irányát (empirizmus) két munkája jellemzi; Erfahrungsseelenlehre als Grundlage alles Wissens (Berlin 1820) és Erkenntnislehre nach dem Bewusstsein der reinen Vernunft (Jena 1820). Nemsokára ezután a berlini egyetemen magántanárrá lőn, de mivel egy 1820. megjelent munkájában; Grundlegung zur Physik der Sitten anyanyelvi tanokat véltek felismerthetni, az előadásoktól eltiltatott. E vád ellen védekezett Schutzschrift für meine Grundlegung zur Physik der Sitten (lipcse 1823) és 1824-ben Göttingába ment, hol ismét mint magántanár nyert alkalmazást. Ottani tartózkodása alatt megjelentek tőle; Beiträge zu einer rein seelenwissenschaftlichen Bearbeitung der Seelenkrankheitskunde (lipcse 1824) és Psychologische Skizzen (1827). Ez évben jutott ismét Berlinbe, hol Hegel halála után, 1832. a bölcsészettan rendkivüli tanára lőn. 1854. márc. 1-én eltünt és 1856 tavaszán a Charlottenburg melletti hajócsatornában találták meg holttestét. Az említett műveken kivül még számos munkát tett közzé, melyek közül különösen említendő: Lehrbuch der Psychologie als Naturwissenschaft (Berl. 1877, 4 kiad.); Erziehungs- u. Unterrichtslehre (Berlin 1876, 4 kiad.); Grundklinien der Sittenlehre (Berlin 1837-41); System der Logik als Kunstlehre des Denkens u. o. 1842), melyek mindegyikében a lélektan alapján fejti ki eszméit, mert bizonyos tekintetben az képezi egész rendszerének alapját, melynek minél alaposabb kifejezésére és feldolgozására 1851-53-ig folyóiratot is adott ki; Archiv für die pragmatische Psychologie. Nem tagadja, miként Herbart, a lelki tehetségeket, de azokat csupán a tapasztalásból véli kimeríthetőnek és négy alapműveletre (Grundprocesse) vezeti vissza. Tantételei sok tekintetben Herbart tanaira emlékeztetnek és csak új terminologiával vannak ellátva. B. pedagogiai rendszere sok jelest tartalmaz és méltán nyerte el a közelismerést.
2. B. Frigyes Vilmos, a kórboncolástan tanára Marburgban, szül. Celleben (Hannover) 1824-ben, megh. 1882. Doktor lett 1846. Először gyakorló orvos Celleben, azután katonaorvos, majd a londoni német kórház orvosa volt. 1851. Hannoverben telepedett le. 1853. udvari orvosa lett az odenburgi nagyhercegnek. 1858. titkos orvosi tanácsosi címet nyert és a marburgi kórbonctani intézet igazgatójává nevezett ki. 1863 rendkivüli, 1867. rendes tanárává lett ugyanott a kórboncolástannak. Munkái: Der phosphorsaure Kalk in physiologischer und therapeutischer Beziehung; Zur Entwickelungsgeschichte der Oxalurie; Studien über das Vorkommen, die Verbreitung und die Function von Gallenbestandheilen in den thierischen und pflanzlichen Organismen; Constitution und constitutionelles Kranksein des Menschen.