(lat.) a. m. érdemekben dús ember.
mór iró, akitől állítólag Cervantes a Don Quixote-ot plagizálta.
l. Telepítés. - A tógazdaságban valamely már kihalászott tóba újabb halivadék bebocsátása. A B. nagysága a tó jóságától, nagyságától, továbbá a halak korától s attól is függ, hogy mennyi ideig maradnak a benépesítendő tóban. L. Tógazdaság.
(Beneov), az ugyanily nevü kerületi kapitányság fővárosa Csehországban (1890) 5589 lak., régi városházával, bőrgyártással, gőzmalommal, maláta- és sörgyártással. Közelében van Konopischtfalu, Ferenc Ferdinánd főherceg kastélyával, gőzfürészmalommal. - 2. Deutsch-B., város Kaplitz kerületi kapitányságban Csehországban, a Schwarzava mellett, (1890) 2215 lak., 3 gőzmalommal és deszka-fürészgyárral. Közelében nagy vasművekkel.
(Benyus), kisközség Zólyom vm breznóbányai j.-ban, (1891) 1950 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
vagy Bence püspök szent Gellérttel s Beszteréd és Bőd püspökökkel 1046 őszén a forradalom által az országba hítt I. András üdvözlésére előre sietett; szept. 24. azonban a pesti révnél (a mai budapest-belvári templom s a Rudas-fürdő közt) a pogány magyarok reájuk támadván, társait megölték s őt is oly sulyosan megsebesítették, hogy szept. 26. a halálba követte vértanutársait.
(ejtsd: - vádsenná) vagy Citta di Bene, város Cuneo olasz tartományba, a Tanarotól s Sturatól egyforma távolságban, (1881) 1941 lak., gyümölcstermeléssel, közelében a régi Bagenna romjaival.
(lat.) a. m. éljetek boldogan, üdvkivánat levelek stb. végén. A pápák bulláik alá irták, lassankint monogramm alakjában jelezték s pásztorbotot tettek mellé. L. Bene.
(Benevent), 1. tartomány Közép-Olaszországban Campobasso, Foggia, Avellino és Caserta tartományok közt. Területe 1751,5 km2, (1881) 238 425 lak. A nápolyi Apennin ágazza be; A Calore és mellékfolyói öntözik. Alacsonyabb részein buzát, szőlőt, olajfát és déli gyümölcsöket termesztenek. Jó legelői miatt az állattenyésztés virágzó. Három kerületre oszlik, ezek: B., Cerreto Sanita és San Bartolommeo in Galdo. - 2. B., az ugyanily nevü tartomány fővárosa, dombon, a Valore és Sabota összefolyásánál, érseki székhely, (1881) 21 631 lak., a XII. századból való normann-román stilben épült székesegyházzal (igen szépek a bronzajtói és két szószéke) és egyéb templomokkal, egyiptomi obeliszkkel, élénk gabonakereskedéssel, pergament- és bőrgyárakkal, Dél-Olaszország legszebb ókori emlékével, a 114-ben paroszi márványból épült hires Traján-diadalkapuval. E kapu egy igen jó karban maradt övezetből áll, még olvasható föliratokkal, mindkét oldalán Trajanusra vonatkozó domborművekkel, 15˝ m. magas; most porta aurea néven a város-kapu. A római időkből való számos épületnek maradványai vannak a városban és városon kivül. A samnitáknak állítólag Diomedestől alapított és a rómaiaktól 300-ban Kr. e. elfoglalt Maleventum nevü városa a 275-iki, Pyrhuson nyert győzelem után Beneventum nevet kapott. Hannibal a II. pún háboruban szabad zsákmányolást engedett benne katonáinak. Augustus császár korában Colonia Julia Augusta Felixnek hivták; Totilas 545-ben lerombolta. Narses ujra fölépíttette. A longobard uralom alatt önálló hercegé lett. 840. két, 850. B. Salerno és Capua grófjai küzdöttek birtokáért. 1049-ben IX. Leo pápa birtokába került. A XI. és XII. században négy zsinatot tartottak benne. Rövid ideig a normannok, II. Frigyes német császárnak és Manfrednek is birtokában volt, mely utóbbi falai alatt csatát és életét veszítette. 1418. aragoniai Ferdinánd hatalmába jutott, de ez visszaadta IV. Sándor pápának, aki Borgia Juan-nak adta önálló hercegségként. A nápolyi királyok még későbben is többször tartották elfoglalva. 1798. a franciák elfoglalták, de Nápolynak ujra eladták. 1806-ban I. Napoleon Talleyrandnak adta B.-i hercegi cimmel. 1815-ben a pápának jutott. 1860 óta az olasz királysághoz tartozik.
A magyarok hősiességének egyik dicső emléke. 1350. jun. 20. 300 Beneventónál tanyázó német zsoldos megesküdött, hogy I. Lajos királyunkat elfogják és I. Johanna nápolyi királynénak átadják. Ezt hallván Laczky I. Miklós, titokban magához vett 150 válogatott vitézt, junius 21-én megelőzte őket és Benevent kapuja előtt harcra kelt velök. A küzdelem rettenetes, de a magyarok győzelme teljes volt. 150-et a zsoldosok közül megöltek, 150-et elfogtak s diadaljelül az időközben Melfibe érkező Nagy Lajos király elé hurcolták. A király csufságból megfosztotta őket fegyvereiktől s úgy bocsátotta el őket. (Hist. Hung. Fontes Dom. III. 157.)