-család. Székely eredetü régi nemes család, mely később Magyarországba is elszármazott. A család tagjai kiválóan katonai pályán tüntek ki és a Rákóczy-felkelésben, valamint az 1848-1849. szabadságharcban élénk részt vettek. Az első címeres nemes levelet II. Lajos király 1523-ban Benke Tamás nyitra vármegyei tardoskeddi birtokosnak adta azokért a szolgálatokért, melyeket ő és atyja a királynak teljesített. Később Miksa király 1573. Benke Mátyásnak és Istvánnak ujabb címeres nemes levelet adott. Az igen szétágazott család jelenleg Nyitra, Nógrád, Pest, Abauj, Szabolcs és Vas vmegyében, valamint Erdélyben van elterjedve. A család címere; kék alapon vadgalamb, olajágat tart csőrében, karmai között pedig arany almát. A sisakdísze: Barna zsinóros dolmányú álló alak, balkarját csipőjén pihentetve, felemelt jobbjában pálmaágat tart.
József, színigazgató, Jókainé apja, szül. Háromszékmegyében, Kálnokon 1771 jul. 17-án, megh. Miskolcon 1855 aug. 15. Az utóbbi helyen volt színigazgató, majd ugyanott leányiskolát nyitott s annak volt igazgatója. Több színdarabot fordított.
1. Konstantin, orosz tábornok és diplomata, szül. 1785., megh. 1828 aug. 6. 1812. mint őrnagy részt vett a borodinói és szmolenszki stb. ütközetekben. 1813. egy hadtest élén egész Kasselig nyomult előre. Kitüntette magát a fuldai és hanaui csatákban és a Rajna átlépésénél. Francia területen mint vezérőrnagy egy könnyü hadcsapat élén a Soissons, Brienne és Craonne melletti ütközetekben mindenütt ott volt, része volt Reims bevételében s a győzőkkel együtt vonult be Párisba. A béke megkötése után a diplomáciára adta magát, 1820-tól 1826-ig mint rendkivüli követ szerepelt a stuttgarti és karlsruhei udvaroknál. A persa háború kitörésekor ujra a hadseregbe lépett s tábornoki minőségben győzelmesen harcolt Ecsmiadzin és Erivan mellett, Araxesznél pedig a hasonlíthatatlanul nagyobb ellenséget csaknem megsemmisítette. Ezért dandárparancsnokká nevezték ki s mint ilyen 1828. a cárt főhadsegédi minőségben kisérte a török háborúba; jul. 19. megszállta Pravady bolgár várost s innen teljesen uralkodott az ellenség felett. Ugyancsak ott halt meg ideglázban. - A két Benkendorf-testvér nővére volt a diplomáciai világban általában ismert Liven Dorottya hercegné.
2. B. Konstantin gróf, orosz tábornok és diplomata, az előbbi fia, szül. 1817., megh. Párisban 1858 jan. 28. Katonai pályáját a Kaukázusban kezdte, hol Veljaminov és Voroncov alatt szolgált. Mint orosz katonai biztos Berlinbe ment; 1855. részt vett a keleti háboruban, a béke megkötése után pedig 1857. rendkivüli meghatalmazottként Spanyolországba került, majd dandárparancsnoki rangban, mint követ, Stuttgartba. Halálát többszörös sebei idézték elő. Halála után jelent meg Souvenir intime d'une campagne au Cauase c. munkája Párisban, 1858.
3. B. Sándor gróf, orosz tábornok, szül. Revalban 1783., megh. 1844 szept. 23. Szülőhelyén német nevelésben részesült. Pál császár meggyilkolásakor őt is bűnrészességgel gyanusították. Ennek dacára a Pál után trónra lépett I. Sándor cárnak bizalmas embere volt, ott volt a cár kiséretében ennek németországi és franciaországi hadjárataiban, ahol előbb vezérőrnagyi, majd lovassági tábornoki rangra emelkedett s mint ilyen Miklós nagyherceg szárnysegéde lett; később a birodalmi tanácsban foglalt helyet, s 1832. birodalmi grófi rangot nyervén, a rendőrség főparancsnokává nevezték ki. E hivatalára különösen azzal tette magát méltóvá, hogy a Sándor cár halálával az uralkodó család ellen szőtt összeesküvést ő fedezte fel s ő nyomta el. Miután Klejnmichel tábornok végre is felibe kerekedett, ő minden tisztségéről lemondva, 1844 tavaszán Németországba ment s onnan való visszautazása közben halt meg.
1. Antal, iró, szül. Budán 1794 ápr. 30., megh. Pesten 1846 okt. 12. B. vagyonos szülők gyermeke volt és a gimnázium 6 osztályát szülővároságban látogatta; ezután Bécsbe ment, hol szinésszé akart lenni, mit azonban szülei elleneztek és további kiképeztetése végett egy olasz selyemkereskedésben helyezték el. Később B. korallkereskedést nyitott Bécsben, de nemsokára anyjának «A magyar király»-hoz cimzett vendéglőjét vette át Pesten, s végre midőn családi viszonyok következtében vagyonát elvesztette, teljesen az irodalomra adta magát. B. 1830-1845-ig több színdarabot irt, melyek közül nevezetesebbek: Des Postillon der Liebe, Die Seiltänzer in Soroksár, Die falsche Fanny Elsler stb. Egyéb művei: Die Lichtschirm, novella (pest 1832), Pester Lebensbilder (Pest 1830-32), Wuth des Elements und Milde des Menschenherzens, Gedenkbuch der grossen Donanüberschwemmung von Pest und Ofen am 13., 14. und 15. März 1838 (Pest 1838), Bunte Bilder aus dem Leben (Pest 1842), Erinnerungsblüten (Pest 1844). - B. Károly Mária, l. Kertbeny.
János, miniszteri hivatalnok, szül. Budán 1828. 1848. mérnöki oklevelet nyert, a szabadságharc után több megyében mint mérnök működött, majd műszaki számtiszt lett a közm. és közl. miniszteriumban. Munkája: A személyes névmás eredete és fejlődése, Budapest 1887.
Pál, előkelő régi nemes család sarja, szül. Brassóban. Chronik címmel naplót irt a Brassóban 1666-1693. történt eseményekről (Megvan a nemz. múzeum kézirattárában). - B. Pál, az előbbi fia, történetiró, szül. Brassóban 1685. Papi pályára készült, később azonban az oláhországi hoszpodár mellett, mint ennek titkára működött. Megirta Oláhország történetét német nyelven. Munkája kéziratban maradt.
1. Jerolim, osztr.-magyar naszádkapitány és utazó, szül. Prágában 1843 feb. 2. A tengerészeti pályára lépett, több utazást tett keleti Ázsiában; jelenleg a szmirnai konzulátusnál van alkalmazásban. Művei: Reise S. M. Schiff Frundsberg (1888); Reise S. M. Sch. Zrinyi (1885-87); Reise S. M. Sch. Albatros (1885); Die Schiffsstationen der Kriegsmarine in Ost-Asien vagy: Reisen S. M. Sch. Nautilus u. Auroa (1892); Jahr buch d. k. k. Kriegsmarine (1873-74); Gesch. d. Kriegsmarine im J. 1848-49 (1884).
2. B. Károly, építész, magántanár az állami ipariskolán, meghitelt állandó törvényszéki szakértő, szül. 1837 nov. 4. Torontálmegyében, Nagy-Szt.-Miklóson. Szülei a papi pályára szánták és gimnáziumba adták, de az 1848-49. politikai viszonyok következtében a technikai pályára lépett és építész lett. 1870-ben a nyergesujfalusi román-cement-gyárat alapította s szakítva a régi tradiciókkal, az esztétikus eljárás helyébe a román-cement gyártását tudományos alapra fektette s elismerésre méltó eredményeket mutatott fel. Számos nyilvános épületet épített: templomot, gimnáziumot, aztán megyeházat, városházat s több bérpalotát és házat. 1883. a vallás- és közoktatásügyi miniszterium az állami ipariskola téli tanfolyamán a szaktantárgyakból előadások tartásával bizta meg őt. 1889. a kereskedelmi miniszter az építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett bizottság tagjává és 1892. a budapesti kir. törvényszék állandó bizottsági szakértőjévé nevezte ki. Mint tanár megirta előadásaihoz a szaktárgyakat: az építőanyagok tanát, az építészeti alaktant, kőszerkezeteket, költségvetéstant, ezenkivül a szakmába vágó dolgokról számos értekezlet és cikk jelent meg tőle.
1. Ágoston, püspök, szül. Nyitra-Apátin, Nyitra várm.-ben 1632., megh. 1702 okt. 28. 1852. remete szt. Pál szerzetébe lépett és miután a bodendorfi kolostorba a fogadalmakat letette, Rómába ment tanulmányainak folytatására. 1658. tért vissza Magyarországba és itt eleintén a felső vidékeken hittérítői működést fejtett ki, majd a terebesi kolostor perjelévé, 1676. pedig az egész rend főnökévé és generálisává választották. I. Lipót 1682. a nagyváradi püspökségre nevezte ki, ezt azonban csak 1691. foglalhatta el a Tököly-féle mozgalmak miatt.
2. B. Frigyes, történeti festő, a mult század közepén működött. Eleinte Velencében, utóbb Bolognában a híres Carló Ciagnani alatt tanult s az utóbbi helyen jó nevet vívott ki magának. Olasz- és Németországban több műve látható s ezek közül rajza és színezése által különösen Szt. Andrásnak több szenttel csoportosított képe válik ki a bolognai Madonna del Piombo-templomban. B. a rézmetszéssel is foglalkozott.
A Benedek név rövidítése, közvetlenül pedig a délszláv Benko magyarosításának egyik formája; a másik változat Bankó vagy Bánk.
1. Dániel (árkosi), szül. Kázdi-Vásárhelyen 1799 jan. 9., megh. Budapesten 1833 nov. 19. Szülővárosában és N.-Enyeden tanult s utóbbi helyen bölcseleti, jogi és teologiai tanulmányokat végzett. Mikó Imre gr. és Kemény Zsigmond br.-t tanította s egy éven át mint nyilvános tanító működött. Utóbb Bécsbe ment, hol mint orvostanhallgató kivált a vegytan s a természettudományokkal foglalkozott, de mert szemei meggyöngültek, orv. tanács következtében a mezőgazdasági pályára lépett és Károlyi Lajos gr. tót-megyeri uradalmában a nagyhirü gazda, Klauzál Imre mellett nyert alkalmazást. Midőn 1838-ban Klauzál a rohonci gazdasági intézetet szervezte, B.-nek ott a gazdasági mértan tanári állomása jutott. 1840. Esterházy Pál herceg uradalmi felügyelője, 1846. több hercegi uradalom főfelügyelője lett, mely állásában 1854-ig maradt, amely évben nyugalomba lépett. Azután Schönborn gr. munkácsi uradalmának gazd. tanácsosa lett, utóbb pedig hasonló minőségben Károlyi István gr. és Zselénszky Róbert gr. uradalmaiban működött. A m. tud. akadémia 1859. lev. tagjai közé választotta, azonkivül több egylet tiszteleti és választmányi tagja, különösen pedig az orsz. gazdasági egyesület körében fejtett ki nagy tevékenységet. A szakfolyóiratokban számos cikket irt és akadémiai székfoglalója a növények táplálkozásáról szólt gazd. szempontból. Maradandó emléket biztosított magának a gazd. szakirodalomban azzal, hogy Stephens The book of the farm címü angol munkáját Korizmics L. és Morócz I.-nal együttesen Mezei gazdaság könyve cím alatt a hazai körülményekhez alkalmazva 7 kötetben (Pest 1855-68) átdolgozta, miben B.-nek, ki a növénytermelésre vonatkozó részt irta, kiváló rész jutott. A Gazdasági kistükör átdolgozásában, mely mű 5 kiadást ért, B. szinte közreműködött. V. ö. Galgóczy K., Emlékkönyv és Szinnyei J., Magyar Irók.
2. B. Ferenc (kis-baconi), reform. pap és tanár, szül. Magyar-Láposon 1745., megh. Nagy-Enyeden 1816 dec. 16. Iskoláit N.-Enyeden végezte és innen 1776. Németország egyetemeire ment, nevezetesen Jénába és Göttingába, hol különösen a természetrajzi tudományokkal foglalkozott. Haza érkezvén, előbb nagy-szebeni lelkész, majd 1790. a természetrajz, földleirás és német nyelv tanára lett Nagy-Enyeden, ahol haláláig működött. Irodalmi érdemeiért 1796. a jénai természettudományi társulat tagjává választotta. A nagy-enyedi természettudományi múzeum az ő igyekezetével létesült. Munkái: Werner Ábrahámnak a köveknek és érczeknek külső megismertető jegyeikről. Fordította és jegyzetekkel kisérte. Göttinga 1782 (2. kiad., Kolozsvár 1784). Magyar mineralógia, azaz a kövek és érczek tudománya. Mely a természet harmadik országának gazdag és szükséges, öt szakaszbéli javainak rövid és renddel való leirását foglalja magában, mellyel a magyar nyelven a szép tudományokat felsegíteni igyekező elmével, a közhaszonra kiván hazájának kedveskedni. Az auctor költségével. Kolozsvárt 1786. Az esztendőként kiadott parnassusi időtöltés (1790-1800) hatodik darabja szintén ásványtani tárgyu: Egy kis hazabéli utazás. Némely bányászatoknak leirása és a legujabb mineralog. systémáinak lajstroma 3 részben, Kolozsvárt 1880. Az összesen hét darabból álló gyüjtemény többi hat darabja, azaz hat kötete görög régiségekről, római régiségekről, napkeleti utazókról, Otahaitiról, örvendetes és szomoru dolgokról, enyedi ritkaságokról szól. Magyar geografia 4 részben, Kolozsvárt 1801-1802. Petrik Géza, Magyarország Bibliographiája 1712-1860. Első kötet. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.
3. B. Henrik, zeneszerző és iró, szül. Körmenden (Vas várm.) 1858 márc. 16. 7 éves korában szegény sorsú kereskedő atyjával Budapestre költözött; itt a Nemz. Zenedében ismerték fel nem mindennapi tehetségét. 1873. a bécsi konzervatoiumba iratkozott. Itt 1878. kitünő eredménnyel végezte a zongora-, hegedü- és zeneszerzési tanfolyamot, majd oktatással foglalkozott. 1882. tért haza, s lett a budapesti Nemzeti szinház (illetőleg 1884 szept. óta M. kir. Operaház) hegedüse, 1887 okt. pedig balletkarnagya (Szabados K. utóda). 1886 óta négy évig a filharmóniai társulat titkára volt, 1884. pedig a Nemz. Zenede tanárul választatta a zeneszerzési tanszakra. 1886. megjelent Összhangzattan (a «Harmonia» r. társ. kiadása; elfogyott). Irt szimfoniát, zongora- és hegedü-szonátákat, vonósnégyeseket, élőképek melodrámai zenéjét (1889).
4. B. József, ref. lelkész és teol. tanár, szül. Bardócon 1740 dec. 20., megh. Középajtán 1814 dec. 28. Tanul Székelyudvarhelyt és Nagy-Enyeden. Elvégezvén itt a teologiát, 1765 tavaszán atyja helyébe papnak Középajtára ment. Az erdővidéki egyházmegyének 1775-ben jegyzője, 1785. esperese lett. A harlemi tudós társaság 1781. tagjává választotta. 1787 elején az egyházi főtanács által a székelyudvarhelyi kollégium teol. tanárává neveztetvén ki, ez év őszén tanszékét el is foglalá. Még két évet sem töltött ebben az állásban s már le kellett róla mondania. A főtanács évi 150 frt segélyt rendelt számára, midőn minden hivatal nélkül középajtai kis birtokára vonult. 1793. tavaszán köpeci lelkész lett, de hat évvel később az egyházközség érdekében ismét nyugalomba helyeztetvén, visszament Középajtára. Később törvényellenes esketéseiért minden papi teendő végzésétől eltiltatott. Ő kezdte Erdély növényeit először - kár hogy termőhely nélkül - ismertetni. Közép-Ajtán botanikus kertje volt, amelyben 600-nál több növényt termesztett. Növénytani munkái: Transsilvania sive Magnus Transsilvaniae Principatus (Bécs 1778); az I. köt. 103-115. I. Erdély termesztett növényét, az 115-126. l. pedig a vadon termőket ismerteti. Közép-ajtai dohány (Szeben és Kolozsvár 1792). A Közép-ajtai szkumpia vagy ismeretesebb nevén ecetfa és annak kordoványbőr készítésére való haszna (Kolozsvár 1796). Ezt a munkát I. Ferenc császár 20 aranyat nyomó aranyéremmel tüntette ki, megjelent u. o. németül is. Legnevezetesebb botanikai tekintetben a Fürészes bővebb nevezeti és Nomina vetetabilium növényszógyüjteménye, a Magyar könyvház I. (1783) 317-432. I. és II. (1783) köt. 405-432. I. Tanulmányozta a már előtte megjelent növénytani munkákat, de legtöbbet saját utazásaiban gyüjtött és alkotott. B: e szógyüjteményét kellő figyelemre méltatva, világos, hogy a nomeklaturában a Dioszegiéknek tulajdonított érdem nagy részében B.-nek méltán kell osztoznia. Munkálkodásának főiránya azonban az erdélyi honismertetés és történeti kútfők nyomozása volt, melyekben méltán megilleti az úttörő és alapító név, annál is inkább, mivel számos jeles tudós szorgalmas működése csak a legujabb időkben volt képes e téren annyira haladni, hogy tulszárnyaltassék az, amit ő a mult század végén s a jelennek elején egymaga el tudott érni. Munkái: Bononiai mese, Nagy-Enyed 1764 (latinból); Transsilvania (I.-II. köt.); Vindobonae (1777-78). (Harmadik kötetéből 1790. öt ív ki lett nyomtatva, de aztán félben maradt.) Milkovia, sive antiqui episcopatus Milkoviensis... explanatio (I.-II. köt.). U. o. 1781; Imago specuum M. Principatus Transsilvaniae admirandorum hucusque plurima ex parte incognitorum, Harlem 1781. (A harlemi tudós társaság lefordíttatta holland nyelvre is.) Diaetae sive rectius comitia Transsilvanica, Cibinii et Claudiopoli, 1791; Imago inclitae in Transsilvania nationis siculicae hitorico-politica. U. o. 1791. (Magyarra fordította L. S. R.) Az 1874. évi oláh zendülésről irt müvéből az első ív szintén megjelent, a többi kéziratban maradt. Ugyancsak kéziratban maradt számtalan, főleg történelmi munkája és forrásgyüjteménye, melyek jobbára igen nagybecsü adatokat foglalnak magukban. Különböző folyóiratok és hirlapok több munkáját tartalmazzák különösen értekezéseket és tudósításokat. V. ö. Gr. Mikó Imre, Benkő Imre élete és munkája, Pest 1867. Borbás B. tiszteletére nevezte a Primula Benkőianát a Királykő havasról.
5. B. Kálmán, magyar szinész és színműiró, szül. Csik-Delnén 1824 dec. 11., megh. 1890. okt. 25. Élete javát mint a nemzeti színház sokoldalu játékszínésze, majd később mint könyvtárnoka élte át. Több népies, hazafias és igen népszerü színművet irt, melyek egy részét még ma is adják a vidéki színpadokon. Műve: Magyar színvilág, 1565-1872. Történeti és statisztikai almanach a szinművészet köréből. (Bpest 1873. Noseda Gy.)
6. B. Károly (kis-baconi), történetiró, szül. Nagy-Enyeden 1805 jan. 28., megh. 1863 ápr. 11. A jogi és bölcsészeti tanszak elvégzése után Marosvásárhelyen 1825. kir. táblai irnok lett. A következő évben megnősült és Mezőkövesdre vonult vissza, ahol gazdálkodással töltötte idejét. Később ismét hivatalokat vállalt. Az irodalomban előbb színművekkel tett kisérletet, később elhatározta, hogy megirja Erdély történetét s erre rááldozta egész életét. De csak a roppant anyagot hordhatta össze. Mintegy 500 ívre terjedő adatainak nagy része elveszett. Irt két földrajzi munkát is Csik- és Marosszékről és József császár életrajza megirásában is belefogott, 1857. a bécsi akadémia által kitűzött pályadíjra pályázott az öngyilkosság okairól szóló művével.
7. B. Máté konstantinápolyi követségéről naplót irt, mely kéziratban maradt hátra, Benkő Máté naplója, midőn Mikó Ferencet konstantinápolyi követségében elkisérte (1619) címmel.
8. B. Miklós (altorjai), bölcselet- és hittudor, jezsuita, később világi pap, szül. 1724 okt. 27., megh. 1801 nov. 9. A rendbe 1741 lépett. Tanított Kolozsvárt, Budán, hol a matem. tanára és Nagyszombaton, hol a bölcseleti kar dékánja volt. Az egyetemnek Budára történt átköltözködése után a nagyszombati akadémiánál maradt 1777-84-ig, azzal együtt Pozsonyba költözve, itt 1785-ig aligazgató volt. Ekkor nyitrai kanonokká nevezték ki. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.
9. B. Sámuel, orvos- és bölcsésztudor, szül. Kis-Bacon (Udvarhely várm.) 1743., megh. Miskolcon 1825. Tanult Nagy-Szombatban, Budán és több német és holland egyetemen. 1778. avatták orvosdoktorrá, miután már előbb bölcsészdoktori oklevelet nyert. Később Borsod vármegye főorvosa lett. Munkái: A hólyagos himlőről való tanácsadás. Novum febris scarlatinae genus... Ephemerides meteorologico-medicae, stb.