kerületi kapitányság székhelye Dalmáciában, a Árából Khinbe vezető úton (1890) 12 215 lak. Kerületében Perussich nevü régi kastéllyal és Assesia római város romjaival.
(a benszülöttek nyelvén Bangkahuln) 1. németalföldi tartomány Szumatra DNy-i partján. Területe 24 760 km2, (1889) 155 016 nagyobbára maláji lak. A tartomány nagyobbára sik és mocsáros; termékei: rizs, bors, kávé és muzskátdió. 2. B., az ugyanily nevü tartomány fővárosa a tenger partján, rossz és kevéssé védett kikötő mellett, 7000 lak., közelében Mariborough erőddel; 1685. az angolok megszállották és fővárossá tették és sokat tettek kereskedelme fölvirágoztatására. 1824 elhagyták és ez időtől kezdve Padangra száll át a szumátrai kereskedelem vezetése.
József, spanyol festő, született Valenciában 1855. Festményeiben részint a spanyol népéletet mutatja be, részint fantasztikus tárgyakat választ, de mindenütt kitünik jellemzetességével és pompás szinezésével. Művei közül felemlítendők: Mária-hét Valenciában (Münchenben az uj pinakotékában). A bikaviadal előtt, Római farsang. Nyulak szombatja, Látomány a Kolosszeumban.
(immanens). Alig használt s nem is igen alkalmas magyar műszó több filozofiai fogalom kifejezésére. Igy lélektani értelemben immanens, benmaradó az az elmebeli cselekvés, mely nem hat kifelé, mig tranzitorikus az, mely külső eredményekben is nyilatkozik. Hasonló értelemben használták a szót a teologusok is, isten immanens működését a fiu s szentlélek származására, a tranzitorikust a világ teremtésre alkalmazva. Metafizikai jelentést Spinoza adott a szónak. Isten, Spinoza szerint, benmaradó oka a világnak, azaz nem különbözik a világtól. Deus est omnium rerum causa immanens, non vero transiens. Igy használják e kifejezést az ujabb panteisták is. Végre Kant uj ismerettani értelmet adott e szónak. Kant megkülönbözteti az értelem immanens s ezzel ellentétben az értelem transscendens használatát. Az értelem használata immanens, ha a tapasztalat körén belül marad, a tapasztalás megszerzése céljából. Ez a használat jogos. Jogtalan azonban az értelem transscendens használata, azaz midőn a tapasztalat körét elhagyjuk s a dolgokat magukban akarjuk az értelem segítségével megismerni.
(olasz), zeneelőadási műszó, annyit tesz mint: erősen kiemelve.
Frigyes Ágoston Ottó, német archeologus, szül. Greizben 1838 szept. 13. Tanárkodott a zürichi, müncheni, prágai és bécsi egyetemeken, tagja a bécsi tud. akadémiának. Munkái: Die antiken Bildwerke des Lateran, Griechische und sicil. Vasenbilder, Die Antiqu. von Zürich, Neue arch. Untersuchungen auf Samothrake. Az osztrák kormny által 1881. Kis-Ázsiába küldetvén, a régi Mira tájékán nagyszerü szobrokat és régiségeket talált, melyek jelenleg Bécsben vannak; ez utazását Reisen in Lykien und Karien c. alatt irta le Bécs (1884). Ujabb tudom. kutatásainak eredményét összefoglalta a köv. műben: Das Heron von Gjölbaschi-Tyrsa (2. köt. Bécs 1889-91). A Archäol.-epigraph. Mittheilungen aus Österreich-Ungarn, hazánkat is közelebbről érdeklő szakfolyóiratnak társszerkesztője.
1. Ábrahám, angol fizikai iró, született 1750., megh. 1799 májusban. Plébános volt előbb Worksworthban, később pedig Bentleyben. A Royal Society tagja volt. Különösen az elektromossággal foglalkozott. Művei közül a következők említendők: New experiments on Electricity where- in the cause of Thunder and Ligthnig, as well as the constant state of positive and negative Electricity in the airare explained; also a description os a Doubler of Electricity and the most sensible Electrometer yet constructed etc. (London 1789); Account of a doubler of Electricity (Phil. Trans. 1787); New experiment on Electricity (u. o. 1789).
2 B. Henrik, Arlington grófja, angol miniszter, B. John jogtudósnak fia; született Arlingtonban (Middlesex) 161., meghalt 1685 julius 28-án. A forradalom alatt a royalisták táborában harcolt; 1649. külföldre menekült és a yorki hercegnek lett titkára. II. Károly még trónkereső korában küldte őt követnek Madridba, a restauráció után pedig bizalmas tanácsadójául fogadta maga mellé. Ő szerkesztette 1663-ban az Act of indulgence-t; ugyanekkor kapta az arlingtoni bárói cimet és kineveztetett államtitkárnak. Mint a hirhedt Cabal-miniszteriumnak tagja XIV. Lajostól zsoldot huzott, amiért azután a francia király és a katolicizmus érdekében működött. 1672. Párisban indult mint angol követ és e minőségében siettette Lajos érdekében az angol-németalföldi háboru kitörését. 1675. kegyvesztes lett, és bár II. Károly őt 1679. a titkos tanács tagjává kinevezte, azelőtti befolyását többé nem nyerte vissza. Hátrahagyott műve: Letters to William Temple from 1664 to 1674. (Kiadta Babington Tamás, London 1701., 2 köt., franciára fordították 1701-6. Utrecht.)
1. Jakab Gordon, északamerikai publicista, szül. Keithban (Skótország) 1800., megh. New-Yorkban 1872 jun. 1. Egy ideig a róm. kath. szeminárium növendéke volt Aberdeenben. 1819. Amerikába vándorolt ki, hol több városban mint hirlapiró működött. New-Yorkba visszatérve, megindította a New-York Herald c. napilapot (1835), mely a világ legnagyobb és legelterjedtebb lapja lett. Ő volt az első, ki az európai eseményekről, első sorban Angliáról, kimerítő táviratokat közölt lapjában. Halála előtt még azáltal szerzett magának nagy érdemet, hogy Stanley Henriket, Párisban tartozkodó tudósítóját, az évek óta eltünt Livingstone felkeresésére küldötte Afrikába. Stanley e feladatot kitünő sikerrel oldotta meg. - Fia és utódja Stanleyt ujabb afrikai utazásra küldötte, 1879. pedig a szerencsétlenül járt «Jeanette» expediciót inditotta útnak az északi sark felé. Egyébiránt neve nem örvendett igen népszerüségnek. Óriási vagyonát fiaira hagyta.
2. B. János Hughes, angol orvos. szül. Londonban 1812., megh. 1875. Edinburgban tanult, de volt a párisi és több német egyetemen is. 1841. visszatért Edinburgba s előadásokat tartott a szövettanból és górcsövészetból, mint első, ki Angliában e tudományágakat ismertette. A szövettanon és élettanon kivül a klinikai orvoslás terén is foglalkozott s ő ajánlotta először a csukamájolajat görvélykórósoknak. A leukocythaemiának (vérbetegség) is ő volt a leirója. Nagyszámu munkái közül, melyek nagy része angol szaklapokban jelent meg, fontosabbak: On leucocythaemia, The patology and treatment of pulmonary tuberculosis etc., On cancerous and cancroid growths, Sextbock f physiology general, special, and practical stb.
3. B. Sterndale Vilmos, egyike a legnagyobb angol zeneszerzőknek, szül. Sheffieldben 1816 ápr. 13., megh. Londonban 1874 febr. 1. Orgonás család fia. Cambirdge-ben a kir. kollégium karában énekelt s itt annyira kitünt tehetségével, hogy 1826. a londoni kir. zeneakadémiába vették fel (tanárai: Crotch, Holmes, Potter). Vizsgálatán, 1822., saját D-moll versenyművét zongorázva, Mendelssonht is elragadta. 1837. Broadwod kiadó költségén Lipcsébe ment; Mendelssohn és Schumann barátsága befolyt művészetére is. 1849-ben megalapította a Bach-társaságot Londonban; 1856. fiharminiai karnagy és a cambridge-i egyetem zenetanára lett, 1866. az akadémia igazgatója, 1867. Master of arts, 1870. Oxfordban is a zene tiszteletbeli doktora, 1871. lovagi rangot nyert. Főművei: 4 zongora-versenymű, Najádok, Erdei nimfa, Parisima, A paradicsom és a péri c. megnyitók, G-moll szimf., Május királynője kántáté, Samáriai asszony oratoriuma; Sophoklés Ajaxának zenéje, zongoraművek, trio, dalok stb.
4. B. Vilmos Cox, angol költő s nemzetgazda, szül. Greenwichben 1820 nov. 14. Apja mesterségét, az órásságot folytatta, amellett tevékeny részt vett a község minden közdolgában. Iskolát, népies irodalmi társaságot, fürdőt alapított. Költeményei 1850. jelentek meg. Attól fogva sok dal irt. Prometheus, the fire-giver cimü művében Aeschylos trilogiájának első, elveszett részét akarta pótolni.
régi szász nemesi család, mely a XIII. században a B.-várat (Kahlenberg mellett) építé.
1. B. Levin Ágost Teofil gróf, orosz tábornok, szül. Braunschweigban 1745. febr. 10., megh. Hannoverában 1826 okt. 3. Mint hannoverai százados résztvett a hétéves háboru végső szakában. Atyja halála után birtokai kezelését vette át, de miután vagyonát elverte, 1773. orosz szolgálatba lépett. Harcolt a törökök (1774), a lengyelek (1794) és a persák ellen (1796). Része volt a Pál cár élete ellen szőtt összeesküvésben (1801). I. Sándor cár Livánoi főkormányzójává s lovassági tábornokká tette. 1805. Ausztria, 1806. Poroszország oldalán harcolt hadával a franciák ellen. Pultuszk mellett Lannes támadását verte vissza. Sándor cár érdemei elismeréséül 1807 jan. 1. orosz fővezérnek nevezte ki. Mint ilyen vitézül állta meg helyét Eylau mellett (1807 febr. 7-8.). Friedland mellett ellenben legyőzetett. A tilsiti béke után (1807-12) jószágain élt, Vilna környékén. 1812. azonban ismét a cár oldalán termett: harcolt Bordino mellett s meggyőzte Muratot Tarutinónál (okt. 18.). Kutuzovval nem tudván megegyezni, beadta lemondását; a cár azonban már 1813 elején az ujonnan szervezett lengyel hadsereg élére állító őt, mire Lipcse alá sietett, ahol okt. 17. este felé megérkezett s másnap, mint a szövetséges had jobb szárnyának fővezére a franciákat megfutamította. Sándor cár még a csatatéren emelte grófi rangra. A háboru folyamában több várost foglalt vissza, azután Hamburg ostromára sietett, mely várost az első párisi békéig tartotta ostromzár alatt. Később még egyszer elvállalta az orosz hadsereg fővezérségét Besszarábiában; de betegeskedése miatt nemsokára visszavonult (1818) s haláláig Hannoverában élt. Jeles taktikai művének cime: Gedanken über einige Kenntnisse, dei einem Offizier der Cavallerie vorzüglich nöthig sind (Riga 1794, új kiadás Vilna 1801). (V. ö. Allg. Deutsche Biogr. I. 337.)
2. B. Rudolf, német államférfiu, szül. Lüneburgban 1824 jul. 10. Miután Göttingában és Heidelbergában jogi tanulmányait elvégezte, 1846. államszolgálatba lépett. 1854. a göttingai főtörvényszék birája lett s miután 1856. a második kamarába választották, a szabadelvü-nemzeti ellenzéknek vezérévé emelkedett. Ő szerkesztette azt az iratot, melyben 35 hannoverai politikus (1859 jul. 19.) kinyilatkoztatta, hogy Németországnak erős központi hatalomra van szüksége s hogy ez más nem lehet, mint Poroszország. Hasonló irányu mozgalom keletkezett Türingában is, aminek kifolyása a német nemzeti egyesület alapítása volt, melynek elnökévé B.-t választották. Az 1866-iki háboru küszöbén intve óvta Hannoverát az Ausztriával való szövetségtől, de a kormány nem hallgatott reá. A háboru után a német birodalmi gyülésen több izben viselte a alelnöki méltóságot, 1873-79. pedig a gyülés elnöke volt. A parlamenti vitákba fontos alkalommal elegyedett, de minden felszólalásával kiváló, hatásos szónoknak bizonyult. Az ő érdeme volt, hogy a nemzeti-szabadelvü párt oly sokáig támogatta a kormány és Bismarck politikáját. Ő hozta létre a kompromisszumot a hadsereg (1874) és az igazságszolgáltatás reformja ügyében (1876). A miniszteriumba azonban Bismarck konzervativ tendenciái következtében még sem juthatott, miből a kormány és a nemzeti-szabadelvü párt elhidegülése származott. E feszültség még fokozódott, midőn a szociál-demokraták ellen irányuló törvényjavaslat a birodalmi gyülésen megbukott (1878 máj. 24.) s midőn B. Bismarcknak új védvám- és nemzetgazdasági politikáját kárhoztatta. 1883. B. mandátumát elégületlenségből letette és visszatért Hannoverába. A birodalmi gyülésnek a szeptennátus el nem fogadása miatt történt föloszlatása után ismét megválasztották képviselőnek (1887 febr. 21.), mire Miquellel együtt megint a birodalmi nemzeti-szabadelvü párt vezérévé lett. II. Vilmos 1888 aug. 29. Hannovera főelnökének nevezte ki. Az 1893. tavaszán megeredt nagy hadügyi vitában B. tette a közvetítő ajánlatot: a Caprivi által követelt 492 000 katona helyett 462 000-et ajánlott fel a nemzeti-szabadelvü párt részéről, de ezeket is csak azon esetben, ha a szolgálati időt legalább a gyalogságnál 2 évre redukálják. Caprivi azonban ezen ajánlatot kicsinylette és amennyiben a hadügyi bizottság többsége a többi módosítványt is elvetette, a birodalmi gyülés feloszlatását hozta javaslatba (1893 ápril). Ez esetben B. el van határozva mandátumáról lemondani.
3. B. Sándor Levin gróf, hannoverai államférfiu, született Zakretben, Vilna mellett, 1809 julius 21., meghalt Bantelnben 1893 február 27. 1826-ban jogot végzett Göttingában, 1830. hannoverai szolgálatba lépett. 1841. kincstári tanácsos és az első kamara tagja lett. 1848 márc. 20. a király őt bizta meg az új miniszterium alakításával; neki jutott az elnökség, a külügy és a királyi ház tárcája. Hannovera érdekében nagy tevékenységet fejtett ki s a király nem szivesen bocsátotta el őt szolgálatából (1850). Mint az első (és később a második) kamarának elnöke a kormány reakcionárius politikáját kárhoztatta, amiért a király kegyét elveszté és a kamarából rendeletileg kizáratott (1857 jan. 14.). A főváros azonban 1864. ujra megválasztotta képviselőnek, a kamara pedig ismét elnökké szemelte ki. AZ 1866-iki események és Hannovera annektálása óta B. teljes visszavonultságban élt.
(ejtsd: -gtn), 1. grófság Vormont északamerikai államban, 2016 km2 területtel és 22 925 lak. - 2. Város Vermont államban, a Hosic egy kis mellékvizénél, 4000 lak., szövőiparral. A Bourgoyne vezérlete alatt álló angol csapatokat az amerikai nemzetőrségnek Green Mountain Boys nevü csapata 1777 aug. 16. itt verte meg.