cime egy régi, epikai tárgyu angolszász költeménynek, melynek kézirata a tizedik századból származik. Legrégibb irott emléke a germán népies költészetnek s épp ezért nyelvi, művelődéstörténeti s esztetikai szempontból kiváló fontosságu, V. ö. Leo, B., das ästeste deutsche in angelsächsischer Mundart erhaltene Heldengedicht, Halle 1839; Dederich, Historische und geographische Studien zum Beowulflied, Köln 1876; Sarrazin G., B.-Studien (1888); Müllendorf B. (1889); Bernhardten Brink, B.-Untersuchungen (1888); Earle J., The deeds of B. (London 1893). A legjobb szövegkiadást Heyne-Socin rendezte (5. kiad.). V. ö. Századok 1892, 419-20. I.
l. Csávázás.
v. besűrítés. Igen fontos művelet, melyet számtalan vegyület (kénsav, szilárd lógok, cukor stb.) előállításánál és a kémiai elemzéseknél alkalmaznak, valahányszor valamely folyadékot (hígított kénsavat) koncentrálni, a nem illékony részeket az illékonyaktól (te-, sör-, bor-elemzésnél) elválasztani, vagy a folyadékban oldott alkatrészeket (víz-elemzésnél) megkapni akarják. A művelet kivitele leggyakrabban akként történik, hogy a folyadékot üveg, porcellán, vagy platinából (esetleg vas v. rézből) készült lapos csészébe öntik s azt nem a szabad lángra, hanem az u. n. vizfürdőre állítják, melyben állandóan vizet forralnak. A csészében lévő folyadék nagy felületen egyenletesen melegedvén föl a vizgőztől, elég gyorsan elpárolog felfőzés nélkül is. A felfőzést különösen a kémiai elemzésekben kell elkerülni, minthogy a forrásban lévő folyadékból eltávozó gőzbuborékok magukkal ragadhatnak szilárd alkotórészeket is, ami az elemzésben természetesen hibát okozna. Légritkított térben (vakuum üstökben) a bepárologtatás sokkal alacsonyabb hőmérsékleten és gyorsabban történik, minthogy ez elpárolgást gátló gőzréteg a folyadék felületéről szivattyuzás által folyton elvátolíttatik.
v. beporódás (növ., Blüthenbestäubung), az az időszak, midőn a virágban levő teljesen kifejlődött hímgömbök felrepedeznek s a hímpor v. virágpor a bibére szóródik, vagy más, külső hozzájárulás következtében a bibére jut. Ha a virág pároséltü, vagyis a himek meg a termő ugyanabban a virágban fejlődnek, akkor, még pedig ha a bibe lentebb van mint a hímgömbök, a hímpor könnyen a bibére juthat. Ha a bibe fentebb van, akkor a virág nem ritkán lekonyul, s ekkor a himpor szintén ráhullhat a bibére. A B.-nak azonban számos nehézsége van. Igy az egyivaru v. különéltü virágok (l. Egylaki és Kétlaki virágok) himje ée termője nem egy virágban fejlődik, sőt a himpor nem ritkán hosszu útról jut a bibére. De a pároséltü virágok himje és termője sem egyszer kész és fogékony a termékenyítésre, pedig enélkül termékenyülés lehetetlen, mert a himpor az oly bibén nem kezdheti meg a termékenyítés folyamatát, amelyen még a bibeszemölcsök s a ragadós anyag nincs készen, vagy amely bibe már hervadásnak indul. Az olyan pároséltü virágokat, amelyeknek a himje és termője ugyanabban a virágban a termékenyítésre nem egyszerre kész, dichogamoknak nevezik. De ha a him és a termő a beporzásra meg a termékenyülésre egy időben kész is, még sok más akadályozhatja vagy meghiusíthatja az önöntermékenyítést. Igy p. a termékenyítő részek gyakran oly helyzetben lehetnek, hogy a por nem hullhat a bibére. A virágban lehet továbbá olyan berendezés, mely ott, hol az önönporzás különben lehetséges, a virágnak egy más idegen virág himporával való termékenyítését nagy mértékben megkönnyíti v. bizonyosan létre is hozza. A tapasztalás azt is bizonyítja, hogy sok pároséltü növény egyes virágának önöntermékenyüléséből kevés vagy kevéssé életre való mag lesz, sőt a termékenyülése magtalan is maradhat. Nagyobb az eredmény, ha a virágok egymást kölcsönösen porozzák. A virágzó növények között aránylag ritka az az eset, amidőn egy virágnak önöntermékenyítése az egyedül lehetséges mód lenne. A többi esetben két virágnak kölcsönporzása, illetőleg termékenyítése, vagyis keresztezés szokott megesni. Erre a célra vagy egy ugyanazon növénypéldánynak két virága, vagy ugyanannak a fajnak két individuumán levő virágok alkalmatosak. Ez a B. mesterséges is lehet, ha p. szőrecsettel vagy más módon a himport a bibére viszik. A természetben azonban külömböző módon és segítséggel a virágokban v. a virágzatban levő berendezés révén szokott a B. megtörténni. A himpornak a bibére jutását három természetes körülmény segíti elő: a viz, a levegő meg az élő állatok. E szerint vizporozta (hidrophilae), szélporozta (anemonphilae) és állatporozta (zoidiophilae) virágokat különböztetnek meg.
vagy Bere, ősmagyar személynév, mely nyilván a. m. a török «bere» azaz adomány, adó s igy megfelel a népies magyar Ajándok-névnek.
v. bér, a Mária Terézia-tallér egyik elnevezése Abissziniában.
l. Kisbér.
Sodomma királya, Móz. I. K. 14. fejezet elbeszélése szerint egyike az öt királynak, akik Élám királya, Kedorlaómer ellen fellázadtak s akiket ez azután levert, de miután Ábrán Kedorlaómert és szövetségeseit legyőzte, elveszett javait mind visszanyerte. Nöldeke szerint Bera (a gonosz) jelképes neve Sodomma királyának. L. Kedorlaómer.
v. barábra (többes száma a berber szónak). Egyiptomban az idegen európaiakat berberin v. barbarin névvel jelölik és e név korántsem az u. n. berbereket jelenti; Müller Fr. szerint a voltaképi núbiaiak (nubák v. nobák) saját magukat hivják: berábrá-knak v. barábrá-knak; Hartmann szerint az egyiptomiak adták nekik ezt a gunynevet. A B.-k sem négerek, sem hamiták (berberek), hanem valószinüleg mindkét fajtából való keverékek, és részint Egyiptomban, részint pedig Nubiában laknak. Egyik tekintetben a négerekre, másik tekintetben a régi egyiptomiakra (retu-kra v. rudu-kra v. ludu-kra s a felláhin-okra (fellatah-okra emlékeztető testi sajátságokkal birnak, középtermetüek, karcsuak, vörös barna bőrszinüek, finom göndör hajukat, testtartásuk kecses, járásuk könnyed, hosszukás arcuk, élénk szemüek, görbült orruak, ajkaik csak kevéssé duzzadtak, állcsontjaik ki nem állók, szakálluk gyenge. A férfiak hajukat lenyirják s fejüket fehér kendővel (takié) kötik be, a nők zsirral bekent hajukat több egyenlő hosszu varkocsba fonják; testüket gyöngyfüzérekkel rézkösöntyükkel, karikákkal, gyürükkel, amulettekkel stb. tele aggatják, s bőrüket kékes szinre tetoválják. Kezeiket hennével (lawxonia inermis leveleinek kiáztatott festékével) vörösre festik. A B.-k szeretik a testüket még ricinusolajjal v. vajjal bekenni, ami még rondábbá teszi őket. A B.-k feleségeiket pénzen v. termények árán veszik, a gazdagabbja többet, a szegényebb csak egy. v két feleséget tart. A leányok és fiatal nők szemrevaló csinos teremtések, üde külsejüek. A B. igen szeretnek mulatni s húros tamburájukon hosszu órákon át pengetik egyhangu dalaikat. A Nubiában élő B.-kat mint nyilt jellemü, őszinte és hű embereket dicsérik az utazók, ellenben az Egyiptomban lakókat elfajult s elvetemedett jellemüeknek mondják.
Az a gép, mellyel a gyujtó gyártásánál, a gyujtókat merőlegesen és egymástól egyenlő távolságban a mártórámába beállítják. Ezt a munkát azelőtt kézzel végezték, mig Sebold durlachi gyáros ezen gépet föl nem találta. Egy ember ezen géppel berakhat naponta 1-1˝ millió gyujtófácskát. A mellékelt ábra nyitott helyzetben mutatja ezt a gépet. Fölül van egy szekrényes oo födél, melybe a merőlegesen álló gyujtószálkákat berakják. Alatta van egy 30 mm. magas q ráma, melynek mezeje egy apró merőleges csövekkel ellátott sárgaréz szitával van kitöltve, mely alul a (d) tolóval elzárható, (k) szintén fölhajtható rostélyráma, végre a gép asztalán van egy harántos rostély. Munkafolyamata a következő: A berakó rámarostély léceit két, a gép hosszanti irányában oldalt fekvő vaspálcára tolják és egy oldalsó elmés szerkezettel kitolják, úgy hogy azok kellő távolságban legyenek. A fölső rostélyráma leeresztése után most 3 egymást keresztező rostély van, melyek között a gyujtószálkák állva elhelyezkednek. A (d) tolót a (q) szitára helyezik. Egy oldaló rázókészülékkel megrázzák a szekrényt, minek következtében egyes gyujtószálkák a szita csöveibe hullanak. A szekrény fölemelése után kiszedik a szita csöveiből az esetleg odajutott szilánkot, kihuzzák alóla a tolót, amidőn is a szitában volt szálkák a rostélyos keresztezése által alkotott cellákba hullanak. A középső vagyis a tulajdonképeni martóráma rostélyéceit most még összetolják, hogy a szálkákat jól megtartsák és lezárják. Ezzel egy ráma a mártásra készen van.
[ÁBRA] Sebold berakó gépe.