1. az egykori B. prépostok birtoka, a Salzburgi Alpok egyik vidéke, Oberbayern bajor kerület DK-i végében, mintegy 400 km2 területtel, (1890) 17 789 lak. B. nagyszerü hegyi vidék, amely minden oldalról magas hegyektől környékezve mint kolosszális mészkőhegytömeg a Saalach és Salzach közt terül el. Déli határán a Steinernes Meer hatalmas fensikja terül el, amelyből É. felé két rendkivül meredek alaku sziklagerinc nyulik be B.-ba; a K-i a kétcsúcsu Watzmannban (a nagy 2714, a kicsi 2404 m.), a vidék legnagyobb magaslatában, a Ny-i pedig a Hochkalterben (2629 m.) éri el a legnagyobb magasságát. A két sziklagerinc B.-t 3 fővölgyre osztja: a K-i hegylánc és a Watzmann közt fekvő See-völgyre, az Ober- és Königsseevel, a Watzmann és Hochkalter közt elnyuló kietlen, kopár Wimbach-völgyre és a Hochkalter, meg a Ny-i határhegység közt elterjedő Hintersee-völgyre, a magános Hinterseevel. Mind a három völgy egyközüen vonul el DDNy. felől ÉÉK-nek és egy nagyobb völggyé egyesül, mely Ramsaunál kezdődik, K-nek B. közepéig ér, ott É-i irányuvá lesz és a Salzach völgyéig nyulik. Sik vidék egész B.-ben nincs. A vidék magas fekvése dacára elég enyhe éghajlatu. A sóban és fában gazdag vidék még márványt, gipszet és krétát szolgáltat. A lakosság főfoglalkozása: állattenyésztés, bányászat, erdőgazdaság és fafaragás.
2. B., község B. járásban, a Königssee lefolyásánál, az Achennél vagyis Almnnál; Salzburgtól 19 km.-re, gyönyörü szép vidéken, (1890) 2180 lak., 3 templommal, amelyek közt a XII. századból való gót templom a B.-i apátok márványsiremlékeivel és egyéb régiségeivel a legérdekesebb; a királyi család villájával (1850-52 II. Miksa építtette), fafaragó iskolával és egy franciskánus-kórházzal; a régi apátok palotája most királyi kastély. Sóbányáját a Tuvalban, amely évenkint 50 000 métermázsa sót szolgáltat, rendkívüli változatosságánál fogva nagyon látogatják; sós vizét hatalmas, 120 km. hosszu vezetékekben Reichenhallba, illetőleg ennek fölös sóvizével együtt Traunsteinba és Rosenheimba szállítják, hogy ott a sót belőle kifőzzék. B. nagyon látogatott nyári üdülő és sósfürdőhely; éghajlata aránylag szelid (évi középhőmérséklet: 7,6°, nyári: 14,5°); végül a környék virágzó faragó iparának középpontja. B.-ben 1100-ban építettek klastromot; 1122-ben prépostsággá tették; 1156. birodalmi közvetetlenséget nyert. 1803-ban szekularizálták és Salzburghoz csatolták, 1805. Ausztriához és 1810. Bajorországhoz került. L. B. nebst Führer durch das B.-er Ländchen (Berchtesgaden 7. Aufl.).
Ferenc gr., besztercebányai püspök, valóságos belső titkos tanácsos, szül. Nagyszombatban 1730 jun. 24., megh. Besztercebányán 1793 aug. 14. A gimnáziumot Nagyszombatban, a bölcseletet Bécsben, a hittudományokat Rómában végezte. Egy ideig Csáky Miklós esztergomi érsek udvarában tartózkodott, az 1758. verebélyi plébánosból és kerületi alesperesből esztergomi kanonok, barsi főesperes, később érseki helyettes lett; 1761. pázmáneumi rektor volt Nagyszombatban, 1764. kapornaki val. apát, 1766. novii vál. püspök, 1773. pozsonyi prépost lett, 1776 jan. 1. besztercebányai első püspökké nevezték ki. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.
(növ.), l. Alpestris.
1. Jób Adorján, németalföldi festő, született Haarlemben 1630., meghalt u. o. 1693 nov. 23.; de Wet Jakab és Hals Ferenc tanítványa; 1654-ben a haarlemi céh mint mestert tagjának fogadván, fivérével utrakelt a Rajna mentén Heidelbergig, azután végképen szülővárosában telepedett meg. Építészeti képeket, tájképeket és genreképeket festett, melyeknek fényhatása és szinezése kitünő. Nem éppen nagyszámu festményei közül kiemelendők: Hals Ferenc festő-iskolája (Haarlem), saját arcképe (Firenze), az amsterdami tőzsde belseje (Arenberg herceg tulajdona Brüsszelben), a haarlemi nagy templom belseje (Drezda).
3. B. Gerrit Adorján, németalföldi festő, az előbbinek öccse, szül. Haarlemben 1638., megh. u. o. 1698 jun. 10. Hals Ferenc és Jób bátyja tanítványa; ez utóbbival együtt működött egy ideig Heidelbergben, a választófejedelmi udvarnál, majd Haarlemben. Haarlem, Amsterdam, Köln, Ponn és Heidelberg környékéről festett kisebb alakokkal élénkített tájképeket. Főbb műveit az amsterdami és antwerpeni muzeumok s a kasseli, drezdai és schwerini képtárak őrzik.
(ejtsd: szür mer) kikötőhely Pasde-Calais francia départementban, (1886) 5187 lak., jelentékeny halászattal, kötélgyártással, virtorlavászon- és halászbárka-készítéssel; 500 skrofulás gyermek számára berendezett szép kórházzal, tengeri fürdővel.
(növ.), Adenostyles Cass., a sátorozó fészkesek csövesvirágu génusza, széles kerekded v. vesealaku lapuforma levelekkel, apró, lilapiros, de nagyszámu virágfészekkel. Havas-vidéki magas és csinos kórók, hazánkban 3 fajjal: A. polyantha Kern., a Kárpátokon meg a Velebiten, az A. alpina L. Horvátország bérecein, az A. stenotricha Borb. u. i., a visszáján vékony pókhálós molyhú levelekkel.
-család (székesi gróf). Egyike történelmi nevezetességü kihalt családainknak; nevét ősi fészkéről, a Veszprém vmegyei Bercheny-ről vette, mely hajdan virágzó helységet az 1526. pusztító török hadjárat elseperte. Első ismert tagja a családnak László, II. Lajosnak udvarnoka, kitől 1525-ben adományul kapta Hont és Bars vármegyékben Eicsewdet egészen, Nagy-Malonyán és Kalachnán részbirtokokat. Fia Imre Erdélybe költözik, hol mint Báthory István és Kristóf kedvelt hive és udvarnoka szerepelt. 1577-ben ez utóbbitól nyeré örökadományul Székest, mely után előnevüket írják és Kendeőt. Közvetlen utódja:
László (megh. 1656 táján), 1640-47. damasdi főkapitány, ezen várat léhasága miatt a törökök elfoglalták, amiért az 1647-ben országgyülés a nádor által felelősségre vonását rendelte el, mire ő II. Rákóczy György szolgálatába lépett. Miklós 1657. mint ifju II. Rákóczi György fejedelemnek a szerencsétlen kimenetelü lengyelországi hadjáratban kisérője volt. A fejedelemnek 1660 jul. 7. történt eleste után III. Ferdinánd szolgálatába állott, s 1663. Érsekujvár védelmére küldetett. 1683. év nyarán a morva határokig előrenyomult Tököli Imre fejedelemnek meghódolt fiával, mely kényszerü hódolás nem sokáig tartott. 1686. kir. tábornokká, 1687 szept. 14. Lipót által grófi rangra emeltetett. Lászlónak fia, Miklós (szül. 1736., megh. 1762.) Szaniszló király kamarása, Lotharingia és Du Bar főlovászmestere s a Bercsényi-huszárok ezredese volt, és mint hős esett el Hannoverben. Testvére Ferenc bátyja eleste után a Bercsényi-huszárok ezredese, 1768-ban Lotharingia és Du Bar főlovászmestere volt, 1784. lovastábornok lett. 1789. mint hű royalista, XVI. Lajosnak s nejének bizalmas embere, a király öccsével, Artois gróffal Bécsbe küldetett. Fia, V. László volt a család végső tagja. Tanulmányait a bécsi Tereziánumban befejezvén, a sűrün egymást felváltó hadjáratokban szerepelt. Igy 1799 szept. 17. Rivolinál mint hadnagy, az 1809 ápr. 19., 21., 22. és 23-iki ütközetekben mint százados a bajor földön, a máj. 21., 22. és 23-iki ütközetekben mint százados a bajor földön, máj. 21., 22. Aspernnél, jul. 5-12. Wagramnál, 13-án Austerlitznél, 1813. pedig Olaszországban harcolt s a következő évben őrnaggyá léptették elő. 1815. a nápolyi alkirály ellen harcolt s ápr. 10. Pistojánál s Firenze alatt vitézkedett, 1823. okt. 11. alezredessé neveztetett ki s mint ilyen nyugalomba vonult. Thaly Kálmán, a B. család (Turul 1890).
1. Imre (székesi báró), szül. 1590., megh. 1639. Tanulmányait külföldi egyetemeken befejezvén, visszatért s nőül vevé a hires, vitéz Lugossy János lippai főkapitány leányát, kivel Hódmező-Vásárhelyt, Sólyom várát s több nagy pusztát kapott hozományul. 1616-17. mint buzgó katolikus Rómába, majd a szent földre a Megváltó sirjához zarándokolt, mely vallásos buzgóságáért a jeruzsálemi patriárka a «szent sir lovagja» cimmel tisztelte meg s megengedtetett neki, hogy Jeruzsálem cimerét saját cimerébe felvehesse. Visszatérve Erdélybe, Bethlen Gábor szolgálatába állott s 1625 szept. 25. az ő megbizásából követségbe járt a budai vezérnél. Később összeütközésbe jött a protestáns fejedelemmel, II. Ferdinándnak ajánlotta fel szolgálatát s a magyar kir. udvari kamara tanácsosa lett. 1634. mint követ I. Rákóczy György fejedelemnél járt; 1638. mint Nógrád vár főkapitánya szerepelt s a következő év második felében, midőn Banner svéd csapatai Prágát ostromolták, a fejedelemnek egy tekintélyes huszársereget toborzott össze, melyért jul. havában bárói méltóságot s tábornoki rangot nyert. Ugyanez év szept. 24. és 25. a prágai táborban fekvő huszárság élén keményen összecsapott a svéd nehéz lovassággal s a csata hevében hősileg esett el.
[ÁBRA] L. családfa.
B. Miklós (székesi gróf), szül. 1664., megh. 1726 nov. 6. Tanulmányait a nagyszombati egyetemen befejezvén, Esterházy Pál nádor udvarába került. 1686. Budavár ostrománál vitézkedett s ez alkalommal annyira kitüntette magát, hogy ezredesi rangot nyert s Szeged vára és a hozzátartozó véghelyek főkapitányává neveztetett ki. L ipót király több kitüntetésben részesítette, így 1687 szept. 14. atyjával együtt grófságot nyert s ugyanez évben aranysarkantyus vitézzé üttetett. Nemsokár kir. kamarás, tanácsos, Ung vmegye örökös főispánja, s Felső-Magyarország fő hadi biztosa lett. 1696-ban, midőn Lipót a megyék panaszait orvoslandó, Eperjesre egy vegyes biróságot nevezett ki, annak polgári fő hadi biztosa Bercsényi lett s e minőségben majd három évig műkjödött. Ekkor ismerkedett meg II. Rákóczy Ferenccel, kinek ez időtől fogva leghűbb barátja volt, s midőn Rákóczy 1701 május 29-én Solari gróf császári tábornok Sáros várában elfogta, B. Lengyelországba menekült, s ott előkészíté a felkelés művét. 1703. Rákóczy kitüzvén a szabadság zászlóját, Bercsényi lengyel csapatok élén jött segítségére, s ettől fogva ő lett a szabadságharc megteremtője. 1705 szept. 20., midőn a szécsényi mezőn a nemzeti konfederáció megalakult, ennek országos főtábornoka s a kormánytanács első szenátora Bercsényi lett. Ugyanez év okt. havában a fejedelem részéről gr. Csáky István főhdi biztos és báró Sennyey István tábornokkal résztvett a nagyszombati békealkudozásokban, mely azonban eredményre nem vezetett. 1706. a békealkudozásokat Anglia és Hollandia közvetítése mellett vezeti; 1707. fejedelmi helytartó lett s Varsóban Nagy Péter cár és Rákóczy közt véd- és dacszövetséget köt. A trencséni szerencsétlen kimenetelü ütközet után Szécsénynél szedte össze a kuruc hadak szétvert lovasságát, s a további hadjáratokban vitézül harcolt, mig végre elborult a nemzeti ügy napja s a győzőkből legyőzöttek lettek. B. már előbb 1710. Lengyelországba indult az orosz segély szorgalmazás végett, de sikertelenül. A szatmári béke kedvezményeit nem fogadta el s 1711-1716. Lengyeloroszágba Bržan várában élt. 1716. a szultán meghivására a bujdosókkal Chotzinba s az Al-Dunához a nagyvezir táborába utazik, vele szövetkezik s 1717. 20 000 törökkel beüt Orsovánál, Mehádiától Facsetig nyomul, de visszavonulni kénytelen. E hadjárat után, midőn 1718. III. Károly a törökkel békealkudozásba bocsátkozott, a császári biztosok Rákóczy s Bercsényi kiadását követelték, mit megtudván a szultán, kijelenté, hogy inkább elveszti fővárosát, mintsem magát a vendégszeretet megsértése által ekkép meggyalázza. Meghalt Rodostóban. Leveleit és más emlékezetre méltó iratait Thaly Kálmán adta ki hét kötetben 1868. és 1875-82.
3. B. László (székesi gróf), szül. 1689 aug. 3., megh. 1778. Tanulmányait Ungváron és Kassán befejezvén, Rákóczy udvarába került. 1708-ban a nemesi testőrségben százados és kornétás s ez év aug. 3. rettenthetetlen bátorsággal harcolt a trencséni ütközetben. 1710 jan. 22. jelen volt Romhánynál s a következő év jan. elején családi várát, Ungvárt szerelte fel ellenállásra, a következő hóban pedig a fejedelemmel Lengyelországba távozott. 1712-ben Rákóczy Franciaországba küldé s ajánlatára XIV. L ajos király testőr gránátosainak századosává nevezte ki. 1719. már a francia hadseregben ezredes lett s mint ilyen Rodostóba ment s ott szervezte a magyar menekültekből a Bercsényi-huszárezredet a francia szolgálatban. 1735. dandárnok, 1738. tábornok, 1742. altábornagy lett s 1744-47. Flandriában mint lovassági főparancsnok működött. Érdemeiért 1753. a Szt. Lajos-rend keresztjével lett kitüntetve, 1758 márc. 19. pedig a legfőbb katonai méltóságot nyerte el, Franciaország marsalljává neveztetett ki. 1759. Mária Teréziától bűnbocsánatot nyert. Thaly K., Bercsényi-ivadékok Franciaországban (Turul 1889).
4. B. Béla, családi nevén Heller, a nemzeti szinház és Petőfi-társaság tagja, szül. Miskolcon 1844 május 25. Iskoláit szülőhelyén és Egerben végezte. 1863 junius 9. lett szinésszé Latabár Endre szintársulatánál, honnan Szegedre, Szabadkára, Aradra, Kolozsvárra és Nagyváradra szerződött. 1872 aug. havában lépett föl mint vendég Pesten a nemzeti szinháznál s 3-ik föllépte után legott szerződtették is. Irt több sikerült költeményt, novellát s szinművet is. Szigligeti elhunyta után Paulai Ede neveztetvén ki drámai igazgatóvá, helyét a szinészképző intézetnél B. foglalta el, mint a lélektan, a dramaturgia s a jellemábrázolás tanára. 1889. másodizben megnősülvén, visszalépett a szinpadról, egy évi távollét után azonban újra elfoglalta régi helyét ugy a szinpadon, mint a szini iskolánál.
(növ.), l. Dentaria.
(ejtsd: berszi), azelőtt nagy falu 15 000 lak., 1859 óta Páris (l. o.) 12. arrondissementjának része.