Jenő, táblai tanács-elnök, született Bercelen 1842 ápr. 19. Szépirodalommal is foglakozott s többnyire Jenőke álnév alatt a Hölgyfutárba irt tárcacikkeket, majd főmunkatársa volt a Pesti Hölgydivatlapnak és a Nemzeti Képes Ujságnak. Munkái: Egy nyomorult története (regény, Pest 1863); Egy szerencsétlen család (beszély, Hugó Károly után franciából, u. o. 1863).
Árpád, szépirodalmi iró, a Kisfaludy-társaság rendes- és az Akadémia lev. tagja, miniszteri tanácsos, szül. Temesvárott régi nemes családból 1842 julius 8. Tanulmányait szülővárosában kezdte, Pesten a kegyesrendieknél folytatta és az egyetem jogi karán fejezte be. 1864. a helytartótanácsnál a tisztviselői pályára lépvén, az alkotmány helyreállítása után gr. Andrássy Gyula miniszterelnök a sajtóosztályban alkalmazta, melyet 1872 óta vezet, 1877 óta miniszteri tanácsos; 1883. a vaskorona-rend harmadosztályu lovagjává nevezték ki, a Kisfaludy-társaság 1873., az akadémia 1888-ban tagjává választotta. A szépirodalomban 1859. lépett föl versekkel s folytatta tárcákkal, elbeszélésekkel, ismertetésekkel a Hölgyfutárban, Fővárosi Lapokban, Nefelejtsben, Koszoruban, Magyarország és a Nagy-Világban s a 60-as és 70-es évek más szépirodalmi lapjaiban. Mint tárcairó főleg a Pesti Naplóban, Reformban és Ellenőrben lett (Argus név alatt) ismeretessé, a Pálffy Albert Esti Lapjába politikai cikkeket irt egyideig, a Pesti Napló irodalmi és művészeti rovatát vezette, a Borsszem Jankónak pedig keletkezése óta munkatársa volt, hol a Suttyomberki Dárius és a Kaiserschmarn Ferdinánd cimü rovatokat többnyire ő irta. E hirlapirodalmi tevékenysége főleg 1868-75. tartott. Sokkal állandóbb kedvvel és kiválóbb sikerrel működött azonban a beszély és vigjáték terén. Különösen a drámairodalomra esik működésének főrésze, s a jelenlegi magyar irodalom legjobb vitjáték-írói közé emelkedett. A Nincs mama c. 1. felv. vigjátékát adták először a nemzeti szinházban 1862., s azóta máig nagy termékenységgel gazdagította szinházaink műsorát. Vigjátékai: Ádám és Éva 1 felv. 1862, A férj szökik 3 felv. 1866, Fertálymágnások 1867, Bachhuszárok, A népszerüség 1868, A kétkedő 1870, A közügyek 1871 (németül és franciául is megjelent), A házasítók 3 felvonás és Egy szellemdus hölgy 1 felvonás 1875, A jótékony célra 3 felvonás 1877, A kék szoba 1 felv. 1878, Nézd meg az anyját 3 felv. 1883, A bálkirálynő 1 felv. 1885, Gyerekbál 1 felv. 1887, A protekció 3 felv. 1885, A svihákok 3 felv. 1889, A peterdi csata 3 felv. 1881; irt két bohózatot is; A harctérről 1887, és A szürke kabát 1 felv. Igen jelentékeny működést fejtett ki a népszinműirás terén is; e műfajt sokban fejlesztette. A székelyföldön c. 3 felv. népszinművét a nemz. szinház 1874. 100 arannyal jutalmazta; A vén kupec 3 felv., Az igmándi kispap 3 felv. 1882, A parasztkisasszony 3 felv. 1886 és Postás Klári 3 felv. 1891., a népszinháznak nagyrészt repertoire-darabjai. Szintén a népszinháznak irta A veteránok c. fővárosi életképet 3 felv. és A király csókja c. operettet 1 felv. 1875. Mai divat c. vigjátékával 1892 december havában elnyerte a Garai-féle 1500 frtos pályadijat, 1893. pedig A papa c. vigjátékával az Akadémia Teleki-féle drámai jutalmát. Elbeszéléseiben is a vig elemnek hódol s mint vigjátkaiban, itt is a művelt társadalommal foglalkozik. Összegyüjtve Víg órák cím alatt jelentek meg elbeszélései és tárcái 1888. Két novellája franciául is megjelent: Histoire d'une barbe, Budapest 1887 és Virginie 1888, egy pedig németül O Julius, Lipcse 1888. B. magyarra fordította Belot-tól A rendszeres férjek címü vigjátékot (Toldy Istvánnal 1864), A képzelt beteg-et Moliere-től 1884; továbbá Barnabi Rudge-t Dickenstől 3 köt. 1872 és Abdallah-t Laboulaye Edé-től 1873. 1893 január hóban az akadémia összes ülésén Csiky Gergely fölött emlékbeszédet mondott (Budapesti Szemle 1893 március).
Károly, iró, az akadémia és a Kisfaludy-társaság tagja, született Balassa-Gyarmaton 1821 márc. 2., megh. pesten 1867 dec. 11. Tanulmányait B.-Gyarmaton, Vácott és Pesten elvégezvén, jurátus lett, s miután az ügyvédi vizsgálatot letette, 1842 tavaszán a helytartótanácshoz nevezték ki, majd 1847 elején gr. Széchényi István mellett a közlekedési bizottság tollvivője lett. Sulyos betegség után 1849-be lemondott hivataláról, és egészen az irodalomnak szentelte magát. Ifjabbkori dolgozatai, versek és elbeszélések, már a 40-es évek szépirodalmi lapjaiban (Honművész, Regélő, Honderü, Életképek, Pesti Divatlap) fölkeltették a közönség figyelmét, az 50-es évek alatt még több eredetiés fordított novellát irt a lapokba. Fordításait leginkább angol novellisták, Dickens és Washington Irving műveiből válogatta, eredeti beszélyein is ezek hatása látszik. Elbeszéléseiből két gyüjteményt adott ki: Élet és ábránd (Pest 1852, 2 köt.), és Világ folyása (u. o. 1853, 3 köt.). Legsikerültebbek kisebb humoros vázlatai egy-egy hazai tájképről vagy társadalmi életünk egy-egy ismert alakjáról; legjobb elbeszélése Gyógyult seb (a Részvét könyvében 1864 és az Olcsó Könyvtárban 1880). Egyike volt az 50-es évek legképzettebb iróinak, ki a lapok tartalmát értékes tanulmányokkal és birálatokkal is gazdagította. Rendes munkatársa volt 1851-54. a Pesti Naplónak, résztvett Pákh-hal a Polit. Ujdonságok alapításában 1854. s e lapnak 1857 végéig politikai szemleirója volt. Megalapította 1857. a Lapok a vadászat és lovászat köréből c. sportlapot, mely a következő évben Vadász- és Versenylap cimet vett föl; e lapot haláláig szerkesztette s vele a magyar sportnyelv terén uttörő volt. Bérczy állítá össze az első Magyar Ménes-könyvet a 60-as években, mely a magyarhoni összes telivér lovak neveit és leszármazását tartalmazza. Kiadott egy Magyar-német és német-magyar vadász-műszótárt is (1860). Puskin kedvéért megtanult oroszul, s a nagy költő hires verses regényét az Anyégint fordította (Pest 1866). E fordítás B. irodalmi működésének legmaradandóbb emléke; nem oly sima mint Bodenstedté, mely által B. is megismerkedett e művel, hanem hivebb annál. Az akadémia 1859., a Kisfaludy-társaság 1862. választotta tagjai közé, a koronázás után magyar nemességet kapott. Szivbaja még ez év végén megölte. Nem volt sem igen nagyszabásu, sem igen termékeny tehetség, de ízlésével igen jotékony hatása volt irodalmi életünkre s egy eszes társalgó, finom érzékü, művelt lelkü, minden szép iránt lelkesülő író és kifogástalan gentleman emlékét hagyta maga után.
Berdi. Régi magyar személynév, mely a volgamenti kozár-kun elemtől került hozzánk. A név tulajdonkép török eredetü, berdi a. m. adott vagyis adomány.
kétfélék: a Berdan első rendszere szerint a spanyol hadsereg fegyvereit alakították át, a második rendszer szerint pedig Oroszország gyártotta fegyvereit; a Berdan (amerikai tábornok) rendszereihez (gyujtószöggel) tartozó töltényt a német hadsereg is elfogadta a Mauser-féle puskák számára.
Áron (laborfalvi), kolozsvári egyetemi tanár, a m. tud. akad. l. tagja, szül. 1819 márc. 8. Laborfalván (Háromszék vmegye), megh. 1891 márc. 8. Tanulmányait Székely-Kereszturon s a kolozsvári unitárius főiskolában fejezte be. Kiváló hajlamot érezvén a természettudományok s főleg a bányászat iránt, kezdetben a selmecei bányászakadémiába készült, de 1841. a kolozsvári unitárius kollégiumhoz választatván meg tanárul, bővebb kiképzés végett 1842-ben Berlinbe ment, hol két év lefolyása alatt minden igyekezetét a természettudományokra fordította; felkereste a hiresebb egyetemeket, majd Franciaország és a Svájc egy részét utazta be. 1844. hazatérve, elfoglalta tanszékét, hol 1863-ig a természettudományokat adta elő. Ekkor szerveztetvén a kolozsvári jogakadémia, benne rendes tanszéket nyert mint a nemzetgazdaság és politika tanára; utóbb a statisztika, pénzügytan, az osztrák birodalomhoz tartozó tartományok történelme és etika jutottak neki rendkivüli tantárgyakul, melyekben mélységgel és alapossággal tiszta és szabatos előadási modort párosított. 1890. nyugalomba vonult. Művei közül kiemelendők: Légtüneménytan s a két Magyarhon égalji viszonyai (Kolozsvár 1847); Mit tegyen az erdélyi gazda, hogy jó létre jusson? (Kolozsvár 1859); A levegői nyirkosság némely égalji befolyása (1860); A kémia iskolája (Stökhard után, Kolozsvár 1848). Több műve kéziratban van; ő szerkesztette a Kolozsvári Közlönyt 1857-58., a Kolozsvári Heti Lap-ot 1853-54-ben s a Természetbarát-ot 1846-48.
l. Bardera.
kerületi székhely Kiev kormányzóságban a Teterevnek egyik mellékvizénél, a Gnilopjatnál (1889) 78 287 lak., ujabban épült néhány szebb utcával, nagy karmelita-kolostorral, kékfestőkkel, dohánygyárakkal és igen élénk kereskedéssel; évenként 3 országos vására nagyon látogatott; fő kiviteli cikkei: gabona, állatok és állati termékek. 1793 óta tartozik Oroszországhoz.
kerületi szék- és kikötőhely tauria orosz kormányzóságban, az Azovi-tenger partján, a B.-i földnyelv belső végén, a Bardjanka torkolatánál, (1886) 21 959 lak., osztrák-magyar konzuli ügyvivővel. Mesterségesen megjavított kikötője a legjobb az Azovi-tenger partján, (1889) 248 idegen és 963 orosz hajó fordult meg benne, kereskedelmi fő cikkei: gabona, gyapju, bőrök és só. 1855. az angolok és franciák csaknem egészen földulták.
a keleti áfgánok gyüjtőneve.