a magvas kender feje dunántuli tájszólás szerint, másként buga.
előbb r. t. város, 1889 óta nagyközség Háromszék vm. kézdi j.-ban az ojtozi szoros előtt, (1891) 2929 magyar (székely) és oláh lak.; jelentékeny forgalma van Románia felé. 15 525 ha. erdőterülete dacára sem vagyonos a község, s intézményekben igen szegény. Van posta és táviróhivatala, postatakarékpénztára. A földbirtok székely kezekben van, az oláhok többnyire pásztorkodnak, nyáron a havasokon, télen Törökországban; a lakók közt nagy juhnyájtulajdonosok vannak. Templomát földrengések többször megrongálták. B. régi telep, Zsigmond király 1426. mezővárossá emelte s s zámos jelentékeny szabadalommal és kiváltsággal látta el. Itt született Gábor Áron, a szabadságharc egyik legnagyobb hőse. B. közelében a Leányvár nevü süvegalaku hegy mint prehisztorikus őrhely él a hagyományokban. É-ra a B. patak mellett van Beneturné vára, római castrum maradványaival.
Háromszék vmegyében, az Erdélyi K.-i határláncolat egyik tagja, É-on az Ojtozi szorostól D. felé a Bodzai szorosig terjed, Ny. felől a Feketeügy lapálya, illetve a Bodza vize határolja, mig K-en Romániába csap át. Főgerince É-ról D-re csap; az egész hegység hossza ÉD-i irányban mintegy 70 km., szélessége a romániai határig 15-25 km. Főcsucsai a magas Kasinuluj (1365 m.), Mosát (1505 m.), Nagy Bonyó (1540 m.), Zernye (1605 m.), Lakoca (az egész hegység legmagasabb csucsa, 1778 m.), Feketehalom (1414 m.), Ménesbére (1414 m.), Csilyános (1605 m.) és Hosszuhavas (1482 m.), a papolci mellékágban a Papolcaköz (1321 m.) és Ebhát (1246 m.). A hegység Ny-i lejtőin eredő vizek mind a Feketeügybe folynak; a hosszanti völgyekben folyó Ojtoz, a Nagy és Kis-Baszka s a Putna patak, vmint maga a Bodza, Moldvába lépnek át s a Szeretbe ömlenek. A vizválasztó eszerint nem kéepzi az ország határát, hanem egészen Magyarországba esik. A hegység belsejében nincs község s közlekedési út sem vezet át rajta; az Ojtozi és Bodzai szoros É. és D. felől határolja a hegycsoportot, mely leginkább régebb homokkőből áll s ásványokban (mármaros gyémánt, cinnober, szarukő, realgár, kén stb.) s ásványos forrásokban (Kovászna) gazdag.
1. Antal, a budapesti felsőbb leányiskola igazgatója, szül. Boldogon, Pest vmegyében 1836 aug. 16. Iskoláit itthon s a bécsi egyetemen végezte. 1860. a lévai algimnáziumnál volt helyettes tanár; 1860-61. ismét a bécsi egyetemet kereste föl. A piarista rendnek 1853 óta tagja volt s a rend 1861. a kolozsvári kat. liceumhoz rendelte tanárnak, 1864. epdig Pálffy József és János grófok nevelését bizta reá. Két évig volt nevelő s 1866. ismét gimnáziumi tanár lett, most már Pesten, hol a természettant tanította. 1870. a természettud. társaság titkárává választották. 1871. kilépett a rend kötelkeiből s 1873. a budapesti ágost. ev. gimnáziumban nyert rendes állomást. 1874. az orsz. középisk. tanáregyesület elnökévé választotta. 1872. az akkor alakult földrajzi társaság titkára lett. 1875. az első áll. felsőbb leányiskola tanáráv, 1877. ugyanannak igazgatójává lett. 1875. óta az Európa különböző városaiban tartott földrajzi kongresszuson rendesen résztvett. Irodalmi téren a természettudományok népszerüsítését tűzte maga elibe. Egyes szaklapokban közlött dolgozatain kivül önállóan jelentek meg tőle: A mennyiségtani földrajz alapvonalai (Pest 1868). A különleges természettani földrajz alapvonalai (u. o. 1869. Lutterrel). A hold befolyása a légköri tünetekre (u. o. 1870). Az ó és új világ összehasonlítása (u. o. 1884). A csillagászati földrajz elemei (u. o. 1886). Adott ki ezeken kivül jelentéseket azokról a földrajzi kongresszusokról, melyeken résztvett. Átdolgozta Greguss Gyula természettanát középisk. számára. Szerkesztette a Természet c. lapot (1868-1878), a Nők lapját (1871-1872) és szerkeszti 1872 óta a Földrajzi közleményeket.
2. B. Ede, a budapesti áll. felsőbb leányisk. tanára, szül. Boldogon, Pest vmben, 1839 jul. 19. Gimnáziumi tanulmányait Gyöngyösön és Pesten a piaristáknál végezte. 1862-ben Kolozsvárt tanítói oklevelet nyert s mint elemi iskolai tanító ugyanott két évig működött. 1868. Haynald a kalocsai székesegyház karnagyává nevezte ki. 1879. a budapesti felsőbb leányiskola rendes tanára lett, hol az ének- és zeneelméletet, vegytant és csillagászati földrajzot tanítja. Munkái: A zene alapelmélete. Iskolai és magánhasználatra. (Bpest, 1883.) Dalfüzér polg. és felsőbb leányisk. számára. (U. o. 1883. 1. 2. rész.) Dalkönyvecske, népisk. számára. (U. o. 1883.) Népszerü vegytan, leányisk. számára. (U. o 1889.) Nemzeti lant. (U. o. 1889. 3 füz.) Ezeken kivül átdolgozta Emericzy Természet- és vegytanát, s egyes zenedarabokat adott ki.
3. B. Gyula, állami polgári iskolai igazgató, szül. Boldogon 1856 ápr. 11. Tanítói képesítését a budapesti pedagogiumban nyerte: Azután többhelyt tanítóskodott; 1884. a fiumei polgári fiuiskola igazgatójává nevezték ki, hol a polgári iskolát, de emellett a házi- és szakipar-tanfolyamot is szervezte. 1888. a háromszékmegyei tanfelügyelőséghez osztották be. Nagyobb munkái: Fehértemplom város tanügyi története. (Fehértemplom, 1882.) Háromszékmegye iskoláinak története. (Sepsi-szent-György. 1890.) Comenius élete és működése, (1892.) Szerkesztette a Délvidéki Tanügyet (1888. Fehértemplom), adott ki iskolai jelentéseket, szervezeti szabályokat stb
4. B. Imre, csanád-egyházmegyei plébános, szül. Bessenyőn, Temes vmegyében 1825 febr 25., megh. M.-Szt.-Mártonban 1866 ápr. 12. Tanulmányait Temesvártt végezte. 1848. áldozó pappá szentelték és mint káplán Dettán, Krassován és Bánát-Gyarmaton működött: 1854. topolyai gondnok, 1857. adminisztrátor, 1860. pedig Magyar-Szt.Mártonban plébános. Már ifju korában nagy kedvvel foglalkozott a magyar irodalommal és a csanádi papnevelőben ő alapította a Munkakört, melynek feladata a magy. irod. művelése volt. Alkalmi költeményeket, beszélyeket és néprajzi cikkeket irt a következő lapokba: Nemzeti Ujság, Képes Ujság, Delejtű (1859-61), Családi Lapok (1852, 1855-57), Kat. Néplap, M. Kertész (1863) és Falusi Gazda (1864). Önálló műve: Magyar-Szt-Mártoni Árvizkönyv. Temesvár 1861.
5. B. Károly, szépirodalmi iró, született Rimaszombatban 1821-ben, iskoláit Sárospatakon végezte, az irodalom terén versekkel és tanulmányokkal lépett föl az Athenaeumban, Regélőben és Társalkodóban, 1814. a kir. táblán jegyzőnek esküdt fel, az 1843-4. országgyülésen b. Eötvös József oldalán volt jelen Pozsonyban, ezután 2 évig a Honderü és 4 évig az Életképek munkatársa volt. 1844. letette az ügyvédi vizsgát és 1845. gr. Zichy Manó titkára lett; a forradalom alatt pedig a Közlöny hiv. lap segédszerkesztője. 1848. Szabad hangok c. közrebocsátott lirai kötete az első cenzurázatlan könyv volt Magyarországon. 1850. állandóan Pesten telepedett le és számos lapba irt költeményeket, tárcacikkeket, elbeszéléseket, kritikákat, uti rajzokat, emlékezéseket és novellákat, cikkeiben a francia tárcairodalom könnyü és szellemes modorát követve 1854. Nagy Ignác halála után a hölgyfutárt is átvette s s két éven át szerkeszté. A 60-as évektől kevesebbet dolgozik. 1874 jun. 15. óta akadémiai tisztviselő.
(Briccius) György (vizaknai), XVII. századbeli magyar orvos, szül. Vizaknán 1668., megh. 1720. Tanult Odera melletti Frankfurtban, Leidenben. Doktorrá 1695. avatták hazatérve Kolozsvárott gyakorló orvos, majd városi tanácsos, törvényszéki biró, később törvényszéki alelnök lett. Munkái: Disputatio medica de peripneumonia Dissertatio medica de colica passione. Életéről naplót vezetett, melyben hiven festi az akkori kurucvilág viszontagságait.
Máté, szül. Romhányban, Nógrád vármegyében 1824 szept. 24., hol atyja kőfaragó mester volt. Iskoláit nagy nélkülözésekkel végezte. Jogi tanulmányai befejezése után nevelősködött, az 1848-49-iki szabadságharcban résztvett mely után két évig bujdosott, miközben a kertészkedést gyakorolta. 1864. közjegyző lett, azután Sármezey Antal csanádmegyei kincstári bérlőnél Mező-Kovácsházán nevelő, ott saját kertet szerzett s egész odaadással a gyümölcsészettel foglalkozott. Kertjében nagyszámu fája és gyümölcsfajtája van, amelyeket tanulmányozott és leirt; az ezekről szóló jegyzéket 1875. tette közzé. Több szaklapban számos dolgozata jelent meg. A gyümölcsészet terén szerzett bő tapasztalatait Gyümölcsészeti vázlatok Arad 1877-87. 4 kötetes, terjedelmes és nagyérdekü művében, melynek I. kötete 1886. 2. kiadást ért, bocsátotta közhasználatra. V. ö. Szinnyei J.: Magyar Irók.
Ivánovics Jakab, orosz tudós, különösen régiségbuvár, szül. Szt.-Pétervárott 1793., megh. u. o. 1854 nov. 24. Tanulmányait a kazáni főiskolában és a moszkvai egyetemen elvégezvén, 1820-27. hivatalnokoskodott, 1827. szolgálatából kilépett, résztvett Sztrojev arkeográfiai expediciójában s tagja lett a szt.-pétervári tud. akadémiának. Mint az említett expedició főszerkesztője 6 kötetnyi munkát állított össze, ezenkívül ő reá volt bizva a régészeti osztály okmányainak gondozása is.
vármegye. (Lásd a mellékelt térképet.) Magyarország régi tiszán inneni kerületének egyik megyéje, az ország ÉK-i határszélén; határai É-on Galicia, K-en Máramaros- és Ugocsamegye, D-en Szatmár-, Ny-on Szabolcs- és Ungmegye É-on az ÉK-i Kárpátok Beszkíd csoportjának gerince, K-en és Ny-on különböző hegycsoportok természetes határait képezik, D-en és Ny-on a Tisza, helyenként a Borsova és Sztara patak határolja.
[ÁBRA] Bereg vármegye címere.
Területe 3724ˇ45 km2. É-i fele hegyes, D-felé ellenben enyhén ereszkedő dombokkal az Alföldbe megy át. A K-i Beszkidek főgerince meredek bástya gyanánt emelkedik B. legészakibb részében, főbb csúcsaival (Starostyna 1230 m., Ruszkiput 1311 m., Huszla 1405 m.) az ország határát jelölve; a főgerinc az 1205 m. magas Mencsel-lel D-nek kanyarodván, hozzá K. felé alacsonyabb (905 m.) s menedékesebb hegysor csatlakozik melyet a vereckei hágó 745 m.-nyire bevág; odább ÉK felé ismét magasabbra emelkedik (Javornik 1123 m.). Ezen kárpáti homokkőből felépült hegység a Nagy-Pinye, Latorca és Vicsa közébe bocsátja meredek s magas mellékágait (Schönborn 1097 m), melyek a Verchovina zord vidékét behálózzák. A Latorcától Ny-ra eső hegytömeg (Mencsel 1104 m, Virliscse 1052 m.) már a Polonina Rúna-, a Vicsától K-re égnek meredő hatalmas ormok (Szrenyova 1367 m., Sztoj 1679 m., Nagyhegy 1598 m., Zsid-Magura 1519 m.) a Szolyvai havasok csoportjához tartoznak. E jelentékeny hegységek elé a Nagy-Pinye és Duszina völgye által elválasztva a Vihorlat-Gutin trachithegylánc két csoportja települ: a Latorca és Sztara patak közt a Szinyák hegység, mely a Dünankában (1014 ) kulminál, a Latorcától és Duszinától D-re a Borló-Gyil szélesre terülő tömege (Buzsora 1086 m., Szinyák 1040 m., Bumbuska 1022 m.), mely D-re mindinkább alátörpülő végső ágaival (Hosszúhát) a borsova partjáig ereszkedik. Ettől Ny-ra az alföld rónája terül el, melyből csak Beregszásznál (l. Beregszászi hegység) és Mező-Kászonynál emelkednek ki különálló apróbb, túlnyomóan bortermő hegyek, mint a Kárpátoknak a Tisza felé bocsátott végső előörsei. A hegyekből alárohanó folyók vizét egyfelől a megyét ÉK-DNy-i irányban átfutó Latorca, másfelől a Borsova gyüjti magába; amaz a Zdenyova, Kis- és Nagy-Pinye, Duzsina, Viznice és Sztara vizét veszi magába, ez a Szinyanka és Ilosva vizével egyesülve Kövesd, Komlós és Remete vidékén terjedelmes mocsarakat alkot, melyekből a Borsovától Váriig ásott átmetszésen jut a Tiszába. Egy másik még nagyobb mocsár Beregszász meg Ardó, Jánosi Gát, Dercen, Fornos, Bárdháza, Makarja, Bereg-Ujfalu és Nagy-Bereg községek közt terül el, ez a Szernye, melynek vize rendetlen medrekben (Feketeviz), Gáton alul a Vérkével egyesülve a Csarosdába, innen a Latorcába szivárgott. Jelenleg le van csapolva. Maga a Tisza Csetfalvától Kis-Lónyáig B. határát képezi, számos kanyarulatát több átvágás rövidíti, de folyása mindamellett rendetlen, partjai meredekek, s mert talajuk iszaphordalék, a viz ereje által folyton szakgattatnak; az árvizektől a már rendszeresen épített gátak óvják a mély fekvésü (101-110 m.) rónát.
[ÁBRA] Bereg vármegye térképe
B. éghajlata az orografiai viszonyoknak megfelelőleg az alföldi forró klimától egészen a havasok zord éghajlatáig minden fokozatot mutat; az évi hőmérséklet a lapályon (Munkács) 11.7° C., a hegyek közt fekvő Szolyván már csak 8.6, Alsó-Vereckén 7.0°, s a Beszkidekben alig több 5° C.-nál. A január közepes hőmérséklete Munkácson -1.2, Szolyván -3.6, Alsó-Vereckén -5.0, a juliusé 20ˇ9, 20.1, és 16.8°. A hőmérséklet szélsőségei Munkácson 32ˇ4 és -19.9°, Szolyván 37ˇ2 és -27ˇ2, Alsó-Vereckén 34ˇ0 és -24.4°, az abszolut ingadozás tehát 52.3-tól 64.4°-ig terjed. A magashegységek közelléte folytán B. alföldi része sem szükölködik csapadékban; évi átlagos mennyisége Beregszászon 854 mm., Szolyván már 966 és Vereckén 993 mm.
Ásványos kincsekben B. hegyei szegények; jelentősége csak a munkácsi gr. Schönborn-féle vasbányáknak (245 munkás), a beregszászi és nagymuzsalyi timsó-bányáknak van; a beregszászi aranyerek nem műveltetnek, ma a beregszászi hegyekben kitünő malomköveket fejtenek; előfordul továbbá a hegyeken mészkő, márvány, jáspis, opál és hegyijegec, a lapályosabb hegyeken porcellánföld és agyag. Annál gazdagabb a megye ásványos forrásokban s gyógyfürdőkben; leghiresebb a hársfalvai savanyuviz, továbbá a szinyáki kénfürdő; de jó ásványos források fakadnak még Szolyván, Szolocsinán, Polenán, Paulován, Ploszkán, Olenyován, Zánykán és Iványiban, a jelentéktelen források száma pedig meghaladja a 30-at. B. földje a lapályon igen termékeny. É felé a zord klimánál s a magas hegyeknél fogva terméketlenebb, leginkább csak erdőművelésre alkalmas. B. összes termő területe 357025 hektár, ebből szántóföld 110000 ha., mely a becsatornázás folytán évről évre szaporodik, kert 4818 ha., rét és kaszáló 45679 ha., legelő 43611 ha., nádas 84 ha., szőllő 2191 ha. és erdő 150642 ha. A déli gazdag rónán sok és jó buza terem, É felé ellenben a zab, kukorica (melyet a rutének kedvelnek) és burgonya a legkedveltebb eledele a népnek. 1890-ben be volt vetve búzával 18421 ha. (évi termés 170678 hl.), rozzsal 7568 h., árpával 2138 h., kétszeressel 1009 ha., zabbal 13478 ha. (évi termés 113994 hl.), kölessel 406 ha., hüvelyes veteménnyel 499 ha., kukoricával 14097 ha. (évi termés 75415 hl.), burgonyával 5863 ha. (118172 hl.), termesztettek ezenkivül cukorrépát (592 ha.), takarmányrépát (745 ha.), dohányt (166 hektáron 1156 mmázsát) főleg Mező-Vári környékén, repcét (1525 ha.), kendert (1073 hektáron 8605 hl. mag és 932 mmázsa fonal), tormát, kevés lent, tatárkát és magbükkönyt. Gyümölcstermesztése jelentékeny, különösen sok a szilva, alma és körte, melyet Gácsországba és a Tiszán nagy mennyiségben szállítanak tutajokon az Alföldre. B. jó bort termel, különösen Beregszász és Muzsaly vidékén, ahol jó fehér asztali borok mellett aszút is készítenek, a filloxera azonban itt is nagy károkat tett már; 1890-ben összesen 129096 hl. must, 81628 hl. közönséges fehér és 39 hl. csemegebor, végül 667 hl. vörös bor termett. Az erdők kiterjedése az összes termőterület majdnem felét teszi, az erdőknek mintegy 60 %-a bükkös, a többi tölgyes, csak 5756 ha. fenyves. A legszebb erdők gróf Schönborn uradalmaiban találtatnak, ahonnan nagymennyiségü fát szállítanak le.
Az állattenyésztés újabb időben fejlődésnek indult, marhahizlalással azonban csupán a tehetősebb birtokosok és szeszgyárosok foglalkoznak; sajtot gr. Schönborn munkácsi majorságában nagy mennyiségben készítenek, a lóállomány főleg a lapályon szép, a rutének csak szükségből tartják s apró fajt nevelnek; a juhászatot szakszerüen csak a nagyobb uradalmak űzik. A marhaállomány 1884. a következő volt: 11016 ló, 51391 magyar és 8202 nem magyar fajta (svájci, tarka) szarvasmarha, 265 bivaly, 57 szamár és öszvér, 59253 sertés, 35598 juh és birka és 4185 kecske. A juhtenyésztés főleg a hegyes vidéken lakó ruténeknél dívik, mig a magyar vidékek vizenyős legelői a szarvasmarhatenyésztésnek kedveznek. Vad is bőven van: a hegységekben medve, farkas, vaddisznó, őz, hiúz, róka, borz, nyest, húros- és császármadár, nyírfajd; sas tanyázik. Kiválóan szépek az itt nagy számmal tenyésző szarvasok (a Vicsa völgyében, a Szinyák hegységben és a Zdenyova vidékén). A Tiszában sokféle hal, a Letorczában és mellékvizeiben rák fordul elő.
B. lakóinak száma 1881-ben 153377 volt, jelenleg (1891) 179455, a 10 évi szaporulat tehát 25831 lélek vagyis 16ˇ8%; egy km2-re csak 48 lakos jut, B. tehát az ország kevésbbé lakott megyéi közé tartozik. A lakosság közt van 76051 (42ˇ4%) magyar, 19418 (10ˇ8%) német, 1223 (0ˇ7%) tót, 127 (0,1%) oláh és 81907 (45ˇ6%) rutén; a magyarság 1881 óta 9247 lélekkel (13ˇ8%) szaporodott. A magyarok B. déli részében, a tiszaháti és mező-kászonyi járásban és a munkácsinak egy részében laknak tömegesen, a németek főleg Munkács vidékén, a rutének az egész hegyvidéket népesítik. Hitfelekezet szerint van 16367 r. kat., 88575 g. kat., 722 ág. ev., 59048 helv. és 24358 izraelita. A lakosság főfoglalkozása a föld-, erdő- és szőllőművelés; a bányászat jelentéktelen, ipar- és kereskedelem fejletlen; az önálló iparosok száma 1768, a kereskedőké 754. Nevezetesebb ipartelepei gr. Schönborn Ervin felső-hrabonicai üveghutája, a munkácsi és zdenyovai fürészgyár, e valóci gőzfürész, a frigyesfalvai vasmű, a hátmegi kohó, a munkácsi, podheringi, kajdanói, rákosi, bródi, iloncai és klucsárkai szeszgyár a podheringi sörgyár, a pusztakerepeci timsógyár és a beregszászi gőzmalom; a kisipar sem jelentékeny, a régebben elterjedt házi ipar ujabban majdnem egészen megszünt. A megyében csak 2 ipartestület és 6 ipartársulat van. A kereskedelem főbb cikkei gabona főbb piacai (Beregszász, Munkács), bor, gyümölcs, marha, ló, sertés és juh, gyapju, fa, és erdei termények. Van a megyében (1889) 1 hitelintézet, 1 népbank és 2 takarékpénztár. Közlekedésének főerei a m. kir. államvasutak miskolc-mármarosszigeti vonala, mely Bátyutól Tisza-Ujlakig szeli a megyét (48 km.) és a bátyu-munkács-stryi vonal, melynek hossza az ország határáig (Beszkíd állomásáig) 97 km., összesen 145 km. E vasuton kivül a vereckei hágón egy országút, Kis-Rosztoka, valamint Felső-Kis-Bisztra felett községi utak közvetítik a közlekedést a Beszkídeken át; a hegyes vidéken különben kevés útja van a megyének. Van összesen 154 km. állami, 256 km. kiépített és 85 km. kiépítetlen törvényhatósági, összesen 495 km. közútja. Folyóvizei közül csak a Tisza tutajozható. A forgalom gócpontjai Munkács, Beregszász és Bátyu.
A közművelődés ügye, bár 1876 óta folytonosan fejlődik, még mindig nagyon sok kivánni valót hagy fenn; a (1890) 29343 tanköteles közül 6915 (25ˇ6%) nem látogatja az iskolát s az irni-olvasni nem tudók a 7 éven felüli lakosság 63%-át (1881-ben 76342 lélek). teszik. B.-ben összesen 212 községnek van népiskolája, 31 a szomszédközségbe, járatja gyermekeit, mig öt község gyermekei iskolai nevelés nélkül maradnak. Van összesen 275 népiskola (köztük 55 állami), 315 tanitóval, 16 kisdedóvó, 3 polgári iskola (Beregszász 2, Munkács) 3 iparostanonciskola (Beregszász, Frigyesfalva, Munkács), 1 kereskedőtanonciskola, 1 állami főgimnázium (Munkács), 1 állami alreáliskola (Beregszász), 1 fegyenciskola. Az 1883-ban alakult közművelődési egylet a népiskolák működését hathatósan támogatja, a megye e czélra 7 év óta 1% közművelődési pótadót vet ki. A munkácsi várban országos fegyintézet van. A társadalmi élet központja Munkács és Beregszász.
Közigazgatás. B. 5 járásból és 2 rend. tanácsú városból áll, ú. m.:
A megyében két rendezett tanácsú városon kívül 1 nagyközség, 244 kisközség és 36 puszta van; a községek általában véve kicsinyek, csak 7-nek van 2000-nél több lakosa (legnépesebb N.-Lucska 3971 lak.), ellenben 16-nak 100-nál is kevesebb a lakója. Székhelye: Beregszász. A megye az országgyülésbe 4 képviselőt küld. Egyházi kormányzat tekintetében B. 9 róm. kat. anyaegyháza a szatmári püspöki, 4 fiókegyháza, az egri érseki, 80 gör. kat. anyaegyháza a munkácsi püspöki egyházmegyéhez, 1 ág. evang. egyháza a tiszai és 66 helv. hitv. anyaegyháza a tiszántul (3 kivételével, mely a tiszáninneni) egyházkerülethez tartozik; az izraelitáknak 7 helyen van anyakönyvvezetőségük. Törvénykezési szempontból egész B. a kassai kir. itélőtábla és a beregszászi kir. törvényszék kerületéhez tartozik; járásbiróság van Beregszászon, A.-Vereckén, llosván, Mező-Kászonyban és Munkácson, az utolsó telekkönyvi ügyekben bírói hatáskörrel felruházva. B. a kassai főügyészség és a sajtóbíróság, a szatmár-németi bányabíróság, a beregszászi pénzügyi bíróság, a kassai közjegyzői kamara és a mármaros-szigeti ügyvédi kamara területéhez tartozik, közjegyzője Beregszászon és Munkácson van. Hadügyi tekintetben egész B. a munkácsi 65-ik sz. hadkiegészítő és a kassai hadtestparancsnokság, a munkácsi 11. sz. honvédgyalogezred, a kassai 5. honvédhuszár-ezred I. osztályához van beosztva; alakítja a 34. sz. I. és a 130. sz II. oszt. népfölkelési zászlóaljat s a kassai 5. népfölkelő huszár-osztályhoz csatlakozik; állandó vegyes felülvizsgáló bizottság a Szatmár-Németiben van. Csendőrségi szakaszparancsnokság Beregszászon székel, mely az ungvári szárny- s a kassai törzsparancsnokság alá van rendelve. Pénzügyi főhatósága a beregszászi pénzügyigazgatóság; adóhivatal és pénzügyőrség Beregszászon és Munkácson van. Ipari és kereskedelmi ügyekben a debreceni kamara kerületéhez tartozik; államépítészeti hivatala Beregszászon van, közutak tekintetében ellenben a sátoralja-újhelyi kerületi felügyelő, posta- és távirda-ügyekben a kassai igazgatóság alá van rendelve. Állami méntelep-osztály B területén nincs, hanem a szomszédos Ungmegyében (Turia-Remete); állategészségügyi tekintetben a budapesti felügyelő kerülethez tartozik, állami állatorvosa Beregszászon van. B. a nagykárolyi borászati és szőlőszeti kerülethez, a sátoralja-ujhelyi és a budapesti 6-ik kulturmérnöki hivatal, a szatmár-németi m. k. folyammérnöki hivatali működési területéhez tartozik. 12 gyógyszertára van.
Története. B már a kőkorban lakva volt, mint erről számos neolitkorbeli kőeszköz tanúskodik; a rómaiak idejéből számos érem és sir maradt fenn. A magyarok a vereckei szorosan átszállva, mindjárt a honfoglalás után felépíték Munkácsot, itt intézték el az ország legfontosabb ügyeit, ami arról tanuskodik, hogy B-nek már azon időben nagy fontossága volt; B. hazánk első szervezésekor királyi birtok s később azon hercegségnek volt része, melyet I. Endre király öccsének Bélának, és Salamon király unokatestvéreinek Géza, László és Lambertnek átengedtek. B. konfigurációja azonban a tatárjárásnál nem régibb s közéletének súlypontja Borsova várában volt, melynek nevét a megye is viselte, s melyet csak 1621. cserélt fel B. névvel. Maga a B. név eredetileg nem törvényhatósági kerületre, hanem egy nagy erdőségre (Silvia Beregu, a nagyváradi regestrumban) vonatkozott, mely azonban már I. Béla idejében megnépesíttetett. 1214-ben már rendezett községi élet volt ott s 1233-ban II. Endre a B. erdőben országos konzisztóriumot is tartott, melyen a haza nemesei és előkelői közül sokan voltak jelen; minthogy pedig 1271-től fogva már a beregmegyei főispánoknak sorozatát ismerjük, feltehető, hogy B. akkor már hazánk egyik rendezett vármegyéje volt, amelynek virágzásáról a IV. Béla királytól Beregszásznak 1247-ben adott privilegium tanuskodik. Kán László király alatt azonban B. politikai meghasonlás és társadalmi viszály színhelye lett, halála után pedig Omodé nádor pártoskodása által új zavarokba ejtetett, míg végre Róbert Károly alatt megszilárdulván, jelentősége ugyanazon mérvben emelkedett, melyben az Anjou-ház politikája Lengyelország és az orosz fejedelemségek irányában határozottabban kifejtetett. Az új fejlődésnek középpontja és alapja Munkács vára lett, melyet Róbert Károly az ellenpártnak legyőzetése után megerősíttetett s az ország ÉK-i részeire nézve védelmi támponttá felszereltetett. Fia Nagy Lajos király alatt történt a vidéknek oroszok (rutének) általi benépesítése, kiknek vezére Koriatovich Tivadar podóliai fejedelem volt: azóta van az orosz lakosságnak B. É-i részében az a társadalmi súlya, mellyel máig bír. Koriatovich 1404-ben mint B. főispánja és Munkács ura (dux) említik s családja Zsigmond alatt is szerepelt. Zsigmond azonban Munkácsot 1430. Brankovics György deszpotának adományozta, de az 1514. III. t.-c. koronai jószágnak nyilvánította. János király halála után (1540) Erdély Magyarországtól külön alakulván, kezdetben a magyar királyok ezen vidéket az erdélyi fejedelmek ellen győztesen védelmezték, de az 1606-iki bécsi béke által B. Bocskai Istvánnak engedtetvén át, azóta a többi felső-magyarországi megyékkel együtt folyton a magyar király és az erdélyi fejedelem közt ingadozott; így jutott Munkács vára is a Rákóczy-család birtokába, mely azt bukásáig megtartotta; I. Rákóczy Ferenc özvegye Zrinyi Ilona Munkácsot 3 évig védelmezte I. Lipót serege ellen, de 1688 jan. 14. elfoglaltatott; II. Rákóczy Ferenc ugyan később Beregmegyével együtt visszafoglalta, de a szatmári békekötés (1711) után visszaesett a király birtokába. III. Károly király a munkácsi és szt.-miklósi uradalmakat, a munkácsi vár kivételével, 1726. gr. Schönborn Lothar Ferenc mainzi érsek és választó fejedelemnek adományozta, ki azonban 2 évvel rá meghalván, az 1728 szept. 29. adománylevél által megállapított örökösödési rend szerint a két uradalom a gróf Schönborn-család birtokába jutott, mely később a beregmegyei főispánságot is örökösen megnyerte. A királyi ügyek igazgatója 1767. a munkácsi, mint a kir. koronát illető uradalom végett a családot perbe vonta, de az 1791. VII. t.-c. a gr. Schönborn család tulajdonjogát érvényesnek ismerte el s az uradalom birtokában mai napig megmaradt.
(Nagy-), kisközs. Bereg vmegye tiszaháti j.-ban, (1891) 1664 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Régi várát a XIII. század második felében emelték; utóbb a megye központjául szolgált; ez erődített hely nyomai ma is látszanak. Habár említés történik is Péter beregi várnagyról, aki 1312. a rozgonyi csatában elesett, beregi várispánság mégsem létezett s Bereg vármegye is csak a XIII. század utolsó tizedében keletkezett. B. pálos kolostorát I. Károly neje Erzsébet 1329. alapította, de a belzavarok folytán e szerzetesek a XVI. század elején elhagyták; utóbb többször elzálogosították s csak 1630 került ismét a pálosrend birtokába. B. nevezetes őstelepeiről. V. ö. Lehoczky Tivadar: B. vármegye monografiája. (Ungvár 1882. III. 75-88.)
nagyközség Bács-Bodrog vmegye bajai j.-ban, (1891) 2788 szerb és német lak., postahivatallal, postatakarékpénztárral.