több német helység neve; a legjelentékenyebb B. város Felső-Elzász német birodalmi kerületben, az Ill egyik mellékfolyójánál, (1890) 2505 lak., jelentékeny bortermeléssel, Reichenberg kastély és egyéb középkori erődítmények romjaival.
Német tyúkfajta mely a régebben fennállott Berg hercegségben keletkezett. 4 változata van, melyek közös jellemvonása a spanyol tyúkhoz hasonló nagyság, alak és tartás. 1. A bergi kukorékoló; tollazata fekete vörhenyes pettyekkel, sajátsága, hogy háromszor oly hosszut kukorékol a kakas mint a közönséges. 2. A bergi konya taréju; tollazata fekete, igen nagy taréjjal bir, mely a tyuknál annyira lekonyul, hogy a szemet elfedi. 3. A kakuktollu B.: Az előbbitől csak a kakukra emlékeztető tollazata által különbözik. 4. A holthauseni tyrúk, mely fekete, fehér pettyes tollazata által tér el az előbbi kettőtől.
Tivadar, német filologus, szül. Lipcsében 1812 máj. 22., megh. Ragatzban 1881. jul. 20. Kezdetben mint gimnáziumi tanár működött több németországi gimnáziumban (igy Berlinben is), 1842. marburgi, 1852. freiburgi, 1857. hallei, 1869. bonni egyetemi tanár lett. Neki köszönhetni a görög lirikus költők alapvető kritikai kiadását (Lipcse 1843, 4. kiad. 1878-82, 3 köt.) és a német nyelven megirt első olynemü görög irodalomtörténetet, melyben mély tudomány finom izléssel és élvezetes előadásmóddal párosul (az 1. köt. Berlin 1872, a 2. és 3. kötetet B. halála után hagyatékából kiadta Hinrichs u. o. 1883, 1885, a 4. kötetet Peppmüller 1887.). Egyéb munkáiban kitűnő konjekturális kritikusnak és különösen a nyelv beható ismerőjének bizonyult. Ide vonatkozólag megemlíthetők: Beträge zur lateinischen Grammatik I Auslauten des d im alten Latein (Halle 1870), Lexikon graecum Vindobonense (ugyanott 1859-62, egyetemi indexekben), Sophokles-kiadása (Lipcse 1858). Nem hagyható végre említés nélkül az Ersch és Gruber-féle nagy enciklopediában megjelent kivonatos görög irodalomtörténete sem.
1. Torbern (Oláf). Hires svéd kémikus és mineralogus. Szül. Katherinbergben 1735 márc. 20., megh. Modesviben, a Wettern tó melletti fürdőben 1784 jul. 8. Előbb a matematika és fizika adjunktusa, később (1767-től) a kémia, mineralogia és farmácia tanára az upsalai egyetemen. Tagja volt a stockholmi t. akadémiának. Különösen az ásványvizek összetételének a megállapitásával foglalkozott; továbbá számos ásványt elemzett, különösen arany, platina, ezüst, higany, ólom, réz, ón, bizmút, nikol, arzén, antimon és mangán érceket. Az analitikai kémia módszereit különösen a szabatosság tekintetében tökéletesítette, úgy hogy az analitikai kémia egyik megalapítójának tekinthető. Az ásványokat kémiai összetételük és kristály alakjuk alapján osztályozta. Megállapltotta továbbá a savak és bázisok ama mennyiségeit, amelyek szerint egymást telítik. Nagyszámu értekezést irt; a legfontosabbak összegyüjtve is megjelentek: Oposcula Physica, Chemica et mineralogica Upsala 1779-84, 6 köt. (németül megjelentek Tabor kiadásában M.-Frankfurt (1782-90).
2. B. Ernő, német sebész született Rigában (Livland) 1836. Tanult Dorpatban, Bécsben, Berlinben. Az 1866. és 1870-iki háboruban porosz szolgálatban volt. 1878. a Würzburgi Julius-kórház tanára és fősebésze lett, honnan 1882. a berlini egyetemre hivták meg a sebészet tanárának. Számos dolgozata közül megemlítendők: Ueber Fettembolie; Das putride Gift; Das Sepsin (Schmiedeberggel); Zur Lehre der putriden Intoxication; Die Behandlungen der Schusswunden des Kniegelenkes im Kriege; Die Schicksale der Transfusion im letzten Decennium (Berlin 1883); Sammlung klinischer Vorträge (1890) és azonfelül számos kazuisztikus közlemény.
3. B. Gusztáv Adolf; elzászi képviselő, szül. Straszburgban 1816 május 6., megh. 1891. Kereskedői pályára lépett; nagyobb utazásokat tett a külföldön, szülővárosában telepedett le mint kereskedő. 1848. tagja lett a kereskedelmi kamarának, 1849. bankkommandit-társaságot alapított, amelynek ő volt az igazgatója; 1877. képviselővé választották s az autonomisták pártjához szegődött. 1880. az elzász-lothringiai államtanács tagjává nevezték ki. Munkái: Quest-ce que le chemin de fer au point de vue de la voirie, de l'État et du public? (1861); Zur Enquete über ein einheitliches Tarifsystem (Berlin 1876); Der Baarverkauf als die Grundlage eines gesunden Handelskreditwesens; Die Zollsystemfrage in Deutschland stb.
4. B. Gyula, német filozofus, szül. Opherdicke vesztfáliai faluban 1840 ápr. 1., 1875 óta a filozofia tanára Marburgban. Főművei: Grundlinien einer Theorie des Bewusstseins (1870); Zur Beurtheilung des Kriticismus (1875); Reine Logik (1879); Sein und Erkennen (1880); Grundproblem der Logik (1882); Vorlesungen über Metaphysik (1886). Fichte rendszeréből indul ki, de önállóságra törekszik, főleg ismerettani művei kiválóak.
l. Natrolit.
Rezső, német etnográfus és iró, szül. Lipcsében 1860., jelenleg Marienhofban él mint magánzó (Grác mellett). Több izben utazta be hazánkat és utazásainak eredményeiről külön beszámolt. Munkái: Siebenbürgen (1884); In der Mármaros (1885); Deutsche Kolonien in Ungarn. (1886); Ungarn (1888); Koloman von Tisza (1889); Die orientalishe Frage (1889); Zur Frage der Siebenbürger Sachsen (1891); Zur Topographie u, Ethnologie Siebenbürgens (1892).
(csehül: Hory Kaperské). város Csehországban, Schüttenhofen kerületi kapitányságban a Cseherdő egyik völgyében, (1890) 2446 lak., állami fafaragó iskolával, Kaperk kastély romjaival; környékén több üveghuta van. B. a XIV. században gazdag aranybányászatnak és mosásnak volt középpontja. IV. Károly innen épittette a kereskedelmi utat a Cseherdőn keresztül, amelyet maig is Goldener Steg néven ismernek.
Brynjulf; norvég szobrász, szül. Voszban 1830 nov. 11. 1868. állította fel Krisztiánia várterén Károly János (Bernadotte) királynak igen sikerült lovasszobrát, melyet 1875. szept. 7. lepleztek le. Kevésbbé sikerült neki Wengeland költő szobra. Ezeken kivül több hirneves norvéget örökitett meg kisebb mellszobrokban.
Vilmos Jörgen, dán iró és zoologus, szül. Kopenhágában 1835 febr. 8. Szülőhelyén 1854-től kezdve két évig orvosi s azután természettudományokat tanult; 1862. Olaszországba ment s itt Messinában a Földközi-tenger faunáját, valamint a kardhal élődi férgeit tanulmányozta. Weinert társaságában a miriopodák tanulmányozásával is foglalkozott, még pedig igen szép eredménnyel. A mikroszkóppal való sok munka megvakította és 1866 óta mint novellairó és mint költő működik. Elmetermékeit tollba mondja.
zoologiai neveknél Bergsträsser J. A. B. (szül. Idsteinban 1732., megh. Hanauban 1812.) nevének rövidítése.