v. berkenyefa, berekenye (növ., Sorbus Tourn.), az almafélék génusza, alacsonyább fák vagy bokrok, egyszerü, karéjos vagy szárnyas levelekkel gyakran dúsvirágu sátor-virágzattal s vékonyfalu gyümölcsrekeszekkel, tehát inkább bogyónemü mint alma-gyümölccsel. A B.-génuszt különben majd tágasabb, majd szorosabb értelemben veszik. Tágasabb értelemben 5 algénusza van. I. Az Adenorrachis DC., cserje, levele egyszerü, a főér felszinén gyakran mirigyes; virágzata fürtnemü, szirma fehér, s a tövén nem pillás v. szőrös; bibeszála 5. A S. arbutifolia L. 1-2 m. magas cserje, hosszas tojásdad, a visszáján szőrös levelekkel és szőrös gyümölccsel mely őszre szépen megpirosodik. Díszcserje, É.-Amerikából ered. A S. heterophylla Rchb. levele változó, ép, bémetszett, gyakran többé-kevésbbé szárnyas, a visszáján szürkemolyhu, sátora sokvirágu, gyümölcse fekebe-piros. Thüringia. Az északamerikai S. melanocarpa C. Koch levele fordított tojásdad, kopasz, gyümölcse fekete. - II. A süvöltin v. süvöltény (Aris Pers.) cserje v. fa, egyszerü vagy karéjos, visszáján molyhos levelekkel, sátorozó virágzattal és gyapjas (2) bibeszállal és gyümölccsel (l. Süvöltény fajait). - III. A barkócafa (Torminalia Ser.) fák, karéjos, de nem molyhos levelekkel, lapos, kissé pelyhes szirmokkal, két bibeszállal és kopasz gyümölccsel. (L. Barkóca ) IV. A madárberkenye, kutyacseresznye (Aucuparia Medik.) cserje v. fa, szárnyas levelekkel, összetett ágbogképü sátorvirágzattal s fehér, de a tövén kevés és lehulló szőrü szirmokkal, 2-3 bibeszállal és sima gyümölccsel. A S. aucuparia L. (piros B.) alacsonyabb fa s ez a szorosabb értelemben vett Sorbus L. génusz. A tipus levele kopasz (var. alpestris Wimm.), levélkéje fürészelt, virága fehér, gyümölcse piros. Európában és É-Ázsiában a szubarktikus övig megterem. Nálunk a Kárpátok s a Velebit felsőbb régióiban és völgyeiben, különösen a bükk-erdőben él s piros gyümölcsével ennek a vidéknek nyáron át valóságos dísze. Széleskörü elterjedését a madarak is elősegítették. Csemetéjét már kőfalakon és magas tornyokon is találták. Magasabb vidék utcái, parkjai diszítésére nagyon alkalmas. Meglehetős keményfáját asztalos-és bodnár-munkára, puskaagynak stb. használják. Gyümölcsével madarat, különösen rigót, fenyves madarat (aucupium, Drosselbeere) fognak, de baromfit, juhot is etetnek vele, ezenkívül almasavat, szeszitalt ecetet stb. is állítanak vele elő de házi orvosságnak is használják. Ágaival Németországban Valpurga estéjén régebben az istállók ajtait szokták bekilincselni, hogy a boszorkányokat onnan elriasszák. Virradóra a teheneket is megvesszőzték vele, hogy sok tejet adjanak. A délibb fajtájának (S. lanuginosa Kit., Brassó, Petrozsény, Borostyánkő) levele eleinte pelyhes, végre meglehetősen lekopaszodik, de a levél visszáján főleg az erezet fehérszőrü marad. Van szomoru (var. pendula), édes gyümölcsü (dulcis Kraetzl), bodzalevelü stb. fajtája is - V. Fojtóska, süvöltinkörte (Cormus Spach.) szárnyas levelü, szirma a tövén gyapjas gyümölcsrekesze meg a bibeszála 5, amaz egyegymaga, keresztmetszetében hegyes. A Sorbus v. Cormus domestica L. (fojtós B.) jókora nagy fa, levelkéinek visszája fehéres-szürke szőrü, virága és gyümölcse a madárberkenyéénél jóval nagyobb, amaz kinyílása előtt rózsaszín, gyümölcse körte- v. almaalaku (var. pirifera et pomifera Rchb.), egész 31 cm. hosszu, sárga, a napsütött oldalon piros, érés felé sötétkék-deres, egészen megérve megpuhul és ehető, ilyenkor barna, fehérrel pontozott. Rügye kopasz. A körülményekhez képest a B. 5-600 évig is elél, fája kitünő tüzi- és épületfa s fáink között a legnehezebb. Nálunk leginkább ezt ültetik; hazája Európa déli és Afrika északi része. V. ö. Borbás: Sorbusainkról, Erdészeti Lapok 1883. 10-20., 212-24. I.
Lajos, cigány zenész, szül. Csécse községben (Nógrád vármegye) 1827 jun 29: megh. Budapesten 1885. Önálló lett 14 éves korában, 2 év mulva már banda élére állt. Nagy hírre jutott; 1865. egy Podmaniczky báró vette magához az egész zenetársulatot. B. 1873. Budapesten települt le, s elsőrangu bandáját a Rácz Pálénak magas színvonalára és országos hírnevére emelte. Játszott a magyar kir. udvarnál s az angolnál is, ide 1873. a walesi herceg hivta meg.
kisk. Baranya vármegye pécsváradi j.-ban, (1891) 1340 magyar és német lak. postahivatallal és postatakarékpénztárral.
patakTorda-Aranyos vmegye torockói j.-ban, Borév alatt bal felől az Aranyos folyóba ömlik; a B. völgyében gyönyörü vizesés van.
István, kulturtörténész, szül. Berkeszen, Szabolcs várm, 1853 dec. 6. Középiskoláit Ungváron, az egyetemet Budapesten végezte. 1885. a II. ker. főgimnáziumnál volt helyettes tanár, 1888. pedig a temesvári áll. főreáliskolához nevezték ki. Dolgozatai különböző szaklapokban jelentek meg. Önálló munkái: A gróf Hallerfiuk iskoláztatása a XVII. sz. első felében. (Budapest 1883); A magyar nyelv a magánélet terén (u. o. 1885); Gróf Hoffmannsegg utazása Magyarországon 1793-94 Németből fordította s bevezette (u. o. 1887).
(Great-, ejtsd: grét-börkhemszted), város Hertford angol grófságban, a Bulbourn és Great-Junction-csatorna partján, (1891) 7888 lak., szép gót egyházzal. Kémiai szerek és faárúk készítésével foglalkozik. 1731. itt született Cowper költő.
(Nagy-), kisk. Somogy vmegye kaposvári j.-ban, (1891) 1026 magyar lak., vasúti megállóval. Berki vipera v. kurta kigyó. L. Vipera.
városokban a közönség használatára szánt egy v. kétlovas fogat, melynek használati díját a helyi hatóság állapítja meg. A viteldíjak táblázata ellenőrzés céljából a B.-ban kifüggesztendő.
(berkovic), az u. n. orosz hajófont, súlymérték, 1. B. = 10 pud = 400 orosz font = 163ˇ805 kg.
járási (okolija) székhely Lom-Palanka kerületben, Bolgárországban, a Lom-Palánkából Szófiába vezető úton, az Ogusztba torkoló Brzia közelében szőllőkkel beültetett dombok közt, amelyek egyikén egykor erősség állott; festői szép vidéken, 5238 lak., belseje piszkos.