Nils János, kiváló svéd kémikus, szül. Hernösandban (Angermanland) 1812 febr. 18. Upcalában a kémia dócense, majd a kémiai és farmásia adjunktusa a stockholmi orvos-sebészeti intézetben, végül a kémiai és mineralogia tanára a lundi egyetemen. 1883. nyugalomba vonult. A stockholmi akadémia tagja. Különösen az ásványok analizálásával foglalkozott; számos értekezése jelent meg, továbbá tankönyvet (Szénvegyületek kémiája, kommentár a svéd gyógyszerkönyvhöz) is irt. Népszerü modorban svéd nyelven irt könyveit (Lärobok i naturläran és Läsebok i naturläran) érdekességükért idegen nyelvekre is leforditották.
város Frankfurt porosz kerületben, ahol a Plöne a Nipperwitz-tóból kiömlik, (1890) 5405 lak., keményítőgyárral, vasöntőkkel és gazdasági szerek készítésével.
rugókon függő négy üléses utazó kocsi. Az első ilyen kocsit Dorottya brandenburgi választófejedelemné XIV. Lajos francia királynak küldte ajándékul, s ez utóbbi adta a kocsinak a B. nevet.
Általában véve berlini kéknek szokták nevezni azt a sötétkék szinü csapadékot, mely akkor áll elő, ha a ferri sók oldatát káliumferrocianid (sárga vérlúgsó) oldatával elegyítjük. E csapadék azonban nem minden esetben azonos összetételü, mert az ferriklorid és a káliumferrocianid összehozott mennyiségétől függ. Rendesen kétféle berlini kéket szoktak megkülömböztetni. 1. oldhatatlan B. (ferri-ferrocianid), melynek kémiai képlete (FeVI2)4(FeIV2Cy12)3. Ez előáll, ha az említett módon keletkezett sötétkék szinü csapadékot ferriklorid oldattal főzzük, megszürjük és kimosás után megszárítjuk. Sötétkék szinü por, mely dörzsölve rézfényü lesz. Vizben teljesen oldhatatlan, oxálsavban azonban oldódik. Ezt az oldatot ezelőtt kék téntának használták 2. oldható B. (kaliumferri-ferrocianid) K2FeVI2(FeIV2Cy12) akkor áll elő, ha a káliumferrocianid oldatba a ferriklorid oldatot óvatosan öntjük, vagy ha az említett módon keletkezett kék szinü csapadékot szürőn tiszta vizzel addig mossuk, mig az átcsurgó folyadék kék szinüvé kezd, lenni. Az előbbenihez egészen hasonló szinü, de kémiai összetételén kivül abban is külömbözik amattól, hogy vizben oldódik. Gyárilag a B.-et akként készítik, hogy ferroszulfát (vasgálic) oldatot káliumferrocianid oldattal elegyítenek és a keletkezett csapadékot salétromsav és kénsav vagy sósav keverékével főzik. A jól kimosott és kisajtolt csapadékot kockára vágva megszárítják. A B a kelmefestészetben használatos, melyet azonban a sokkal olcsóbb ultramarin és a különféle anilin festékek részben kiszorítanak.
az európai nagyhatalmak meghatalmazottjai 1880 nyarán tartották s feladata a török-görög határ szabályozása volt. L. Törökország.
l. Berlini szerződés.
Az igynevezett porcellánt 1750-től kezdve gyártották. 1763-ban a gyár királyi gyárrá lett és II. Frigyes azt hathatósan előmozdította. A fogyasztás emelése érdekében tett intézkedések között érdekes az, hogy házassági engedélyért folyamodó minden zsidó köteles volt egy bizonyos összegért porcellánt vásárolni. Ez az u, n. zsidó porcellán. Igy például Mendelssohn Mózes húsz darab életnagyságu porcellán majmot vásárolt. II. Frigyes uralkodása alatt a gyár a rokoko-izlést követte, melyet az antikizáló formák és a természethű virágdiszítmény váltottak fel. A rózsapiros egyik sajátossága volt a gyárnak a mult században, amikor e szin előállítása más gyárnak még nem sikerült. Eleinte fehér porcellánon kék, festett porcellánon pedig barna szinü királyi pálca volt a gyár jegye. De minthogy ezt utánozták, a gyár 1830-tól kezdve K. P. M. betüket, vagy a porosz sast csatolta a jegyhez. Néha az előbbi betük és a földgolyó szolgálnak jegyül. 1830 körül e gyárban találták föl az anyagot, melyből áttetsző porcellán képeket állítanak elő. Ugyancsak a berlini gyár készített legelőször porcellán csipkét.
Ez alatt a név alatt ismeretes az 1878. Berlinben megtartott kongresszuson az érdekelt európai hatalmasságok között létrejött 1878 jul. 13. kelt egyezmény. A kongresszuscélja és az egyezmények tárgya az utóbbi évek keleti eseményei és az orosz-török háboru által, melynek az előleges san-stefanói békekötés vetett határt, a keleten felmerült kérdéseket európai rendü eszme értelmében az 1856 márc. 30. kötött párisi szerződés határozataival összehangzásban szabályozni. A kongresszuson részt vett s a szerződést aláirt hatalmasságok: Ausztria-Magyarország; Németország; francia köztársaság; Anglia; Olaszország; Oroszország s Törökország. Ausztria-Magyarország meghatalmazottaiként a kongresszuson Andrássy Gyula gróf, akkori külügyminiszter, Károlyi Alajos gr., németországi nagykövet és Haymerle Henrik báró, olaszországi nagykövet szerepeltek. Az érdekelt többi hatalmasságok is három-három meghatalmazott által voltak képviselve, a két meghatalmazott által képviselt Olaszországnak kivételével. Történelmi nevezetességü államférfiak közül meghatalmazottakként szerepeltek a kongresszuson: Bismarck Ottó, Disraeli Béni és Gorcsakov Sándor. Ausztria-Magyarország részéről ő felsége a szerződést 1878 julius 26. kelt jóváhagyási záradékkal hagyta helyben s azt a magyar törvényhozás mint 1879. évi VIII. törvénycikkel az ország törvényei közé igtatta.
A szerződésnek tárgyai: I. Bulgária; II. Kelet-Rumélia; III. Kréta sziget s az európai Törökország többi részeinek, melyek számára a szerződésben külön szervezetről nincs gondoskodva, szervezeti szabályzata; IV. Bosznia és Hercegovina; V. Montenegro; VI. Szerbia; VII. Románia; VIII. a dunai hajózás; IX. területátengedések; X. a reformok az örmények érdekében; XI. vallásszabadság Törökországban; XII. a párisi 1856. márc. 30-ki és az 1871 márc. 13-ki londoni szerződések.
I. A B. Bolgárországot önhatósági és adózó fejedelemséggé alakította a szultán hűbérurasága - szuverenitása - alatt, keresztény kormánnyal és belföldi néphaddal. Megállapította a fejedelemséghez tartozó területeket s a fejedelemségnek határait. A szükséges határigazításnak megállapítását egy európai bizottságra bizván, melyben a szerződést aláírt hatalmak képviselve lesznek. A bolgár fejedelem a nép által szabadon választandó; a választás érvényéhez szükséges a szultán megerősítése s a szerződéshez járult hatalmak beleegyezése. Az európai nagyhatalmak uralkodó családjainak egyik tagja sem választható meg bolgár fejedelemnek. A B. megállapítja egyúttal Bulgária közjogának alapelveit, az alapelvek élére állítván a teljes vallásszabadságnak elvét; a szultánnak fizetendő hűbéradót a fejedelemség területének közép jövedelme alapján, szinte a szerződő hatalmak állapítják meg. Az ideiglenes kormányt a szervezeti szabályzat elkészültéig a B. egy orosz császári biztosra bizta, azonban a többi érdekelt hatalmak konzulainak ellenőrzése mellett s azzal a megszorítással, hogy az ideiglenes kormány tartama a szerződés jóváhagyásától számított 9 hónapon túl meg nem hosszabbítható.
II. Kelet-Rumélia - a Balkán hegységtől délre alakított tartomány, melynek határait hasonlókép a szerződés megállapította - a szultánnak közvetlen politikai és katonai fenhatósága alatt áll, közigazgatási autonomiát élvez s keresztény főkormányzóval kell birnia, kit a szultán, a hatalmak helybenhagyásával nevez ki. A tartomány szervezésének, a főkormányzó hatalom és hatáskörének a tartomány közigazgatási, birói és pénzügyi kormányzatának közelebbi szabályozását a B. egy e célra alakítandó európai bizottságra bizta.
III. Kréta szigetét s az európai Törökország többi részeit, melyek számára a B -ben külön szervezetről gondoskodva nincs, a szerződés annyiban vette oltalmába, amennyiben kikötötte, hogy Kréta érdekében már előbb (1868) létesített szervezeti szabályzatot a fényes kapu lelkiismeretesen gyakorlatba vegye s hason szervezetet az európai Törökország egyéb részeiben is léptessen életbe.
IV. A B. IV. pontján alapszik Bosznia és Hercegovina tartományoknak Ausztria-Magyarország által történt-megszállása és kormányzása. Az V. pont elismeri Montenegro függetlenségét megállapítja határait, Antivárinak és partvidékének hozzácsatolásával. Azonban: a) Montenegro hadi hajót és hadi lobogót nem tarthat; b) Antivári kikötője s minden vizei minden nemzetek hadi hajói számára elzárva maradnak; c) Montenegro elfogadja a Dalmáciában érvényes tengerészeti törvényeket; d) az uj montenegroi területen Ausztria-Magyarország egy utat és egy vasutat építhet s fentarthat; e) viszont Ausztria-Magyarország gyakorolja a montenegroi tengerpart hosszában a tengeri és egészségügyi rendőrséget és oltalmában részesíti a montenegroi kereskedelmi lobogót. A VI. pont Szerbiának, a VII. Romániának függetlenségét elismeri, meghatározza a két fejedelemségnek határait, a függetlenségnek feltételeit, amelyek között úgy mint Montenegrónál is első helyen a vallásszabadság biztosítása foglal helyet s rendezi azokat a viszonyokat, amelyeknek rendezését a fejedelemségek függetlenségének elismerése szükségessé tette.
VIII. A Duna hajózási szabadsága érdekében, melyet már előbbi szerződések európai érdeknek elismertek, a B. rendeli, a) hogy minden vár és erődítés, mely a folyam menten a vaskaputól egész torkolatáig fennáll, leromboltassék és semmi uj ne emeltessék; b) a Vaskapun alól, a folyamrendőrségi és vámszolgálatra rendelt vizi járóművek kivételével, hadi hajók nem járhatnak; c) a Vaskapunál és zuhatagoknál levő hajózási akadályok elhárítására szükséges munkálatok végrehajtására Ausztria-Magyarország nyert megbizást a munka költségének fedezésére szolgáló ideiglenes díjszedés jogának javára történt fentartása mellett. IX. Oroszország több területet kapott Ázsiában Törökországtól (Ardahan, Kars és Batum területeket), melyek között az európai kereskedelem szempontjából legnevezetesebb a batumi tengeri kikötő, de viszont Törökország visszakapott a san-stefanoi békekötés által átengedett bizonyos más területeket (jelesül Alagerd völgyét és Bajazid városát). X. Törökország kötelezte magát, hogy haladék nélkül megvalósítja a reformokat, melyeket az örmények által lakott tartományok helyi viszonyai megkivánnak s szavatoskodik a tartományok lakosságának biztonságáról a cserkeszek és kurdok ellen. XI. A vallásszabadság elve a legteljesebb mérvben magában a Török birodalomban is érvényesül. Vallása miatt senki sem zárható ki polgári és politikai jogok élvezetéből, közhivatalok, tisztségek és méltóságok viseléséből, vagy a különféle üzletek és iparok folytatásából. Biróság elé tanuságtételre mindenki valláskülönbség nélkül bocsátandó. XII. A B. végre hatályában fentartja az 1856 márc. 30-ik párisi és az 1871 márc. 13-ki londoni szerződéseket amennyiben egyes határozmányaikat maga a B. el nem törölte v. nem módosította.
foszfát-ásvány; aluminiumhidrofoszfát; vaskos, szürkés vagy rózsaszinü, hasonlít a quarchoz, különben pedig anyagára nézve a tör. kiszhez áll közel.
Hektor, francia zeneszerző és iró, szül. La-Côte-St.-André-n (Isere départ., Grenobletáján) 1803 dec. 11., megh. Párisban, 1869 márc. 9. Apja orvos volt, B.-t tudományos pályára szánta s 1822. Párisba küldte orvostanulónak; B. azonban csakhamar áttért zenei tanulmányokra, mire apja megvonta tőle segítségét s ő kénytelen volt a Gymnase dramatique karához szerződni. 1826-ban vették fel a conservatoireba, hol a Wawerley és Les francs juges megnyitók (1828) és Egy művészéletből (Épisodes de la vie d'un artiste) c. 8-tételü szimfonia (1829) megirása után a Sardanapale kántáléval (1830) az u. n. római dijat elnyerte, amellyel egy fél évet Rómában s Nápolyban töltött. E műveiben már ott van egész művészetének jelleme: hangokban akar megérzékíteni költői eszméket s a forma szabadságával és az eszközök bő mennyiségével akarja az akkor Franciaországon uralkodó romantikát hirdetni. Egyénisége még határozottabb a későbbi művekben: Visszatérés az életbe (az Épisode párja), melyet a Lear király megnyitóval Olaszországból hozott; Harold Itáliában (bemutatva 1834); Damrémont tábornok halálára (1837) irt gyászmise; a sikert nem ért Benvenuto Cellini vig opera (1838), Roméo et Juliette énekes szimfónia (1839); a katonai zenekarra irt gyász- és diadalszimfonia a juliusi forradalom emlékoszlopának felállításakor (1840); Farsang, Rómában c. megnyitó. Közben mint jeles zeneiró is fellépett: 1828-ban mint a Correspondant munkatársa, majd az 1834-ben alapított Gazette musicale-ban stb., végre a Journal des Débats-ban, melyben recenzióinak szigoru sok ellenséget szerzett. Páris közönségétől kissé elidegenedve, 1843-ban művészi körutat kezdett Németországban, hol sok rajongó hivet szerzett (Griepenkerl-t, Schumannt, Lobe-t, legfőképen Liszt Ferencet); 1845-ben Magyarországot látogatta meg, följegyezte a Rákóczy-indulót s remek hangszerelő tehetségével beleszőtte a Faust elkárhozása (La damnaation de Faust) c. drámai legendájába (Páris 1846); 1847-ben Oroszországba s 1852-ben ismét Németországba ment. Műveit nem egyformán, de érdeklődéssel fogadták; főelvét, a programmzenét, jogosultnak ismerték el. Későbbi művei: Jézus gyermekkora (L'enfance de Christ, 1854), Te Deum kettős karra (1856), amelyért akadémiai tagsággal tüntették ki; Béatrice et Bénédict vig opera (bemutatta Baden 1862; majd Weimar); a két dalműből álló Trójaiak (Les Troyens) c. nagy opera (1866, Páris, Théâtre lyrique); ezt B. legjobb művének tartotta, de a közönség csak 1892-ben fogadta jól. 1868-ban harmadszor járt Oroszországban, hol rendkivüli módon ünnepelték; majd Párisba tért vissza s itt meg is halt. B.-t sokan még ma is francia Beethovennek tekintik; a zenekarra irásban még nagyobb mester volt, mint összes elődei; hangszereléstana (Traité de l'instrumentation, 1844) méltán hires, Szellemes, eszményi törekvésü, igazi szakemberre vallanak könyvei: Voyage musical en Allemagne (1844); Les soirées de l'orchestre (1853); Les grotesques de la musique (1859); A traves chants (1862), az utóbbi kettő jórészt éles tartalmu; halála után jelentek meg: Mémoires (1870 és 1878, 2 köt., uti leveleivel); Correspondance inédite 1819-68 (1878).