(franciául Berne), 1. Graubünden után Svájcnak legnagyobb kantonja; Felső-Elzásszal, Baselland, Solothurn, Aargau, Luzern, Unterwalden, Uri, Wallis, Waud (Waadt), Fribourg (Freiburg), Neuchâtel (Neuenburg) kantonokkal és Doubs francia département-nal határos. Területe: 6889 km2. Kiterjeszkedik a Jurára, az Alpokra és a kettejük közt elterülő svájci fensíkra. A Jura, amely ÉNy-i részét takarja, több egyközü láncban vonul el DNy-ról ÉK.-felé; ezek egyike, amely fölváltva a Sonnenberg, Franches-Montagnes, Blauen, Mont Terrible neveket viseli, a Doubs jobb partját követi; ez a Rhône és Rajna közti egyik vizválasztó. Fontos lánca még a Jurának az, amely az Aar-medencét Ny-ról szegélyezi; legmagasabb pontja a Chasseral (1609 m.); a Suze völgye, a val Saint-Imier nyilása megszakítja és azután hozzácsatlakozik a Solothurnban levő Weissensteinhoz. A berni Jura legfontosabb völgyei a Doubsén kívül, a val Saint-Imier és Délémont völgye. A cluse-ök vagyis szurdokok közt pedig a legérdekesebb a Pierre-Pertuisi hegyszoros. B. D-i részén a hóhatár fölé emelkednek a hatalmas B.-i Alpok (l. o.); ezek lábánál középmagasságu hegységek terülnek el: az Ober-Emmenthal, a Saane- és Simme-hegycsoportok. A legalacsonyabb részek az Oberaargau (Langenthal körül), a Mittelland (Bern körül) és a Seeland (Biel körül). A Rhône vidékéhez tartozó Doubs-on és mellékvizén az Allaine-en kívül B. folyói: a Birs és az Aare a maga mellékvizeivel, a Simmevel, Sarine-nal és Emmennel együtt a Rajnába torkolnak. Az éghajlat az egyes részeken külömböző; egyáltalán hüvös, de egészséges. A terméketlen föld elég sok (1503 km2). A bányászat vasérceket, gipszet, mészkövet, palakövet és gránitot szolgáltat. Tőzegben a Seeland gazdag. A lakosság (1888) 639305, köztük 451951 német anyanyelvü és 85552 francia) főfoglalkozása a földművelés és vele kapcsolatban az állattenyésztés, az alantabb helyeken pedig gyümölcs- és bortermelés. Jelentékeny még Emmenthalban és a B.-i Alpokban a tejgazdaság. A legjobb sajtot adja Emmenthal és Saanenland; a legszebb teheneket tenyésztik a Simmenthalban és a legjobb juhokat Kanderthalban. Az iparágak közül a legfontosabbak a vas (29 gyár), az üveg-, az óra- (különösen a Jurában, 58 gyárral), a szövőipar (Emmenthalban vászonszövők, Mittellandban selyem- és gyapotszövés, összesen 58 gyárban); jelentékeny keresetet nyujt még a fafaragás, a cserépedény-készítés (pruntruti edény) és különösen az igen élénk idegenforgalom. Nagy is a száma B.-ben a nyári üdülő helyeknek. A forgalom előmozdítására szolgálnak a (1891) 2010 km.-nyi hosszu országutak és 480 km.-nyi hosszu vasuti hálózat. A szellemi műveltség előmozdítására szolgál a B.-i egyetem és vele kapcsolatos állatorvosi iskola, 1 technikai főiskola (Burgdorfban), 7 középiskola, több tanító- és tanítónőképző és számos nép-, felekezeti és magániskola. B. alkotmánya (1846 jul. 13-iki) tisztán demokratikus, melyen azonban legközelebb változtatni fognak (l. alább). A törvényhozó hatalmat a 62 tagból (2000 l. 1) álló nagy tanács, a végrehajtó hatalmat 9 tagu kis tanács gyakorolja; a nagy tanácsot közvetetlenül a választó polgárok, a kis tanácsot a nagy tanács választja 4 évre; ez időn belül 8000 szavazó kivánságára a tanácstagok hivatalukból elmozdíthatók. Közigazgatási tekintetben B. 30 kerületre oszlik. A hivatalos nyelv a német és a francia. A legfőbb biróság tagjait (15) szintén a nagy tanács választja.
2. Az ugyanily nevü kantonnak és Svájc szövetséges köztársaságnak fővárosa, a szövetség kormányának, törvényhozásának és a külföld képviselőinek székhelye, az Aare partján, 540 m. magasságban, több vasuti vonal csomópontja, (1818) 47151 lak. A szép kilátást nyujtó fensíkon épült város szabályos, egyenes utcáival, massziv kőépületeivel, amelyek nagyobbára arkádokkal vannak ellátva, az idegenre komoly hatást tesz. 5. hidja közül a felső Nydeck-hid (1841-44) szép és merész építmény. A régibb épületek: az értékes üvegfestményekkel biró, késő gót stilusban épült Münster, amelynek déli oldalán, a pompás kilátást nyujtó Münster-terrasszon áll a város alapítójának V. zähringi Bertholdnak ércszobra, Ny-i oldalán pedig a laupeni győzőnek emléke; a kantonház, a palotaszerü polgári kórház, a szt. háromság temploma a városi könyvtár (75000 kötet). Az ujabb épületek: a szövetségi kormánypalota (122 m. hosszu, 50 m. mély) B. város szobrával, a természetrajzi muzeum, a művészház, a katonai intézetek és a kat. templom, végül a renaissance stilusban épült kutak, nevezetesen a Kindlifresserbrunnen. Tudományos intézetei közt a jelentékenyebbek az 1834. alapított egyetem és vele kapcsolatos állatorvosi iskola s a csillagvizsgáló, a szövetséges központi könyvtár, a városi könyvtár és a különböző tudományos egyesületek (természettudományi, történelmi, földrajzi, nemzetgazdasági). Mint a kormány székhelyének, B.-nek jellegét ez adja meg; ipara és kereskedelme nem jelentékeny; az előbbi szolgáltat gyapju-, selyem- és pamutkelméket, mat. és fiz. eszközöket, gépeket stb. A városárokban medvéket tart a város, mely cimerében is viseli ez állatok képét. A város környéke rendkívül kellemes. Leglátogatottabb és legszebb kilátást nyujtó helyek; a Schänzli és a Gurten (860 m.).
B. kanton és város történelme. Római telepek maradványai bizonyítják, hogy B. kanton már római időben lakott vidék volt. A népvándorlás korában alamannok és burgundok telepedtek meg rajta. 534-től fogva frank, 888. a 2. burgundi királyság és 1032. a német birodalom uralma alatt állott. 1156. Barbarossa Frigyes a Jurán inneni Burgundiában a «rektorátus»-t a Zähringen-hercegnek adta; közülök V. Berthold 1891. B. várát alapította a fenhéjázó nemesség ellen. V. Berthold halála után 1218-ban B. birodalmi közvetetlenséget nyert és ezzel kezdődik fölvirágzása. A Kyburgi grófok ellenében 1255-ben Savoya pártfogása alá vetette magát és ezért a Habsburgok kétszer fogták sikertelen ostrom alá. A burgundi nemesség és Fribourg ellen 1298. a dornbühli és 1339. a laupeni csatában (Erlachi Rudolf) kivivta függetlenségét. 1353. a svájci szövetséghez csatlakozott. Hódítások, vétel és foglalás által területét folytonosan nagyobbította. 1375. megszerezte Thunt és csaknem az egész Oberlandot, 1394-ben Emmenthalt, 1445. Unter- és Ober-Aargaut, 1536. Waadtot és 1555. Simmenthalt. A vallásreformáció korában a protestánsok pártjára állott. A kormány hódításai közben lassan arisztokratikussá, 1687. végre oligarkiaivá lett és 360, illetőleg 200 család birtokába került. A kanton lakói anyagi jólétük dacára a nyomasztó oligarkiai uralmat magukról le akarták rázni; 1653. parasztlázadás tört ki; 1723. Waadtakart elszakadni; 1749. Henzi Sám. szított összeesküvést. Azonban az oligarkiai uralmat csak a francia forradalom korában tudták megtörni, midőn Schauenbourg generális Fraubrunnennél 1798. B. hadait megverte. Az uj helvét-köztársaságban B. négy kantonra volt osztva: Waadt, Aargau, B. és Oberlandra; ez utóbbi 1803. egyesíttetett vele. 1815. Aargau és Waadtért Basel püspökséget kapta Biel és Neuenstadt városokkal; régi alkotmánya is helyreállíttatott azzal a különbséggel, hogy a 200 tanácsához az egész kanton különböző részeiből 99 uj tag járult. E csekély módosítás azonban az elégületlenséget nem szüntette meg; ezért is az 1830. juliusi párisi forradalom itt is éreztette hatását. 1831 jan. 10. Műnsingenben egy általános népgyülés az alkotmány revizióját követelte. E követelés nem volt sikertelen; julius 31. a nép elfogadta az uj demokratikus alapon nyugvó képviseleti alkotmányt, amely szerint a törvényhozó hatalmat 240 választott tagból, a végrehajtó hatalmat pedig 16 választott tagból álló tanács gyakorolta. Ez alkotmányt 1846-ban változtatták meg, ugy; amint nagyjából ma is fennáll.
Ekkor a régi liberális pártot a radikális váltotta föl a kormányzásban, de az 1850. választásoknál már ujra kiszorult a helyéből. 1854-ben azután egyezség jött létre e két párt közt, amit meg is tartottak és 1869. mindkét párt beleegyezésével megállapodtak a referendumban, azaz abban, hogy a törvények szentesítés végett a nép elé terjesztendők. 1870. itt is kitört a kulturharc, aminek a 80-as években szakadt csak vége. A kormányon levő radikális párttal szemben jelenleg a néppárt áll. 1892 nov. 27. népszavazás történt, melynek értelmében a nagy tanács az alkotmányt módosítani tartozik. V. ö. Walthard: Description topographique et historique de B. (B. 1827); Wattenwyl: Geschichte der Stadt u. Landschaft B. (Schaffhausen 1867-72); Statistisches Jahrbuch f. den Kanton B. (B. 1868 stb.); Fontes rerum Bernensium (B. 1877-től kezdve mostanig 7 kötet). Bloesch, Festschrift zur 7. Säkularfeier Berns (1891. Sammlung bernischer Biogr. (Bern 1885 s köv.) Rodt, B. Stadtgesch. (1886).
természettudományi neveknél Bernard Claude nevének rövidítése.
város Potenza olasz tartományban, 16 km.-re a Tarentoi-öböltől, (1881) 6997 lakossal, gyapot- és sáfrán-termeléssel.
county Uj-Mexikó észak-amerikai államban, 17.500 km2 területtel; fővárosa Albuquerque.
1. Kolozs, hires francia fiziologus, szül. Szent-Julienben 1813., megh. 1878. Előbb gyógyszerésznek készült, majd tragédiát irt s mivel e téren nem boldogult, az orvosi pályára lépett. Doktorrá 1843. lett. Magendienek, az élettan tanárának volt asszisztense, majd a Sorbonne élettani tanszékét kapta meg és Magendie halálával ennek lett utóda a College de Franceban. 1868-ban a francia tudományos akadémia tagjává választotta s rövid idővel később a kormány szenátorrá nevezte ki. Bernard maradandó érdemeket szerzett magának felfedezései által az élettan terén. A szimpatikus idegrendszer befolyását a véredényekre, a chorda tympani befolyását a nyálelválasztásra a hasnyál emésztő hatását a zsirokra ő vizsgálta s irta le először. Vizsgálta a gyomor és a máj élettani szerepét stb. Betegsége folytán 1868-ban kénytelen volt tanári állásától megválni. Nagyszámu munkái közül nevezetesebbek: Leçons sur la physiologie et la pathologie du systjelme nerveux; Leçons sur les liquides de l'organisme; Leçons sur la physiologie expérimentale appliquée á la médecine; Leçons sor la diabete stb. Egyike volt e század legnagyobb orvostudósainak, s tudományos felfedezései, melyeket az imént elősorolt előadásai gyüjteményekben közölt, biztosítják nevének fennmaradását az orvostudomány történetében. A Magyar Tudományos Akadémia kültagja volt, hol klasszikusan szép beszédet mondott fölötte néhai Balogh Kálmán akadémiai rendes tag.
2. B. Károly (voltaképen B. du Grail de la Villet), francia iró, szül. Besançonban 1805., megh. 1850 márc. 6. 1830 után több lapban megjelent regényeivel nagy hirre tett szert. A naturalizmusban és pszichologiai jellemzésben Balzac tanítvány a. Munkái: Le Gerfaux (1838); La femme de quarante ans. Magyar fordításban A koros hölgy, fordította Petőfi Sándor (Pest 1843, Hartleben. Külföldi regénytár XVI.); Un acte de vertu; L'arbre de science, Le noed gordien; Le Paravent; Les ailes d'Icare; Un homme sérieux. Irt verseket is.
3. B. Montague, angol jogtudós, a nemzetközi jognak elsőrangu képviselője, szül. 1820., megh. 1882. 1859 óta az oxfordi egyetemen a nemzetközi jog tanára. Tagja volt az Alabama-kérdésben Ripons lord elnöksége alatt kiküldött bizottságnak. Művei: Lectures on diplomacy (1868), Neutrality of Greet Britain in the American war (1870).
Diego, portugál költő, melléknéven a luzitán Theokritos, szül. Ponte de Barcaban 1540., megh. 1605. Állítólag ellensége volt Camoensnek, de akitől - amint állítják - plagizált is. Elkisérte Sebestyén királyt szomoru utjára, ott elfogták, de 1581. már megint Portugáliában volt s kegyence lett II. Fülöpnek. Kizárólag csak költészettel foglalkozott. Munkái: O Lima; Flores do Lima; Rimasao bom Jesus stb.
János, magyar diplomata, ki Báthory Zsigmond fejedelem megbizásából 1598-ban Kim félszigetén járt, hogy a tatár kánt a törököktől elvonja. Érdekes utazásáról Károlyi Árpád kiadásában (Történelmi tár 1878. évfolyam) kilenc magyar levél maradt fenn; egyike a legrégibb magyar utazási töredékeknek.
(sienai), szent; született Sienában 1380., megh. Aquilában (Nápoly) 1444 május 20. 1400., midőn egész Olaszországban dögvész dühöngött, önfeláldozó betegápolás által tünt ki; 1404. a szt. Ferenc rendjébe lépett és mint népszónok s aszkéta jeleskedett. Több püspökséget, amelyeket neki felajánlottak, visszautasított. Mint rendfőnöke szerzetének, 500 zárdát részint ujonnan alapított, részint a szigorubb fegyelem megtartására szorított. Már 6 évvel halála után, 1450-ben V. Miklós pápa szentté avatta. Iratai, melyek legnagyobbrészt misztikus tartalmuak, utoljára Velencében jelentek meg 5 fólió kötetben, 1745.
l. Saint Pierre.
(San-) l. Szt. Bernát-hágó.