lásd Anagramma.
(lat. litterae), a könyvnyomtatáshoz használni szokott négyszögletes, ércből öntött pálcácskák, melyek egyik végére (fejére) domboru, de fordított alakban van kivésve a betü, mely festékeződés utján rendes alakjában nyomódik a papirra. (A B-t a nyomdászok irás-nak nevezik) A betüpálcák magassága igen különböző; Magyarország nyomdáiban tulnyomó részben 63 tipografiai pont vagyis 2ˇ4 cm. A betüpálcák általánosan egyforma magasságra való öntésére számtalan kisérlet történt és különösen Berthold Hermann Berlinben készített tudományos alapon fekvő pontos tipométert az egyenletes betüpáka-magasság megállapítására. A betüpáka technikai előállítási módját l. Betüöntés alatt.
v. betübélyeg (patrice), a betükölyümetszési művészetben a domboru alakkal ellátott betü, mely a betüodorba ütve, annak megfelelő homoru lenyomatát mutatja ((l. Betüodor). A B. acéljának könnyebb vésése végett mintegy 5 cm. hosszu acélrudacskát légmentesen elzárt és faszénporral telt vasedényben 5-6 óráig lassu tűz mellett izzasztanak és csak ha az izzasztó szekrény minden külső befolyás nélkül, magától kihült, veszik ki. A vésendő felületet ezután tisztára csiszolják és a vésendő betü képét karcoló tűvel kikarcolják; ennek megtörténte után kivésik a betüt és finoman körülreszelik, hogy az teljesen sima legyen. A vésés után a már kész B-t szénporral telt szekrényben vörössé izzasztják, nem nagyon hideg vizben lehűtik, keményre edzik és ezután izzó vassal addig simítják, míg erősen sárgás lesz, melyˇután ismét vizben hűtik le; gondosan megtisztíttatván, most már alkalmas arra, hogy B. üttessék róla.
l. Alfabétlakat.
Ezeknél a gépeknél egy mozgó és egy nyugvó alkatrésznek egymáshoz való relativ helyzetét használják fel a jelek képzésére. A két alkatrésznek ez a helyzete v. közvetlenül már egy bizonyos táviratozási jelnek tekinthető, v. a táviratozási jelnek csak egy alkotó elemét adván, több, egymásután bizonyos rendszer szerint elfoglalt helyzet ad egy távirozási jelet. Általában az előbbit fogadták el és azokat a helyzeteket, melyek jelek képzésére használtatnak fel, mindjárt az illető helyzetnek megfelelő táviratozási jel által képviselt betüvel jelölik meg. A B. két fő csoportba oszthatók aszerint, amint a táviratozásra telepáramot v. induktor-áramot használnak. Az első csoportba tartozók közül nevezetesebbek a Breguet, Froment és a Siemens-Halske, a második csoportba tartozók közül pedig a Siemens-Halske és Wheatstone által szerkesztettek.
I. csoport. Breguet gépénél úgy az adó (I), mint a vevő (II) gépen (l. 1. ábra) van egy köralaku betütárcsa, melynek kerületére a ábéce betüi a szokott sorrendben vannak rányomtatva. Ezek fölött a tárcsák fölött a tárcsa középpontja körül forgatható mutatók vannak. A gép szerkezete olyan, hogy ha az adógépen a mutatót kézzel a betütárcsa felett mozgatják, minden egyes betü áthaladásakor a mutatóval együtt forgó és kerületén minden egyes betünek megfelelőleg dudorodással és mélyedéssel ellátott tárcsa valamint H és G kontakt emeltyü segélyével elektromos áram megy az L v. L' szorítóhoz kapcsolt vezetékbe, illetőleg az abban keringő áram meg-megszakad.
[ÁBRA] 1. ábra. Breguet betümutatós táviró-gépe
Ezek a szakgatott áramok, melyek az X szorítóhoz kapcsolt vezetéken jönnek a vevőgépbe, elektromágnes és akaszszerkezet segítségével a vevőgép mutatóját éppen annyi befüvel forgatják odább a betütárcsa felett, mint ahány betüvel az adógép mutatóját eltolták. Breguet gépének munkaképessége tíz 5 betüből álló szó percenkint. Froment gépe egészen olyan szerkezetü, mint a Breguet gépe, csakhogy az adógépnél a mutató forgatása, illetőleg az áramnak a vezetékbe való kibocsátása nem kézzel, hanem elmésen szerkesztett billentyük segítségével történik.
Siemens-Halske gépénél az árammegszakításokat elektromágnesek által mozgatott emeltyü végzi. A mutatónak a kivánt betüre való beállítása, mint a Froment gépénél, billentyükkel történik. Az, hogy az árammegszakításokat elektromágnesek végzik, lehetővé teszi, hogy az adógépet vevőgépnek is használják.
II. csoport. Siemens Halske gépénél (l. 2. ábra) a mutatót helyettesítő forgattyu (H) az állandó mágnesek közé helyezett és I metszettel biró induktort hozza forgásba. Ha a forgattyut egy betüvel eltolják, az induktor egy teljes körülforgást végez, mely idő alatt két ellenkező irányu áram jut a vezetékbe. Ezek az áramok, épp úgy mint a többi betümutatós gépeknél, a vevőgép mutatójának eltolását okozzák. Vasutaknál, különösen pedig tűzjelző berendezéseknél legelterjedtebb az alkalmazása. Wheatstone gépénél (l. 3. ábra) az áramot úgy hozzák létre, hogy egy puha vasdarabot patkóalaku mágnes két végére erősített négy elektromágnes előtt forgatnak. A forgattyu által hajtott tengelyre surlódással van a betümutató felerősítve, mely utóbbi forgásában a betütárcsa körül elhelyezett billentyük (k) által megakadályozható. A mutató beállításánál nem kell ügyelni az induktor forgattyujának forgatására. A mutató t. i. a kivánt állásban a billentyü lenyomása által biztosítva van s ha a forgattyut a kelleténél tovább is forgatják, minthogy ebben az esetben alkalmas szerkezet segítségével az elektromágnesek és a vezeték között az összeköttetés megszakad, áram nem juthat a vezetékbe s így a vevőgép mutatója sem mehet tovább. A vevőállomáson a beérkező áramok elektromágnesek által mozgatott elmés akaszszerkezet segítségével hozzák forgásba a mutatót. Angolországban helyi vezetekeken igen gyakran használják.
Betünemek
a nyomdászatban a fémből öntött különböző vésetü és nagyságu betük, melyeket a nyomtatáshoz használnak. Különbözők 1. nyelv, 2. nagyság és 3. alak vagy véset szerint. A különböző nagyságok bármely nyelvhez alkalmazhatók, alakjuknak és vésetüknek azonban határ van szabva. Ha valamely nemzet különös jellegü betüket használ, úgy ezeket e nemzet szerint nevezik. A magyar B. antiqua (l. o), a német B. fraktur (l. o) néven ismeretesek. A román népek, horvátok, tótok antiqua betükkel nyomtatnak. Az antiqua egyik másodrendü neme a kurziv (l. o). Általánosságban az antiqua és fraktur B-t különböző betük szerint osztályozzák, melyek könyv-, dísz-, cím- és falragasz-betüknek neveztetnek és az előbbieket inkább könyvek-, a dísz- és cimbetüket finomabb munkákra (l. Akcidencia), mint könyvcimek, borítékok stb. nyomására használják, míg a falragasz-betük már nevükkel elárulják céljukat. A dísz-, cím- és falragaszbetük alakja éppoly változó, mint elnevezésük, sőt a nevek sem mindig egyenlők, habár mint B. azonosak is, mert a különböző országok betüöntői, ha vésetük alig tér is el egymástól, más-más nevekre keresztelik azokat; csak néhányat említve: az általánosan ismert latin (antiqua) jellegü egiptien, groteszk, kőirás (block) elnevezésüek, vésetük-, szélességük- vagy kessenységükben azonosnak hagyva, majdnem minden betüöntő által más-más néven árusíttatnak. A közönséges irás- és rondirás-betük az utolsó két évtized alatt annyira elszaporodtak különféleségükben, hogy jelenleg mindazt, amit eddig csak kőnyomással és rézmetszéssel lehetett nyomtatni, a könyvnyomtató sajtóval gyorsabban, olcsóbban és sok esetben szebben is lehet előállítani.
[ÁBRA] 2. ábra. Siemens-Halske betümutatós táviró-gépe
[ÁBRA] 3. ábra. Wheatstone betümutatós táviró-gépe
A betük nagysága, vagyis a betütörzs (l. o) hazánkban a francia pontrendszer elterjedése előtt csakis névvel jelöltetett, mely nevek eredetét kikutatni nem mindig sikerült. A fraktur másodrendü nemei a különböző alaku gót betük, melyek a középkori barát-irásból eredtek; valamint az u. n. Schwabacher, kerekded, az antiquához formálódó frakturbetü, mely Németországban a nyomdászat feltalálása után néhány évvel (1467 körül) jött használatba és sokáig nyomtattak vele. E betü ujabban divatosabb formában vésetett, de régi jellegében is árulják s könyvek nyomtatására sok esetben használják. Az antiqua és Schwabacher egyik közbenső neme a Middolin volt s mint dísz- és kitüntető betü jó szolgálatot tett, azonban a Schwabacher szebb formában való felujítása folytán teljesen háttérbe szorult. A B. elnevezései (megfelelő nagyságu betükből szedve) a következő:
Következnek még nagyságuk szerint: Tercia (16 pont), Text (20), Két cicero (24), Két mittel (28), Három cicero (36), Két text (40) Négy cicero (48), Öt cicero (60) Hat cicero (72). Franciaországban kizárólag a pont elnevezést használják (corps 3, corps 4 stb); ott a betük nevei: Diamant (3), Sédanoise (4), Parisienne (5), Nonpareille (6), Mignonne (7), Petit-texte (71/2), Gaillarde (8), Petitromain (9), Philosophie (10), Cicéro (11), Saint-Augustin (12 és 13), Gros-Texte (14), Gros-romain (15 és 16) stb. Angolországban most honosítják a pontrendszert de azért az egyes B-et névvel jelölik: Diamand, Pearl, Ruby, Nonpareil, Emerald, Minion, Brevier, Bourgeois, Long Primer, Small Pica, Pica, Englisch, Great Primer, Paragon stb. A dísz- és cimbetük nevei a Magyarországban használtaktól teljesen elütők és az ezek nagyságára vonatkozó szabályok sem oly pontosak, mint nálunk.
A betünyomó táviró-gépet az általánosan elfogadott adatok szerint az északamerikai Vail találta fel 1837. 1841-ben Wheatstone, 1847-ben pedig Morse is szerkesztett ily gépet. Wheatstone gépe Páris, Orleans és Versailles között be is kapcsoltatott s ez idő óta a táviró-technikusok nagy része ily gépek szerkesztésére adta magát. Ezek a gépek, melyek a telegrammot római nagy betükkel egy papirszalagra nyomtatják, két főcsoportra oszthatók. Az egyik csoportba tartozókat rendesen élénk forgalmu, hosszu vezetéken csak két állomás között használják. Ezeknél a betükerék a két állomáson folytonos szinkron mozgást végez. A másik csoportba tartozókat rövid vezetékeken több állomás között egyidőben használják és ezek a betükerék vagy elektromos áram hatásának kitett akasz-szerkezet által szabályozott óramű által vagy elektromágnes által mozgatott akaszkerék segítségével közvetlenül hozatnak mozgásba.
I. csoport. Legelterjedtebbek a Hughes (ejtsd: júsz) és Phelps által szerkesztett gépek. Az előbbit Európában, az utóbbit pedig Amerikában használják tulnyomóan. Hughes gépe. A korábbi betünyomó gépeknek azt a hátrányát, hogy a betükeréknek s így az egész hajtószerkezetnek minden betü nyomása előtt egy pillanatra nyugalomba kellett jönnie, legelőször Hughesnak sikerült elkerülni. Az ő gépénél a betükerék folytonosan állandó sebességgel forog s a betünyomás annak forgása közben történik. Amikor telegrafálnak, az a betü kell, hogy a szalag fölött álljon, amelyet éppen telegrafálni akarnak. A betük ezen beállítása az elektromosság kizárásával történik s ezt csakis a beállított betünek a papirra való nyomására használják fel oly módon, hogy a betü állítása után a nyomószerkezetet a folytonosan mozgó hajtószerkezettel kapcsolatba hozzák. A táviratozási áramnak a kellő pillanatban, vagyis a táviratozni kivánt betü beállítási pillanatában kell a vezetékbe jutnia. Hogy ez pontosan történhessék, Hughes az idő megtartását függetlenné tette a gépkezelő akaratától s ennek csakis az a feladata, hogy az áramnak a vezetékbe való juthatását lehetővé tegye. Az áramkibocsátás idejét a hajtószerkezet határozza meg. Ebből az következik, hogy az adógép áramkibocsátójának és a vevőgép betükerekének folytonosan ugyanabban a helyzetben kell lenni, vagyis az ezen részeket mozgató hajtószerkezeteknek szinkron mozgást kell végezni. Egyszerüség okáért ugyanazon állomáson az adó-, áramkibocsátó- és a vevő-betünyomó-szerkezeteket közös hajtómű mozgatja s ezért egy és ugyanazon gép mint adó és mint vevő is szolgálhat, és tényleg így is használják. Minthogy teljes szinkronizmust két külön hajtószerkezettel mozgatott gépnél nem lehet elérni, szükséges, hogy az adógép áramkibocsátójának és a vevőgép betükerekének állása között beállott kis különbségek folyton kiegyenlíttessenek. Ezt Hughes mechanikai módon éri el és az erre szolgáló szerkezetet, a betünyomást eszközlő rendes táviratozási áramok hozzák működésbe. A táviratozás kezdetén az adó- és vevőgépek igazítása oly módon történik, hogy a vevőállomáson a betükereket elkülönítik a hajtószerkezettől s egy bizonyos meghatározott állásba hozzák. A betükerék a hajtószerkezettel csak akkor jut ismét kapcsolatba, midőn az adóállomáson az áramkibocsátót, tehát a betükereket is abba a helyzetbe hozzák, melynél a vevőgép nyugvó betükerekének beállított betüje vagy jele lenyomandó.
[ÁBRA] 1. ábra. Hughes betünyomó táviró-gépe
A Hughes-gép főrészei: 1. a hajtószerkezet, 2. az adó-áramkibocsátó, 3. a vevő-nyomó szerkezet és betükerék.
1. A hajtószerkezet (l. 1. ábra) sulyok által mozgatott erőműből - R1 R2 R3 R4 - áll, mely az áram kibocsátását eszközlő szánkát L, a betükereket T és a gép egyenletes mozgását biztosító fékszerkezetet J hajtja. 2. Az adószerkezet. Az áramnak a vezetékbe való bebocsátása billentyük segítségével történik. 28 billentyü két sorban van elhelyezve, mint a zongoránál. Ezek közül 26 az ábécé 26 betüjével, illetőleg a 0-9 számjegyekkel és 16 különböző jellel van megjelölve, kettő pedig üres. Minthogy minden billentyü egy betü és egy szám, illetve jel táviratozására szolgál, a betükeréken azonban a betük, illetőleg számok és jelek egymás mellett felváltva vannak, világos, hogy a szerint amint a billentyüvel betüt, számot vagy jelet akarnak táviratozni, a betükereket egy betüszélességgel odább kell tolni. Erre szolgál az említett két üres billentyüvel működésbe hozható szerkezet. A billentyük körben elhelyezett és a billentyükkel emelhető peckekkel vannak összekötve. Az ezeket a peckeket tartalmazó pecekház felső lapja (y) (l. 2. ábra) felett mozog körben a hajtószerkezet által forgásba hozott szánka (L). Ha egy billentyüt lenyomnak, a megfelelő pecek a pecekház fedelének nyilásán (p) kiemelkedik, a forgó szánka ajkával (r) érintkezésbe jut s vagy közvetlenül vagy emeltyü közvetítésével áram megy a vezetékbe. 3. A vevő. A beérkező áram az elektromágnesek által működésbe hozott akaszszerkezet segítségével a nyomtató szerkezetet működésbe hozza, illetve a papirszalagot, p (l. 1. ábra) nyomtatás céljából a betükerékhez nyomja és azt a befejezett nyomás után kissé tovább huzza. A betükerék, illetőleg a szánka fordulat-száma 90-150-ig fokozható s rendesen 100-125 között változik. Az áramkibocsátás tartama a szánka ajkának hosszától függ. A gép munkaképessége, nem tekintve a gépkezelő ügyességét, függ a szánka fordulat-számától és a betük ama számától, mely a szánka egy körülforgása alatt nyomtatható. Minden betü nyomására a nyomótengely egy teljes fordulata szükséges. Minthogy a nyomtató tengely kétszer fordul meg, míg a szánka egyszer, ha a kettő folytonos kapcsolatban lenne, a szánka egy fordulata alatt 7 betü (vagyis minden negyedik) lenne nyomtatható. Minthogy azonban a nyomtatótengely és a hajtómű össze- és kikapcsolására idő kell, csakis minden ötödik betü nyomtatható biztosan. Ebben az esetben 120 fordulatnál percenkint 600 betü a munkaképesség. Ezt az elméleti munkaképességet azonban gyakorlatban nem lehet elérni, mert a táviratokban a betük sorrendje adott s azok a legritkább esetekben következnek az ábécé sorrendjeben egymásután s egy fordulat alatt egy-, vagy két fordulat alatt 3 betü táviratozható csak. Ez középfordulatszám mellett percenkint 150-200 betü munkaképességnek felel meg.
Phelps gépe szintén szinkron mozgással dolgozik. A különbség közte és a Hughes-gép közt az, hogy a betü nyomásakor a betünyomókerék egy pillanatra nyugvásba jön. Ennek az a következménye, hogy az adónak, vagyis az áramkibocsátónak ezen idő alatt szintén nyugvásban kell lennie. Szerkezete meglehetősen bonyolult, de működése a tapasztalatok szerint nagyon biztos és ámbár a betükerék és áramkibocsátó a betü nyomásakor pillanatra nyugvásba jut; munkaképessége körülbelül kétszer akkora, mint a Hughes-gépé. A B. I. csoportjának válfaját képezi a szintén kizárólag csak hosszu és nagyforgalmu vezetékeken használt Baudot-féle gép. Ez a gép egyszeres és többszörös, azaz egy vezetéken egy vagy egyszerre több táviratnak leadására is alkalmas. A Hughes-gépnél a vezetéket a szánka körülforgása idejének legnagyobb része alatt nem használják ki. Ezt elkerülendő, Baudot az ő gépénél a szánka működését végző fémkefe körülforgása idejét, illetőleg az általa leirt utat több részre osztja fel s minden egyes ilyen részt egy külön távirat leadására használ fel. Ily módon azonban nem volt lehetséges minden egyes távirat számára fenntartott, aránylag igen kis körszeleten minden egyes betü, szám és jel számára külön kontaktusokat készíteni s ezért Baudot a táviratozott betüknek, számoknak és jeleknek egymástól való megkülönböztetésére öt billentyü által különböző sorrendben és számban képezett áramcsoportokat használ.
[ÁBRA] 2. ábra. Hughes betünyomó-gépe
[ÁBRA] 3. ábra. Baudot betünyomó táviró-gépe
[ÁBRA] 4. ábra. Baudot betünyomó táviró-gépe
A billentyük mindenike (1, 2, 3, 4, 5) (l. 3 ábra) a függélyes tengely körül forgó fémkefe (F) alatt körben elhelyezett egyik körszelet (I) egy-egy kontakt lemezkéjével (1, 2, 3, 4, 5) van összekötve. Ha tehát egy billentyüt lenyomnak, akkor, midőn a fémkefe az ezen billentyühöz tartozó kontakt lemezkéi sorolja, áram megy a vezetékbe. Miután az 5 billentyünek megfelelőleg 5 egyes, 10 kettős, 10 hármas, 5 négyes és 1 ötös, tehát összesen 31 különböző kombináció képezhető, a vezetékbe a sorrendet és számot Illetőleg 31 különböző csoport bocsátható. A fémkefének a körszeletek öt kontakt lemeze fölött való átvonulása alkalmával kibocsátott áramok csak egy betü táviratozására szolgálnak. Baudot a 31 áramcsoportból 29-el 29 betü, illetőleg 29 szám és jel létrehozására, kettőt pedig, mint Hughes, a betükeréknek betük, illetőleg számok vagy jelek nyomására való beállítására használ fel. A beérkezó áramokat nem használják fel mindjárt a nyomtató szerkezet működésbe hozására. Ugyanis egy távirat leadására az adógépen csak egy kis körszelet áll rendelkezésre, mely körszeletet a fémkefe igen gyorsan befut s ez alatt a rövid idő alatt 1-5 áram jut a vezetékbe. Ezekben a rövid időközökben egymásután beérkező áramok a nagyobb tömeggel biró nyomtató szerkezetet nem lennének képesek közvetlenül mozgásba hozni s Baudot ezeket 5 jelfogó segítségével csak arra használja fel, hogy azok a beérkezett áramcsoport áramai sorrendjének és számának megfelelőleg (E) elektromágnesek segítségével 5 kis emeltyüt (u) (l. 4. ábra) bizonyos helyzetbe hozzanak. Ebben az állásukban biztosított kis emeltyük végzik azután annyi idő alatt, mely elegendő arra, hogy a bizonyos tömeggel, tehát tétlenséggel biró nyomószerkezet biztos működésbe hozható legyen, a gép legzseniálisabb részének, a kombinatőrnek segítségével a betünyomás mekánikai munkáját. Baudot tehát a betünyomást nem egyszerre végzi az áramok beérkezésével, és ennek köszönhető, hogy az adónak nem kell bevárni, mig a vevőállomáson a betűnyomás bizonyos időt igénylő mekánikai munkája befejeztetett, hanem a következő körszelet segítségével már ez előtt ujabb áramcsoportot bocsáthat a vezetékbe. mely áramcsoport egy másik vevőállomás gépét hozza működésbe; vagyis a gép több távirat egyidejüleg való táviratozására alkalmas. Annyi távirat adható le egyszerre, ahány különálló körszeletre van beosztva az adó tárcsája. Ez a gép leginkább Franciaországban van elterjedve, hol egyes helyeken, mint Páris-Marseille, Páris-Bordeaux, Merseille-Lyon, Páris-Brest, Marseille-Bordeaux. Bordeaux-Toulouse között egyszerre 4-6 táviratot - 2-3-at mindegyik irányban - továbbítanak egy és ugyanazon vezetéken. Ugyancsak ezt a gépet használják Páris és Róma közt is. Munkaképessége igen nagy, amennyiben egy vezetéken mint sextuple, 3 táviratot egyszerre mindkét irányban, -120-140 fordulat mellett 216-252 drb. 20 szavas táviratot képes óránkint továbbítani.
II. csoport. Többszörös betünyomó gépek (Börsendrucker). Rendeltetésük az, hogy egy táviratot egyszerre több állomásnak adjanak le. Ezeknél a gépeknél, tekintettel a több bekapcsolt gépre, a szinkrón mozgást kizártnak kellett tekinteni; hogy tehát a gépek egyforma mozgásába esetleg becsuszott hibák kiküszöböltessenek, a betükerék minden betü nyomása után visszatér nyugalmi helyzetébe. Ily gépeket szerkesztett: Siemens-Halske, Phelps, Gray és több amerikai távirda-társaság. Ezeket a gépeket rendesen csak helyi vezetékeken használják.
v. betüanya. Ürtest, melybe valamely domboru test (betükölyü) beleillik, v. amelyben ilyen alakítható; továbbá a betüöntésben körülbelül egy cm. széles, négyszögü, 3 cm. hosszu vörösréz pálcácska, melynek egyik végén levő oldalába az acélbetükölyü (patrice) van beverve. L. Anyaminta és Betükölyü.
utján készítik a könyvnyomtatáshoz való betüket ( (l. Betünemek). Mikor lett a betüöntés önálló iparággá, történetileg be nem bizonyítható. Csak lassan-lassan fejlődhetett, mert a régi nyomdászok egy személyben betüvésők, öntők és nyomdászok voltak. Az első betüöntő Guttenberg volt, mert a Biblia latina vulgata B. utján készült szedésről nyomatott. Később már voltak betüvésők, de ezek a B-t nem gyakorolták, mert a betüket a nyomdászok maguk öntötték. Magyarország első betüvésői és öntői Tótfalusi Kis Miklós és Kaproncai Nyerges Adám voltak kik egyszersmind könyveket is nyomtattak. Hírük oly nagy volt, hogy a külföld nyomdászai is vettek tőlük betüket. Nürnberg volt első árúhelye a betüvésőknek, innen vásárolták a nyomdászok és betüöntők betüodoraikat és betükölyüiket. Olaszországban Jenson Miklós, Franciaországban Etienne volt híres a betüvésésben. Angolország híres betüvésői Baskerville és Caslon voltak: Magyarországnak jelenleg két önálló betüöntődéje van, a Fischer és Mika-cég és a Magyar betüöntőde részvénytársaság; B-sel foglalkozó nyomdák a Pallas, Franklin, Pesti könyvnyomda, Athenaeum, Egyetemi és az Állami nyomda. A B. technikája az utóbbi évtizedekben a betüöntő gépek feltalálásával tökéletesedett. Már 1805. Wing William és White Elihu szabadalmaztattak Ily gépet, de az első, valóban használható betüöntő gépet 1838. Bruce Dávid készttette Brooklynben. Ezideig csak kézi műszerekkel öntöttek betüket. A kézi, valamint a gépeken való öntéshez szükséges műszerek: két egyenlő nagyságu, pontosan egybe illő részből, vasból, acélból, v. sárgarézből vannak készítve, mely a betü vastagságához mérten szűkebbre vagy bővebbre állítva, könnyen s gyorsan szétvehető; a kézi öntőműszer fába van foglalva, hogy megtüzesedése dacára kézben tartható legyen. Ha a két részü műszer egybe van illesztve, kifelé kúpalaku ür van rajta, melybe a betü készíthetésére való ólmot öntik, ez a műszer aljára erősített homorú betüodorba ömölve, a domború betüt alkotja. A betüodor rézből van s acélbélyegzővel verik bele a betüt (l. Betükölyü), vagy galvanikus uton készül, különösen a nagyobb betünemeknél, melyeket nem vésnek acélba, hanem csak betüfémbe, miért is rézbe nem verhetők.
A betüodor elkészítése, szabályozása a legnagyobb gonddal történik, mert ettől függ a betüről való tiszta nyomás. Az ólomnak könnyen olvadó ötvénye (l. Betüfém) legyen, a műszert jól kitöltse, de azért elég keménysége is legyen, hogy a sajtóban éles nyomást gyakorolhasson a papirra s ezáltal hamarosan ne kopjék. E lexikon betüinek ötvénye 70 rész ólom, 22 rész antimon és 8 rész cin. A betük vastagságán (betütörzs) kivül azok egyenlő magassága főfeltétel, körülbelül 24 mm. Néhány év előtt a külföldi betüöntődék abban állapodtak meg, hogy a betük magasságára nézve a francia, vagyis párisi magasságot (62.5 tipografiai pont) fogadják el irányadóul, mely 101/2 vonala a francia 321/2 cm. lábnak (pied de roi); e mértékegységet Fournier P. S. francia betüöntő készítette. Magyarországon ahány a nyomda, annyi a betümagasság, csak az utóbbi években berendezett nyomdák betüi párisi magasságuak. Magyarországban máig is fennálló, legrégibb betüöntödéje a m. kir. tud. egyetemi könyvnyomdának van; ez öntőde azonban e század eleje óta mások részére betüt nem önt. Ha valamely nyomdában az összes betünemek nem volnának egész a hajszálig pontosan egyenlő magasak, a tiszta, egyenletes nyomtatás lehetetlen volna. A kézi műszerbe kis kanalacskával öntik az ólmot, míg az öntőgépeknél szivattyús szerkezet freccsenti a betüodorba az ólmot, mely szivattyú akkép szabalyozható, hogy csak annyi ólmot öntsön a mintába, amennyi az éppen öntendő betü térfogatának megfelel. A kézzel való öntés napi átlaga 4-6000, betü nagyobb betüknél tetemesen kevesebb; a gépen naponta 10-15000 db, könyvek nyomtatásához való betü önthető. Egyik ábránk (1. ábra) ilyen kézzel forgatható betüöntő gép, melynek kiöntött betüi azonban teljes használhatóságukig ugyanazon kézimunkára szorulnak használatba vételök előtt, mint a kézi műszerrel öntötteké; ellenben második ábránk (2. ábra) a legujabb találmányu betüöntő gépet mutatja, mely teljesen elkészíti a betüt, ugy-hogy azok nélkülözve minden kézimunkát egyenesen a betüszekrénybe rakhatók; e betüöntőgépet tökéletes (komplet) öntőgépnek nevezik. Az öntógépek kézzel és mekanikai erővel is hajthatók, s utóbbi esetben egy öntő két gépen dolgozhat. A kézi munkát a gépöntés jóformán teljesen megszüntette. A betükről öntőműszerből való kipotyogásuk után az öntőcsapocskákat kézzel letördelik, s miután négy szögletükhöz a műszer összeillesztési hézagaitól származó ólomszilánkok tapadnak, ezeket homokköveken való csiszolással távolítják el. Vannak azonban két acéllemezből álló reszelős csiszológépek is, melyek gyorsabban működnek. A csiszolás megtörténte után a betük hossza falécekre (szedőfa) szedetnek fel és az elkészítő kezeibe kerülnek, ki a hosszú betüsort két vasléc közé illesztve, a gyalupadba szorítja és az erre készült gyaluval a betük talpán levő öntőcsap törési maradványait kihornyolja; erre magassággyaluval megvizsgálja, a magasságot és a netáni eltérést helyreüti; ezután az egész sor ismét a szedőfába emeltetvén, a betük első és hátsó oldalai a vakaró pengével megsimíttatnak s végül pontos magasságak a szemlélő pengével ujból megvizsgáltatik. A vizsgálódás végső fokát képezi, vajjon a betük képei teljesen egy vonalban állanak-e; csak ha ez is kifogástalan, kerülnek a betük csomagolás alá.
[ÁBRA] 1. ábra. Kézzel forgatható betüöntőgép
[ÁBRA] 2. ábra. Künstermann-féle tökéletes (komplet) betüöntögép.
Alávágott betük, vagyis azok, amelyeknek képe jobbra vagy balra szélesebb a betü törzsénél és így kiállók (mint az f feje vagy a j lába), azon oldalukon nem csiszolhatók, hanem késsel vakartatnak egyenletessé; ujabban egy kis kézi műszer végzi ezt a munkát. Nagy betünemek öntéséhez különös szerkezetü, erősen működő öntő vagy csappantógépeket használnak; éppúgy külön műszerek használtatnak a kizárások (négyszög, térző, ürpót) öntéséhez, valamint a táblázatok s egyéb nyomtatványok készítéséhez szükséges ólomlineákhoz, melyek erre készült vonópadokon gyalultatnak megfelelő vastagságuvá, mig magasságuk és képük (fekete, finom, duplafinom stb) a rendes gyalupadon, a hozzá készült lineagyaluval készül; az ólomlineák helyett azonban hengerelt rézlineákat is használnak, melyek tartósság dolgában sokszorosan fölülmulják az ólmot s a nyomtatásban is tisztább kinyomatuak. A betük öntéséhez használt fémnek, különösen az ólomnak, nem szabad arzén- vagy antimontartalmunak lennie, különben az öntött betük oxidálódnak, de antimontartalmu ólom is csak elővigyázattal használható; a salakból ismét kiolvasztott vagy az olvasztó serpenyőkből lefölözött érc csak kizárási anyag öntésére alkalmas.
A tökéletes (komplet) gépet, mely a betüket önmagától önti, az öntőcsap letördeli, a betüket csiszolja, az öntőcsap törési maradványát kihornyolja, azokat pontos magasságúvá teszi és sorrendben felszedi, 1853. Angolországban Johnson R. J. találta fel és Atkinsonnal készítette el; miután e gép London elsőrangu betüöntödéiben éveken át működött s Hepburn által tetemesen egyszerüsítve elterjedt a kontinensen tökéletes, vagyis komplet gépnek nevezték el. Ehhez hasonló alapon készített Foucher Párisban és Küstermann Berlinben még egyszerübb komplet gépet, az utóbbi gépen öntetnek e lexikon betüi is. E gépek kiválóan csak nagy mennyiségben való könyvbetü öntésére célszerüek, s naponkint 30000-ig terjedő teljesen kész betüt öntenek, melyek amint a gépből kikerülnek, alkalmasak a szedésre.
v. betüsor, valamely irás összes betüinek sorrendje, l Ábéce.
A keresk. szövetkezetek igazgatósága tartozik az 1875. XXXVII. t-c. 242. §-a értelmében a tagok B-ját az üzletrészek kitüntetésével együtt a törvényszéknek bemutatni. Telekkönyvi ügyekben többnemü rendelet a telekkönyvi jogosultak B-ját szabályozza, birósági ügyekben pedig az 1891. birói ügyviteli szabályok 126. §-a intézkedik arról, hogy a felek nevei beiktattassanak s betürendben is feltüntettessenek.