1. Frigyes, német biblia-búvár, szül. Ahrensbökben 1793 jul. 4., megh. Bonnban 1859 febr. 27. Teologiai tanár volt Berlinben, majd Bonnban. Legjelentékenyebb munkája: Der Brief an die Hebräer, erläutert durch Einleitung, Übersetzung und fortlaufendem Kommentar (3 köt., Berl. 1828-44. ). Halála után jelentek meg: Einleitung in das Alte és: Neue Testament (4. és 5. kiadás Berlin 1860-62), Synoptische Erkhirung der drei ersten Evangelien (Lipcse 1862), Vorlesungen über die Briefe an die Kolosser (u. o. 1865), Der Hebräerbrief erklärt (1868).
2. B. Vilmos Henrik Manó, a délafrikai nyelveknek és népeknek német ismerője, szül. Berlinben 1827., megh. a Fokvárosban 1875. Már doktori értekezésében az afrikai nyelvekkel foglalkozik, nevezetesen a keletafrikai nyelvek, a kopt és a sémi nyelvek névszóinak nemeivel és e nyelveknek, kivált a hottentotnak és az északafrikai nyelveknek rokonságát igyekszik kimutatni. 1855. Natalba hajózott és másfél évig utazott e tartomány belsejében meg a kafferek földjén a népszokások és a nyelvek tanulmányozása végett. 1856. a Fokvárosba utazott, ahol a kormányzó igen szivesen fogadta. Mikor a kormányzó a Fokföldet elhagyta, könyvtárát a gyarmatnak ajándékozta és B. lett annak őre. Főművei: The languages of Mozambique (London 1856); The library of Sir George Grey (Fokváros 1858-59., 2 kötet); a könyvtár afrikai és ausztráliai nyelvekre vonatkozó fontos kéziratainak és nyomtatványainak kritikai jegyzéke. Másokkal együtt itta meg a Handbook of African; Australian and Polynesian philology (u. o. 1858-63, 3 köt. ) c. művét. A fontos Comparative grammar of South African languages (Lond. 1862-69, 2 köt. ) befejezetlen maradt, de ugy is bebizonyítja, amit már Gabelentz és Pott sejtettek, t. i. hogy a bantu-nyelvek egész Dél-Afrikában széltiben vannak elterjedve. Reynard the Fox in South Africa (u. o. 1864, ném. Weimar 1870) hottentot és északafrikai mesék gyüjteménye., ber den Ursprung der Sprache (Weimar 1868); Reports concerning Bushman researches (Fokváros 1873-75); nyelvi és néprajzi tanulmányok a Cape Monthly Magazine-ban. Élete utolsó éveiben a még egészen ismeretlen és elszigetelt busman nyelvvel, mitologiával stb. foglalkozott.
a szemrésnek (szemnyilásnak) olyan megszükülése, mely többnyire gyermekek könnyezéssel járó szemgyuladása után támad, ha a külső szemzugban a fölső és alsó szemhéj kimaródott bőre összenő s ráncot vet a szemzug elé.
1. Szemhéj. - Blefaroszpazmus, l. Szemhéjgörcs.
(gör.), uj szemhéjat alkotó operálás, mely akkor szükséges, ha orbánc, pokolvar vagy valami maró folyadék elroncsolta a szemhéj bőrét és a szemhéj vázát kifordította, ugy hogy a szem takaratlan marad. A B.-nak számos módja van. A fölsebzett és rendes helyzetébe juttatott szemhéjra a homlok vagy az orca bőréből vágott karélyt illesztenek, melyet szélein oda is varrnak. Lehet a hiányt a kar bőréből vágott daratokkal is pótolni (anaplasztika).
község Villach kerületi kapitányságban, Karintiában, 14 km.-re Villachtól a Dobratsch lábánál, (1890) 3605 német lak., drótkötél készítéssel. Hitesek az itt levő s már a rómaiak idejében is ismert ólombányák. amelyekben mintegy 1500 munkás dolgozik, akik évenkint 11.000 t. ólomércet bányásznak.
1. Bároly Ágoston, német költő, szül. Berlinben 1859 jan. 13. Beutazta Skandináviát, Magyarországot, Olaszországot és Angliát. Több lapot szerkesztett s 1884. Berlinben a realisztikus irányu Deutsche Bühne-t alapította. Az u. n. «jüngstdeutsch» irodalmi irány egyik főképviselője s bár sok romanticizmus van benne, határozottan realista. Munkái közül felemlítendők: Der Kampf ums Dasein der Litteratur (1888); Dies irae (1882), Wer weiss es ?; költői művei: Lyrisches Tagebuch (1885), Lieder aus Tirol (1885), Komische Lieder (1890); drámái: Vaterland (1887), Der Erbe (1889). Legjobb műve: Geschichte der englischen Litteratur im XIX. Jahrhundert (1887, 2 köt. ).
2. B. György, német festő, szül. Xanténben 1828 március 27., meghalt Berlinben 1892 október 16. A düsseldorfi akadémián nyerte kiképeztetését. Csakhamar mint csataképfestő ismert nevet vívott ki magának. Kezdő munkái az első német-dán háboruból (1848-49) veszik tárgyukat, majd a német szabadságharc egyes jeleneteit örökítette meg és a hétéves háboru meg Nagy Károly életének egy-egy mozzanatát festette meg. Az 1864-ki utolsó német-dán háboru és az 1866-ki hadjárat szintén adtak tárgyat ecsetének, még inkább az 1870-71. német-francia háboru. A berlini fegyvertár számára festett két nagy festményt: Fölhivás a néphez és A gravelottei csata. Az 1868. berlini művészeti kiállításon nagy aranyérmet, nemsokára pedig tanári címet nyert.
város Völkermarkt kerületi kapitányságban, Karintiában, a Libuska mellett, (1890) 1149 lakossal; közelében több kőszénbánya és egy vasfinomító van. Kedves vidékéért sokan nyaralnak benne. 917-ben a magyarok itt ütköztek meg a karintiai herceggel.
város Erfurt poroszországi kerületben, 2 km.-re a Wippertől, (1890) 3496 lak., nagy vászonszövéssel (26 gyár 258 szövőszékkel) és fehérítőkkel.
Gerzson, berlini bankár, született 1822., megh. Berlinben 1893 febr. 19. Az atyja, B. Sámuel (megh. 1855. ) által alapított bankházat a Rothschild céggel való szoros szövetkezése által és Bismarck herceg támogatásával európai hirü üzletté emelte. Mióta B. 1865. a porosz államot a köln-mindeni vasul megváltása fejében nagy összegnek juttatta birtokába, melynek a kormány az 1866-ki háboruban nagy hasznát vette, Vilmos király is bizalommal viseltetett B. iránt, kit bánkárává és kereskedelmi tanácsossá nevezett ki, 1872. pedig nemesi rangra emelt. 1872. B.-t a versailles-i táborba hivták. hogy a franciák által fizetendő hadi sarc megállapításában részt vegyen. A B. bankház egyébiránt az utóbbi évtizedek folyamában valamennyi nagyobb állami kölcsönök kötésében részt vett. B. élte alkonyán teljesen megvakult. Halála óta unokaöccse, Gyula és saját fiai, János és György állanak a bankház élén.
János, szlovén iró, szül. Krainburgban 1808., megh. 1881 nov. 29. Iskoláit Bécsben végezte s 1841 óta mint állatorvos haláláig Laibachban élt. Ő alapította meg az uj egyszerü irásmódot a szlovének közt; 1842 óta szerkesztette a Novice címü mezőgazdasági lapot s e közlönyével valamint több népies kiadványával sokáig középpontja volt a szlovén mozgalmaknak. Mint képviselő s a laibachi tanács tagja a szlovének politikai vezére volt.