latin neve a milanói és vatikáni könyvtárakban őrzött több becses és régi kéziratnak, mnlyeket a mai Bobbio (l. o.) közelében állott, 612-ben Columbanus által alapított apátságban másoltak.
(angol tüll), vetülékfonalas fonott kelme (l. Kelme), melynél a vetülékfonalak a láncfonalakat körülfonják és hálószerü lapot alkotnak. A vetülékfonalak körülfonódása az 1. ábrán látható. Ezen ábrában az a, a1, a11-val jelzett láncfonalrendszer erősen kifeszített állapotban v. merev anyagnak képzelendő, mert csak ily esetekben tartja meg egyenes vonalu helyzetét, máskülönben enged a vetülék feszélyének s a 2. ábrában előtüntetett elhelyezést veszi fel.
[ÁBRA] 1-ső ábra. Bobbinet kelme kifeszítve. 2-ik ábra. Bobbinet kelme lazán.
Ezen ábrákon két vetülékrendszer láthato; az egyik t. i. a b, b', b"-vel jelölt balról jobbra halad, a másik, c, c', c"-vel jelölt jobbról balra. A vetülékfonalak száma legtöbb esetben kétszerese a láncfonalak számának, némely árunál pedig megegyezik a láncfonalak számával. A vetülékfonalak egymással kapcsolatban ugyan nem állanak, de az egy irányban haladó fonalak egy időben fonódnak a láncfonalak körül, miért is minden vetülékfonal külön hengeres csévére gombolyíttatik és minden cséve a 3. ábrán jelzett külön süvegalaku lapos vétélőbe helyeztetik el. A vetélők egyidejüleg mozgattatnak. A körülfonódás következő módon történik
[ÁBRA] 3. ábra. A bobbinet-gép vetélője.
A láncfonalak, mint a 4. és 5. ábrákból látható, a G-vel jelölt fonalas dorongról a Z-vel jelölt kelmedoronhoz futnak, tehát függőleges irányban haladnak. Minden láncfonal az a b nyüstök egyikével kapcsolt c d nyüstszemeken át halad. E nyüstök segélyével a láncfonalak a kelme szélessége irányában jobbra-balra elhuzhatók. Az ll1 jelü vetélők rovatékokba egymás mellé helyeztetnek a kelme szélessége irányában. E rovatékos vezeték LL1 körszelvényalaku s két részből áll, melyek KK' állványhoz vannak erősítve. Az LL1 vezetékek között van a láncfonal. Az ll1 vezeték alsó részén ütközők vannak, amelyekbe a pp1-re erősített és félkörben ide-oda lengő gg1 karok ütköznek s így a vetélőket L részből L1 részbe s vissza vezetik. Ezen áttolást az EE1 rudak is előmozdítják.
[ÁBRA] 4. ábra. A bobinet-gép haránt metszete. A vetélő balról jobbra halad.
A vetélő mozgásával egyidejüleg a láncfonalak is jobbra-balra mozognak. H. p. a vetélő odamenve, a fonal jobboldala mellett haladt volna, úgy a láncfonal, mielőtt a vetélő visszamenne, jobbra huzatik s ezáltal a visszamenő vetélő ezen fonalat baloldalon éri, tehát már félig körülfonta, erre ismét balra halad a láncfonal és ekkor a vetélő ismét jobbról éri, tehát már teljesen körülfonta. A körülfonódott vetélőfonalat az NM jelü fésük oly magasságra emelik, hogy a keletkező hézagok egyenlők, illetőleg szabályosak.
[ÁBRA] 5. ábra. A bobbinet-gép hosszanti metszetének részlete. A vetélő jobbról balra halad.
B. ker. székhelye Pavia olaszországi tartományban, a B. és Trebbia összefolyásánál, a Pennice hely lábánál, (1881) 4545 lak., püspökséggel. Eredetét ama hires kolostornak köszöni, melyet Szt. Columban, Luxeuil apátja, 612. alapított. 1743-ban került Ausztriától Szárdiniához.
nagyközség Torontál vm. csenei j.-ban, (1891) 1407 oláh és német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
az Odera legnagyobb mellékvize; az Óriás-hegység sziléziai oldalán ered B. falunál, 260 km. hosszu folyás után Crossennál torkollik. Jelentékenyebb mellékvizei balról: a Zacken és Queis, jobbról a Sprotte. Nem hajózható és nem tutajozható.
hágó Háromszék vármegyében, a Magyaros hegytömegben, Ojtoz közelében; 1788. a székelyek itt a törökök ellen győzelmes csatát vivtak, 1849-ben pedig Pap Mihály az oroszok ellen.
A drótköteleket, melyekkel az aknaszállítás történik, rendesen gömbölyüre, de néha szalagszerüen laposra is készítik. A gömbölyü kötelet henger- vagy kupalaku dobokra szokták tekerni úgy, hogy a kötél mellé jut a dob felületén; a lapos kötelek azonban ily módon göngyölítve rendkivül hosszu dobokat kivánnának; ezt elkerülendők az ilyen köteleket egymásra göngyölítik és igen kis átmérőjü dobon. A göngyölet átmérője igy minden tekerődéssel nagyobbodik s hogy a kötél tekerődései egymásról le ne csuszhassanak, mint két oldalon sugár irányban kiálló karok vezetik és tartják a kötelet a kellő helyen. A kis dob és e karok együtt B.-nak neveztetnek.
(növ., magüstök, l. az ábrát; pappus), a fészkes növények meg a rokon hélyakutfélék és valerianáceák gyümölcsének tetején levő szőrüstök v. más pikkely-, korona-, párkányféle stb. képződmény. A B. a rendesen aprószemü gyümölcsön nevezetes biologiai célt teljesít. Vele horda szét a szél ezeknek a növényeknek gyümölcsét minden felé. A B. lehet tapadó szerv is (l. Farkasfog) v. nem engedi a gyümölcsöt a vizbe lemerülni stb. A B.-hez népies érdek is füződik, ha a bakszakáll élet hosszára v. a férfi hűségére szoktak következtetni.
[ÁBRA] A bóbita formái.
[ÁBRA] A gyermekláncfű vacokja a bóbitás gyümölccsel.
A B. a fészkes növények hiányzó kelyhének helyét foglalja l, ezért gyakran a kehely képződésének is tartják, de mivel jóval később keletkezik, mint a virág többi része és a gyümölccsel egyidejüleg fejlődik, azért a B. inkább gyümölcsnek utólagos függeléke. L. Fészkesek és Kaszat. - B. állattani értelemben némely madár fején búbosan álló tollbokréta.
-nak neveztetnek azok a tyukok, melyek fejükön tollbokrétát viselnek; több fajta tartozik e csoportba. A bóbitás tyukok homlokcsontjából egy kis domb emelkedik ki s ezen van elhelyezve a tollas bóbita; sajátságos, hogy a homlokcsontból kilyukgatva s a lyukakat kötőanyag tölti ki. A koponya e sajátságos alakulása némelyek szerint kihat az agyvelő fejlődésére is, mely ez esetben nem volna oly tökéletes, mint a közönséges koponyáju tyukoknál, miért is, mint mondják, a bóbitás tyukok buták volnának; mások ellenben azt állítják, hogy a bóbitás tyukok tapasztalt ügyetlenségének nem az agyvelő fejletlensége az oka, hanem az, hogy a bóbita betakarva a szemiket mozgásukat bizonytalanná teszi. Negkülönböztetnek üstökös és valódi bóbitás tyukokat; az előbbiekhez tartoznak a kicsiny, hátraálló tollbokrétáju tyukok (mint a Breda, La Fl(forde)che), az utóbbiakhoz a nagy, teljes bóbitáju s többnyire szakállal biró tyukok (Houndan, Cr(forde)ve-Coeur, pádovai és a török v. szultán tyukok). - B. gyöngytyúk (Numidia cristata Pall.). Hazája nyugati és délkeleti Afrika, de mint diszszárnyast Európában is tartják. Főjellege, hogy fején bársonyfekete bóbitát visel. Nyaka csupasz szürkés violaszinü; tollazata kékesfekete, nagyon apró fehér pettyekkel.
(Bocedisatio) v. belga szótagok alatt értjük a hangoknak -szótagok által való - azon elnevezését, melyet a szolmizációnál az arezzói szótagok helyett, kiváltképen Belgiumban használtak; a belga szótagok a következők voltak: bo, ce, di, ga, lo, ma, ni, a mai c, d, e, f, g, a, h számára. Walther zenelexikonja szerint (Lipcse 1732), mely Swertins Athenis Belgicis c. művére hivatkozik, Waelrant Hubert (1517-1595) volt a B. feltalálója. Mások azt állítják, hogy Sethus Calvisius, ki a B.-t 1611. Hollandiába bevezette, lett volna a B. feltalálója is. Valószinü azonban, hogy Waelrant találta ki a B.-t és hogy Calvisius csak buzgó terjesztője volt. A B.-n kivü1 még több hasonló célu találmány merült fel; így p. Hitzler Dániel (1628) la, be, ce, de, ma, fa szótagokat állította fel a mai a, b, c, d, e, f, g hangok számára. Graun (1750) da, me, ni, po, tu, la, be szótagokat hozta javaslatba (damenizáció l. o.); e kisérletek azonban alig keltettek érdeklődést, miért is később sem ezeket, sem a B.-t nem használták többé, hanem általánosan az arezzói szótagok terjedtek el. Sokan azt állitják, miszerint a si szótagot a h hang számára egy Lemaire nevü francia állapította még, ami azonban a tényekkel ellenkezik; nagyon valószinü, hogy ez egy bajor udvari zenésznek, a flandriai Anselmi-nek tulajdonítható.