B. kerület székhelye Minszk orosz kormányzóságban, 173 km.-re Minszktől, a Berezina és Bobrujka összefolyásánál, elsőrangu erősség, (1890) 58.256 lak., élénk gabona- és fakereskedéssel.
Mihály, lengyel történetiró, szül. Krakóban 1849. 1877. u. o. a német és ó-lengyel jog egyetemi tanára lett. Tagja a krakói tud. akadémiának, 1885 óta az osztrák reichsrathnak és a lengyel klubnak, 1890 óta pedig a gácsországi tanügyi tanácsnak. Főmunkája Lengyelország története (4 köt. Varsó 1879, 3. kiad. 1885; oroszra is lefordította Karjejev); B. e munkájában még szigorubban itéli meg a lengyelek multját, mint Szujski és Morawski; megirta továbbá a német és lengyel jog történetét (Krakó 1876).
János, építész és építőmester, szül. Ujvárott, Liptó vmegyében 1844 márc. 15. Tanult Komáromban, 1863. építőmesteri oklevelet kapott. Ezután 4 éven át látogatta a műegyetem építészeti szakosztályát. Technikai tanulmányainak befejezte után nagyobb tanulmányi utazást tett Német- és Franciaországban. 1867. hazafias szellemü tót lapot alapított. Bobula mint építész az olasz renaissance építészet követője. Tevékenységének és sokoldaluságának fényes bizonyítékát adta az 1885. évi országos általános kiállítás épületeinek tervezése és felállítása dolgában. Ebbeli munkásságának elismeréseül a Ferenc József-renddel tüntették ki. B. indítványozta egy magyar építési szaklap kiadását, mi Építési Ipar cimen meg is jelent. Az iparos mozgalmak ujjáébredésekor a Magyar Ipar- és Kereskedelmi Közlöny-t alapította. Tagja lett az országos iparos-gyülés előkészítő bizottságának és számos cikket irt az önsegélyző- és hitelegyletek alakításáról, a közgazdaság különböző ágairól és a politikáról. 1890. megjelent munkája: Magyarország iparügye szintén e téren nyilvánult nagy munkásságának egyik bizonyítéka. Ő szerkesztette a magyar pászigráfiai szótárt és nyelvtant; legujabban pedig az Építészeti Szemle c. kritikai havi lapot adja ki. Mint fővárosi képviselő a törvényhatóság legbuzgóbb tagjai közé tartozik. 1882. Szepes vmegye Lubló kerülete országos képviselőjéül választotta.
1. Király-B. (Közép-, Alsó-, Felső-Király-B.), kisközség Liptó vmegye liptóujvári j.-ban, (1891) 425 tót lak. - 2. Szt.-Iván-B. (Boca, Felső-, Közép-, Alsó-Szt.-Iván-B.), kisközség u. o., (1891) 714 lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. A két község tetemes magasságban, a Boca völgyében, az u. n. ördöglakodalma (1236 m.), azaz az Alacsony-Tátra legmélyebb nyerge alatt fekszik, melyen át visz az egyetlen országut Liptó vmegyéből Gömör vmegyébe. Határukban arany- és ezüstbányák (Richard-táró) vannak 90.233 m2 bányamértékkel, azonkivül antimonra is folyik itt bányászat. B.-nál gránitban quarcos telérek fordulnak elő, melyekben termés arany, antimon, réz és pirit arany- és ezüstércek, azonkivül jegeces palákban vaspátos telérek vannak fakóérccel és rézkéneggel. B, mint szászok által alapított bányaváros már 1085. említtetik; lakóinak V. István bányamívelési jogosítványt adott, jogaikat 1324. Róbert Károly, utóbb I. Lajos, Zsigmond és Mátyás megerősítette. A XVI. század elején a B.-i bányászat tetemesen hanyatlott, de 1550 táján uj aranybányákat nyitottak s B. oly virágzásnak indult, hogy boroszlói, krakói s más vállalkozók is költöztek ide. E virágzást azonban csakhamar hanyatlás váltotta fel s mai jelentősége csak halvány képe régi fényének, amikor aranya a legfinomabb volt hazánkban. B. lakói ma inkább faiparral és vászonszövéssel foglalkoznak.
(spany., ejtsd: bocca) a. m. torkolat, bejárat, öböl.
l. Barbosa du Bocage.
János, kassai főbiró és iskolaigazgató, szül. Luzácia Wetzschau nevü községben 1549., meg h. Magyar-Bródon, Morvaországban 1621 okt. 31. Eredeti neve Boch volt; Horváth Mihály tévesen tartotta Bogáthynak. Az 1580-as években jött Magyarországba s 1594. az eperjesi kollégium rektorává lett. 1598. Rudolf, magyar nemességre emelte és koszorus császári költő cimmel tisztelte meg. A következő évben Kassa város tanácsa meghivta az ottani iskolák vezetésére s a kassai iskola az ő vezetése alatt érte el virágzásának tetőpontját. 1603. városi főbirónak is megválasztják s ezentul «rector utriusque reipublicae»-nak irja magát. 1604. a szent Erzsébet-templom erőszakos elvétele ellen protestáló küldöttséget vezeti Prágába, de nem nyer audienciát. Természetes hogy a következő évben megnyittatja Bocskai István hadai előtt Kassa kapuit s mint szabadítót üdvözli. Ettől fogva Bocskait követi diadalmás utján, ki a korponai gyülés után B.-t Németországba küldi a protestáns fejedelmek szövetségének megnyerése végett. Mivel azonban császári utlevele nem volt, Henrik braunschweigi herceg elfogatta a kiadta a császáriaknak, kik élethossziglani börtönre itélték. Őt évig sinylett már a prágai tömlöcben, midőn a várban cselédnek állott hű felesége módját ejté annak, hogy maga vihetett ebédet a rabnak s ez alkalommal kenyérbe rejtve egy kötélhágcsót juttatott kezébe, melynek segélyével B. még azon éjjel megmenekült. Prágából Kassára ment, hol ismét megkinálták a főbirói tiszttel; ő azonban csak az iskola igazgatását vállalta el. Bethlen Gábor fejedelem mindjárt trónralépte után szemet vetett reá s a gyulafehérvári nagy könyvtár őrévé tette. Egyszersmind azonban diplomáciai fontos megbizatásokban is sűrűen alkalmazta. Utolsó utját is éppen a fejedelem érdekében tette, midőn utólérte a halál. Művei egytől-egyig latin nyelvüek, jó részt alkalmiak, de van közöttük egy-két történelmi, jogi és pedagógiai tartalmu is. Nevelési rendszerének jelszava: «non scholae, sed vitae discimus». (Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk.) Ennélfogva a legfőbb súlyt azon dolgok tanítására fektette, melyek a polgároknak szükségesek, ha esetleg előljárókká lesznek.
l. Boca.
(Boccaccio), olasz képiró, született 1460., megh. Kremónában 1518. Rómában is tartózkodott és itt Michelangelo megbirálásával általános megbotránkozást keltett. Velencében is dolgozott, mint azt az ottani akadémiában levő, szent Katalin eljegyzését ábrázoló szép képe bizonyítja, mely szinezés tekintetében a velencei mesterek művei mellé állítható. Főműve a kremónai székesegyházban levő 9 freskója Szűz Mária és Jézus életéből.
(ejtsd: bokkáccso) János, a legnagyobb olasz irók egyike, szül. Párisban 1313 elején, megh. Certaldoban 1375 dec. 21. Családja ez utóbbi helységből eredt s innen költözködött Firenzébe. B. apja, B. di Chellino, 1310 táján elhagyta a toscanai székvárost és Párisba ment. Miközben itt kereskedett, megismerkedett egy Johanna nevü fiatal özveggyel s az ezzel való törvénytelen viszonyának volt gyümölcse B. Az apa a gyermek születését követő esztendőben elhagyta Párist és visszatérve Firenzébe, egy Martoli Margit nevü leányt vett nőül; midőn pedig a hütlenül elhagyott Johanna meghalt, elvitte Firenzébe árván maradt fiacskáját is. A kalmár apa ezt is kalmárrá akarta nevelni és a tizenegy éves Jánost egy kereskedő mellé adta, kinek oldalán a fiu hat évet töltött el; később, midőn a fiunak a kereskedelem iránti leküzdhetetlen ellenszenvét látta, jogtudóst akart belőle faragni. B. ismét hat évet vesztegetett el a nápolyi egyetemen, mentől kevesebbet foglalkozva szakmájával és mentől többet versirással és mulatozással. Szivesen látták Róbert király könnyü erkölcsü udvaránál is, ahol akkor serdült hajadonná Johanna, Endre magyar hercegnek később hitvese, akinek alakjával gyakorta találkozunk B. műveiben. Róbert király egy törvénytelen leánya volt az az asszony is, akivel B. évekig tartó szerelmi viszonyt szőtt és akit Fiammetta néven ünnepelt. 1431. apja visszahivta Firenzébe, ahol ezuttal mintegy három évet töltött; de nem igen fért meg apjával és amint szerét tehette, ismét visszatért Nápolyba, ahol Johanna cinkosai ép akkor kezdték szőni gyilkos terveiket. 1438., midőn a nagy dögvész végig söpört Európán, B. apja is áldozata lett a kórnak; a költőnek visszakellett térnie Firénzébe, honnan ettől fogva csak rövid időközökre távozott. Itt látta vendégeül 1350. kora leghiresebb férfiát, Petrarcát, akivel soha ki nem alvó, benső barátságot kötött. Polgártársai korán tanulták megbecsülni nagy tehetségét és igen gyakran küldték követül a pápához, vagy más fejedelmekhez. A «világi gondok»-kal való foglalkozást Petrarca egy izben neki szemére is hányta, inkább a vallás gondjait kötvén lelkére. De bár e szemrehányás nagy hatással volt B.-re, ezután még három évig törhetetlen szellemi erővel foglalkozott kivált a görög nyelv megtanulásával és görög irók olvasásával. Csak 1362. rendült meg mélyebben, midőn egy certosai barát egy másik szentéletü szerzetesnek azzal az állítólagos izenetével jött hozzá, hagyja el a profán tanulmányokat és térjen jobb utra, különben közeli halál és örök kárhozat várja. Petrarca vigaszára volt szüksége, hogy e fenyegetéssel szemben el ne veszítse egészen lelki egyensulyát és el ne tántorodjék a költészettől. Minthogy fejedelmek kegyét sohasem kereste, jövedelme pedig alig volt, élete e korszakában sulyos anyagi gondok kezdték gyötörni, annyira, hogy állítólag másolással kereste kenyerét. Eleinte a certosai apátságban keresett menedéket, később Nápolyban töltött pár hónapot, mignem 1373. Firenze városa azzal bizta meg, hogy nyilvános felolvasásokat tartson Dante Divina Commediá-járól. De nem sokáig felelhetett meg e tisztének; betegeskedni kezdett s csakhamar meg is halt.
Munkái részben olasz, részben latin nyelvüek. Az előbbiek ismét részben verses, részben kötetlen formában vannak irva. Verses munkái közül szerelmes dalai (Rima) kisebb jelentőségüek, habár a hang természetessége, könnyedsége sok helyütt ezeket is becsesekké teszi. Annál nevezetesebbek elbeszélő versei, melyeket az irodalomtörténet sok évig méltatlanul elhanyagolt. Ezek elseje az Amorosa Visione (Szerelmi Látomás), egy némileg Dante Divina Commediájával rokon mű, melyben a költő vizióban egy szép hölgytől vezetve, meglátogatja a Hit, a Szerelem, a Szerencse országait és végül a gyönyör kertjét, ahol beleszeret egy bájos hajadonba; de midőn már azt hiszi, hogy közeledik vágya teljesüléséhez, hirtelen fölébred. E tehetségeinek nem megfelelő allegorikus költeménye után B. egy Teseide c. heroikus eposzt irt, melyben két tébai fogoly ifjunak egy athénei leány iránt érzett szerelmét énekli meg, először használva művésziesen az ottava stanzát és először olvasztva össze a lovagi elbeszélések motivumait a klasszikus világból vett tárggyal. E műnél jóval kerekebb, a jellemfestésben, a verselés dallamosságában sokkal kiválóbb a Filostrato c. lovageposza, mely Troilos és Chryséis (Cressida) történetével foglalkozik. Végre a Ninfale fiesolane c. 500 stanzára terjedő költemény bájos idillt regél, Diana egy nimfájának egy fiatal pásztor iránt érzett szerelméről. Olasz prózai munkái közül megemlítjük a Filocolo-t, melyet a Flor és Blanchefior kedvelt históriájából alkot, nem nagyon szerencsés kézzel; egy hosszadalmas, kalandokkal tulterhelt szerelmi regényt, az Ameto-t, mely egy allegorikus pásztoridill keretében a hét kardinális erényt ünnepli és végre a Fiammettát, B.-nak a Decamerone és a Filostrato után talán legszebb alkotását. Ez a mű a modern pszikhologus regény legérdekesebb előfutója; egy kedvesétől elhagyott asszony beszéli el benne érzelmeit, ama kórhoz képest csudálatos analizáló finomsággal és igazsággal. Itt kell még megemlítenünk B. Dante-élete rajzát, mely a nagy firenzeinek első biografiája, és az Inferno első tizenkét énekéhez irt nagybecsü kommentárjait.
B. legfontosabb műve, amely nemcsak a világ legtávolibb helyeire vitte el hirét, hanem egyuttal érték dolgában minden idők egyik legszebb alkotása, a Decamerone (tiz nap). E műben két leány és három ifju, akik a pestis elől egy Firenze közelében levő villába menekültek, tiz napon át mindennap egy-egy elbeszélést mond el egymásnak, mindennap más-más irányút. B. részint a népies hagyományból, részint a korában közszájon forgó adomákból, részint más irók könyveiből merítette a száz elbeszélés tárgyát, természetesen művészi öntudattal gyurva át az idegen anyagot. Ama kezdetleges históriák után, melyek B. fellépte előtt jártak és melyekben jobbára csak egy-egy jellemvonás, egy-egy érdekes vagy szellemes felelet volt szárazon följegyezve, óriási haladást mutatnak az elbeszélések, melyekben többé-kevésbbé komplikált mesék drámai gyorsasággal vannak előadva, melyekben az elbeszélés hangja mindig a tárgyból fakad és ahhoz képest százféleképen módosul, melyekben a toscanai paraszt nyelve egyszerre numerózus és ritmikus műprózává emelkedett, melyekben annyi alak teremtődött meg, amennyit Dante után és Shakespeare előtt senki sem alkotott, melyekben végre a sok egyes vonás a XIV. század magánéletének virtuóz rajzává egyesül. Hogy ez elbeszélések némelyike nem való fiatal lányok kezébe, igaz; de a Dekomeronet azért erkölcstelen könyvnek csak az nevezheti, aki nem olvasta végig vagy aki nem tudja magát egy letünt korszak erkölcsi életébe visszaképzelni. A Dekamerone egyike a világirodalom legolvasottabb, legtöbbször lefordított, legtöbbször kiaknázott munkáinak. A magyar irodalom néhány XVI. és XVII. századbeli históriá-ja is részben közvetve, részben közvetlenül belőle merítette tárgyát: Enyedi György Gismund és Giazkardja, Istvánffi Pál Volfer király históriája, Vasfay Gáspár Vitéz Francisco históriája, Veres Gáspár Két nemes ifju stb. (V. ö. Heinrich Gusztáv, B. élete és művei. 1881., hol a magyar földolgozások is tárgyalvák.)
B. mint a humanizmus előharcosa is nagyon kiváló. Latin munkái nagyban gyarapították a XIV. századnak a klasszikus ókorral való ismereteit és p. a De genealogiis deorum gentilium c. munkája igen sokáig főforrása volt ama kor mitologiai tanulmányainak. Az oktató célzatnak az erkölcsi céllal való egyesítéséből keletkezett a De claris mulieribus és a De casibus virorum illustrium c. két munkája. Amaz hirneves asszonyok életet ismertette, még pedig nemcsak ó-korbeliekét, hanem akkor még élőkét, közülök nápolyi Johannáét is. Emez kiváló, de szerencsétlen emberekről szólott, megmutatva, hogy a földi nagysággal rendesen együtt jár a szenvedés. Egy másik latin munkája, De montibus, silvis, fontibus, lacubus fiuminibus stb. földrajzi szótár, melyben korának idevágó ismeretei vannak összegyüjtve. Ezenkivül nevezetesek még Epistolái, egy Petrarcáról irt életrajza s végre latin nyelvü versei közül a Bucolicon-ban foglalt tizenhat ekloga, melyekben mitologikus lepel alatt számos célzás van a nápolyi udvarnak Magyarországot illető cselszövényeire is.