nagyközs. Hevesm. hevesi j.-ban, (1891) 1501 mngyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
a spanyol gyarmatokban használatos mérték, a. m. 6 baril = 136.32 lit. = 138 kg.
a medve-kölyök elnevezése három éves koráig, leginkább medve-bocs összetételben. - B. v. buca a kohászatban. Ha a nyersvasból kovácsolható vasat akarunk készíteni, a nyersvasat megolvasztjuk és azután levegővel és oxidáló salakokkal hozzuk érintkezésbe, hogy széntartalmát elveszítse; ennek következtében megsűrűsödik, gyurhatóvá válik, s az úgy nyert vastömeg, melyben még salak van, a B.
(Ehrenerklärung), a sértő ama kijelentése, hogy a sértettet becsületességére vonatkozólag félreismerte, s becsületességét elismeri. Mint büntetési nem a modern jogban ismeretlen. - A B.-nek különösen a nevelésben van jelentősége. Szükséges ugyanis, hogy a gyermek belássa s kifejezze szülője v. nevelője előtt elkövetett hibáját s elnézést kérjen érte.
v. bocsánandó bűn (peccatum veniale), a kat. egyház tanítása szerint oly csekélyebb bűn, melynek elengedését gyónás nélkül is el lehet nyerni bánat, ima és jó cselekedetek által. A lényeges különbség bocsánatos és halálos vétek közt abban áll, hogy a bocsánatos vétek csak megfogyatkozás az isten iránt való szeretetben, úgy azonban, hogy az elkövető még mindig szereti istent s ő feléje törekszik mint célja felé; míg a halálos bűn elkövetője istentől elfordul s a teremtményben keresi célját és boldogulását. A bocsánatos véteknél v. a tárgy, mely elkövetésére indított, csekély, v. az akarat elhatározása nem tökéletes; a halálos bűnhöz pedig jelentős tárgy szükséges, tökéletes ismerettel, teljes megfontolással és egészen szabad elhatározással.
nagyközség Torontál vmegye nagykikindai j.-ban, (1891) 2839 német, szerb és magyar lak., van postahivatala és postatakarékpénztára. Határa termékeny.
(hordó), folyadékmérték Oroszországban = 40 vedro = 5.92 hl.
Régi magyar család, mely a Boksa nemzetségből vette eredetet. Megkülönböztetendő a Bacskai vagy Bacskói családtól, mellyel pedig rendesen össze szokták zavarni. Ez utóbbi család az Anarcsi Tegzesekkel együtt a Guth-Keled nemzetség zemplénvármegyei ágából származott; első ismert őse András ispán fia Bacskai András 1282-92 körül említtetik, fiai pedig úgy mint Miklós, András és László 1330. jönnek elő; ehhez a családhoz tartozott Bacskai Miklós, ki II. Ulászló korában egri prépost, majd erdélyi püspök volt, megh. 1524., a dévai múzeum birtokában levő sírkövén határozottan a Guth-Keledek ősi címere, a három ék látható. Bocskai János 1565. zemplémi alispán, 1569. pedig országgyülési követ volt. A család, mely a bacskai Ujlaky nevet is viselte, 1640 körül halt ki s utána Bacskán az anarcsi Tegzesek örököltek.
[ÁBRA] Bocskai-család címere.
A bocskói és kismarjai B. első ismert őse a mondai Micbán, tkp. pedig a Boksa nemzetségbeli Simon ispán, kinek hat fia volt. A B. az Agócsyakkal együtt a harmadik fiútól, Dienestől származik, ki 1271-85 közt említtetik. Simon ispán ivadékainak 1329-ki osztályakor Dienes fia Gergely (1321-42) többek közt a zemplénvmegyei Agócsot kapta s innen fiai, Demeter (1329-55), deák Dénes (1329-76) és László (1329-76) elébb Agócsyaknak nevezték magukat, amely nevet László ivadékai egész a család kihaltáig (XVI. sz. közepe) megtartották, míg Demeternek László nevü fiától származott Mihály és János nevü unokái a XV. század kezdetén már a B. nevet viselték. Jánosnak három fia volt.: László, Dienes és István; Dienesnek ugyanannyi: György, László és István, míg a másik két fiú maradék nélkül halt el; György 1478 körül élt, négy fia közül Simon (1493) a kismarjai ágat alapította, melyből származott a fejedelem (l. B. István); János maradék nélkül halt el; Péter a razinai előnevet viselte, ágazata négy ízen át ismeretes, az 1598. élt Istvánig, talán ettől származik a Marosszéken élő B., mely szintén egy Istvánhoz köti származását, kinek két fia közül András Remetén, János pedig Demjénházán lakott; György negyedik fia Gergely alapította a bocskói ágat, mely 1672. B. István zemplénvmegyei főispánban halt ki. (Wertner M., Magyar nemzets.; Nagy I., Magyarorsz. csal. I. 83, II. 128. Turul 1892. 23.).
(bocskói és kismarjai),
1. István, erdélyi fejedelem, a B.-család legkiválóbb tagja, történelmünk kiváló nagy alakja. Született Kolozsvártt 1557., megh. 1606 dec. 29., apja B. György, anyja Sulyok Krisztina. 1592. váradi kapitány és bihari főispán volt. Mint Báthory Zsigmond meghitt embere, azt tanácsolta a fejedelemnek, hogy Rudolffal szövetkezzék és e szövetség létrehozásán buzgón fáradozott. Több ízben járt mint a fejedelem követe Prágában Rudolfnál, kit rábírt a lemondásra, de később a rajta esett sérelmek miatt a fölkelők pártjára állva, maga segítette vissza Báthoryt a fejedelmi székbe. Mikor 1599-ben Prágában követségben járt, Báthory András, mint Bocskay Boldizsár megöletésében részest, száműzte és birtokaitól megfosztotta. B. erre Prágában maradt és Rudolfnak az erdélyi ügyekben tanácsadója, Báthory András halála után (1599 nov. 3.) javait visszakapta és előbb Nagyváradon, majd Debrecenben telepedett meg.
Básta zsarnoksága Erdélyben s Rudolf 1604-ki, önkényesen alkotott törvénycikke (a hires 22. tv.c.), melyben megtiltotta a vallásügyeknek országgyülésen való tárgyalását, továbbá Belgiojoso, kassai kapitány erőszakős föllépése vele és a protestansokkal szemben elidegenítették Rudolftól és a harc terére szólították. A törököktől is, Bethlen Gábortól is biztatást vévén, 1604. az alkotmány és a vallásszabadság megvédése végett fegyverre szólította a nemzetet. Először csak a szolgálatába fogadott hajdukra támaszkodott; de csakhamar köréje csoportosult egész Erdély és Magyarország. Az erdélyi rendek Bástától megszabadulva, Medgyesen, a magyarországiak Szerencsen fejedelemökül választották 1605-ben. A török szultán külön követet küldött üdvözlésére, sőt kir. koronát is ajándékozott számára. A török barátságát B. megtartotta, de a kir. címet és méltóságot elutasította magától. A szabadságért fogott fegyvert, nem a koronáért. Mikor az uralkodóházat az a veszedelem fenyegette, hogy Magyarországot elveszítheti, Mátyás főherceg kierőszakolta lelki betegségbe sülyedt királyi bátyjától a békealkudozások megkezdését s magát hatalmaztatta fel az alkudozások vezetésére. Mátyás főherceg a lengyelországi bujdosásából hazahivott Illésházy Istvánt, a fölkelő rendek előtt is népszerü főurat kérte meg a közbenjárásra. Bocskay sem idegenkedett a békétől. A hatalom és szerencse el nem kábította, önzése és nagyravágyása el nem tántorította a nemzet javától. A bécsi udvar szükkeblüségét és a maga hívei heves türelmetlenségét legyőzve a fáradhatatlan Illésházy segítségével ugy kötötte meg a bécsi békét (igy nevezték a Bécsben folyt alkudozásokról) 1606 jul. 4., hogy az mind a nemzet jogait, mind az ő érdekeit teljesen biztosította. A békében Rudolf ujra megerősíti az alkotmányt s a protestánsok szabad vallásgyakorlatát; megigéri, hogy a jövő o. gyülésen nádor fog választatni s hogy Mátyás főherceg magyar tanácsosaival és a nádorral egyetértésben fog helyette kormányozni; a tisztségre csak magyarokat nevez ki; Bocskayt elismeri Erdély fejedelmének s megerősiti az erd. rendek fejedelemválasztási jogát. B. ezenfelül kapta a német kir. hercegicímet, Bereg, Ugocsa és Szatmár megyéket Tokaj várával együtt, ugy azonban, hogy ezek B. magtalan halála esetében a koronára visszaszálljanak. A bécsi békét mintegy kiegészítette a zsitvatoroki béke, melyet hasonlóképen B. hozott létre a törökökkel. De B. nem sokáig élvezhette nagy vívmányait, mert kevéssel reá, ugyanazon évben, állítólag Kátay Mihály kancellárjától megmérgezve, meghalt. B. hívei Kátayt ezért a kassai piacon felkoncolták. B. rövid szereplése nevezetes korszaka Magyarország történetének. A bécsi béke oly vivmány volt, mely megalkotóját történelmünk legnagyobb alakjainak egyikévé teszi. A szabad hajduk állandó megtelepítése is B. érdeme.
2. B. István, Miklós és Berzeviczi Judit fia, a bocskói ágból. Apja, ki utóbb Bethlen Gábor tanácsosa volt, 1608. báróságra emeltetett. István 1647. zempléni főispán lett; 1661. kétszáz embert vezetett a törökök ellen; 1667. jelen volt a besztercei gyülésen; belekeveredvén a Wesselényiféle összeesküvésbe, midőn Zrinyit, Frangepánt és Nádasdyt elfogták, Erdélybe menekült, hol meghalt 1672 dec. 24. Javait menekülése után a bécsi kormány elkobozta. Ha a marosszéki Bocskay-családnak a Boksa nembeli Bocskayakkal való összeköttetése nem igazolható: ezen Istvánban kihalt ez a nagy nevü család.
melyet Achmed török szultán 1605. küldött Bocskay Istvánnak, egy XVI. századbeli munkára valló, gyöngyökkel, rubintokkal és smaragdokkal diszített zárt aranykorona, persa motivumokkal. Bocskai halála után Homonnai Drugeth Bálinthoz került s ennek árvájától, Istvántól az 1609. XX. t.-c. alapján elkoboztatott; azóta a bécsi udvari kincstárban őrzik. Leírta s színes nyomásu képét közölte Thallóczy Lajos, az Archaeologiai Értesítő 1884. folyamában.