Bocskó

1. Nagy-B. (Veliká-Bocsku), kisközség Máramaros vmegye tiszavölgyi j.-ban, (1891) 4538 lak. (közte 1272 magyar, 837 német, 2312 oláh, 786 izrael.); vasúti állomás, posta- és táviróhivatal, postatakarékpénztár. A szatmár-mármarosszigeti r. kat. és a munkács-szigeti gör. kat. esperességek, a járási szolgabirói hivatal székhelye. Itt van az első magyar vegyipar-részvénytársulat nagy vegy-gyára, mely szóda, rézgálic, klórmész, ecetsav, kénkátrány, glaubersó, sósav, salétrom, timsó, kénsavas agyagföd, faszén s más vegyészeti gyártmányokat állít elő, évenkint 80-90.000 mmázsa mennyiségben és 850.000 frt értékben; a gyárban 14 gőzgép, összesen 120 lóerővel működik; a 600 munkás részére alkalmas lakásokról s betegsegélyzésről van gondoskodva. A vegyészeti árúk előállítására a közeli sóbányákból való sóhulladékokat s a Suliguli közelében levő Kataráma völgyben aknázott kénkovandot dolgozzák fel. - 2. Kis-B. (Bocicuele), kisközség Máramaros vmegye izavölgyi j.-ban, (1891) 742 oláh lakossal. - 3. Kis-B. (Male Bocsku). Nagy-Bocskóhoz (l. fenn) tartozó telep.

Bocskor

az oláh vidékeken ismeretes lábbeli, szíjjakkal van megkötve. Ennek finomabb kiadását kapta fel a férfi divat, az uri bocskorok elnevezés alatt; ez utóbbiak szíjjak nélkül valók, de annyiban hasonlítanak az oláh bocskorokhoz, hogy két darabból, egy alsó- és felsőből valók s a bennük való járás zajtalan.

Bocskó-Rahó

l. Rahó.

Bocsok

erdős hegy neve Maros-Torda vmegye marosi felső j.-ban, Mező-Ménes határában. Kerülő nevü ormán állott állítólag Bocskay fejedelem vára, melyből még most is látszanak sáncok. Bocskay tényleg 1605. a birtokában levő Bocsok erdőt Ménes faluval az edelényi csatában magukat kitüntetett 11 kölpényi hősnek adományozta. A B. nyugati alján, egy Füzes nevü helyen a rigmányi avar sáncokhoz hasonló töltések vannak.

Bocsor

István, történettudós, szül. Enyingen 1807 okt. 18., megh. Pápán 1885 jun. 3. Iskoláit Pápán végezte, ugyanott már 1831. a bölcsészeti osztály segédtanára volt, azután a főiskola szeniorának választották. Mint rendes tanár 1835. külföldi tanulmányútra indult. Leginkább Berlinben tartózkodott és ott tette magáévá Hegel filozofiai rendszerét, melynek híve is maradt, és melynek hatása történeti műveiben és előadásaiban nagyon érezhető. Visszatérve a közjogot és történelmet tanította. 1848. képviselő volt, de a szabadságharc után egészen tudományának és tanári állásának élt. Mint nemcsak tudománya, hanem jelleme által is kiváló férfiu, nagy tekintélyben állott a főiskolában és az egész felekezetnél. Több filozofiai s esztetikai cikken kívül számos tankönyvet írt, franciát, latint, földrajzot, számtant, kötészettant, melyek mind gondolkodó voltáról és pedagogiai érzékéről tesznek tanuságot. Legfőbb munkája szintén oktatás céljára készült: Magyarország története, különcös tekintettel a jogfejlesztésre, 4 kötetben. Ez bár némileg egyoldalu munka és irálya darabos, az alkotmányos viszonyok világos feltüntetése és az itéletek igazsága, valamint a benne nyilvánuló erős morális érzés által az enemü művek közt mai napig első helyen áll.

Boczarias

l. Botzarisz.

Bod

Régi magyar személynév. A név valószinüleg török eredetü és jelentése a. m. zömök, alacsony.

Bod

-család, a marosszéki székelyeknél az Örlőcz-nem egyik ágának neve; a másik három ág neve Szovát, Seprőd és Eczken. Egy 1557-ki jegyzék szerint az 1491-1514-ki huszonnégy éves ciklusban, amely alatt minden nem minden ága egyszer viselte a főhadnagyi és főbirói tisztét, a főhadnagyság 1491-ben, a főbiróság 1494-ben illette a B. ágat. Ha az előző és következő ciklusban is ugyanolyan sorrendben követték egymást a nemek és ágak, a Bod-ágbeliek a főhadnagyságot 1467-ben és 1515-ben, a főbiróságot 1470-ben és 1518-ban viselték. Megvolt-e ezen ág a többi székely székben is, nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy még a nemek elnevezésében is találunk különbséget az egyes székek közt (a sepsiszéki Agház nemzetség Marosszéken nem fordul elő), annyival inkább kellett lenni az ágnevek közt. Mint családnév azonban előfordul Kézdiszéken Albison, hol egy lófőcsaládot neveztek Bodnak, amelyből származott a hires alcsernátoni Bod Péter is; Albis szomszédságában Dálnokon pedig egy másik lófőcsalád volt, az Eczken, melynek neve szintén egy Örlőcz nembeli ágnévvel egyezik.

Bod

Péter, ref. lelkész, egyházi és történetiró, szül. Csernátonban (Kézdi Szék) székely szülőktől 1718 febr. 28., megh. 1769 márc. 3. Iskolázását 1724. Enyeden kezdte. 1729. Felső-Bányára ment tanítónak, 1792 máj. 8. Enyeden az akadémiai tanszakra iratkozott be, ahol fő pártfogója gróf Bethlen Kata (gróf Teleki Józsefné) segélyezte; 1736. a könyvtár gondviselője; 1737. a zsidó nyelv segédtanára lett. Ajtai Mihály és Borosnyai Zsigmond tanárai közbenjárására a lejdai egyetemtől ösztöndíjat nyervén, 1740 aug. 6. érkezett Leidába, ott 3 évig tanult, és pedig a teologián kivül jogi, bölcsészeti, történeti, természettani tudományokat is. 1743 őszén érkezett haza s december 29-én gróf Bethlen Kata Hévizre hivta udvari papjául, 1746-ban a hévizi eklézsiának is lelkészévé lett; 1749 óta a magyar-igeni református egyház lelkésze e hivatalt holtáig viselte. Az 1767. közzsinat főjegyzővé választotta meg. Ő sugalmazta a kir. kormányszékhez 1767. felterjesztett emlék-, illetőleg védiratot a vallás miatt el fogott ref. főurak kiszabadítása tárgyában. 1768. hazafias és protestáns szellemü munkáiért, mivel azok az 1757. kiadott rendelet ellenére engedély nélkül nyomattak ki, törvényes kereset alá fogták s munkáit elkobozták. Művei: Kősziklán épült ház ostroma, Kocsi Csergő Bálint latin története nyomán írta, mely a Leopold alatti protestáns-üldözést tárgyalja, 1738., kinyomatta Szilágyi Sándor 1866, 8-r. 163 1., a felirás szerint Lipcsében: Szentirás értelmére vezérlő magyar Lexikon. Kolozsvár 1746, 312 1. 2. kiadás, Győr 1747, 3. Kolozsvár 1757, 4. Debrecen 1847: A Szt. Bibliának históriája, benne becses rész a magyar biblia fordításainak története, Szeben 1798, 2. kiad. 1756, 3. u. o. 1782; Szépen fénylő... de hirtelen porba esett korona, gróf Teleki Mihály feletti gyász egyházi beszéd, Kolozsvár 1749; Az Isten vitézkedő Anyaszentegyházának... rövid Historiája, Basilea 1760, 8-r. 496 l., 2. kiad. u. o. 1778. Ennek előszavában indítványozta a nyelv ékesgetesére magyar (tudós) társaság felállítását. Szent Hilarius vagy szivetvidámitó... dolgok (684 elmés mondás és példázat), Szeben 1760; 2. kiad. 1768, 3. Komárom 1789; Szent Heortokrates (ünnepek és szentek rövid historiája), Szeben 1761 (a cimlapon a hely és nyomtatási év a centura kikerülése végett van máskép jelezve), 2. kiad. Pozsony 1786; Tiszta fényes drága bibor (pártfogója gróf Bethlen Kata temetésekor tartott verses életrajz, oratio-féle), Kolozsvár 1762; Synopsis Jtris Connubialis (házassági törvénykezés kézi könyve), Szeben 1763. Magyarra fordította s bővítette Benkő László szt. benedeki reform. pap Házassági törvényrajz cimen, Kolozsvár 1836; Judiciaria fori ecclesiastici Praxis (egyházi törvénykezési kalauz), Szeben 1764, kész volt 1757., magyarra ford. némi bővítéssel Benkő László Megujított egyházi törvénykeztető cím alatt. Kolozsvár 1832; Hungarus Tymbaules (tümbös a. m sir, görög szótól). Enyed 1764, 2 kötete Hungaros Tymbaules continuatos, u. o. 1766, tartalma 180 sirfelirat, fejedelmek, hősök, tudósok, jeles hölgyek emlékjelzései, irta «régi kövekről és könyvekből, hogy mintegy hamvaikból feltámasztatván, emlékök tiszteltessék»; Örökké élő... Goel, halotti tanítás gróf Teleki Lászlóné (gróf Rádai Eszter) felett, Kolozsvár 1766, 20 levél, a Goel alatt a feltámadás urát, a Jézus Krisztust érti; Smyrnai szent Polikárpus, az erdélyi ref. püspökök (24) historiája 1665-ig, Enyed 1766, nyomatott 1000 példányban, ez az egyik munka, melyért üldözés alá fogatott; Magyar Athenás, Szeben 1767, magyar irodalomtörteneti mű, 485 iró életrajza betürendben; 20 évi fáradság gyümölcse. Kortársa, Sinai Miklós debreceni tanár Bodhoz irt levelében irta, hogy «ezt a maradék is hálás indulattal fogja venni» (M. Prof. Figyelmező, 1872, 53 l.). Ez a mű is lefoglaltatott; Erdélyi Féniks, Tóthfalusi Kis Miklós hires nyomdász emlékezete, N.-Enyed 1767. Francisci Páris-Pápai Dictionarium latino-hungaricum el hungarico-latino-germanicum, Szeben 1767, 2. k. 1782, 3. k. 1783, 4. k. 1801; Historia unitariorum in Transilvanla, Lugduni Batavorum 1776. Szerző halála után kiadta barátja és tisztelője Sófalvi József a kolozsvári ref. kollégium hirtanára. Úgy látszik lenyomat, megjelent a Barkey Miklós (megh. 1788) előbb brémai, majd gravenhagei lelkész és hittudor által 1766 óta szerkesztett Bibliotheca Hagana teologiai folyóirat VI. köt. II. és III. füzeteben; Beszélgetés Izsák és Rebeka között, Pest, év nélkül, 24 l.; De reformationis Hungaricae patronis, dissertatio, és De Reformationis Hungaricae ministris, mindkét értekezés megjelent a Gerdes Dániel gröningai hirtanár szerkesztette Scrinium Antiquarium, Tom. VII., Pars I. és II., Gröninga 1762. és 1763., mutatványszakaszok latinul irt nagy egyháztörténetéből. Gerdes előszóval vezette be, melyben gyönyörrel olvashatónak jelzé azokat. Négy levele Rádai Gedeonhoz, az 1. kelt 1756 szept. 20., ebben említette először fel a magyar tudós társaság fölállításának szükségét (Bud. Közlöny 1870, 86. sz. és M. Könyv-Szemle, 1882). Legnagyobb műve: Historia Hungarorum Ecclesiastica, inda ab exordio Novi Testamenti ad nostra usque tempora. Kiadta Rauwenhoff E. W. L. lejdai hirtanár, Lejda, Tom I. 1888. XVI., 477. Tom. II. 1890. 467. Tom. III. 1899, 426 1. Négy könyvre osztva, 1. köt. szól a magyar egyház történeteről a reformációig, 2. k. 1606-ig, 3. k. 1711-ig, 4. k. saját koráig, 1765-ig. A kézirat I-III. könyvét Ajtai Mihály enyedi hirtanár küldte ki (1456 táján) Honert János lejdai tanárhoz; ennek halála után jutott az Gerdes kezéhez, egyikőjök sem adhatta ki, vállalkozót a kinyomásra nem találván, Gerdes halála (1765 után visszakerült a lejdai egyetemre s ott a kéziratok közé helyeztetett. Sinai Miklós megbizásából tanítványa (az utrechti egyetemen időzése alatt) Récsei János 1784. vett kivonatos másolatot Bod kéziratából, 4. r. 106. 1., ez a debreceni kollégium könyvtárában van; másik bővebb (357 1.) kivonatot Sinai számára, ez Sinai kéziratai egy részével a Magyar Nemzeti Muzeumba jutott. Száz év mulva 1884. Rauwenhoff lejdal tanár adta ki. Ennek halála után, 1889. Prins J. F. hittanár fejezte be a II. és III. kötet kiadását. Bod P. munkáinak számát gróf Mikó Imre 56-re tette, melyből ma már 22 van kinyomtatva. Számos egyházi és hazai történetre vonatkozó munkái kéziratban maradtak, ezek közt nevezetesebbek: A magyar nemzet... ekklézsiai históriája, két kötet, négy könyv, 454 cikk, terjed a szatmári békekötésig 1711. Az eredeti kézirat Enyed hamvai közt veszett el 1849 jan. 8., de erről előbb (1853) vett két másolat az enyedi kollégium és gróf Mikó könyvei közt megmaradt. Ennek kiadását hozta javaslatba Révész Kálmán (Profest. Egyh. s Isk. Lap, 1835, 31. sz.); Consistorialia, zsinati végzések, kánonos könyv 1599-tői kezdve, a püspöki levéltárból egybegyüjtve, egyházkormányzati kézikönyv; Az oláhok története Erdélyben (latinul); A székelyföld leirása (latinul); Gellius Transilvanicus, történeti feljegyzések 15731763-ig; Gellius Molnarianus, Szenci Molnár Albert élete; Rediviva Eliae Veresmarti memoria a baranyai szuperinténdens emlékezete stb. Összesen 22 műve van kéziratban. Bod Péter olajfestésü eredeti arcképeit unokája, Bod Elek orvos leánya, Kata ajándékozta az erdélyi Nemzeti Muzeumnak.

Boda

Régi magyar személynév melyet többnyire alsóbbrendüek viseltek az Árpadkorban. - B. régente a. m. markolat, kivált a szablyáé.


Kezdőlap

˙