1. György svájci mekanikus, szül. Zürichben 1786 dec. 6., megh. u. o. 1864 máj. 29. 1805. a gyapotszövő-gépek tökéletesítése körül szerzett érdemeket, azután nemsokára Küssnachtban mekánikai műhelyt nyitott s abban 1808. készítette az első egy fontos, hátul töltő kartács-ágyut perkussziós robbantóval. Ezután is folytonosan fegyverek és szövő-fonó-gépek tökéletesítésével foglalkozott, akkor is, mikor 1816. a badeni hadseregbe mint tüzér-százados beállt. 1822. Manchesterben állított gépműhelyt, 1850. Bécs melletti Lanzendorfban vett át egy gépgyárat, amelyet több évig igazgatott.
2. B. János Jakab, svájci német költő és iró, szül. Greifenseeben 1698 jul. 19., megh. Zürichben 1785 jan. 2. Kereskedőnek készült, hanem aztán az irodalomra adta magát, tanárkodott Zürichben s egyidejüleg társtulajdonosa volt egy könyvkereskedésnek s könyvnyomtató intézetnek. Többedmagával megalapította Die Diskurse der Maler c. hetilapot, amelyben először kezdte esztétikai elveit fejtegetni. B. a fantázia elveit védte a francia klasszicizmuson alapuló szoros műszabályok ellen, s emiatt ellenkezésbe jutott Gottscheddel (l. o.), kivel évtizedekig folytatott harcot, amely a német irodalom mult századi fölvirágzását előkészítette. B. epikus munkái: Noah (1750), Jakob u. Joseph (1751), Sündfluth (1755), mind a Klopstock Messiásának gyarló utánzásai; drámái: Timoleon (1768), Cajus Gracchus (1773), Wilhelm Tell (1775), Arnold von Brescia in Zürich (1775) stb. minden drámai erő nélkül valók. Öreg korában lefordította az Iliast és az Odysseát. (V. ö. Danzel: Gottsched und seine Zeit; Braitmaier: Die poetische Theorie Gottscheds und der Schweizer; Bächtold, Geschichte der deutschen Literatur in der Schweiz. 1892. 8. füz.).
Cornwalis angolországi grófság székhelye 48 km. Plymouthtól, (1891) 5151 lak., gyapjuszövéssel; közelében druida-emlékekkel.
(vagy kádár, pintér), iparos, aki hordó, sajtár, dézsa, kád, cseber és hasonlók készítésével foglalkozik. A bodnárság az a kézműves ipar, melyet a B. űz; különösen bortermelő vidékeken van kifejlődve.
1. Gáspár, kat. pap és képzőintezeti tanár, született 1861 jan. 6. Beregszászon, 1884. áldozó pappá szentelték fel. 1891. nevezték ki a szatmári nőtanítóképzőhöz tanárnak, ahol jelenleg is működik. Munkái: A kis miniszter. vagyis hogy kell a szt. misénél szolgálni? Szatmár 1885. Az életből az életnek. Rajzok, elbeszélések. Nagybánya 1887; Páskuj Lajos emlékezete. Szatmár 1887; A család apostola. Korszerü elbeszélések. U. o. 1890. (2. kiadás). Szerkeszti és kiadja 1887 óta a Téli Esték c. lapot, mely az iparos keresztény családok érdekeit képviseli.
2. B. Zsigmond, tanár, irodalomtörténeti és szépirodalmi iró, a Petőfi-társaság tagja, született Nagy-Károlyban 1839 febr. 9. Középiskoláit Nagy-Károlyban, Pesten és Baján, a teologiát pedig Kalocsán és Esztergomban végezte, hol 1861. pappá szentelték. Miután több helyen káplánkodott, 1865-1871. tanár volt a nagyszombati gimnáziumban, miközben 1870. tanári vizsgálatot tett a magyar és latin filologiából; 1871. szegedi, 1872. pesti áll. főreáliskolai tanárrá nevezték ki s ott működik jelenleg is, egyszersmind 1875 óta az egyetemen a magyar irodalomtörténet magántanára; az egyházi rendből azonban 1875. kilépett. Eleinte kiválóan a kat. sajtó terén dolgozott, s önállóan is kiadta Wiseman bibornok visszaemlékezéseit a nagy utolsó pápára (angolb. ford. Esztergom 1861), Fáber Frigyes könyvét: Mindent Jézusért (angolból, Budapest 1863), Renan Jézus életének cáfolatát (Poujoulat után; franciából, 1867) és saját tanulmányát Chateaubriand és kora, N.-Szomb. 1867. Nagyszombati tanár korában 1868. egyházi folyóiratot indított meg Kat. Közlöny címen, amely 1869. Hatala Péter folyóiratával az Egyházi Lapokkal egyesülve, Havi Szemle címen élt tovább 1870-ig, s a kat. egyház reformja érdekében működött B. később inkább irodalmi tanulmányokkal, bírálattal és műbölcselettel foglalkozott; néhány iskolai kézikönyvet is adott ki, így Magyar Nyelvtant 1871, Olvasókönyvet 1872 és 1874, Történeti és Pótfüzetet az olvasókönyvhöz 1874, Irály- és szerkezettant 1878. Tanulmányainak egy része összegyüjtve is megjelent: B. Zs. irod. dolgozatai (Csengery Antal, Eötvös, Hatala, Toldy F ) Bpest 1877 és Urania Kármán és Pajor, u. o. 1880. Egyéb önálló munkái: Egy modern szent, Baja 1883, és a Két elbeszélés c. könyvben a Lilly (A diva Bogdanovich Györgytől), u. o. 1888. Havi Szemle címen 1878-1880. és Magyar Szemle címen újabb tudományos folyóiratot szerkesztett. Ujabban egy nagyobb arányu művet indított meg, A magyar irodalom történetét, melynek 1891. megjelent vaskos első kötete a XVI. század végéig terjed. Elmélete szerint szellemi világban minden fejlődés az eszmeerő mozgásának következménye, s e mozgás formája ritmikus (actio-reactio). Elméletét B. mint az erkölcsi világ alaptörvényét tekinti, melyből az emberiség egész története és szellemi élete magyarázandó lesz s hirdeti, hogy ez elv az összes, szellemi, erkölcsi és esztetikai tanulmányok ujjáalakítására van hivatva. Ujabban e «törvény » illusztrálására Példák-at adott ki.
(györgyi) család, Bonfini szerint előkelő gazdag, különösen a Hunyadyak korában nagy szerepet játszott család. Tagjai körül B. Gergely, Mátyás király alatt tárnokmester (1458) volt; B. Gáspár együtt nevelkedett Hunyady János fiaival és nagytudományu, ékesen szóló ember volt. 1457. H. Lászlóval együtt, mint a Hunyady-ház barátja elfogatott, de nemsokára kiszabadult. Bécsben halt meg; holttestét Mátyás a Dunán Fehérvárra hozatta. B. Ferene-et, az 1505. bácsi országgyülés II. Lajos király mellé rendelte egyik tanácsosául. A mohácsi vész után Szapolyainak rendíthetlen híve, aki iránt való hűségéről még akkor sem mondott le, mikor Ferdinánd emberei elfogták, Bécsujhelyen elzárták és szabadságát neki azzal a feltétellel visszaadni igérték, ha Ferdinánd hívének esküszik. Fogságban halt meg 1528-ban.
1. B. (bodófalvi) András, ev. szuperintendens, szül. Bodófalván, Turóc vmegyében 1636., megh. 1708. Tanult Mossócon, Turóc-Szent-Mártonban, s hazája akkor virágzó ev. főiskoláiban; a kishonti Rimabányán papi és tanítói hivatalt nyert. Majd Breznóbányán lőn másodpappá, 1683-ban Csetnekre hivták meg lelkészül. Itt papi erényeivel annyira kitünt, hogy már 1688-ban a gömöri esperesség alesperesévé, 1691-ben pedig Király-Regius Jakab halála után főesperessé választották. Bodó oly kifogástalanul töltötte be hivatalát, hogy a Rákóczy-féle felkelés idején, II. Rákóczy Ferenc megbizottainak, különösen: Kajali Pál és Mártonffy Izraelnek, könnyü volt keresztül vinni, hogy Bodó 1704 máj. 22. Gömör, Kis-Hont, Torna, Borsod és Szolnok vmegyék szuperinténdensévé választassék. V. ö. Klein J. S.: Nachrichten III. J. Ribini: Memor. II. Fabó A.: Monum. I.
2. B. Mátyás (bodófalvi). ügyvéd, táblabiró s jogtanár volt a mult század közepén a nagyszombati akadémiában, ahol a hazai jogot adta elő. Nevezetes munkája: Jurisprudentia criminalis, Pozsonyban 1751. 2-ik kiadás Nagyszombat 1758.
feketével tarkázott vörös szinü hosszukás mezei poloska, mely kora tavasztól késő őszig falak és fák tövében szokott seregesen tartózkodni s a napon sütkérezni. Több faja van. Leggyakoriabbak: 1. a szárnytalan B. (Pyrrhocoris apterus L.) többnyire csonka szárnyfedőkkel; 2. a lovagi B. (Lygaeus equestris L.) kifejlett szárnyfedőkkel, amelyek fekete hártyájának közepén egy fehér petty foglal helyet. Vannak azonkivül más szinü szürke, fekete és tarka B.-ok is, melyek az előbbiekkel együtt a B.-félék (Lygaeidae) családját alkotják, és amelyekből hazánkban több mint 100 faj él. Mind korhadó állati vagy növényi anyagokkal táplálkoznak; kellemetlen szaguk nincs.V. ö. Horváth Géza, Magyarország B.-féléinek magánrajza. Budapest 1875.
Gergely, fehérvári kanonok, kir. alkancellár, 1298 óta választott esztergomi érsek. E választás megerősítése kedvéért elhagyta III. András pártját s a Károly-Róbertéhez csatlakozott; VIII. Bonifác azonban 1299 jan. 28. egyelőre csak az esztergomi érsekség s a fehérvári prépostság prokurátorává tette. A király ellenben megfosztotta őt az érsekségtől, az 1299. évi országgyülés cimétől is megfosztotta, mire B. azzal felelt, hogy egyházi átok alá vetette mindazokat a főpapokat, kik a rákosi országgyülést oda nem hagyták s Veszprémben előtte meg nem jelentek. A főpapság egyhangulag tiltakozott ellene s Gergely kénytelen volt Horvátországba menekülni, honnan csak a király halála után tért vissza, hogy 1301-ben Anjou Károly Róbertet Esztergomban másodszor is királlyá koronázza. Németujváry Iván hadai elől azonban Ausztriába kellett menekülnie, majd megint visszatért s folyton izgatott Vencel király ellen. 1303. szept. 7. Agnaniban Szép Fülöp francia király elfogatván VIII. Bonifác pápát, a támadt zavarban az egyik Colonna B. érseket megölte. Gergely érsek eredete felől sokáig téves uton járt a magyar történetirás, egy személynek tartva a Katapán nemzetségből való András fia Gergellyel, ki 1294-97. esztergomi kanonok volt. A zavaros kérdést Pór A. tisztázta (Turul 1892, 121. 1) kimutatva, hogy az esztergomi és székesfehérvári kanonok két különböző személy s a Pozsonyi Krónika szerint az esztergomi érsek előbb székesfehérvári őrkanonok (custos) volt s nem Andrásnak, hanem Botondnak (Wotend) a fia; a pápa is a Botond névből rontotta el a Bodod nevet, mely nem a családneve volt Gergelynek, hanem apjának a neve. Ez a Botond ispán pedig a fehérmegyei Bicskey-családnak (l. o.) az őse.
Magyar személynév mely Boudugh alakban már az Árpádok alatt előfordul. Talán a martirologiumi Felix névnek a fordítása, de az sem lehetetlen, hogy ősmagyar név, tekintve, hogy «boldog» szavunk tulajdonkép annyit jelent mint gazdag s igy a törökségtől származott Baja, Baján neveinknek felelne meg.
1. Albert, orvos, közegézségi felügyelő, szül. Nemes-Bikken 1829-ben, megh. 1886-ban. Az 1848-iki események félbeszakítván jogi tanulmányait, résztvett a szabadságharcban s ennek leveretése után az orvosi pályára lépett. Tanult Budapesten és Bécsben. 1855-ben lett doktorrá s Boros-Jenőre ment gyak. orvosnak, ugyanitt a kerületi kórházigazgató-orvosává nevezték ki. 1858. Nagy-Szalonta városi főorvosnak, 1861 Borsodmegye megyei főorvosnak választotta, ezen állásáról azonban az abszolut kormány uralma miatt lemondott s csak 1867. ujból való megválasztatásakor foglalta el hivatalát. 1879. s még egy izben függetlenségi programmal képviselővé választották s mint ilyen az egészségügyi intézkedések tárgyalásában élénk részt vett. 1885. közegészségi felügyelővé nevezték ki. A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyülésem előkelő szerepet vitt és több izben előadást is tartott. Tudományos közleményei a Gyógyászatban és az Orvosi Hetilapban jelentek meg.
2. B. János, távirótiszt és gyorsirástanár, szül. Kecskeméten 1852 dec. 27. Szülőhelyén a kegyesrendiek főgimnáziumában végezte tanulmányait. 1889-től a szegedi főreáliskolában működik. Munkái: Gyorsirási olvasókönyv. 1881; Vitairási olvasókönyv. 1882; A magyar gyorsirás tankönyve. 1886-90. Legujabban (1892) Szegeden a Gyorsirászati Közlönyt szerkeszti, melyből havonkint jelennek meg az egyes füzetek.
1. kisközség Háromszék vm. sepsi j.-ban (1891) 934 magyar lak., kik az agyagipart mint házi ipart űzik. Már 1332. létezett; közelében Vásárpataka völgyében (582 m. magasságban) kitünő égvényes savanyuviz buzog fel, mely forgalomba nem jön. Felette a Bodoki havas (l. o.) emelkedik. - 2. Kisközség Nyitra vm. nyitrai j.-ban, (1891) 606 magyar és tót lak., a rippényi völgyben K-re a nagyszerü régi bodoki vár fekszik, a Berényiek őslaka. A törökök Mehemet alatt bevették s egyideig uralkodtak benne. Rákóczy idejében a császáriak védték annak ostromhada ellen, de végre feladták. Hajdan a megyegyüléseket hosszabb ideig e várban tartották. Ma a gróf Berényi család tulajdona.