1. Hagymás-B., kisközség Maros-Torda vm. marosi alsó j.-ban (1891) 325 magyar lak., a török-tatárdulás alatt a falu sokat szenvedett, miért is népe a rengeteg erdőségbe vonult; az ős falu templomának fala (Telekhelye) most is látszik, találtak itt római hamuvedreket a szép éremgyüjteményt, melyet a maros-vásárhelyi kollégiumban őriznek; római utnyomai is vannak. A Tatárszállás nevü hegyfok alatt kezdődő kies völgyecskében a maros-vásárhelyiek csinos nyaralói s hires Unumáj és Bodon szőllői vannak. - 2. Mezö-B., (Budiulu de Campie), kisközség Torda-Aranyos vm. maros-ludasi j.-ban, (1891) 1297 magyar és oláh lak. 1332. Budun néven fordul elő. 1694. Apafi Mihály erdélyi fejedelem itt vette nőül Bethlen Gergely legkisebbik leányát, mely házasság által a császár haragját annyira magára vonta, hogy ez őt Bécsbe vitette, ahol Apafi nemsokára kimult. V. ö. Orbán Balázs, A székely föld leirása. V. 50.
József novella-iró, a Petőfi-társaság tagja, szül. Rimaszombatban 1845 szept. 29-én. A hetvenes évek elején a fővárosba telepedett, ahol egy kis ideig ügyvédeskedett is, de szivbaja miatt 1880. ismét vidékre költözött s azóta keveset ir. Szépirodalmi lapjaink 1876 óta sűrűn közölték elbeszéléseit. Két seb c. regényét a Petőfi-társaság lapjában közölte. Önállón megjelent munkái: Elbeszélések 1878. Az életből, elbeszélések 1883. Négy eredeti elbeszélés év nélkül. Egy pár elbeszélését németre is lefordították, egyik A galagonya bokor az Auf der Höhe-ben pályadijat nyert.
Ker. János, olasz nyomdász, született Saluzzóban 1740 febr. 16., megh. Pádovában 1813 nov. 29. 1758 óta mint szedő a propaganda műhelyében dolgozott, 1766. a parmai nyomda igazgatója lett, melyből görög, római, olasz és francia klasszikusok, Homéros, Vergilius, Horatius, Dante stb. kerültek ki, melyek azonban inkább nagyszerü kiállításukkal, semmint helyes szövegükkel tüntek ki. 1790. saját nyomdát állított fel. Legnagyobb művészete volt a betűmetszés s 143 betünemet vésett az Antiqua és Kurziv betünemből. Életleirása megjelent Giuseppe de Lamatol (2 köt., 1816) és Bernarditol (Saluzzo 1873).
(Bodonos-Patak), kisközség Bihar vmegye margitai j.-ban, (1891) 579 tót és magyar lak. Határában aszfaltbánya van, melynek bányamértéke 100.26 ha.; jelenleg nem művelik.
kisközség Heves vmegye pétervásári j.-ban, (1891) 1598 magyar lak. Már 1333. említik. Gróf Károlyi birtoka. - B. Viddin régi magyar neve.
Régi magyar család az Aba nemzetségből, mely a XIV. század folyamán halt ki. Első ismert őse Leusták, kit némelyek az ilyen nevü erdélyi vajdával azonosítanak, a XII. század utolsó tizedében élt. Fia I. Bodun ispán «Al col» melléknéven említtetik (hibásan Alolbodnal: nevezve: l. Aba Alolbod s 1214-28 közt fordul elő (Vár. Reg. 343, 374. Haz. Okl. VI. 21. U. ez hibásan Cod. Dipl. III. 2. 129); legközelebbi vérrokonai az 1214 előtt mag nélkül elhalt Salamon, továbbá az Ugrai-család őse Chuley fia Petus és Jákó fia Pata voltak. Ezeken kivül Bodun ispánnak vele egy időtájban még egy vagy két hasonnevü unokatestvére volt (valamelyik ő maga lehetett). Az egyiknek a fia volt Dénes, ki legközelebbi rokonai beleegyezésével 1285. a nővérét elégíti ki, 1288. pedig, halálát közeledni érezvén, egyenes örökösök hiányában közeli rokonai közül Dávid fiát a hires Omode vagy Amade nádort adoptálja. Az Árpádház kihalta után a B.-ak az Aba nemzetség azon ágaival tartottak, melyek mint az Omode fiak és Csobánkaiak, a Róbert Károly elleni párthoz szegődtek. Velük együtt ők is letünnek, javaikat a Róbert Károlyhoz hű Aba nembeli Nekcseiek, Kompolthyak és mások kapják meg.
Árpádkori magyar személynév, amely azonban aligha felel meg a mai «bodor» (Dunántul «bodri», tehát eredetileg «buduroj») szónak, hanem sokkal valószinübben a. m. a török «bodur» azaz törpe, alacsony. A név használatban volt úgy az úri, mint az alsóbb osztálynál. A név eredetét a bessenyő-kun elemnél (tehát a törökségnél) kell keresni.
(növ.), l. Bodrosság.
(növ.), 1. Csomorosfa.
(növ., bordalap, Asplenium L.), a páfrányfélék génusza, hazánkban 12, leginkább sziklán élő fajjal. Apróbb v. magasabb (a külföldiek) harasztfajok, többnyire 1-2-szer szárnyalt (ritkán tenyeres hasábu vagy osztatlan) lombbal; spóracsoportjuk vonalalaku, egymástól távol eső. A csipkés B. (A. Trichomanes L.) egyszer szárnyas levelü, csinos haraszt, hegyes vidéken mindenütt terem. Nyálkatartalmu s gyengén összehuzó lombját régen orvosságnak használták s a mesés boszorkányfüvek közé tartozott. Említésre méltó, hogy a békésmegyei Sárréten B.-nak a lóherét hivják.