folyó, ered Brassó vmegye déli határán, a Csonkás hegy alatt, eleintén K-nek tart, majd É-ra fordulva a vadregényes Bodzai szoroson (l. o.) át a B-i veszteglőintézethez s onnan Bodzaváma (l. azt) községhez jut el; ezután nyiltabb völgyben Észak-nak tart, Bodzafordulónál hirtelen DK-nek fordul abba a mély völgybe, mely a Csukás csoportját a Berecki hegységtöl elválasztja. A völgy néhol annyira keskenyedik, hogy az országutat csak nagy nehézséggel lehetett a hegyekbe vájni; a krásznai szünetelő üveggyáron tul még 6 km.-ig tart az utvonal végszakasza, mely fölé Ny-on a már Romániába eső 1664 m. magas Szilon emelkedik, mig a völgy másik (bal) partját a Királyhegy (1052 m.) szegélyezi; maga a völgy tengerfeletti magassága itt 634 m. A B. völgyének ez a része (Krásznai szoros) a legszebb, az ut helyenként 100 m.-nyire a zúgó B. felett vezet. A pénzügyőrségi laktanyától kezdve a teljesen kiépített ut megszünik s Romániába csak másodrendü utban folytatódik. Az ut itt merőben sziklába van vágva. 1888 szept. havában itt találták a hites bodza-krásznai, egy a maga nemében páratlan, a sirmiumi (a mai Mitrovic Szlavoniában) pénzverő hivatal jegyeivel ellátott 12 aranyrudból álló kincset, melynek egy része a magyar nemz. muzeumba került. E lelet is bizonyítja, hogy a rómaiak idejében erre sokkal nagyobb volt a forgalom mint ma. A B. völgyéből azonban még egy ut vezet Romániába, t. i. a tulajdonképeni B.-i szoros folytatásában egyenesen D. felé: e másodrendű ut itt egy 1345 m. magas hágón éri el Románia határát. Erre a hagyomány szerint már a hunok és kunok is jártak, a törökök pedig számtalanszor törtek ott be, mig a krásznai szoroson előbb csak nehezen járható ösvények vezettek kifelé. V. ö. Orbán B., A Székelyföld leirása. VI. 66-86.
(növ.) vagy bodzafa, borzafa, boz-, boc és bodzafa (Sambucus L.), a bodzafafélék (Caprifoliaceae) fái v. cserjéi, kórói, kiváló bélképződéssel. Pálhátlan átellenes leveleik páratlanul szárnyasok; bogas-sátor virágzatuk egyes virágainak kelyhe csekély, 5 fogu, a kerék alaku párta 5 metszetü, a tövéhez 5 himnő; 2-5 rekeszü magrejtő csonthéjas bogyóvá fejlődik, minden rekeszében egy csüngő maggal. Az egész föld mérsékelt éghajlata alatt s a forró éghajlat lombos hegyövén vagy 20-féle faja (nálunk 3) terem. A fekete B. (S. nigra L.), fái vagy gyepü-B., 3-9,5 m. magas cserje, néha fa; hosszucikkü ágainak szürkekérge tele van sötétebb paralencsékkel. Ötös-elágazásu bogas sátorának virága a leveledzés után május második felében bontakozik ki. Virága érős illatu. Bogyója fekete. A nép e fát különösen tiszteli, minden részét orvosságul használja, ugyhogy valóságos paraszt-patikának mondható, köszvény, láz, orbánc, nyavalyatörés és más bajok ellen, akár az ember, akár az állat számára. Leghasználatosabb a zöld kérge, a virága és bogyója. De a babona is foglalkozik vele. Júdás is bodzafára kötötte fel magát, még a füle is ottmaradt (l. Judás-fül). Virága és bogyó-íze officinális. A földi B., borzag vagy gyalog-B. (S. Ebulum L.; Ebulum humite (Garcke) körülbelől méteres karó 5-9 levélkés levelekkel, hármas elágazása sátorral és piros virággal, mely juniustól augusztusig nyilik. Fekete bogyóját vörös levéért szedik, bort festenek vele. Mindkét B. gyümölcsét B, -kása v. borzaglekvár néven étkül is főzik csakhogy az utóbbié erős hajtószer. A hegyi fürtös vagy piros B. (S. racemosa L.) termete fanemü, levele többnyire ötös, virágai tojásdad, zöldes-sárga bogban sűrün állanak, bogyója vörös. Április és május hónapban virágzik. Magasabb erdeink disze. Ezt, valamint a gyepü B. hasogatott levélkéjü (petrezselyem levelü B.) v. tarkalevelü faj változékát diszcserjéül gyakran ültetik.
(bozzafa-gomba, növ.), a Judásfül-gomba neve Erdélyben, l. Judásfül.
(Caprifoliaceae, növ.), a nálunk ismeretesebb képviselőjéről nevezett kétszikü növénycsalád a csoportos viráguak (Aggregatoe) rendjében: Cserjés, olykor felfutó-száru v. félcserjés, ritkábbán kitelelő, fűnemü növények (Linncea, pézsmaboglár). Leveliik átellenes, gyakran egyszerü, ritkán pálhás. Virágjok csillagszerü vagy kétoldalas. A kehely 4-5 fogu v. tökéletlen; a kerékalaku tölcsérded v. hosszu csöves, ilyenkor ritkábban kétajaku párta hasítékai (4-5) a bimbóban zsindelyszerüek. A him is ennyi, egymás közt szabad, lent a párta csövéhez nő. A 2 -5 rekeszü magrejtő alsó állásu, s minden üregében egy v. több pete van. A termés csonthéjas bogyó, a mag fehérje-tartalmu. A kerékalaku szirmos bodzafa és kányabokor a somfafélékkel rokon, tehát a szabadszirmuakkal kapocs. A B.-nek kivált az É-i mérsékelt földövön, mintegy 200 faja él. E családot ritkábban a Rubiaceákkal is egyesítik. V. ö. Baillon, Recherches sor l'organisation des Caprifoliacées, Páris 1861. A Lonicera, L. Sambucus Tournef. és Viburnum L. ásatag fajait a harmadkorbeli rétegekben találni. A bodzafaféléknek két alcsaládja van: 1. a Lonicera-nemüek (Lonicereae), szirmuk csöves vagy harangalaku, gyakran kétajaku. A bibeszál fonálszerü (Lonicera Diernilla, Linncea, Symphoricarpus); 2. a bodzafa-nemüek (Sambuceae), a. szirom kerékalaku, bibeszál nincs, a nyeletlen bibe 3-5. (Viburnum, bodza, Adoxa.)
szétszórtan elterülő kisközség Háromszék vmegye sepsi j.-ban, 1981 oláh lak.; posta és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral. Lakói földművelők, állattenyésztők és szénégetők. A német lovagrend, melynek a Barcaság jutott adományul, a Bodzát is elfoglalta; az ország e tulkapását megakarta torolni, de III. Honorius. pápa közbeveté magát, mire 1222. a király a lovagrend birtokában hagyta az elfoglalt területet. Tulkapásaik miatt azonban a király 1225. kiüzte a lovagokat birodalmából. A Bodza ekkor királyi. várrá lett, Törcsvárhoz csatoltatott s mint ilyen fordul elő 1509. is; 1583 okt. 1. Báthori Zsigmond a Bodzamezőt Brassó városnak adományozá. Brassó később elveszté bodzai birtokai nagy részét s azok a Béldiek és Mikesek kezére jutottak.
l. Csukás.
Háromszék vmegye sepsi j.-ban, a Bodzai hegycsoporton vagy Csukáson (l. o.) átvezető szoros illetve hágó, mely a Csukás tömegétől (1958 m.) K-re metszi a hegységet. L. Bodza.
l. Megyes-Bodzás.
község Trembowla ker. kapitányságban Galiciában, a Szeret partján, 5522 lak., szép kastéllyal, élénk gabonakereskedéssel.
kisközség Zemplén vármegye sátoralja-ujhelyi jár.-ban, 1089 magyar és tót lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.