növénynevek mellett Boerhaave Hermann (1668--1738) leidai tanár nevének rövidítése.
(ejtsd: búr-) Hermann, németalföldi orvostanár. született Voorhoutban Leida mellett 1668-ban, meghalt 1738-ban. Tanult fiziologiát, matematikát, teologiát s csak később, 1690-ben kezdett komolyabban az orvostudományokkal foglalkozni. 1693-ban doktorrá promoveálták. Tudományos értekezései oly ismeretes nevet szereztek neki, hogy 1701-ben a leidai egyetemre az elméleti orvostan tanárának hivatott meg, melyet 1709. az orvostan és növénytan tanszékével cserélt föl. 1718-ban kedvenc tárgyának, a kémiának, 1720. a gyakorlati orvostannak lett még első tanára. Tudományos hire, előadásának módja a világ minden tájáról vonzott orvosokat Leidába. A leidai egyetem két izben választotta rektorának, 1714 és 1730-ban. Leida városa szobrot emelt neki, rajta jelmondatával: Simplex sigillum veri és a következő ajánlással: Salutatio Boerhaavii genio sacrum. Nagyszámu munkái közül megemlítjük: Institutiones medicae in usus annuae exercitationis domesticos digestae, melyben alaprajzát adja az elméleti orvostudománynak: Aphorismi de cognoscendis et curandis morbis in usum doctrinae medicaa, melyben a betegségeket tárgyalja; Elementa chemiae stb.
(ejtsd: búrok: holland, a. m. paraszt), D.-Afrikában az Oranje és Transvaal közt fekvő vidék hollandi eredeti benszülöttei. Ók magukat Zuidafrikaner boers (délafrikai parasztok) vagy egyszerüen afrikaiknak nevezik, minthogy szerintök csak ők képezik Afrika valamirevaló nepét. A B.-ok törzsét a háromszáz év előtt kivándorolt németalföldiek képezték, de ma már angol, német, dán, norvég telepítvényesekkel annyira összekeverődtek hogy tényleg egyik törzsnek a főtipusát sem tükröztetik vissza s különösen a németalföldiekét nem, akiket egyébiránt igen gyülölnek, annyira, hogy sértő gunynak veszik, ha valaki őket hollandusoknak nevezi, de meg másfelől az angolokat sem állhatják ki, s az angol gyarmattal folytonos versengésben vannak. Általában véve igen magas (1,8-1,9 m.) termetüek, széles válluak és erős testalkatásuak, de legkevésbbé szép külsejüek. Bőrszinük, különösen a nőké, fehér (éppen a B.-okot említik fel annak a példájául, hogy a messze távolságra, az idegen égaljak alá költözött emberek fajtabeli sajátságukat megtartják). Jól lehet fajtabeli sajátságaikra nézve a B.-ok a hollandusoktól az idegenekkel való vérkeverődés következtében több tekintetben eltérők, erkölcsi jellemükre nézve valódi hollandusoknak maradtak, amennyiben kitartók szorgalmasak és flegmatikusok, számítók és pátriárkális életmóduak. Ők csak a munkás és önálló embert becsülik meg, az idegen jószágon élőt bywoner-nek (ott-lakónak) nevezik, aminek a fogalmához az alsóbbranguságét kapcsolják. A B.-ok nem falvakban, hanem tanyákon (farm) laknak, minthogy mindeniknek nagy gazdasága van (különösen nagy ökörcsordáik). A házakat agyagból építik, a háztető fűvel benőtt gipszrétegből áll, belől a falak ki vannak meszelve; butorzatuk egyszerü falóca és asztal; minden házban van biblia és orvosság. A németalföldi reformált felekezethez tartoznak és felette bigott vallásuak; mindegyik tud irni, olvasni; ruházatuk egyszerü. Theal, History of the B. (Lond 1887). Klössel, Die Südafrikan. Freistaaten (Lipcse 1888).
félnemesek Fogaras vidékén.
Anicius Manlius Torquatus Severinus, római államférfiu és bölcsész. szül. Rómában, 470-475 Kr. u., kivégezték Páviában 525. Tekintélyes család sarjadéka volt, s 10-28 éves korában - a hagyomány szerint - Athénban bölcsészeti és matematikai tanulmányokkal foglalkozott, 510-ben konzul volt, több éven át Theodorik gót király bizalmát élvezte, ámde mint a szenátus tagja a bizánci udvarral való titkos egyetértéssel vádoltatván Theodorik parancsára Páviában börtönbe vetettek és kihallgatás nélkül kivégeztek, mely zsarnoki tettét Theodorik utóbb igen megbánta. Sorsában osztozott apósa Symmachus. A börtönben B. egy nevezetes dialogust irt De consolatione philosophiae (5 könyv) cimen, melynek álláspontja annyira a régi filozofiára, főleg Platónéra emlékeztet, hogy alig hihető el az állítás, hogy B. keresztény ariánus üldözés áldozata lett volna. Ez az emelkedett, néhol költői nyelven irt műve a középkorban kiváló tiszteletben állott. Egyéb iratai leginkább régibb matematikai és filozofiai műveknek, nevezetésen Eukleidés geometriájának, Nikomachos aritmetikájának s Aristotelés logikai iratainak fordítasai, átdolgozásai és magyarázatai. De musica cimü művében Philoláos nyomán leirja az akkori hanyatlásnak indult görög zenét. Több logikai tartalmu tankönyve a középkorban igen elterjedt volt. Több keresztény teologiai iratot is tévesen neki tulajdonítottak. B. összes művei Velencében jelentek meg 1491-92. két köt., majd Baselban 1546 és 1570-ben, utoljára Migne Patrologiájábban (63. és 64. köt. Páris 1847). A Consolatio számos kiadása közül az első Nürnbergben jelent meg 1473-ban.
János, 1345 körül a magyar dömés szerzett tagja: születésére nézve erdélyi. Ferrarius Zsigmond a dömés-szerzet évkönyveiben (De rebus Hung. Provinciae Ordinis Praedicatorum) kiváló hittudósnak, bölcsésznek, s több oldalu ismeretekkel jeleskedő férfiunak mondja őt. A magyar bölcseletnek, Nagy Lajos királyunk korában, ugyszólván uttörője. Egy önálló bölcsészeti munkát is irt, melynek cime: De mundi aeternitate; mint Aristotéles magyarázója is fellépett (de sensu el sensibili: de vita el morte; de somno el vigilantia), amely értekezései azt sejtetik, hogy valamint egyebütt, ugy nálunk is, akkori felsőbb iskoláinkban, Aristotelés bölcselete volt otthonos.
(franc, ejtsd: böff). ökör, marha; marhahus: B. a la mode, pörkölt: -B. au naturel, a levesben főtt marhahus.
(így is: boh), a szláv bon a. m. isten. Gyakran fordul elő összetetetekben, mint Bjelbog; Csjornobog stb. Állítólag azonos az ó-perzsa «boga» és az ó-baktriai «bagha» szóval.
másként csomó; a növénytanban l. Bogvirágzat.
a Bihar-hegységben Biharfüred közelében emelkedő csúcs, hatalmas sziklavárral s cseppkő-barlanggal. V. ö. K. Nagy Sándor, Biharország III. 179.