több pomerániai fejedelem és herceg neve. L. Pemeránia.
1. Kisközség Somogy v megye lengyeltóti j.-ban, 951 magyar lak. B. egészen a Balaton partján fekszik, élénk közlekedése van egyfelől a déli vasuton (melynek megálló helye), másfelöl a Balaton taván, ahol a gőzhajók B.-ról Rév-Fülöpre és Badacsonyra közlekednek. Van takarékpénztára, táviró- és postahivatala, postatakarékpénztára. A község felett emelkedő kopasz dombon kőfalak nyomai látszanak. Innen az egész Balaton tavára és vidékére szép kilátás nyilik. - 2. Vértes-B., nagyközség Fehér vmegye váli j.-ban, 1177 magyar és német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
ezüstbe vagy aranyba foglalt gyöngyökből és drágakövekből álló, nagyobb gombalaku ötvösmű, mely a magyar díszruha ékesítésére szolgál.
(növ.,) Platanus L.), a boglárfa- vagy Platánfélék (Platanaceae) génusza; tekintélyes fa váltakozó, tenyeresen karéjos és kürtösen pálháslevelekkel, egylaki virágokkal, amelyek a levelekkel egyszerre, május hó elején fakadnak és gömbölyded s hosszu cikkek által elválasztott vacok körül szorosan összezárkózva hosszu kocsánon csüngnek. Az egyik virága csupán számos himet, a másik csakis termőket foglal egybe. Az egyrekeszü magzatban 1-2 pete van, csakhogy az egyiknek elnyomorodása következtében a bőrnemü makk-alaku s a tövén szőrkörnyezte termés mindenkor egymagvu marad. Az egyenes csirát husos magfehérje takarja be. Rügye a levélnyél vastag tövének belsejében fejlődik ki. Összesen ismeretes 5 faja az északi félgömb mérsékelt és szubtropikus éghajlata alatt terem; kettejét nálunk is termesztik. A napkeleti B. (P. orientalis L.) mulató kerteink legszebb fáinak egyike, 20, sőt 25 m. magasságra is felnövekedik, vastag dereka azonban nem magas, inkább ágaival nyulik fel. Világos barna felső kéreghaja az alsó világoszöldről nagy széles foltokban hámlik le; nagy, néha 24 cm. átmérőjü, mélyen bevagdalt levele három- vagy tenyeresen ötkaréju; karéja öblösen lándzsás, néha apróbb karéjocskák vagy fogak sorával. Több változékfaját ismerjük. A napnyugati B. (P. occidentalis L.) 20, sőt 30 m. magas koronává tornyosul; kérge apró pikkelyekkel hámlik le. Nagy levelének három-ötkaréja rövid, alsó lapja állandóan barnaszőrü, nyele is barna. Az északamerikai fa a hidegre kényesebb, mint az előbbi faj, ezért nem oly közönséges. Mind a kettő gyorsan növekszik; könnyü, de szivós fajukat az asztalos és a hajóépítő faragványokra használja. A napkeletit már a régiek ismerték, a görögök ligeteikben vizecskék mellé ültették. A rómaiak a szép koronáju, hamar jutalmazó fát, mely legszebb ágainak elvesztését is kiheveri, szintén megkedvelték és terjesztették. Déleurópában kétezer éveset is mutogatnak. Ismeretes a budapesti Margitsziget tarkalevelü most már 70 éves fája, mely legerősebb ágát még boldog emlékezetü ültetőjének, József nádornak idejében vesztette el és e kies díszkertnek azért még mindig remeke.
vagy platánfafélék (növ., Platanacese) tekintélyes fák családja, váltakozó, tenyeresen szabdalt pálhás levelekkel. Egylaki virágaik hosszu cikkek által elválasztott gömbölyded vacok felszinén vannak. Ha a B.-et a családképüek rendjébe tesszük, akkor csak a Platanus Tourn. génusza van; mások a B. közé még a Liquidambar L.-t is közé helyezik.
(növ.), békafü, békavirág, boglárvirág, égető-fű, hollóláb, tyúkláb-fű, kakasláb, lángos-fű, libadöglesztő, libavirág, sömröfü, sárga-virág és zsibavirág, rossz szóval szironták (Ranunculus L.) a B.-félék (Ranunculaceae) családjának sokfaju füve váltakozó, pálhátlan, gyakran ujjasan szaboalt levelekkel. Magános vagy álernyős tetővirágának zöld kelyhe 3 vagy 5 levelü; fehér, piros v. sárga pártája 5-szirmu, a tövén mézfejtővel, csavarvonalba sorakozó sok hímmel és horgas-bibéjü sok anyával, melyből gödröcskés, barázdás v. tüskés zártterméske fejlődik ki. Vagy 250 faja az északi mérsékelt éghajlat alatt réten, nyirkos helyen terem, közülök ugy 40 faj nálunk is ismeretes. Három algénuszra szokás elkülöníteni. A salátalevelü B., kis fecskefű, fügegyökerüfü, fügelevelüfü, golyvarontófű, tavaszisaláta, sülyfű (R. Ficaria L.; l. Buzaeső,) apró gyökérgumókkal (Isten buzája), heverő szárral, kerek, fényes, osztatlan tenyereserü levelekkel, háromlevelü hártyás kehellyel, 6-12 hosszukás, sárga szirommal s fedetlen mézfejtővel, amiért is külön génusznak vették (figeződ, Ficaria Dill., v. ö. Aranyfű). Zsenge, kissé csipősizü levelét ecettel leforrázva saláta gyanánt eszik. Szintén külön génusznak tették a vizi fehérszirmuakat (békafű, a békaboglár, Batrachium E. Mey.), melyeknek a víz felszinén osztatlan, vagy hasábos, fényes, világoszöld, a viz mélyében pedig ujjasan széthasadó, fénytelen sötétzöld levelök van (l. Alkalmazkodás); mézfejtőjök szintén fedetlen. Legismeretésebb a vizi B. (R. aquatilis L.), melynek úszó levele guggoló zöld-békára emlékeztet. A havasi fehérviráguak a Hecatonia DC. alnem. A sárgaszirmuakat, a sziromnak fedett mézfejtője (pilis v. ták) alapján igazi B.-nak tekintették és «szironták» (Ranunculus Hall.) néven külön génusznak ismerték el. Bár amazok is csipősnedvüek, de a legmérgesebbek ezek közt találkoznak. A gyilkos B. (R. Thora L.) nedvét a havas bércek lakói nyilhegy mérgezésére használták. A mezei, réti (R. arvensis L., illetve R acer L.), de kivált a torzsika B.-t (csomorika, a vizi méreg, farkas-nevető-fű, istárj, méhek nevetése, latorkoldus lába-sebesítőfű, R. sceleratus L.), mint már nevei mutatják, a megrögzött koldusok használták, hogy különösen bucsu alkalmából szánalom gerjesztésére gyermekük lábán vagy sajátjukon fekélyeket nyissanak. A réti, salátalevelü, a gyökerező B. (R. repens L.) és R. mediterraneus hímjeinek elszirmosodásából teltvirága változék támad; a kerti B. (R. Asiaticus L.) ily teljes virágáért (aranygomb) virágoskertünkbe is bejutott. V. ö. Borbás Vadboglárkák teljesedve. Term. tud. Közl. 1879.
[ÁBRA] A dagadttövü boglárka, c a gyümölcs.
(növ., Ranunculaceae), a növényországnak, különösen a kétsziküeknek és sokanyásaknak egyik legnépesebb családja, ahová a legtöbb hazai mérges növényünk tartozik. Fűnemü, ritkán félig cserjésnövények, váltakozó ritkán átellenes (iszalag), a tövön többé-kevésbbé hüvelyező, gyakran szabdalt, pálhátlan levelekkel; 3-6 levelü kelyhök gyakran sziromnemü (szarkaláb); 4-15 szirmuk egy v. több körben helyezkedik el, gyakran apró marad, különböző mézfejtővé alakul (hunyor), több génusznak (iszalag, gólyahir, kökörcsin) nincs is szirma, hanem e helyett szines kelyhe van. A hímek szabadok, nagy és határozatlan számuak, csavarmentü vonal irányában sorakoznak a multabb virágtengelyen. A többnyire szintén számos, de egymástól szabadon levő magrejtő egy-egy levélkéből alakul s zárt szemgyümölcs v. egyrekeszü tűsző (hunyornemüek, bazsarózsanemüek), ritkábban egy vagy több magva bogyó (l. Békabogyó) lesz belőle. Minthogy a B. kelyhe és szirma körben, a hímje és termője pedig spirális (csavarmenetü) vonalban sorakozik egymás után, az ilyen virágot félig köröstervü (flos hemicyclicus) v. köröscsavaros virágnak mondjuk.
[ÁBRA] Egérfarkfű boglárkaféle megnyult virág tengellyel (a).
A virág tengelyének megnyulását szépen látni az egérfarkon (l. az ábrát, a csúcson levő virágnak a hosszú (a) vége tulajdonképen a virágtengely apró szemgyümölccsel tele). A B. fajainak száma mintegy 1200: az egész földkerekségen, de leginkább az északi földgömb és hidegebb tájain (tehát Európábani is bőven) terem. Említésre méltó génuszai a hunyor (Hallaborus), sisakvirág (Aconitum), szarkaláb (Delphinium), kökörcsin (Palsatilla), szellőrózsa (Anemone), basarózsa az Aquilegia, stb., melyeknek némely faja orvosi növény, de virágjok gyakorta teljesedvén, kedvelt kerti virágok is.
(növ. Kerria DC.) a gyöngy vesszőfélék cserjéje 1-2 fajjal Khinában és Japánban. A gyöngyvesszőtől nagyobb sárga virága meg az egy maga gyümölcse különbözteti meg. A Kerria Japonica L. (Corchorus Japonicus Thunb.) kertekben nálunk is gyakori, a szabadban kitelel, de csak teljes, szép aranyszinü virágja van (arany rózsa v. aranycsanál a német neve szerint). Korán kezd virítni, de egész őszig virágzik, levele a csalánéhoz hasonlít, kétszer fürészelt. Szimpla alakja csak most kezd a kertekben terjedni. Kevés gondozást kiván. Van fehérfoltos tarka kerti változéka.
(növ.), l. Boglárka.
vagy baglya. A szálas gabonanemüeket, a kicsépelt szalmát vagy a szálas takarmány-fajtákat a cséplés, illetve feltakarmányozás idejéig szabadon asztagba, kazalba vagy boglyába szokták rakni, melyek kint a mezőn v. pedig a szérűskertben állíttatnak fel. A kévébe kötött gabonát közönségesen asztagba szokás rakni és csak kisebb mennyiségüből alakítanak B.-t, a kicsépelt szalmát kazalba a szálas takarmánynemüeket pedig leginkább B.-ba rakják. Ha a B.-t jól csinálták, mihez ügyesség és gyakorlat szükséges, akkor az illető terménynek csak külseje szenved kárt, belseje ellenben a beázás és föltéve hogy összerakása előtt egész száraz volt, megromlás ellen is biztosítva van. A B.-kat, hogy viz ne érje, célszerü emelkedettebb helyre állítani s az esőviz beszivárgása ellen árokkal szegélyezni. Nedves éghajlatu vidéken, p. Angolországban a B.-t gyakran vaslábakon nyugvó fa- vagy vasgerendázatra állítják, minek azonkivül, hogy a nedvesség nem férhet az elrakott terménybe, az az előnye is megvan, hogy az egerek nem tehetnek kárt benne, az eső ellen pedig feltolható és leereszthető tetőzettel, abarával látják el. Ez az eljárás ugyan helyeselhető, de minthogy tetemes költséggel jár, mely nem áll arányban azzal a csekély veszteséggel, mely a mi éghajlati viszonyaink között a teljesen szabadon álló terményben a mezei gazdát éri, nálunk csak kivételesen alkalmazzák.