Petrovics Elek, orosz festő, szül. a novgorodi kormányzóságban, 1824. Eleinte tengerész-tiszt volt, s csak később adta magát Achenbach András vezetése alatt a müvészetre. Tengeri csatákat és tengeri viharokat szeret festeni. Főbb művei: Az Ösel sziget mellett vivott tengeri csata 1719; A Hangö-Udd mellett vivott tengeri csata 1714 (a pétervári Ermitázs tulajdona); Hadihajó viharban; Roham Revar ellen; Jégzajlás a Néván; Csata Szinópe mellett stb. 1861 óta a pétervári müvészeti akadémia tanára.
kisközség Krassó-Szörény vmegye teregovai j.-ban, 1867 oláh lak.
(Bagamér). Szláv eredetü személynév, mely a bog a. m. isten és miru a. m. hires szókból van képezve. A B. név az Árpádok alatt nagyon gyakran előfordult nálunk; ezt a nevet viselte többek közt 1234 k. Szoboszló fia, az első ismert székely ispán is.
őse Lőrinc fia, Bogomér comes, kinek nevével 1263. találkozunk először, midőn hű szolgálataiért Liptómegyében Vezverest kapta. Itt azonnal várat építtetett. 1269. a Hiba vize és Szepesmegye közt levő rengeteg erdőséget adta neki IV. Béla, hogy ott a vadont művelhetővé s lakhatóvá tegye. Ott tényleg több soltész helységet alapított. IV. László is nagyon kedvelte B.-t s Liptóban jártakor mindig hozzá szállt. 1286 május 8., mikor fiait, Bodót és Miklóst, IV. László a nemesek sorába fölvette, B. már nem volt életben. Nemzetségéből vált ki utóbb a Pongrácz, Pottornyay, Szentiványi, Szmrecsányi és Nádasdi Baan-család. V. ö. Majláth Béla, Turul, 1899, 7-24. l.)
más néven Jeremiás, Péter bolgár cár (927-967) korában élt és a bogomil vallásfelekezet alapítója volt. A bogomilok apokrif szent könyveiknek nagy részét állítólag ő irta. Életkörülményei ismeretlenek. A B. név, melynek jelentése a. m. «Isten irgalma», azon nagy számmal előforduló szláv eredetü személy nevek közé tartozik, melyek az Árpádok korában nálunk is divatoztak.
eretnek és csak látszólag keresztény vallásfelekezet, melyet a X. század első felében, Péter bolgár cár uralkodása idejében (927-968), egy Bogomil nevü bolgár pauliciánus pap alapított és melyhez a XV. századig azaz a török hódításig a délszlávok nagy része tartozott. A bogomil-vallás később Olasz-, Francia-, és Németországban is elterjedt a Manichći, Poblicani, Patareni, Cathari, Albigenses, Texerantes, Tisserantes nevek alatt, de itt a nyugaton se felejtették el soha, sem ők, sem ellenségeik, hogy vallásuk Bulgáriából eredt, s innen a Bulgarorum hćresis, Bulgari, Bugri megnevezések a nyugati oklevelekben és krónikákban. A B. tana teljesen dualisztikus, amennyiben azt hitték, hogy az isten is az ördög örök időtől fogva léteznek, hogy a látható világot és mindent, ami rajta van, az ördög teremtette, mig az istené csak a láthatatlan világ a halhatatlan lelkekkel. Az embernek nincsen szabad akarata, a Megváltó csak szinleg él és csak látszólag halt meg a keresztfán. Mária nem Krisztus anyja, ő egy angyal. Keresztelő Szt. János az ördög küldöttje, és az antikrisztus elődje. A szentségek ördögi jelek, azokat nem szabad használni. A szentirásból csak az új testamentumot ismerték el, a régiben szerintük az ördög uralkodott. Templomaik nem voltak, a misét és a keresztet nem ismerték el. A házasságot nem tartották szentségnek, és mindenkinek joga volt feleségét saját kedve szerint elkergetni és mást elvenni. Ők magukat keresztényeknek nevezték (christiani, boni, homines, perfecti, electi). Az egyházi hierárkiát elvetették, papjaik csakis a közönség választott meghatalmazottjai voltak. Az ország élén egy püspök állott, kinek a neve Boszniában Djed (nagyatya) volt, a nyugaton Episcopus vagy Senior, kinek az apostolok (magistri) két osztálya volt alárendelve, a Gosti és a Starci (Olaszországban Filii és Diaconi). Boszniában a. XIV. században ez a vallás volt az uralkodó, ezt vallották nemcsak a nemesek, hanem maga a király is. Aki ismeri ezen tévtannak káros következményeit a családra és társadalomra értheti, hogyan lehetett a törököknek a XIV. és XV. században az egész Balkán-félszigetet oly könnyen elfoglalni.
Borisz.
kerületi székhely Moszkva oroszországi kormányzóságban, a Kliazma partján, 2471 lakossal, komlókereskedéssel, puskaporgyártással.
Iván, bolg. iró Filippopoliszban. 1842 óta az irodalom minden terén tevékeny volt, amennyiben különböző lapokat (Blgarsky knizici, Caregradsky Vjestnik) szerkesztett, népdalokat, nyelvtanokat, iskolai könyveket adott ki. Említendő francia-bolgár (II. kiadás 1872) és bolgárfrancia szótára.
1. a kaukázusi ábádzok egyik törzse; 2. Abisszinia hegyi vidékeinek egyik benszülött néptörzse, amelynek bőrszine a sárga és sötét fekete-barna közt változik; a négertipustól egyébkép teljesen elütők, főleg arcvonásaikra és vállaikra hosszan lelógó hajukra nézve. A B.-ok ma ugyan keresztények (óhitüek), de inkább csak névszerint, mert valamennyi ősi életszokásaikat megtartották. Minden idegent ellenségül tekintenek, a vérbosszu (merbat) náluk a maga teljességében járja, életmódjuk patriárkális. A család örege, feje (szmi) valóságos királyi tiszteletben részesül. Az uralmat a fiu örökli és pedig a következő szertartás szerint. Az elhalálozott apa tetemét megmossák s ugyancsak ezzel a vizzel megmossák az örökösnek a testét is, akinek a fejét azután ruhával betakarják s így három napon át bőjtöltetik. A bőjt leteltével azután még mindig bekötött szemmel a kunyhó elé vezetik, ahol tehéntrágyát, tövisgallyakat és homokot tésznek elébe. Ha az örökös kezeivel a trágyához nyul, ez a csordákra nézve áldást jelent; ha a tövisgalyakat érinti, háborús idő lesz; ha pedig a homokba mártja kezeit, bő aratás lészen. A nőnek rabszolgai állása van, joga nincs; a férfi kénye-kedve szerint elkergetheti nejét. Minthogy keresztények, a férfinak rendesen csak egy felesége van, de azért a többnejüség is meg van engedve. A törvénytelen gyermeket megfojtják, s régente az édes gyermekeket is eladta a kapzsi apa, darabját egy-egy Mária Terézia tallérért, amely pénznem még mai napig is el van terjedve Abissziniában. A B.-ok csupasz testükre csakis a derék körül kötnek ruhát, kunyhóik faágakból vannak összefércelve, amelyeknek belsejét egy lelógó gyékény szokta két részre osztani.