l. Bogomil.
1. Adalbert, lengyel szinész és drámairó, szül. Glinnoban 1760 nov. 4., meghalt 1829 jul. 23. 1788. Varsóban lépett a szini pályára, szintársulatot alakitott, mellyel Krakóban és Lembergben is játszott. B. tekinthető a lengyel nemzeti szinpad megalakítójának. Drámai művei Varsóban (1820-25) 6 köt. jelentek meg; ugyanitt megirta a lengyel nemzeti szinpad történetét is.
2. B. Albert, német katonai iró, született Berlinben 1834. 1852. a seregbe lépett mint közember, 1854. tiszt lett; az 1864-ki és 1866-ki hadjáratokban mint alantos tiszt, az 1870-71-ki hadjáratban mint századparancsnok vett részt s csak e hadjárat befejezése után lépett fel katonai irónak, ügyesen utalva a porosz hadsereg harcmódjában és kiképzésében fenmaradt ósdiasságokra és kijelölve azt a harcmódot, amelyet a jövőben követni kellene. A tulságosan konzervativ katonák ellenében B. e század hetvenes éveiben képviselte az előretörekvő ujításokat sürgető fiatal tisztikart. Jelenleg tábornok rendelkezési állapotban. Legnevezetesebb művei: Taktische Folgerungen aus den Krieg 1870-1871 (Berlin 1872); Die drei Hauptwaffen in Form und Wesen (Berlin 1880); Die Fechtweisen aller Zeiten (Berlin 1882); Der Krieg in seiner Bedeutung für Staat und Volk. (1892). B. volt az első magasabb rangu aktiv katonatiszt, aki a kétévi szolgálati időt elegendőnek tartotta. V. ö. Die Parteien u. die deutsche Heeresreform c. művét (1892).
község Kiev oroszországi kormányzóságban, a Dnjeper mellékvize, a Rossz mellett, 8923 lak. Van postája, távirdája, 2 orosz és 1 kat. temploma, 1 kolostora, 1 zsinagógája, gyapju- és bőrkereskedéssel.
(Bogyoszló.) Az Árpádok idejében nálunk is divatozó szláv eredetü személynév (l. Bogiszláv), melynek jelentése a. m. isten dicsősége. Előfordul nőnévnek is (Bogiszlava).
falu Oppeln poroszországi kerületben, a lengyel határ közelében, 7665 lak., nagy cinkbányákkal.
(bog, bogas virágzat, cyma, inflorescentia cymosa), olyan virágzat, melynek főtengelét magános virág zárja be, alatta pedig a főtengelnek ugyanazon magasságából egy, két v. ritkán több ág nő ki, mely megint virággal záródik s többnyire még tovább ismétlődve hasonló módon ágazik el. Ez ágak a virágzatnak kurtán maradt főtengelyét sokszorosan túlhaladják. Az ágak száma szerint lehet a B. 1. többes bog (pleiochasium, az eredeti cyma), midőn a tetőző virág alatt kettőnél több ág van. Ha ilyenkor az ágak virágai a főtengely tetővirágával egy sikba jutnak, a B. az ernyőhöz hasonlit (ezért Trugdolde v. Aftertoide a német meve), de az igazi ernyőtől azért eltérő, mert a virágok nyele nem egyértékü, a virágok nem egyszerre nyilnak, hanem a főtengely középső virága nyilik legelőször; ez ritkább, ilyen a Sedumé, kutyatejé: 2. kettes bog (dichasium, cyma triflora, v. ö. Alernyőt); átelleneslevelü növényeken, sok szekfűlén és ludhúrfélén; 3. egyes bog (monochasium), ha a tetővirág alatt csak egy ág van, de az ilyen monochasialis elágazás többször ismétlődik és pedig: a) Az oldalágak az elágazás áltengelyével keresztben állnak: aa) az oldalágak a tengelynek csak az egyik, még pedig ugyanazon az oldalán keletkeznek, s az egész bog a őz szarvához hasolít; ez az őzbog (bostryx, cyma unipara helicoidea) Az őzbog áltengelye gyakran többé-kevésbbé bekunkorodik, s rajta a virágok egy sorban, a domboru oldalon vannak (Hemerocallis); bb) az oldalágak váltakozva az áltengelynek jobb és bal oldalán vannak, ugy hogy ha a virágok az áltengelynek egy oldalán látszanak is, de azért kétsorosak. Ez a kunkor v. csigafürt (forgóvirágzat, cyma unipara scorpioidea, cicinnus, hamisan cincinnus). Ilyen van a harmatfűnek, Helianthemumnak, a Scillának, sőt a Sedum és Sempervivum külön virágágain is. Az érdeslevelüek kész kunkora ezzel a formával megegyezik, némely botanikus azonban kétsoros fürtnek (racemus bilateralis) mondja, mint ahol a virágzat tengelye csak a felső oldalán, két sorban és váltakozó helyzetben viseli s virágokat. A virágzat tengelyének felső oldala kezdetben jobban nő, minek kövekeztében a virágzatnak fiatalabb vége bekunkorodni kényszerül. b) Az oldalágak az áltengellyel egy síkba esnek. jel) Az oldalágak felváltva az áltengelynek mind a két oldalából erednek, ez a legyezőbog (Fechel, rhipidium, az Irisen). jel) Az oldalágak az áltengelynek mindig csak a külső oldalán erednek. Ez a sarlóbog (drepanium, a Juncus bufonius virágzó ága). A bogvirágzat a legelső dichasialis elágazást tekintve gyakran páros-águ vagyis kettes, és egymással szemben áll; de azután mind a két ág egyes bogvirágzattá fejlődik. Igy támad a páros őzbog, a páros kunkor stb. A B. fajtái gomoly (glomerulus) alakra is összehuzódhatnak, a virágok nyele egészen elkurtulván, mint pl. a libatalp, cukorrépa Herniaria, pézsmaboglár stb. virágzata. V. ö. még Áltengely, Alörv.
[ÁBRA] A kettes bog vázlata, A római számok a virágokat jelzik
[ÁBRA] [ÁBRA] A az őzbog vázlata, I, II a virág, a' a főtengely, a'' a''' a szétágazás pontja. - B a nefelejtsvirág kunkora.
[ÁBRA] A kunkor vázlata, I, II, 1, 2 stb. a virágok.
nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vmegye solti közép j.-ban, 2633 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpéztárral. B. a Dunának egyik átmetszett kanyarulatában fekszik, úgy hogy a község, mely azelőtt a Duna nagy ágának bal partján feküldt, most annak jobb partjára került. Igen régi hely, már 1145. II. Géza egy adománylevelében fordul elő. A török világ alól meglehetős népességgel került ki. Bár a Duna áradásai ellen töltések védik, 1876. az árviz 206 házat rongált meg s 66-ot lakhatatlanná tett; 1893. ujabb árviz majd tűzvész sujtotta lakóit.
(bacca), minden leves vagy husos gyümölcs, mely érett állapotában fel nem nyílik, szint változtat és végre egészen megphul s a levét csak a keményebb bőr tartja össze. Ilyen p. a szőllő, egres, ribizke, nadragulya, a burgonya (nálunk ritkán érik meg), az alkörmös, a fagyöngy, sóskabokor, paradicsomalma, spárga, gyöngyvirág, fenyvesbogyó, borostyán, zsidócseresznye, paprika (ez levetlen) stb. gyümölcse. A közéletnek sok B.-ja nem igazi B., hanem álgyümölcs v. álgyömölcsözet (l. o.), p. az eper, szamóca. A húsos gyümölcsök szövettani szerkezetét Borbás V. ismertette a Földmivelési Érdekeink több számában 1881.; l. még Álbogyó, Bacca, Csipkebogyó.
1. Alajos, népszinműénekes, szül. Nyitra vármegyében, Nemes-Pann községben, 1834 jun. 11., ősi nemes családból, Árvaságba jutván, mint 16 éves fiu beállott 1848. honvédnek, de minthogy katonai szolgálatra gyengének találták, a fürge fiut kémnek használták s kivált Klapkának Komárom vidékének kikémlelése által figyelemreméltó szolgálatot tett. A forradalom lezajlása után az érsekujvári tanítóképzőben nyert nemedékhelyet s miután az elvégezte, Dunaszerdahelyre került főtanítónak. Innen az 1861. provizórium alkalmával Pozsonyba ment jegyzőnek. A pozsonyi dalárda tagja lévén, annak drezdai kirándulása alkalmával 1865. a német sajtó magasztalólag emelte ki Bogyó hangjának feltünő szépségét. Ezen útból való visszatértekor fölkeresték Szigeti Imre és Vizvári Gyula s rábeszélték, hogy lépjen föl Szigetinek Pécsett működő társulatánál. 1866. Budapesten énekelt próbát, de csak 1871. szerződtették a nemzeti szinházhoz. Itt azonban nem érezvén jól magá, ismét néhány évre egy nagyobb vidéki színtársulathoz szerződött el, majd 1881-1885-ig mint a legelső magyar szinigazgatók egyike kitünő társulatot vezetett, míg végre Győrött 1885. tönkre jutott.
2. B. Ilonka, kedvelt naivszinésznő, szül. Kolozsvárott 1871 jul. 6. Atyja ellenzése dacára már mint gyermek szinpadon szerepelni kivánt s hamar oly jártasságra tett szert, hogy 14 éves korában atyjával együtt aratta a diadalokat. Mintegy öt év óta Aradon működik naiva szerepkörében általános tetszés mellett.
kisközség Sopron vmegye csornai j.-ban, 1441 magy. lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - B., kisközség Bihar vármegye, margittai j.-ban, 851 magyar lak., kik a vasutak építése előtt hiresek voltak a fuvarozásról, Debrecenből egész Kolozsvárig szállították a portékákat. Káposztát nagyban termesztenek, az évi termesztés 8-10.000 frt értékre tehető.