nagyközség Seine-Inférieure franciaországi départementban, 4 km.-re Darnetaltól, 5400 lak., számos nyaralóval, pamutfonókkal.
Péter, francia nemzetgazdász, szül. Rouenban 1646., megh. 1714.1676. kezdte a mezőgazdaságot és kereskedést tanulmányozni Rouenban, hol főhivatalt viselt, s a szomoru gazdasági állapotok, melyek akkor Franciaországban uralkodtak, arra indították, hogy két munkájában a Detail de la France (1695) és a Factum (1706) cimüekben kifejtse nemzetgazdasági elveit. B. megtámadja a merkantilisták tanát s midőn a gazdagságot a bőséges fogyasztásban látva kiemeli a mezőgazdaság nagy fontosságát, meg mikor a kereskedelmi korlátok ledöntését sürgeti: a később fellépő fiziokraták nézeteinek lesz egyik első hirdetőjévé. B. a pénzügyek terén azt hangsulyozza, hogy nem annyira az a baj, hogy az adók nagyok, mint inkább az, hogy egyenlőtlenül van az adóteher elosztva. Mindezen bajok megszüntetésére pénzügyi terveket dolgozott ki, amelyekhez szinte az önhittségig ragaszkodott, s amelyekkel rövid pár nap alatt milliókat szeretett volna a kincstárnak szerezni. (Bővebbet 1. Horn E.-nek l'Économie Politique avant les Physiocrates cimü munkájában.)
növénynevek mellett Boissier Ödön Péter nevének rövidítése; l. o.
a művészet története körül érdemes két német tudós, 1. Sulpice, szül. Kölnben 1783 aug. 2., megh. 1854 máj. 2. és 2. Menyhárt, szül. u. o. 1786 ápr. 23., megh. 1851 máj. 14. Az utazás, melyet 1803. Bertram K. János társaságában Kölnből Párisba tettek, elhatározó befolyással volt pályájuk megválasztására. Műérzékük a Párisban felhalmozódott műkincseken kiképződve, 1804-től kezdve Schlegel vezetése alatt gyüjteni kezdték a templomokból és kolostorokból az idők folyamán széthurcolt műkincseket. Gyüjteményük nemsokára a XIV., XV. és XVI. századból való több mint 200 festményt tartalmazott, melyeket 1827. I. Lajos bajor király 120.000 talléron megvett s a müncheni pinakotékába beolvasztott. Ez eladás következtében a testvérek Münchent választották lakóhelyökül s ott igen tevékeny működést fejtettek ki. Sulpicenek ez idő tájt megjelent munkái: Geschichte und Beschreibung des Dom von Köln (Stuttg. 1823-32, 2. kiad. 1842); Die Denkmale der Baukunst vom VII. bis XIII. Jahrhundert am Niederrhein (München 1831-33); Über die Kaiserdalmatika in der Peterskirche zu Rom (a bajor akad. értekezései között 1842).
1. Ödön Péter, svájci botanikus, a M. T. Akadémia kültagja, született Genfben 1810 máj. 25., meghalt Valleyresben 1885 szept. 25. Sokat utazott É.-Afrikában (1849), de főleg Ázsia Ny-i részén (Kelet-Arábia, Palesztina, Kis-Ázsia 1842. 1846). A gyüjtött anyagot maga dolgozta fel s tudományos összeköttetései folytán rendkivül gazdag és becses herbáriumot gyüjtött, amely a mai herbáriumok közt párját ritkítja. A gyüjtött növényritkaságokat gyakran élő állapotukban is hazaszállíttatta s a valleyresi nyaralója mellett egész szikla- és csodakertet alakított. Legkiválóbb munkája a Flora orientalis, sive enumeratio plantarum in Oriente a Graecia et Aegypto ad indiae fines hucusque observatarum. 5. vol. in-8. Genevae 1867-1884. Ehhez járult a Buser R. vagyis a De Candolle genfi herbáriumának konzervátora utján megjelent Supplementum, Genf 1888. E kötet B. arcképével és életrajzával (irta Christ) kezdődik, s a B. herbáriuma épületének fényképeivel végződik. Ez a munka magyar flóra feldolgozásának is becses és használt forrása, mert sok keleti növény hazánkban is terem, másrészt B. mellékesen hazánkat is érintette (Orsova) s innen a Cirsium Siculumot (Spreng.) említi, noha mi ott még meg nem találtuk, de Haymalddal a Frivaldszky Imre originaleiért, Jankával és Borbással gyakori levelezésben állván, B. a magyar flórának némely növényét is megvilágosította. Mintegy 5990 növényt nevezett meg. Gyüjteményét veje, Barbey V. saját gyüjteményével, s B. gazdag könyvtárával együtt a Genfi-tó mellett fekvő Jordils nevü helységben egészen vasból és kőből épített tűzmentes szép épületben állította fel. B. életrajzát többen (De Candolle, Christ, Ascherson), hazánkban Kanitz (M. Növénytani Lapok 1885), bővebben pedig Haynald (u. o. 1889 és a M. Tud. Akad. Emlékbeszédeiben, V. köt. 7. sz.) írták meg. B.-nek keresztnevéből is alkottak Edmondia Cass., Bge., Cogn. génusznevet.
2. B. Gászton, francia filologus és szépiró, szül. Nimesben 1823 aug. 15. Párisban tanult és miután Angoulemeban és szülővárosában tanítói minőségben működött, 1857. Párisba költözött, hol a College de Charlemagne, később pedig a College de Franceban és az Ecole normaleban az ókori irodalmat és a szónoklattant adta elő. 1876 óta az akadémia tagja Művei, melyek nemcsak izlésteljes stilusáról, hanem alapos tudományáról is tanuskodnak, ezek: Le Poete Attius (Páris 1857; Tézis); Étude sur la vie et les ouvrages de M. T. Varron (1861); Recherches sur la maniere, dont furent racueillies et publices les lettres de Cicéron (1863); Cicéron et ses amis, étude sur la société romaine du temps de César (1865 8. kiad. 1884. Magyarra ford. Csiky Kálmán. Bpest 1876); La réligion romaine d'Auguste aux Antonins (1874. 2. köt. 3. kiad. 1883); L'opposition sous les Césars (1875. Magyarul a Bpesti Szemlében és az Olcsó könyvtárban); Promenades archéologiques. rome et Pompéi. (1880. Magyarra ford. Molnár Antal, Bpest 1883); Nouvelles promenades des archéologiques. Horace et Virgile (1886 Vergil, magy. fordította Végh A. (Olcsó könyvtár); Madame de Sévigné (1887. A «Grands Écrivains» egyik kötete); L'affaire de l'autel de la victorire (Revue des deux mondes (1888 jul.); La conversion de St. Augustin (u. o. jan. füzet); L'études d'histoire religieuse. Manteau de Tertullian (u. o. 1886 jul.); Prudence (u. o. jan.); Christianisme de Boece (Journal des Savants. 1889 aug. es kül. lenyomatban); Christianisme et l'invasion des barbares (Revue d. deux Mondes 1890. 3. cikk); La fine du paganisme (2 köt., 1891); Saint Simon (Páris 1892). A College de France 1892. december havában Rénan helyébe B.-t választotta élethosszig adminisztrátorának.
János Jakab, francia festő és kitűnő rézmarató, szül. Lyonban 1736., megh. u. o. 1810. Hivatalnoki pályára kellett volna lépnie, de Párisban s olaszországi utazásai közben művésszé képezte magát. Chaillou-Potrelle 1823. Párisban kiadta metszeteinek gyüjteményét. B. csaknem kizárólag táj- és genreképeket karcolt rézbe; kitünő rajzoló volt, amiért karcolatai és rajzai még most is keresettek.
Fontarabie János Ferenc, francia hallenista, szül. Párisban 1774 aug. 12., megh. Passyban 1857 szept. 8. A párisi egyetemen s a Collége de Franceon a görög nyelv tanára volt. Kiadott görög irókat: Philostratost, Tiberios Rhétórt, Marinost, Ailios Héródianost, Nikétas Eugénianost, Aristainetost. Görög költők gyüjteményét, Babriost. Az uj testamentumot. Egyéb munkái: Anecdota graece, Anecdota nova, Theophylacti quaestiones physicae et epistolae, stb. Munkáiból egy irodalomtörténeti gyüjteményt Colincamp F. adott ki Critique littéraire sous le premier empire címén (Páris 1865. 2. köt.).
1. Ferenc Antal gróf, francia államférfiu és politikai iró. Szül. St. Jean le Chambreban 1756 dec. 9., megh. Párisban 1826 okt. 20. Jogot tanult s 1789., a forradalom kitörésekor a rendek általános gyülésébe választották. A király perében a számüzetés mellett szavazott. Részt vett Robespierre megbuktatásában. Ezután a jólét-bizottság tagjává választották, de mint Páris élelmezésének felügyelője, a bekövetkezett éhség idején népszerütlenné lett. Később tagja lett az ötszázak tanácsának, de királypárti üzelmekkel gyanusíttatván, a direktórium 1797 szept. 4. deportálására itélte, mely elől Angliába menekült. Bonaparte, mint első konzul, visszahivta s szenátorrá nevezte ki. XVIII. Lajos alatt a pair-i méltóságot kapta, de mivel a 100 nap alatt Napoleonhoz csatlakozott, rövid időre e méltóságot elveszítette. 1815 aug. ujra a pair-ek kamarájába lépett, hol a szabadelvü intézmények mellett küzdött. Munkái: Recherches sur la vie etc. de Mr. de Malesherbes (Páris 1819. 3. köt.); Études littéraires et poétiques d'un vieillard, ou Recueil de divers écrits en prose et en vers (u. o. 1816, 6. köt.). Anonay-ben szobrot emeltek emlékének. (V. ö. Aulard cikkét, Grande Encycl. VII. 163.)
2. B. Ferenc Antal báró, az előbbiek unokája, francia politikus, szül. 1846 febr. 16. 1880. mint francia követ Mexikóba ment, 1885 óta a kamarának tagja, még pedig a radikális pártnak egyik szenvedélyes előharcosa. Az ó indítványára fogadta el a kamara 1893 febr. 28., hogy ezentul a hirlapok és általuk közlött pénzügyi hirekért felelősséggel tartoznak.
1. Henrik, olasz költő és zeneszerző, szül. Pádovában 1842 febr. 24. Mint költő elég mély és tartalmas, de néha visszataszítóan «verista.» Mint zeneszerző a Wagner iskolájához tartozik. Legismeretesebb műve a Mefistofele c. opera, mely Budapesten is némi sikert aratott. E mű szövegkönyve is tőle van, valamint a Budapesten is szinrekerült Ponchielli-fele Gioconda, a Verdi-féle Otello és Falstaff librettója. (Az első három megjelent magyarul is, ford. Radó Antal.) B.-t a cambridgei egyetem doktori címmel tüntette ki 1893.
2. B. Kamill, olasz műtörténész, szül. Rómában 1836 okt. 30. 1860 óta a milánói Brera tanára. Nevezetesebb munkái: Leonardo, Michelangelo e Andrea Palladio (Miláno 1878): Architettura del Medio Evo in Italia (u. o. 1880); I principj del Disegno e gli stili dell' ornamento (u. o.); Gita di. un artista (u. o.); II. Duomo di Milano.
(Boit-tout, franc., a. m. idd meg mind), talpnélküli félgömbalaku ivópohár, melyet nem lehet letenni anélkül, hogy az esetleg benn levő folyadék ki ne folyjék, s ezért fenékig kiürítendő.