kisközség Bihar vmegye béli j.-ban, 337 oláh lak.; határában sok agyag fordul elő, melyből Bél és környékének lakói fazekasmunkákat készítenek, sőt Békés-Csabára és Nagy-Szalontára is szállítanak.
nagyközség Komárom vmegye gesztesi j.-ban, 1828 magyar lak., postahivatal és postatakarékpénztárral
Antal, szinész és szinigazgató, szül. Szentesen 1837. A szini pályára 1858. lépett, 1870 óta igazgató s ebben a minőségében a pozsonyi és budai szini ügy érdekében sokat tett. Egy időben (1874) igazgatója volt az István-téri ideiglenes szinháznak is. Különösen a jellemszerepekben (Rongyszedő, Harpagon, Shylock, Peleskei nótárius) otthonos.
(Bocoa Aubl., Inocarpus Forst.), a berzsenyfafélék fája, 3 fajjal a forró tartományokban. A B. provacensis Aubl. Guianában él, nagyon kemény és barnásszürke fáját a műasztalos dolgozza fel.
(bokolabra). Theophylaktos Simokatta szerint az avarok igy nevezték főpapjukat vagy mágusukat (Lib. I. cap. 8). Az elnevezés, miként a többi avar méltóságnév (khágán, jugur, tudun stb.) török eredetü, a. m. «bögüler», «böjüler» azaz bűbájoló, varázsló. Az egyik B., ki Baján korában élt, szerelmi viszonyt folytatott a khágán egyik feleségével s félve tettének következményeitől, a bizánci udvarhoz szökött s Maurikion császárnak elárulta Baján terveit, mi aztán az 586-ki hadjáratot idézte elő. (Vámbéry Á., A magyarok eredete. 41. Thierry A. Attila, és fiai 211. s köv. 1.)
v. borda (ném. Spant, ol. corbe, coste, ang. frame), görbe, gerenda vastagságu fa, melyet a hajótőre mind a két oldalról függélyesen állítnak fel; ezek teszik a hajónak bordáit. Mivel ily nagy és megfelelőleg görbe fák nem oly könnyen találhatók, a B.-t több darabból készítik, mely részeknek az elhelyezés szerint különböző nevök is van. A legalsó, a hajótőn fekvő rész a B.-talp, erre jő az ülő, azután a nyujtovány s végre a B.-vég, mely utóbbira aztán a peremfát szegezik, A legszélesebb B.-.t főbókony-nak hivják, melynek felülete a hajó hosszával bizonyos arányban áll. Vas- és acélhajóknál a B.-ok szintén vasból vagy acélból készülnek. L. Hajó.
v. cserje, olyan alacsonyabb fás növény, amelynek törzse mindjárt a tövétől kezdve ágakra oszlik, tehát nincs fadereka, ami a fáktól könnyen megkülönbözteti. Némely cserje (orgonafa, boróka) kisebb fának is felnevelhető, ha alsóbb ágait levagdaljuk és kertészileg gondozzuk; ellenben a fa is maradhat nem kedvező körülmény között bokor-alaku. p. a nyírott eperfa vagy sövénynek kényszerített más fa; v. ö. Aljafás. - B.-nak nevezik a magyar halászok az egy «szerszámhoz» - nagyobb hálóhoz - tartozó halászok szövetkezetét; egy B.-hoz a háló nagysága szerint 4-12 ember tartozik.
A hajtóhalászathoz használt háló; szerkezete olyan, mint a farkashálóé (l. o.), de nagyobb nála; többnyire a bokrok elé állítják - innét neve - s amidőn a bokrok alját a zurboló botokkal veregetik, a hal a hálóba siklik. Halászaink a kisebb folyamoknál használják.
v. virágcsokor, 1. Bokréta-virágok. - B. növénytani értelemben, 1. Párta.
(növ., Pavia Boerh.). Ha az Aesculus-génuszt vadgesztenyének nevezzük s tőle a Paviát elválasztjuk, akkor a Diószegiék forgalomba hozta B.-ja helyesen a Pavia magyar neve marad. A Paviát az Aesculus-tól csöves kelyhe, összehajló szirmai, egyenes, nem legörbülő hímje és sima gyümölcse különböztetik meg. A P. rubra Lam. (Aesculus Pavia L,) nálunk is ültetett fa (p. a nádorfürdő udvarán), levélkéje szélesebb, mint a vadgesztenyéé; virága piros. Hazája É.-Amerika. Összezúzott és főzött gyökerének és kérgének tartalma saponin s Amerikában a gyapjuszövetet ezzel mossák. Levele, ága és gyümölcse mérges. A halászok szétzúzott és kovásszá alakított gyümölcsével a halat szokták elbódítani. Más fajai a P. glabra Spach, kurta, sárga szirmokkal, a P. lutea Poir. P. flava Ait), hosszu sárga szirmokkal, mind a kettő É.-Amerikából.