kerületi székhely Orel oroszországi kormányzóságban, a Nugra és Bolkhovka összefolyásánál, (1890) 26.570 lak., jelentékeny bőrgyárakkal és nagy vásárokkal.
falu Württembergában, a Donau-kerületben, 1440 lak.; tőle 1 km.-re Ny. felé van B. fürdőhely, kéntartalmu vizzel.
angol gabonamérték = 6 bushel = 2.18 hl.
Ferenc, német fiziologus, szül. Neubrandenburgban 1849., megh. 1879. Tanult Bonnban, Heidelbergában és Berlinben s már ekkor föltünt a fogbélt, könymirigyet stb. tárgyaló szövettani dolgozataival. 1869. lett doktorrá és asszisztense Du Bois-Reymondnak. 1873-ban Rómába hivatott meg az élettan tanárának. Nagy feltünést keltett 1876. a retinabibor felfedezésével. Munkái: Die Histologie und Histiogenese der nervösen Centralorgane; Sulla evoluzione dei Colori; Entdeckung des Sehpurpurs; Zur Physiologie des Sehens und der Farbenempfindungen; Zur Anatomie und Physiologie der Retina, stb.
l. János (csáford-jobaházi, florista, szül. Topolyán, Bács várm. 1806 máj. 29., megh. Pozsonyban 1881 febr. 7. Előbb Szt.-Györgyön volt az elemi iskolában tanító; onnét az 50-es évek elején iskolai igazgatónak Pozsonyba került; később nyugalomba vonult és érdemkereszttel tüntettetett ki. Pozsony vidéke növényzetének ismertetésével szép érdemet szerzett, Szt.-György Súr mocsarában uj csalánfajt (U. radicans Bolla) lelt. A nagyobb gombákat mesterileg tudta preparálni és szárítani. A vidék flórájának ismeretét bővítő cikkei leginkább a pozsonyi Verhandlungen für Naturkunde cimü folyóiratban (1859-61.) jelentek meg. Néhány uj gombafaj Pozsony környékén. Akad. Közl. 1875.
2. B. Márton, kegyes tanitórendi tartományfőnök, szül. Sümegen (Zala vm.) 1751. ápr. 14., megh. 1831 nov. 7. 18 éves korában az említett szerzetbe lépett Kecskeméten. Nagy-Kanizsán tanárkodással töltött három év után a teologiai tudományokat sajátította el. 1784-ben tanár lett a kolozsvári tanintézetben, hol a humaniorákat tanította, egyuttal hitszónok, a Mária-társulat vezetője és a Mária Terézia nemes nevelőintézet aligazgatója volt. Ez időben részint prózai, részint verses dolgozatokat adott ki, melyek méltó figyelemben részesültek. Bánffy György gróf erdélyi kormányzó két fiának nevelését ő reá bizta. Tizenhárom évet töltött a kolozsvári tanszéken, azután a kolozsvári társház főnökévé és a Mária Terézia-nevelőintézet igazgatójává nevezték ki. 1798-99-ben adta ki 3-kötetes, általános elterjedést nyert történelmi munkáját: Primoe lineoe historioe universalis in usum studiosoe juventutis Claudiopolitanoe, mely magyarul is megjelent (Buda 1845). E jeles tankönyvéért L Ferenc király 1800 nagy aranyéremmel jutalmazta meg, VII. Pius pápa pedig azon kiváltsággal ruházta fel, hogy a meghalt hivekért hetenkint bármely oltárnál mondhatott két szent misét, épp úgy, mintha azokat kiváltságolt oltárnál végezné. Később Kőszegen egy majd Vácon 9 évig volt házfőnök, bölcsészettanulmányi és gimnáziumi igazgató. Azután 1806. rendi kormánysegéd, 1809-ben helyettes rendfőnök; miglen 1811. rendfőnök lett.
3. B. Mihály, mérnök, szül. Békés vármegyében, Orosháza községhez tartozó Pusztaföldváron 1850 szept. 17. Tanult Orosházán, Szarvason, Sopronban, Budapesten. A mérnöki pályán gyakorlati működését 1872. a magyar keleti vasut építésénél kezdte Budapesten és Temesvárott, 1879. lépett a földmivelési miniszterium szolgálatába az akkor csirájában levő kulturmérnöki munkálatokhoz. Szervezte a kassai utmesteriskolát s 10 éven át mint igazgató vezette. 1881. kulturmérnökké neveztek ki, 1889. pedig az orsz. kulturmérnőki hivatal főnökének helyetteséül hivták Budapestre; 1890. műszaki tanácsossá neveztek ki. 1892-ben, vagyis az orsz. vizépítési és talajjavitási hivatal szervezése óta a kulturmérnöki oszt.-nak vezetője. Irodalmi dolgozatai a vidéki helyi lapokban (Kassa Eperjes, Lőcse T.-Szt.-Márton), majd a gazdasági szaklapokban, Magyar közigazgatásban és a Mérnök- és építészegylet közlönyében jelentek meg.
(Bollandus) János, szül. Tirlemontban 1596., megh. 1665 dec. 12. Jezsuita volt s ő dolgozta fel először az Acta Sanctorumot (l. o.). Követőit bollandistáknak (l. o.) nevezik.
elnevezése alatt azon tudós jézus-társasági atyákat értjük, kik a róm. kat. egyházban tisztelt szentek életére vonatkozó okiratok- és történeti adatoknak névünnepeik naptári sorrendje szerint való összegyüjtésére vállalkoztak és azokból Acta Sanctorum cimen eddig 63 nagy folianskötetet, hosszabb-rövidebb időközökben, Antwerpenben, Brüsszelben, Tangerloo-ban és Párisban ki is adtak. Ez óriási vállalat terve, bár eredetileg kisebb keret- és terjedelemben, Rozweyd Heribert antwerpeni jezsuita atyától (megh. 1629.) származik; a tulajdonképem munkát azonban Bolland János (l. o.) kezdette meg, ki mellé rendtársát, Henschen Gottfriedet adták segédül és munkatársul. Működésük eredményeként 1643-ban a januárius havi szentek élettörténetei két, 1658-ban pedig a februártusi szenteké három ivrétü vaskos kötetben jelentek meg. 1660-ban az eddigi két munkatárs száma egy harmadikkal, Papebrock Dániellel (szül. Antwerpenben 1628., megh. 1814.) szaporodott meg, ki VII. Sándor pápa kivánatára Henschen társaságában Német-, Olasz- és Franciaországot beutazván, rengeteg kézirathalmazt gyüjtött össze. Bollandnak nemsokára (1655) bekövetkezett halála, valamint később Henschené és Papebrocké sem akasztotta meg a vállalatot, minthogy minden kidőlt társ helyébe legott új lépett. Munkájuk B. munkájának neveztetik, mely Mária Terézia oltalma és segélyezésével a jezsuita-rend feloszlatása után is, ugyancsak a jézustársasági atyák által egész 1794-ig, vagyis a franciáknak Németalföldre való berontásukig folytattatott. Ekkor azonban megszakadt és 43 évig (1837-ig) szünetelt. A munka ez időben az 53-ik kötetig haladt, mely kötet 1794. Tangerloo-ban jelent meg és az október havi 12-15. napokra eső szentek élettörténeteit tartalmazza. 1837. azonban a megszakított munkának folytatása a belga kormány égise alatt és segítségével, ujból megindult Brone, Vantiermooren, Koppens és Helke jezsuita atyák szerkesztésében. Az utolsó, 1887. Párisban Palmé Viktornál megjelent (az egész műnek 63-ik) kötete a november 1-3-ig eső szenteket tartalmazza és igy alapos a remény, hogy e hasznos forrásmű, néhány év mulya befejezéséhez fog érni. Palmé párisi könyvkiadónál különben a B. nemcsak az ezen XIX. századbeli folytatólagos kötetei (az 54-iktől a legutolsó 63-ikig), hanem az előbbi (I-LIII.) kötetek is (második kiadásban) megjelentek.
járási székhely Vaucluse franciaországi départementben a Lez partján (1891) 5075 lak. Kőbányákkal, ricinuszolajkészítéssel és selyemfonással; Barry és Chabriéres kastély romjaival.
Antal, osztrák nyelvész, született Kremsben, Ausztriában 1811 jan. 2. meghalt 1869 jan. 19. Előbb orvostanhallgató volt, aztán nyelvészetre adta magát. 1845 óta mint dócens a bécsi egyetemen szanszkritot tanított (ott először), 1850. rendk., 1855. rendes professzor lett. 1848. a bécsi akadémia lev., 1857. rendes tagja. Önálló munkája: Ausführl. Sanskrit-Grammatik für den öff. u. Selbst-Unterricht (Bécs 1848). E nyelvtanához felhasználta az indiai grammatikusokat, de a munkának nehézkes és pontatlan volta miatt nem volt hatása. Többi dolgozatai a bécsi akadémia Sitzungberichte c. gyüjteményében jelentek meg. Igy: Über Verbalbildung 1850; Die Consonantenerweichung 1854. stb. Ránk nézve azonban legfontosabb B.-nak az altáji nyelveszet terén kifejtett működése, mert ezzel Budenzre is hatott s részben az ő értekezései keltették föl Budenznek a mi nyelveink iránt való érdeklődését. Ide tartozó dolgozatai szintén a bécsi Sitzungsberichte-ben jelentek meg: Die Conjugation in den finnischen Sprachen 1854; Zur magyarischen Etymologie 1855; Vergleichende Analyse des magy. Verbums 1856.
A. S., amerikai nemzetgazdasági iró; az Egyesült-Államok nemzetgazdaságának történetét irta meg Industrial History of the United States cimen (1878).