tengerparti város Constantine tartományban, Algériában, az ugyanily nevü öböl mellett, az 1004 m. magas, erdős Edug hegy lábánál, termékeny sikságon, (1891. 30.806 lak., akik közt mintegy 10.000 francia és ugyanannyi olasz van. Amost már európai külsejü várost falak kerítik és több erősség erősíti. 79 ha.-nyi külső kikötőjét két moló védi; belső kikötője 10 ha.; forgalmának élékségét a közelében levő gazdag vas- és rézércbányák és rendkivül termékeny környékének termékei s több vasuti vonal mozdítja elő. Az Academie d' Hippone, egy muzeum, nyilvános könyvtár stb. élénk szellemi életéről tanuskodnak. 2 km.-nyire a Rudsima és Seybouse között vannak a szent Ágoston püspökségéről ismeretes Hippo városnak 60 ha.-on elszórt romjai, ahol szent Ágostonnak szobra áll. A franciák véglegesen 1832. szállották meg.
a. m. Csontbreccia, l. Breccia.
1. Cézár, olasz hadügyminiszter, szül. 1821 jan. 3. A katona-akadémiából 1841. lépett ki s 1843. tüzérhadnagy lett. Részt vett az Olaszország egységéért és függetlenségéért vivott valamennyi küzdelemben. Az 1866-ki hadjáratban, mint alezredes és a tüzérség parancsnoka, Valeggio vitéz védelmezésével tünt ki. Két ízben volt hadügy miniszter: 1878. Cairoli második miniszteriumában és második izben 1879-1881-ig. Jelenleg a veronai hadosztály parancsnoka.
2. B. Ferenc András, olasz zoologus, szül. Cimeoban 1784., megh. 1830., mint a torinoi egyetemen a zoologia tanára s a természetrajzi muzeum igazgatója. Különösen az entomologia és ornitologia terén működött.
1. Károly, angol költő és utazási iró, szül. Westonban 1815 ápr. 29., megh. Münchenben 1870 ápr. 9. A 60-as évek elején hosszabb ideig hazánknak Királyhágón túli részében időzött. Munkái: Chamois hunting in the mountains of Bavaria and in the Tyrol (1853), Cain (1855), The new dance of death and other poems (1857), Verses (1868), Forest creatures (1861), Transylvania, its products and its people (1865), Guide tor travellers in the plain and on the mountain (1866).
2. B. (Bonerius) Ulrik, német meseiró berni barát 1324-49 közt. Edelsteine cimmel a XIV. században 100 mesét irt, amelyek rendkivül elterjedtek. Ezeket kiadta Pfeiffer a Dichtungen d. deutachen Mittelalters c. gyüjteményben (Lipcse 1844).
(Bonfini) Márk Antal, jeles történetiró, szül. Ascoliban (Ancona) 1427-ben, megh. Budán 1503. Recanatiban, majd Rómában tanárkodott. Nagy tudománya, művei és főleg a klasszikusokból való fordításaival egész Európában nagy hirnevet szerzett és Mátyás király sietett 1485-ben tudósai körébe meghini. B. a meghivást elfogadta és 1486-ban Magyarországba jőve Beatrix királyné felolvasója és Mátyás történetirója lett, ki őt Magyarország történetének megirásával bizta meg a hunoktól kezdve a maga koráig. A nagy mű csak Mátyás király halála után 1495-ben készült el II. Ulászló parancsára, ki őt és fiát Ferencet 1492-ben nemesi ranggal jutalmazta meg. Munkái Philostratos De vitis Sophistarum c. művének és Hermogenés Ars rhetorica-jának fordítása 1516; Herodiani Historiarum libri VIII.; Libellus de Corvinae domus origine (Basiliae 1577. Mátyás királynak ajánlva. Utóbb beleszőtte a magyarok történetéről irt munkájába); Symposion Beatrices (Basel 1572 és 1621). Legfontosabb munkája azonban Rerum Hungaricarum Decades, melynek egy részét Heltai Gáspár 1565-ben Kolozsvárott kinyomatott ily cimen: Historia inclyti Matthiae Hunyadis, regis Hungariae. E munka még azután is sok kiadást ért még: 1568-ban Sámboki (Sambucus) János feltalálván a IV. Dekaszát teljesen és az V-iknek félét, Baselben uj és bővített kiadást rendezett. (Uj kiadása 1581. Frankfurt.) A sok hibás és hiányos kiadás után végre Bél Károly András adott teljes és jó kiadást, ily cimen: Antonii Bonfinii Rerum Ungaricarum libri XLV ab origine gentis ad annum 1495. Editio septima. Lipsiae 1771. (Ivrét bő indexszel.) Heltai Gáspár egy a latinból átdolgozott kiadást adott ki Kolozsvárott 1575-ben: Chronika az magyarok viselt dolgairól cimen. Czwittinger szerint 1606-ban Bonfiniusnak magyar fordítása is megjelent, Soterius György szerint pedig ugyanekkor belga nyelven is kiadták, de sem a magyar, sem a belga kiadás nem ismeretes. (B. életrajzát legbővebben megitták: gr. Kemény József. Uj magyar Múzeum 1854 és Helmár Ágost Értekezések a történettud. köréből, 1876.)
(az arabok Rasz Addarja-ja, az ókoriak Mercurii promontoriuma), Dakhul, félsziget É-i hegyfoka Tuniszban, É-Afrikában.
a japánoknál halottak ünnepe, midőn tarka lámpákat, teát és süteményt tesznek a sirokra.
(ejtsd: bongár) Jakab, francia tudós, szül. Orléansban 1554., megh. Párisban 1612 jul. 29. Hugenotta volt s IV. Henrik szolgálatában 30 éven át mint ügyvivő a német prot. fejedelmeknél és a pápánál is működött. Konstantinápolyba való utaztában Felső-Magyarországot és Erdély t is beutazta és élményeit naplóba foglalta: (Lefordítota Szaniota István: Régi magyar utazások, Olcsó könyvtár 1891.) Munkái: Justinus kiadása jegyzetekkel (Páris 1581); Collectiohungaricarumrerum scriptorum (Frankfurt 1600), mely 23 hazai és külföldi irónak magyar vonatkozásu munkáját foglalja magában; Gesta Dei per Francos (Hanau 1611). Levelei: Jacobi Bongarsii Epistolae cimen Leidában 1641. jelentek meg; Extraits de quelquee poesie (XII-XIV. sz.-beli francia költemények) c. művét Sinner adta ki (Lausanne 1759). V. ö. Hegen Hermann, J. B., ein prot. Diplomat (Bern 1874); Léonce, ki már IV. Henri et l' Allemagne c. művében méltatta B. diplomáciai érdemeit, közelebb külön műben is fogja méltányolni B.-t a tudóst.
Róger, olasz iró és politikus, szül. Nápolyban 1828 márc. 28-án. Már 20 éves korában feltünést keltett egynémely görögből való fordításával, és ugyanilyen korán kezdte meg politikai pályáját is, mint a Rómában székelő nápolyi követség titkára. Innen Toszkánába és Piemontba menve, benső baráti viszonyt szőtt Rosminival, a kiváló filozofussal és Manzonival, a Jegyesek szerzőjével. Ez időben irta meg egyik legfontosabb munkáját: Perché la letteratura italiana non sia popolare in Italia és fordította Platónt és Aristotelést. 1859-ben a paviai egyetemhez neveztek ki a bölcsészet tanárának. Midőn pedig Nápoly a Bourbonok járma alól felszabadult. oda sietett, hogy egy nagy mérsékelt alkotmányos párt alakulását mozdítsa elő. Azután a torinói «La Stampa»-t szerkesztette s amellett a legjelentősb olasz lapok számára irt nagy feltünést keltő politikai cikket. Cavour, Thiers. Gladstone, Disraell, Bismarck és számos más politikusról irt essayi az idevágó olasz irodalom legbecsesebb termékei közé tartoznak. Bámulatos sokoldaluságát misem jellemzi inkább, mint az hogy, a filosofiai tanszéket a görög irodalom, később pedig az ókori történelem tanszékével cserélhette fel, mindegyikében e szakmáknak élénk tudományos munkásságot fejtve ki. Emellett mint kritikus is nagy tekintélyt vivott ki magának, bár sokszor s nem alaptalanul kedvező vagy kedvezetlen irányu elfogultsággal vádolták. Az 1892 nov. választások alkalmával megbukott, majd egy hirlapi cikke miatt a Giolitti-kormány felségsértés vádja alatt az állami tanács elé idézte, mely azonban (1893 márc) felmentette. Főbb munkái: Storia di Roma; Vita di Gesfordu Cristo; Discorsie Saggi sulla pubblica istruzione; La storia antica in Oriente e in Grecia; Ritratti contemporanei; Le feste romane (Milano 1891. 3 kötet).
v. dor-négerek, kik K-i Afrikában a dinkák és a nyám-nyámok közt laknak, s akiknek bőre a szomszédjaikétól, t. i. a sötét feketés bőrü dinka, silúk és núer négerekétől elütő rézvörös v. vörösbarna szinével tünik fel; egyébként is különböznek a szomszédos négertörzsektől, minthogy kicsiny termetüek, igen kurtafejüek (hypercrachycephali), és testük törzse a végtagokhoz arányitva igen hosszu. Mezitlenül járnak és csak az ágyékuk körül hordanak köttényt, (a nők levelekkel és füvekkel födik az altestüket). Megemlítendő hogy a B mesterséges farkat viselnek, amely a farkas emberek legendájára adott alkalmat. Felette szeretik a viszálkodást. A nők ajkaikat, orrsövényüket és orrcimpáikat átfurják és keresztül dugott szalmaszálakkal, fapálcikákkal, rézszegekkel, gyürükkel v. kőszilánkokkal diszítik magukat; ezenkivül a hajukat tollal rakják tele, nyakukon üveg gyöngysorokat, karjaikon és lábaikon rézpereceket, karikákat viselnek testüket pedig zeg-zugos irányu vonalakban tetoválják, sőt elülső fogaikat (a négy felső és alsó metszőfogaikat) is kihuzzák. A B. földmüvelők és állattenyésztők is amellett szorgalmas iparütő (agyag-, fém- és faiparral foglalkozó) nép kitünő lándsákat, nyilakat, ijjakat készít, még aranypénzt is ver; kúpalaku házaikat nagygonddal építik és lakásaikat igen tisztán tartják. A falu közepén bekerített, köröndalaku szabad teren fa szokott áltani, amelyre a megölt ellenségek koponyáit aggatják, a tanácskozásokat is itt e helyen szokták megtartani. Babonás nép és az istenségre csupán csak egy szavuk van «loma», amely egyaránt a sorsot, a jó és balszerencsét, meg a legfőbb lényt fejezi ki. A B.-nál a feleséget a szó legszorosabb értelmében veszik; a szép és fiatal nőnek átlagos ára: 10 drb egy kilós vaslemez és 20 drb vaslándsavég, amit a vőlegény a leány apjának fizet. A férfi annyi feleséget vehet, amennyit vagyoni állapota megbir, rendesen hármat. A házasság egyszerüen, minden legkisebb akadály nélkül felbontható, a férfi röviden az apai házhoz szállitja vissza a feleségét. A temetési szokásuk igen érdekes. A tetemet összekuporodott helyzetben zsákba varrják s igy helyezik el egy üregben, a férfit É. felé, a nőt D. felé fordított arccal; azután a sirgödröt felhantolják s a sirdombra két hosszu szarvvá kinyuló póznát raknak. Schweinfurth, akinek a B. ismeretét köszönjük, őket művelődésképes népnek tekinti; számuk azonban az arabok rabszolgakereskedése miatt fogyóban van