(franc., ejtsd: bonnör) a. m. szerencse szerencsés esemény
(ejtsd: bonnör); 1. Róza. francia festőnő szül. Bordeauxben 1822 márc. 22. Első oktatását atyjától nyerte, ki jeles rajzoló volt; a párisi műtárlatban 1841-ben lépett föl először két, állatot ábrázoló kisebb festménnyel, melyek nem maradtak észrevétlenül. Hitnevét még általánosabbá tette következő képe: Az ökörcsorda, melyet 1848-ban állitott ki a párisi Szalónban. A következő 10 évben tartott műkiállításokhoz köztetszésben részesült állat- és tájfestményekkel járult, melyek csahkamar magán- vagy közgyüjtemények birtokába menték át. Kiváló feltünést okozott: A Nivernaisi igás ökrök cimü képe (1849). Nagy festménye: A párisi lóvásár, fénypontja volt az 1853-iki kiálításnak. Ezt a képet egy angol mű kereskedő 40.000 frankon vette meg. Az 1855. mütárlaton nagyszabásu tájfestménnyel vett részt: Szénakaszálás Auvergneben, melyet a kormány megrendelésére készített s mely Luxemburgban helyeztetett el. E képével a tájfestéshez közeledett, de a művészetnek ebben az ágában csak méretek dolgában alkotott nagyot. Igazi ereje az állatok testesében rejlik s ebben az irányban még tanulmányozás által tökéletesedett. A realizmus feltétlen hive; nem idealizál s kerüli a cicomázást. V. ö. Laruelle: Rosa B. sa via, ses oeuvres (Páris 1885). - 2. B. Julia, az előbbeni nővére, szül. Bordeauxban 1830., Peyron festő neje, szintén állat- és virágfestőnő.
a németalföldiek fenhatósága alatt álló fejedelemség, Celebesz szigetén a B-i-öböl mellett. Celebesznek majdnem egész középső részét foglalja magában; 200.000 lak. Ugyanoly nevü fővárosa a tenger partján fekszik
pápák (I.-IX). 1. B. I., szent (418-422). Ellenében Eulalius római archidiakonus tartotta magát, mint ellenpápa, de később Rómából kiüzetett. B. 419. jutott csak jogai élvezetébe s a császárral megegyezett abban, hogy jövőre, ha ellenpápa van is, egyik se ismertessék el, hanem uj pápa választassék. B. elődjei nyomán kárhoztatta Pelagius tanát. II. Theodosios császárt meggyőzte arról, hogy az illir egyházak a római patriarkátus joghatósága alá tartoznak; a császár erre visszavonta rendeletét, mely szerint nevezett egyházak peres ügyei a konstantinápolyi patriárka által volnának eldöntendők. A velencei papság nála vádolta be püspökét Maximust, azon tudatban, hogy a pápa az egyházban a legfőbb biró. Szt. Ágostonnal szoros összeköttetésben volt. Anastasius szerint B. elrendelte, hogy nők a szentelt egyházi ruhákat ne érintsék, tömjént az istentiszteletnél a parázsra ne tegyenek, s hogy a nem szabad férfiak, tehát rabszolgák, eladósodottak papokká ne lehessenek. Emléknapját október 25. ünnepli meg a kat. egyház.
2. B. II. (530-532). Dioskorus ellenpápa csak 29 napig élt; halála után B. őt átokkal sujtotta. Rómában 3 zsinatot tartott, az elsőben utódjául Vigilius diakonust jelölte meg. - E jelölést a másodikon visszavonta, a harmadikon pedig István larissai püspököt, törvényesen megválasztott tesszáliai érseket védelmezte állásában a konstantinápolyi patriárka illetéktelen itélete ellen. B. megerősítése az orangei (arausicanum) és velencei zsinat határozatait, miáltal a szemipelagiánusok ellen fogalmazott 25 kánon (az isteni malasztról, az eredeti bűnről, a predesztinációról stb.) általános érvényt nyert. II. B. az első pápa, akit az egyház nem iktatött szentjei sorába
3. B. III. (606), a római egyház diakonusa és Nagy szent Gergely pápa követe volt 603-ban Phókás császárnál Konstantinápolyban. Első dolga volt zsinatot hirdetni, melyen 72 püspök jelenlétében megtiltott minden mozgalmat, melynek törekvése pápa- v. püspök jelölésre v. választásra irányulna addig, mig vm. pápa v. az illető püspök még életben van, v. halála után három nap le nem folyt. Buzdítására tiltotta meg Phókás császár a konstantinápolyi patriárkáknak az «oecumenicus» cím bitorlását, mely címet bőjtölő János és Cyriacus hoztak forgalomba. Meghalt 607 nov. 10. Utódja.
4. B. IV. szent (607-614), orvos fia volt, szülővárosa: Valeria, az Abruzzokban. Phókás császár az ő kérelmére ajándékozta neki az Agrippa által (Augustus cs. veje) épített Pantheont, hogy kat. templommá alakítsa; B. tömérdek ereklyét helyeztetett el a Pantheonban, a felette ünnepélyes felszentelés alkalmával, minek emlékére keletkezett a «minden szentek ünnepe». E templom ma is Rómának csodált épülete s a minden szentek királynéjának nevét viseli S. Maria ad Martyres vagy S. Maria Rotonda. Különos gondját képezte az egyház ügye Angliában, Mellitus londoni püspök ügyét zsinaton tárgyalta, a canterburyi kolostort megerősitette, s mengengedte, hogy szerzetes is lehessen áldozópap. B szomoru időket élt, éhség, pestis, vizáradás megtizedelte hiveit; 611. Héraklios kivégeztette Phókást; II. Chosroes bevette Jeruzsálemet s elrabolta 614. Krisztus keresztjét. B. 615 máj. 7. fejezte be kolostori magányban szent életet; emléknapja máj. 25 van.
5. B. V. (619-625), nápolyi születésü; különös gonddal ápolta a fenyegetett egyházat Angliában: a canterburyi püspököt érsekké tette; Edwin northumberiandi királyt a ker. vallás követésére buzdította és ajándékokkal halmozta el úgy őt mint ker. nejét Edilburgot, aki egybekelésénél népei számára a ker. vallás gyakorlatát kérte ki urától s számukra Pál yorki püspököt vitte magával. Edwin megtérését B. már nem élte meg; alatta lépett fel Mohammed. Szelid, adakozó pápa volt; védte a végrendelkezési jogot; emelte az ereklyék tiszteletét, sürgette, hogy a templomok továbbra is az üldözöttek menedékhelyei legyenek.
6. B. VI. 15 napi szereplése az olasz pártoskodások szomoru korszakába esik, már Baronius sem számitja őt a pápák közé. A 897. római zsinat szerint erkölcsileg megbélyegzett multu egyén volt, akit előbb már alszerpapi, később áldozópapi hivatalától felfüggesztettek. Szereplésre egy lázadó olasz néptöredék juttatta
7. B. VII., családi néven Franco B., Crescentius grófnak, illetve az olasz nemzeti pártnak volt ája, kit I. Ottó császár halála (973) után, VI. Benedek pápa ellenében kiáltottak ki pápának; de egy hónapra rá (974 aug) Rómát elhagyva a vatikán kincseivel Konstantinápolyba szökött, Pártja VI. Benedeket börtönbe vetette s meggyilkolta. Utóda VII. Benedek. Franco B-ot, az egyházrablót átokkal sujtotta. VII. Benedeket XIV. János követte, kit a Konstantinápolyból időközben hazatért Franco B. az angyalvárba záratott, ahol éhhalállal halt meg 984 aug. 20. B. ismét magához ragadta az uralkodást, de néhány hónap mulva meghalt. Tetemét a bőszült nép, sőt párthivei is össze-vissza szurkálták, Róma utcáin végig hurcolták. Néhány könyörületes pap Marcus Aurélius szobrának lábánál ráakadt s eltemette. (984 dec.).
8. VIII., eredeti néven Cajetan Benedek, pápa volt 1294 dec. 24-től 1303 okt. 11-ig. Szül. Anagniban. 1281. bibornok lett s a tőle mindenben befolyásozott V. Cölesztin pápát követte a pápai trónon. Elődjét fogságba helyezte s a Colonnák hatalmas családját, mely Cölesztin lemondását érvénytelennek jelentette ki, hevesen támadta, javaikat elkobozta, Palestrina városukat feldulta. Célja volt VII. Gergely pápának törekvéseit megvalósítani, a pápaságot a hatalom legnagyobb fokára emelni és a világi hatalmakat neki alárendelni. E célja mellett makacsul, de sikertelenül küzdött, ugy hogy a pápa világi hatalmának fokozatos hanyatlása VIII. B. uralmával kelteződik. Velence és Genova békekötő közvetitését (1295) visszautasitotta, Sziciliában arragoniai II. Frigyest királyul kellett elismernie (1303), Toszkánában hasztalanul iparkodott a feketék és fehérek harcának véget vetni. A magyarokra Róbert Károly nápolyi herceget akarta királyul rájuk oktrojálni (1300), II Vencel cseh királynak megtiltotta a lengyel korona elfogadását (1309); I. Eduard angol királyt Skóciának, mint pápai hűbéres államnak meghóditása miatt birói széke elé idézte (1299), de mindenben kudarcot vallott. Beavatkozása csak Németországban volt eredményes, hol I. Albrecht minden császári jogáról való lemondásával megvásárolta a pápai elismerést (1303). Messzeható következményekkel járt Franciaországgal való konfliktusa. Midőn Franciaország és Anglia klérusa a rája IV. v. Szép Fülöptől ill. I. Eduárdtól kivetett adók miatt Á-nál panaszolkodott, ez Clericis laicos kezdetü bullájában (1296 február 25) mindazokat a fejedelmeket, kik a pápa engedélye nélkül megadóztatják a papokat, egyházi átok alá vettetéssel fenyegette. I. Eduárd engedett, IV. Fülöp azonban feleletéként megtiltotta a nemes érceknek országából való kivitelét. Erre azután B.-nak kellett engednie. Egy második, Ausculta fili kezdetü bullájára, melyben B. mindenkit, ki el nem hiszi azt, hogy a király egyházi valamint világi ügyekben a pápa alárendeltje, átokkal sujt, Fülöp azzal felelt, hogy az 1302 ápr. 10-ki nemzeti gyülésen az ország nagyjaival, főpapokkal és városi képviselőkkel kijelentette, hogy ők világi ügyekben istenen kivül csak a királynak vannak alárendelve, ez pedig hatalmát nem hűbéri hatalomképen birja. Hasztalan törekedett B. az 1302 nov. 18-ról keltezett Unam sanctam kezdetü bullában a pápai egyetemes monárkiáról való gregoriánus elveket megujítani; kimondotta 1303 ápr. 13-án Fülöpre az átkot és a trónjáról való letételt. Ez ekkor egy összehivandó egyetemes zsinathoz és a jövendő pápához felebbezett és Nogaret Vilmos nevü kancellárját küldte Olaszországba, ki Sciarra Colonnával szövetkezve Anagniban B.-ot megtámadta és 2 napig fogságban tartotta. Rá az anagniak kiszabadították és B. Rómába tért vissza. Attól való félelmében, hogy fogságában megmérgezik minden tápláléktól tartózkodott s igy lázba esett, mely őt 1303 okt. 11. sirba döntötte. B. egyike volt az első pápáknak, kik a zsarolási eljárást kezdtek alkalmazni. V. ö. Drusmann, Geschichte B. des VIII. (Königsberga 1852 2 r.); Wattenbach, Geschichte des röm. Papsttums (Berlin 1876); Digard Faucon és Thomas, Les registres de B. VIII. (Páris 1884 s k. 2 köt.).
9. B. IX., családi nevén Tomacelli Péter; nápolyi ősrégi, de szegény családból származott. Mint pap jött Rómába, hol gyorsan emelkedett; VI. Orban biborossá kreálta. Tiszta életü, szelid s bölcs pápa volt. Utóda lett VI. Orbán pápának, kinek ellenese az Avignonbau székelő VII. Kelemen volt. Elődének rendeleteit megujította, a teljes jubileumi búcsut azokra is kiterjesztette, akik Rómába nem zarándokolhattak; sürgette az annaták befizetését; Vencel német császár helyett Ruprechtet erősítette meg; Károly fiát, Lászlót a nápolyi királyságba segített, hogy magát VII. Kelemen ellen védje, ki Lajost tette nápolyi királlyá; VII. Kelement sehogysem tudta rávenni bitorolt méltoságáról való lemondására. Ennek halála után De Luna Péter biborossal gyült meg a baja, ki XIII. Benesek nevet vett fel. IX. Bonifác hajlandó lett volna a pápai méltóságról lemondani, ha a jogbitorló XIII. Benedek is lemond. B. 1404 okt. 1-én 60 éves korában halt meg.
10. B., szent, a németek apostola, szül. Kirtonban Exeter mellett 680. Eredetileg a Winfried nevet viselte. Neveltetését az adescancastrei, majd utóbb a southamptonshire-i kolostorban nyerte. 30 éves korában lett pap. 718. Rómába ment, ahol II. Gergely pápa az evangélium hirdetésére hatalmazta fel. B. előbb Türiniába, majd Bajorországba innen, Friziába, majd Hassziába ment és mindenütt a kereszténységet terjesztette, kolostorokat alapított. II. Gergely 723 nov. 30. a németek püspökévé szentelte őt. Ekkor nyerte a B. nevet. III. Gergely pápa érseki palástot küldött neki és 738. Németországba pápai követté nevezte ki. B. állította fel Németországban a freisingeni, regensburgi, erfurti, buralmrgi (amelyet később Paderbornba tettek át), würzburgi és eichstadti püspökségeket, valamint a hires fuldai apátságot, egyszóval egészen ujonnan szervezte a frank egyházat. 745. elfoglalta a mainzi érseki széket, 752. Soissonsban pedig megkoronázta Pipint Miután 753-ban a mainzi érsekségről lemondott és azt tanítványára Lullusra ruházta, a 73 éves aggastyán ismét elkezdé hittérítői működését, amelyet Dockumban elszenvedett vértanui halálával dicsőségesen fejezett be (754. vagy 755.). Tetemeit előbb Utrechtbe, majd Mainzba, végre az életében nyilvánított óhajának megfelelőleg Fuldá-ba vitték; ugyanott szobrot is emeltek tiszteletére. Leveleit Epistolae cimen kiadta Jaffe (Biblioth. rerum Germ. 1866. 3 köt.), minden munkáit Giles 1845. 2 köt.). Tisztelete csakhamar elterjedt, ugyAngliában mint Németországban és Galliában.
11. B., montferrati őrgróf, idősb Vilmos harmadik fia, s Konrád gróf testvére (megh. 1192). Részt vett a Szaladin ellen viselt háboruban s Hittin mellett fogságba esett. Csatlakozott az 1202-iki negyedik keresztes hadjárat vitézeihez és kitünt Konstantinápoly bevételénél (1204), amidőn Macedoniát és Tesszáliát kapta Tesszaloniai királyság néven (1204). 1207. a bolgárok ellen viselt háboruban elesett.
(ejtsd: bonifácio), 1. kikötő-város és vár Corse francia departementban, Korzika-sziget D-i végében, festői mészsziklákon (1891) 3703 lak. korall-, osztriga- és egyéb halászattal. A 830. alapított város sokáig a genovaiak legnagyobb városa volt a szigeten; a Torrione-torony a város e korszakából való. - 2. (Fretum Gallicum) tengerszoros Korzika és Szardinia szigetek közt; legkeskenyebb részén 11 km. széles; számos zátonya miatt a hajózás benne veszélyes.
nyugatrómai hadvezér; először 413. tünt ki, mint Massilia védelmezője Athaulf nyugati gótjai ellen, azután 423. és 424-ben, mikor az afrikai tartományokat védte meg Placida régensnő és fia számára. Aëtius, aki fé1tékeny volt B. hatalma miatt, ezzel elhitette hogy Placida meg akarja gyilkoltatni. Erre B. Spanyolországból segítségül hivta Afrikába a vandalokat, de mire Geiserik király 428-ban megjelent, Placida megtudta a dolgot, felvilágosította B.-t s kibékültek. Csakhogy a vandalok most már nem akartak Afrikából távozni s az e miatt kiütött háboruban B. csaknem az egész afrikai tartományt elvesztette. 432. Itáliába visszajőve, Placida őt Aëtius helyébe fővezérré nevezte ki. E miatt a két vetélytárs közt összeesküvésre került a dolog, melyben B. életet vesztette.
a katolikus propagandát szolgáló egylet, melynek legkiválóbb feladata a protestáns vidékeken lakó katolikusok támogatása. Gróf Stolberg József fáradozásának köszöni létesülését 1849. Regensburgban. Németországban nagyon el van terjedve s évi bevétele mintegy 500.000 márka.
(VIII.) pápa ügylevelei, tkpi nevök szerint Liber Sextus, VIII. B. pápa által az 1234 óta megjelent pápai ügylevelekből Mondagoto Vilmos embruni érsek, Fredoli Berengár béziersi püspök és sienai Rikárddal készített gyüjtemény. Alapját három gyüjtemény és IX. Gergelynek, valamint utodainak s köztük magának V II. B.-nak saját ügylevelei teszik. Az első gyüjtemény az, amelyben IV. Ince az 1255. évi első lyoni zsinat határozatait és saját nehány dekretáléját gyüjte össze; a második gyüjtemény a II. lyoni 1274. évi zsinat határozatait, a harmadik III. Miklós 5. ügylevelét tartalmazza. A Liber Sextus szerkesztői csak ezen ügyleveleket használták fel, amelyek általános törvényül szolgálhattak s ezeket különböző elhagyásoknak s hozzátételeknek vetették alá. B. a gyüjteményt 1298 március 3. kelt Sacrosanctae Romanae Ecclesiae bulla kiséretében megküldötte a bolognai és párisi, majd pedig más egyetemeknek is hiteles törvénykönyv gyanánt. Inkább tekinthető törvénykönyvnek, mint a IX. Gergely gyüjteménye. Kis terjedelménél fogva a IX. Gergely gyüjteménye függelékének vették s ennek öt könyvére való tekintettel nyerte a Liber Sextus nevet. A Liber Sextus hiteles törvénykönyv, mely jogászi szempontból nézve legjobb része a Corpus juris canonicinak. Föl van osztva a szokásos öt részre - Libri: Judex, Judicium, Clerus, Connubia Crimen - melyek cimekre - Tituli - és 59 fejezetre - Capita - oszolnak. Egyik cimét a római jogi szellemü 88 rövid jogi elv - regula juris - teszi, amelyet állítólag Dinus Mugellanus legista készitett. (P a 40 regula juris: Pluralis locutio duorum numero est contenta.) Ezeket Magyarországon is tanulták; a magyar törvénytár régibb kiadásaiba és Kövy magánjogába is föl vannak véve. A Liber Sextus glossa ordinariáját Andraee János készítette, s apparatust irt hozzá többek között Johannes Monachus, Zenzelinus de Cassanis.
olasz festőcsalád a XVI. században. - 1. B. Veronese, az idősb Verónából, szül. 1500 körül, megh. Velencében 1544. Palma vecchio tanítványa volt. Képein bizonyos jóltevő derültség ömlik el, mi tiszta nemes rajzának és élénk tiszta szinezésének eredménye. Legkitünőbb műve, amely az életnek éles megfigyeléséről és kiváló jellemző tehetségéről, tanuskodik a dusgazdagot és a szegény Lázárt ábrázolja (velencei akadémia). A budapesti orsz. képtárban is látható egy szent családot ábrázoló festménye (82). - 2. B. Véronese, az ifjabb, valószinüleg Verónában szül. 1491., megh. Velencében 1553. Hosszabb ideig együtt dolgozott id. B.-vel, amiért festményeik nehezen is választhatók el egymástól. A budapesti orsz. képtárban látható egy Madonnája szt. Dorottyával (81) és egy szent családja (92). - 3. B. Veneziano, szül. Velencében, megh. 1579 után, eleinte a két idősb Bonifazio, később teljesen Ticián nyomdokain haladt.
(ujlat.) a. m. kárpótlás.