(lat.) a. m. jó. - Qui sibi malus, cui bonus? Ki iránt jó az, ki maga iránt rossz? Cui bono? mi jó háramlik belőle, v. kinek a kedvéért? - Summum B.: a legfőbb jó; - bona: javak.
(lat., jó), Angliában a pénzügyi műveleteknél vagy részvényvállalatoknál elért nyeremény vagy felülosztalék; különösen pedig B.-on azt a jutalékot értik, mit némely munkaadó az év végével az elért tiszta nyereségből a szokásos munkadíjakon kivül ad. Ez esetben rendesen a tiszta nyereség egy bizonyos hányada, százaléka osztatik fel az illetők között előre megállapitott kulcs szerint. A szociálpolitikusok sokat foglalkoztak azzal a kérdéssel, de a B.-szal tett eddigi tapasztalatok nem voltak kielégítők. Az ipar terén nevezetes kisérlet tétetett a Briggs & Comp. whitwoodi (Yorkshire) kőszéntelepein 1865-ben. A munkások részvények szerzésével részesülhettek a vállalatban, de azonkivül B.-t is kaptak, s pedig a részvény esek még egyszer annyit, mint a többiek. Néhány évig kielégítők voltak az eredmények, de 1874-ben viszálkodások keletkeztek és a B. fizetéseit megszüntették, de a részvényszerzést továbbá is fentartották. A gazdaság terén Thünen Henrik János tett kisérletet a B.-szal tellowi birtokán Mecklenburgban 1848-ban és utódai még most is alkalmazzák. A B. bizonyos szabályzatok szerint számíttatik ki, de a földbirtokos nem fizeti ki, hanem az illető nevére takarékpénztárba teszi és kamatoztatja. Ha a jogosult elérte 60-ik évet, kifizetik neki az egészet, ha előbb hal meg, özvegye vagy gyermekei öröklik.
(lat., a. m. szerencsés kimenetel), a görögöknél Agathodaimón (l. o.), a rómaiak kikeletistene, kit már a legrégibb időkben hivatalosan tiszteltek. Később minden ügy szerencsés kimenetelénél hálálkodtak neki. A Capitoliumon szobrai voltak, a Mars mezőn Agrippa Thermái (a maig is fennálló Pantheon) közelében temploma állott. Ábrázolták jobbjában csészével, bal kezében buzakalásszal és mákvirággal.
lat. közmondás, a. m. jeles férfi mindig kezdő marad, abban az értelemben, hogy jó embert mindig könnyü lesz megcsalni, mert mindig gyermeki módon jóhiszemü szokott lenni.
Péter Gábor, francia utazó, született Epagneban 1853 juliusában Geográfiai studiumokkal, különösen Közép-Ázsiára vonatkozólag foglalkozott sokat. 1880. Ujfalvy tanárral a francia kormány megbizásából Ázsia belsejébe ment. Munkái: En Asie centrale; de Moscou en Bactriane (1884); du Kohistan á la Caspienne (1885). 1886. ujra Közép-Ázsiába utazott s 1887. tért vissza s megirta Du Caucase aux Indes á travers le Pamir (1888) c. munkáiát. 1889. Henrik orleanai herceg kiséretében indult el Tonking felé, ugyanazon év okt.10.értek Kurlába, a következőnek februáriusában elérték a Tengrinort, ahol tibetiek feltartóztatták őket. Hét hétig hasztalan alkudoztak, hogy Lhassába,bemehessenek s kénytelenek voltak utjukat K. felé folytatni; igy jutottak 1890 szept. 12-én Jünnanon át Hanoiba, Tonldng fővárosába. Nov. 31. B. a herceggel Párisba visszaérkezett, ahol nagy kitüntetéssel fogadták őket. Ez utazás után irta meg B. A travers le Tibet c. munkáját (1891)
Sándor, I. Buorivicino.
(franc., ejtsd: bonviván) a. m. világfi, ki az élet örömeit élvezi; szinpadi nyelven bizonyos szerepkör jelzése.
Szász-, kisközség Kis-Küküllő vmegy e dicső-szt.-mártonij.-ban,(1891) 1182 magyar és oláh lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral, a gróf Bethlenek ősi kastélyával és gr. Bethlen Árpád mintagazdaságaival. A községtől K.-re emelkedő lapos dombon hajdan kolostor állott.
csinos nagyközség Tolna vármegye völgyiségi j.-ban, (1891) 6295 lak., köztük 1842 magyar s 4518 német (hitfelekezet szerint 2680 róm. kat., 2066 ág. ev., 270 ref. és 1274 zsidó). Székhelye a völgységi j. szolgabirói hivatalának, van járásbirósága, kir. közjegyzősége, ág. ev. algimnáziuma, iparos-tanonciskolája, takarékpénztára és többféle egylete; vasuti állomása, postaés táviróhivatal és postatakarékpénztára. Közelében régi templom romjai vannak. V. ö. Vasárn. Ujs. 1865. 20 szám.
Tolna vmegyében a magyar és különféle külföldi fajták, de főleg a simmenthali marha keresztezése által keletkezett, mint, egy 150-560 kg. élősulyu és jobb istállókban évi átlagban 1800 l. tejet adó, igázásra s hizlalásra is jól használható marha, amely főleg városok közelében tejtermeléssel foglalkozó gazdáktól keresett házi állat. E marha jelenleg nélkülözi még az egyöntetü jelleget, de ujabban főleg csak simmenthali bikák használása és tervbe vett törzskönyvezés által határozott jellegü tájfajtává való alakítását reménylik, mely a külföldi fajtákkal szemben azon előnnyel birna, hogy égalji viszonyaink kevésbbé veszélyeztetnék s a külföldi marhánál egészségesebb, edzettebb és olcsóbb volna.