Márton, német kat. teologus. Szül. Hutteuriedben, Bajorországban, 1762., megh. mint sayui plébános (Neuwied mellett) 1825 aug. 29. Az 1700 körül nagy hullámokat vert vallási mozgalom középpontjává lett, mely mozgalom fölötte elterjedt a laikusok között, különösen mióta B. 1806-tól Gallneukirchenben plébános lett. Vagy 60 plébánost is megnyert tanának. Ő ugyaniskolostorszerü, protestáns hitelvek alapján nyugvó pietizmust tanított, ami az avatatlanokat könnyen tévutra vezette. Megtámadtatván,1817. Düsseldorfba hittanárnak menekült.
(Arktophylax, medveőrző), az északi félgömbnek 16°53° északi deklináció és 202°-183° rektaszcenzió között fekvő csillagképe Heis szerint szabad szemmel látható 140 csillaggal, főcsillagjá a sárga fényü Arktrusz, mely felett négy harmadrendü csillag ferde négyszöget képez. Hyginus szerint B.. helyesebben Philomslos, Fasión és Déméter fia feltalálta az ekét miért őt anyja ekével és ökörfogataival együtt B. (ökörhajtó) néven á csillagok közé helyezte. Más monda szerint B. Lykaón és Kallistó fia, kit atyja megölt és Zeusnak ebédül feltálalt, hogy mindentudását próbára tegye. Zeus a fiut ismét életre keltette és az égen megörökítette.
(ejtsd: búth), 1. Edvin, amer. szinész, szül: Baltimoreban 1833. nov. 11-én. Szinész-családból származván, gyermekkorától fogva a szinpadon nevelkedett. Itt szerzett ügyességének s ottohonosságának köszönheté azt a sikert, amelyet 1849. III. Rikárdban való próbafölléptével aratott. Két évig tartó kaliforniai s ausztraliai művészi körutja bevégeztével 1857-ben New-Yorkban föllépett s mint kitünő Shakespeare jellem-alakító szerződtetett. 1864 és 1883. fényes anyagi és erkölcsi sikerrel körutat tett az európai kiválóbb szinpadokon.
2. B. János Wilkes, amerikai szinész, az előbbinek testvére szül. Bel-Airben. Nevét az tartotta fenn hogy 1865 ápr. 14. Lincoln Abrahámot az É.-amerikai köztársaság elnökét megölte. A tettet őrültségi rohamban követte el s aztán menekülni igyekezett. Üldözői azonban Bowling Greennél (Virginia) utolérték s agyonlőtték.
3. B. Vilmos vallási szekta-alapitó Angliában, az «Üdvhadseregé»-nek alapítója, szül. Nottinghamban 1829 ápr. 10. Teologiát tanult s metodista pap volt. Feljebbvalóival surlódásokba keveredvén, egyházát elhagyta s a maga szakállára kezdett papolni: felesége által támogattatva sikerült neki követőket szerezni, akiket a fent emlitett néven katonailag szervezett, s követőkre akadt nemcsak Angliában, hanem Ausztráliában Déli Afrikában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Francia- és Svédországban is B., aki hadseregében tábornoki címet visel, több röpiratban terjesztette tanait, ilyenek: Salvation Soldiery, Training of Children, Letters to Soldiers, Holy living, From Ocean to Ocean stb. 1880, egy heti lapot is alapított The War Cry cimmel. Egyik legujabb ée legérdekesebb kiadványa: Darkest London s magában foglalja B. szociális reformjainak összes rendszerét. V. ö. Stead: General B. (London 1891). Leánya Katalin, szül. 1850 szept. 16., szintén apja tanait hirdeti, a «hadseregben» «marsal» cimet visel, felesége az ugyanazon «hadseregbeli» ezredesnek Clibbornnak s szerkesztője egy heti lapnak. Genfből 1892 nov. kiüzték.
É.-Amerikának É-ra legmesszebb kinyuló félszigete, a Boothia-öböl, a FranklinRossés Bellot-szorosok közt. 1831. Ross János fedezte föl, aki itt az É-i sz. 70° 5' 17' és a Ny-i h. 96° 46' 46" alatt találta meg a föld É-i mágnessarkát.
(ejtsd: buttl) cum-Linarce, város Lancaster angol grófságban, az Ir-tenger partján (189i) 49,217 lak., hajóépítéssel, jutaszövőkkel és tengeri fürdővel.
Ferenc, német linguista, az indogermán összehasonlitó nyelvészt megalapítója, született Mainzban 1791 szept. 14., megh. Berlinben 1865 okt. 23. Keleti tanulmányainak befejezésére 1812. Párisba ment. Itt Chézyvel, Silvestre de Sacyval és Schlegellel érintkezett és nemsokára elkészíté uttörő munkáját: Über das Konjugationssystem der Sanskritsprache. I. Miksa bajor királytól további kiképezésére segélyt nyervén, Londonba ment; itt Humboldt Vilmos porosz követtel (kit szánszkrit nyelvre tanított) lépett közelebbi viszonyba, kibővité igeragozási rendszerét névragozási rendszerével és kiadta a Mahâbhârata egyik episódját a «Nalas»-t latin fordítással. Alig hogy Bajorországba visszatért, Humboldt ajánlatára 1821. rendkiv. tanárrá nevezték ki a berlini egyetemre, 1822. az ottani tudományos akadémia tagja, 1825. a keleti irodalom és egyetemes nyelvészet rendes tanára lett. Messze kiható s egyik nyelvkört a másik után elfoglaló buzgó tevékenysége eredményeit 1833 óta ily cimü főmunkájában foglalta össze: Vergleichende Grammatik des Sanskrit, Zend, Griechischen, Lateinischen, Litauischen, Gotischen u. Deutschen (Berlin 183352,6 köt 3. kiad. 1868-71, franciára és angolra is leford.). E mellett Ausführliches Lehrgebäude der Sanskritsprache cimü terjedelmes munkát irt; ehhez járultak még: a Grammatica critica linguae sanscritae (1829-32) és Kritische Grammatik der Sanskritsprache in kürzerer Fassung (u. o. 1834, 4. kiad. 1868). Glossarium Sanscritum cimü művében (u. o. 1830, 3. kiad 1866) összehasonlító nyelvtanát ügyesen kiegészítő glosszáriumot adott. További művei: Indralokâgama, Ardschuna' s Reise zu Indra's Himmel (u. o. 1824 a Mahâbh. egy részlete); Die Sündflut nebst drei andern der wichtigsten Episoden des Mahâbhârata (u. o. 1832). Összehasonlitó nyelvtana folytatásául a következő műveket irta: Über die keltischen Sprachen (1839); Über die Verwandtschaft der malayisch-polynesischen Sprachen mit dem Indogermanischen (u. o. 1841); Über die kaukasischen Glieder des indo-europäischen Sprachstammes (1847 az utóbbi két munka azonban teljesen el volt hibazva); Über die Sprache der alten Preussen (1853); Vergleichendes Accentuationssystem (u. o. 1854); Über das Albanesische in seinen verwandtschaftlichen Beziehungen (u. o. 1855) stb. 1866. számos tanítványa és tisztelője ünnepet ült a Konjugationssystem 50. évfordulója emlékére, s ekkor a német fejedelmek s az egész világ nyelvészeinek adakozásaiból létrehozták a nyelvészeti célokra szolgáló Bopp-alapítványt.
(a rómaiak Baudobriga-ja), város Koblenz porosz kerületben, a Rajna balpartján (1890) 5650 lak., szőllőés dohánytermesztéssel. Az egykori bencés apátság Marienberg (20 m. a Rajna fölött) 1848 óta vizgyógyintézet.
Árpádkori magyar személynév, melyet a 108 nemzetség egyike is viselt s mint nemzetségnév a kara-kirgizeknél is megvan. Valószinü tehát, hogy a név török eredetü s jelentése a. m. szürke fehéres. (V. ö. csagataj: bor borul; oszm.: mor; altáji: poro; kaz. tatár,: burli.) Árpád genealogiájában Hunor fia és Dama apja.
A száznyolc magyar nemzetség egyike, mely különösen az ország déli részeiben, Csongrád, Baranya és Valkó vmegyékben virágzott, de voltak birtokai egyebütt is, mint Esztergomban, a bolondóci vár környékén, Sopronban, Beregben stb. A nemzetség Konrád vagy Korláth fia Bánk bánban érte el fényének tetőpontját, ki Imre és II. Endre királyok korában (1199-223) nádor, erdélyi vajda, tótországi bán, országbiró, és biharkeve-, pozsony -, zalastb. megyei főispán volt (l. Bánk bán és Benedek), de midőn javait elkobozták, régi hatalmát a nemzetség soha többé vissza nem nyerte. Bánk bán ivadékai közül csak leányáról van tudomásunk, kit a Theküle nembeli Sárosi István fia Simon vett nőül még Bánk bán életében; ez alkalommal Bánk bán a vásárlás utján szerzett két Lónyát ajándékozta vejének; a házasságból egy fiu, Demeter született, aki 1269 után apja Simon előtt halt el, mert 13 évvel később Simonról már ugy emlékeznek, mint akinek magva szakadt.
Péter Keresztély, németalföldi történetiró, szül. Utrechtben 1559., megh. Haarlemben 1635. Gyermekkora óta foglalkozott történelemmel s hangya-szorgalommal gyüjté hazája történetének, különösen pedig korára vonatkozó adatait. Miután nagy munkájából: Oorsprong, begin ende Verfolg der nederlandsche oorlogen, az első 6 könyvét kiadta, a kormány Németalföld történetirójának nevezte ki s a levéltárakat is megnyitotta előtte. Műve 37 könyvből áll, s az 1559-1692. terjedő történetet foglalja magában. (Legjobb kiadása 1679. jelent meg Amsterdamban, 4 köt.) E mű, tekintettetel a benne foglalt sok oklevélre, nélkülözhetetlen forrásmunkának tekintendő. Kevésbbé jelentékeny a Gelegentheyt van's Hertogenbosch (Hága 1630) c. munkája. Folytatta a Zuylen van Nijevelt Vilmos által megkezdett Chronik des Cario c. művet (Amsterd. 1632). Két tragikomédiát is irt: Apollonius von Tyrus és Apollonius und seine Tochter Tarsia.