(tinkal), viztartalmu bórsavas nátron vagyis nátriumborát (Na2B4O7-10H2U); a bórsavas sók, illetőleg a borát-ásványok legfontosabbja. Az u. n. borax-tavak partjain találni szép kristályokban, kristályos szemekben: az illető tavak meleg vizéből rakódik le. Tibetben nagyszámu borax-tó van (Dera Puga. Bu1 Tso, Tesu-Lumbu stb.), ugy szintén Kaliforniában és N evadában; előfordul a B. Toszkánában is. Abich szerint az Urmia tóban is (Persia) van egy kevés B. halifornia sekély vizü Cleare-tavának (Borax-Lake) iszapjában nagy kristályokban találni; ismeretesek onnan 10 cm.-nyi hosszu s majdnem ugyanilyen vastag kristályok. Egyhajlásu rendszerbeli; alakjai nagyon hasonlítanak az augiteihez. Ismeretes a mesterséges B. romboédrikus alakokban, de azoknak viztartalma félannyí (5H2O), mint a tibeti és kaliforniai B.-é. Toszkánából különben természetes B. ismeretes 6H2O kristályvizzel. Szintelen és fehér, sokszor sárgás-, zöldesv. szürkésfehér. Viaszfényü, átlátszó v. áttetsző. K. Z-2.5; fs. 1ˇ7 1ˇ8. Vizben oldódik (1 r. B. 14 r. vizben), az oldat édesesen lugos izü. A lángban erősen duzzad és átlátszó gyönggyé olvad; a lángot erősen sárgára festi (tehát nátrium tartalmu): kénsavval megnedvesítve vagy fluoritporral és savanyukénsavas káliummal keverve a lángot zöldre festi (bórsav tartalma). Toszkánában, a Volterra é8 Massa között levő lagunákban és gőzkiömlésekben nagy mennyiségü bórsav van. 1778 óta ismerik ezt a nevezetes bórsav-előfordulást, de csak jóval később sikerült ott a bórsavnak értekesítése; tisztán előállítják és boraxot gyártanak belőle, még pedig oly nagy mennyiségben, hogy egy idő óta a toszkánai borax uralja az európai piacot s az ázsiai meg az amerikai B.-ot majdnem kiszorította. Legrégebben ismeretes a tibeti előfordulás, ahonnan tisztátlan anyagot már a XV. században hoztak Európába és forrasztásra használtak. A kaliforniai B. 1869 óta ismeretes s a fentebb említett Cleare-tavon kivül sok van a Lick Springsben (Tehama). Nem sokkal később akadtak a nevadai B.-ra (Teel Marsh, Rhode Marsh, Columbus Marsh, Fish Lake Valley, Wadsworth stb.). Nagyban különösen fémek forrasztására alkalmazzák. A B. és tinkal szavak, fémforrasztot jelentenek: előbbi persa szó, utóbbi a régebb keletü s ásványtani névnek legelőször Hausmann használta; a B. név általánosabb. A forrasztásra való alkalmazása azon alapszik, hogy a fémek magas hőmérsékletben oxidálódnak, az oxidréteg megakadályozza az összeforradást, ámde a borax az oxidot feloldja s így közbenjöttével a forrasztás lehetséges. A háztartásban, mosásnál, vasalásnál (fényesitőnek) használják. Fontos alkalmazása van még az ötvözetek, zománc, finom üveg s porcellán gyártásánál, húskonzerválásra, grnájszok készítésére, gyógyítoszerül stb. A laboratoriumban a B.-ot fémek felismerésére használják, mert a különbözh fémoxidok a B. gyöngyöt,(gyönggyé olvadt B.) másmás szinre festik. Az Azsiából hozott B.-ot még a XVIII. század közepén készítménynek tartották s azt hittek. hogy Indiában timsóból, az euforbiák tejnedvéből és szézámolajból készül.
(ásv.), l. Boronátrokalcit.
növénynevek mellett Borbás Vince nevének a rövidítése.
szent és vértanu; szülői pogányok voltak; anyja korán elhalt, atyját Dioskurosnak hivták. Maximinus (235-239) alatt Nikomédiában szenvedett vértanu halált; a hitre Origenés oktatta. A szt. B.-ról szóló legendák megegyeznek abban, hogy atyja a világtól elzárta. Midőn pedig az apa arról értesült. hogy B.-t a kinzások sem képesek rábirni uj hitének megtagadására, sajátkezüleg fejezte le, mire őt a helyszinén a villám sujtotta. E körülmény és az, hogy 1448. Hollandiában, Girkumban egy Stok Henrik nevü ember, ki tűzvész alkalmával csaknem tejesen összeégett, szt. Borbála segítségül hivása folytán addig élt, hogy még a haldoklók szentségeiben részesülhetett, okozták, hogy szt. Borbála zivatar és tűz okozta vészben, nemkülönben akkor szokott segítségül hivatni, ha valakit az a veszély fenyeget, hogy készületlenül lepi meg a halál. A képzőművészetekben három ablakkal ellátott toronnyal, ágyucsővel, pálmával v. szentségtartóval kezében van megörökítve. Legremekebb képe Velencében, a Santa Maria Formosa templomban van az oltár felett, Palma Vecchiótól. Francia hadihajókon képe a lőporos kamarák felett van, miért is azokat még ma is Sainte-Barbe-nak nevezik. Ünnepe dec. 1.
lengyel királyné, Szapolyai István nádor és neje Hedvig tescheni hercegnő leánya; 1512 febr. 8. ment nőül Zsigmond lengyel királyhoz, megh. 1515 okt. 2. Krakkóban van eltemetve. Két leánya volt: Hedvig, aki 1513 márc. 5. született s később Joákim brandenburgi választófejedelem felesége lett, s Anna, aki 1515 julius 2. szül.
1. Ignác, minorita szerzetes és hitszónok, szül. Egerben 1730. 9., megh. u. o. 1803 jan. 10. 18 éves a szt. Ferenc-rendi minoriták közé lépett és a humaniorákat tanította Aradon, majd nemes házaknál volt nevelő. Munkája: A halandó és itéletre menendő emberi nemzetnek fényes tüköre. Irta olaszul Inchinus Gábor, fordította deákra Duleken Antal s abból magyarra Leepes Bálint, megegyengette B. I. Eger, 1771-1772. Négy kötet. Latinból még több munkát fordított és átalakított.
2. B. Vince, tanár elsőrangu botanikus, szül. Ipoly-Litke palóc községben, nemes családból, 1844 jul. 29. Korán felébredt benne a természet szeretete, gyüjtött bogarat, növényt, követ és régiségeket s ezekből néhány Ipolyi gyüjteményébe került s már mint tanuló az országnak nagyobb részét beutazta. Az egyetemen főleg botanikával meg a nyelvészettel foglalkozott. Nyelvészeti ismeretét főleg a botanikai nyelvezet és nomenklatura tisztázásával érvényesítette. A bölcsészeti karon a második évet bevégezvén, a pestvárosi polgári fiuiskolához (VI. ker.) a természetrajz és földrajz tanárának választották meg, ahol két esztendeig működött. 1871 Jurányi asszisztense is lett, de ezt az állást csak másfél esztendeig viselhette, mert 1872 őszén az állam terézvárosi (most V. ker.) reáliskolájához nevezték ki rendes tanárnak. 1874. bölcseletdoktor lett. az 1874-75. tanévben szabadságot élvezvén, Berlinben és Innsbruckban botanikai tanulmányait bővítette, Európa nevezetesebb botanikai intézeteit tanulmányozta. 1880 őszén az egyetem magántanárrá habilitálta. 1885-90. az orsz. közokt tanács tagja. Irodalmi működésének irányát B. a M. Tud. Akadémiának köszöni, mely 1873 óta majd minden nyáron segélyezte hazai kutatásait s az eredményt természettudományi közleményeiben kiadta. A magyar kir. földmívelési minisztérium a magyar homokpuszták növényzetének, továbbá a hazai tölgyek kutatásával, a kir. magy. Természettudom. Társulat a hazai fészkes növények monográfikus leírásával bízták meg, a M. orvosok és term.-vizsg. vándorgyüléseinek állandó központi választmánya pedig Vas vmegye növénygeográfiája és flórája c. munkáját 100 arannyal tüntette ki. A Kasseli Botanisches Centralblattnak meg az Oesterr. Botan. Zeitschriftnak állandó magyar referense. Egész életét a botanika tudományos művelésének szenteli. Munkáit, minthogy vagy latin nyelven láttak világot v. terjedelmes német, francia, angol kivonat jelent meg belőlük, a külföldi tudományos értekezések gyakran idézik.
Sokoldalu botanikai működését legjobban illusztrálják megjelent munkái. I. Monográfiai munkák: Magyarország vadon termő rózsáinak monographiája, a M. Tud. Akadémia Mathem. és Természettudományi Közleményeiben 1880, latin nyelven. A német botanikai irodalomban gyakran idézett munka. Adatok a sárga virágu szegfüvek és rokonaik systematicai ismeretéhez, u. o. 1876. Egész terjedelmében megjelent németül is Berlinben 1877. A hazai Epilobiumok. Értekezések a Term. tudományos köréből 1879. A hazai Roripák, u. o., mind a kettő latinul, 1879. Az Aquilegiák rendszere és földrajzi elterjedése, u. o. 1882., Sorbusainkról, az Erdészeti Lapokban 1883. Európa nagyobb pikkelyes tölgyeinek összeállítása, u. o. 1887. Conspectus Dianthurom dubiorum atque eis affinium, a lipcsei Botan. Zeitungban 1876. Inuloe Hungaricoe, Englernek Botanische jahrbücher-jeiben, 1887. Magyarország és Közép-Európa kakukfüveinek ismertetése (akad. Közl. 1890) Spiroea-cserjénk összeállítása (M. Növ. Lap. 1890). Magyarorsz. meg a Balkán juharfái (Természetrajzi Füz. 1891). II. Morfologiai értekezések: Az elzöldült szarkaláb, mint morphologiai útmutató. Értekezések a természettudományok köréből 1881. A rendszertan s a növényország természetes rendszerének mai állása, az országos tanáregyesület közlönyében 1872. A fák ikergyümölcseiről. Erdészeti Lapok 1884. A leveses gyümölcsök szövettani szerkezete. A Földm. Érdekeinek több számában 1880. Szederjeink csoportjainak áttekintése, Erdészeti Lapok 1885. Zur Teratologie der Wallnuss, Oesterr. Botan. Zeitschrift 1887. III. Flórák. Pestmegye flórája Sadler óta és újabb adatok. Matem. és Természettudományi Közl. 1872. Jelentés az 1873. évben Bánság területén tett növénytani kutatásokról, u. o. 1874. Arbe és Veglia szigetek nyári flórája, u. o. 1877. Békés vármegye flórája, 1881. Budapestnek és környékének növényzete, Budapest 1879., Temesmegye vegetatiója, Temesvár 1884. Vas vármegye növényföldrajza és flórája, 1887- 88. Máramaros megye flórája. A m. orvosok és természetvizsgálók munkálatai 1879. IV. Kiválóan növénygeográfiai munkák: A magyar homokpuszták növényvilága meg a homok-kötés, Budapest 1886. A magyar homokpuszták növényzete, vonatkozással a homok-kötésre, Természettud. Közlöny 1884., Az alföldi zsombék, u. o. 1885. Az európai havasok hatása meg az Aquilegiák szervezete között levő összefüggés, a Földrajzi Közlemények-ben. Tanulmányok a Balaton hínárjáról, u. o. 1891. Az alföldi rónaság egyhangusága és pirossága, u. o. 1885. A fenyvesek és fenyvek magyar nevei Vasmegyében, Erdész Lapok 1883. A szelid gesztenye hazánkban, u. o. 1885. A magyar nagy Alföld tölgyei, u. o. 1887. A szerbtövis ellensége és hazája, Földm. Érdekeink 1885. Kelet virágaitól pórkertjeinkig. Földr. Közl. 1890. A növények vándorlása és Budapest flórájának vendégei, Természettud. Közl. 1891. Nemzetiségek a növények elnevezésében, növényetnográfiai tanulmány, a magyar kir. Természettud. Társulat jubiláris emlékkönyvében. A növényország tankönyve, Thomé után átdolgozva 1-3 kiadás. A növények természetrajza, középiskolák alsó osztálya részére 1-2 kiadás: Schubert képes növénytana (ford.). Visontay földrajzához a természetrajzi részt írta (2 köt., több kiad.). E műveken és értekezéseken kivül igen sok botanikai cikket írt különböző hazai és külföldi folyóiratokba. A hazai szárított növénynek nagy számban való szétküldésével is jelentékenyen hozzájárult a hazai flóra ismertetéséhez s igen nagy nem könnyen megbecsülhető herbáriumra tett szert. Nevét több növény viseli, pl. a Cirsium Borbásii Freyn, Allium Borbásii Kern., Mentha Borbásiana Briq., Rosa Borbásiana H. Braun, Epilobium Borbásianum Hausskn., Hieracium Borbásii Uechtr, Rubus Borbásiellus Weisb. stb. Szerkeszti és írja e Lexikon botanikai részét.
Lithen vajda testvére, a leghatalmasabb oligárkák közé tartozott III. András idejében, mikor a többivel versenyezve dulta Lodomér esztergomi érsek javait.
(Rinberbát), kisközség Hunyad vármegye puji j.-ban, (1891) 270 oláh és magyar lak.; sok nemes család innen ered. B.-ről a Pelága havasra (2506 m.), a Retyezát legmagasabb csúcsára s 3 tengerszemhez szoktak kirándulni.
7 faluból álló község Düsseldorf porosz kerületben, (1890) 28 714 lak., nagy kiterjedésű kőszénbányákkal (évenkinti termelésök 1 100 000 tonna), vasöntőkkel, gépgyártással, cinktermeléssel, sör- és szeszgyártással.
Tonsores néven már a régi rómaiak ismertek B.-okat; régidőtől fogva a kirurgia több nemével is foglalkoztak, nevezetesen köpülyözéssel, érvágással, tyukszemvágással, foghuzással stb. A mesterség nem nagy tekintélynek örülhetett, mert a céhbe nem fogadták be a B.-okat; csak 1406. nyertek Venceltől szabadalmat, de ezt is csak 1548. kezdték élvezni, amikor az augsburgi törvényhozás őket szabadokká tette. Ez időtől fogva fejlődött a mesterség, de az ujabb ipartörvénykezés a kirurgiai műtéteket egészen elválasztotta a borbélyságtól. a céhkorszak idejében a B.-oknak is nevezetes szokásaik s érdekes diplomáik voltak. Az uj ipartörvény a B.- és fodrászipart a képesített mesterségek közé sorozta s így a B.-ok és fodrászok ipartestületi kötelékbe, vagyis a rendes iparszervezetbe tartoznak.