olyan borkereskedő, ki üzletét nem éppen lelkiismeretesen folytatja és vevői hiszékenységét szivesen kihasználja.
(costa). Az emberi és állati csontszerkezetnek egyik alkotó része. Legnagyobb részükben csontból, elülső kisebb, részükben porcból álló ív alakban görbült lécek, hátul a csigolyákhoz, elől a mellcsonthoz rögzítve. Embernél az alsó B. porcai az elülső végükön egyaránt érintkeznek (c. spuriae, állbordák) v. szabadon kifutnak a lágyrészekben (c. fluctuantes, repülő B.-k). Az emberben a B.-k száma mindegyik oldalon többnyire 12, mi csekély szám, viszonyítva az alsóbb rangu gerinces állatokéhoz, ahol a törzsnek és a nyaknak legnagyobb részén is megvannak. Az emlős állatok közül csak kevésnek van kevesebb bordája, mint az embernek (így némely bőregérnek), a legtöbbnél több van, p. 14, a lónál 18, az elefántnál 19-20, a lajhárnál 23-at találunk. A békánál a B.-k egészen hiányoznak, a hüllők és madaraknál a nyaki csigolyákon is vannak és részben szabadon mozgók (p. kigyóknál), többször a csigolyákkal összeforrtan. Embernél a 12. v. 13. borda néha az egyik v. mindkét oldalon is hiányzik, másrészt a felső ágyék-, v. alsó nyakcsigolyákon is találunk ilyeneket (számfeletti B.), ezek változó hosszuságuak lehetnek; egy ágyék-bordapár az embernél nem tartozik a ritkaságok közé. Mind e viszonyok arra engednek következtetni, hogy az őskori embernél nagyobb volt a bordák száma, mint most, s valószinü, hogy a jelenlegi legfelső és legalsó is kihaló félben vannak. A borda középső abroncsalaku részét testnek (corpus c), hátsó duzzadt végét fejecskének (capitulum c.), a kettő között levő karcsubb darabot nyaknak (collum c.) nevezik; az utóbbi mellett a külső felszínen egy gumócska van (tuberculum c.). A borda-ív felső széle tompa, az alsó éles s mellette a belső felszínen barázda (sulcus c.) van a borda között levő ívek és ideg befekvésére. A bordatest belsejében szivacsos csontbél van, melyet kivül vékony tömött kéregréteg fed. A bordafejecske a háti csigolyák testével oldalfelé, a gumócska azoknak harántnyulványával izesül s az utóbbiakhoz a törzs nyaka szalagok utján van erősítve; a valódi B. porcainak elülső végét a mellcsonttal ízesülés és szalagok tartják össze. A B.-k nem egyforma hosszuak és nem egyforma hajlatuak; a hosszabbaknak a háti részén egy erősebb hajlatuk van (angulus c.); hosszuságuk az 1-7-8-ig gyarapszik, a 9-diktől kezdve fogy, leghosszabbak a 6-8-dik. Az első borda megismerhető a külső felszinén levő kis gumócskáról (tuberculum Lisfrancii s. scaleni), melyhez egy nyakizom tapad, a gumócskától sekély barázda van a kulcscsontalatti verőértől. Belégzéskor a B.-k emelkednek, kilégzéskor beesnek, az első esetben tágul, a második esetben szükül a mellkas. A bordaközti hézagokat izmok töltik meg.
B. (costa) a növénytanban, a növény levéllemezében többé-kevésbbé egyenes irányban végig huzódó edénynyaláb azaz levélér, továbbá hosszirányban kiemelkedő csikok a száron vagy a gyümölcsön (l. Ernyősek).
B. (Rietblatt, Weberkamm-peigne-reed), a szövőiparban rostélyszerü lap, melynek vékony, lapos drótból álló pálcáit (l. 1. ábra) B.-fogaknak nevezik. A B.-fogakat egyenlő távolságban két lécpár közé foglalják, mint ez a 2. ábrából látható. A B.-fogak közé, illetőleg a B.-ürekbe huzzák be a láncfonalakat (l. Behuzás), miáltal párhuzamos helyzetüket biztosítják és a közéjük vetett vetülék-fonalak is egyenes vonalban és kivánt tömöttségben helyezhetők el. A vetülékfonalak sűrű elhelyezése nagyobb munkával jár, mert a fonalak surlódását le kell győzni; e célból a B.-t ingó keretbe, az u. n. B.-ládába foglalják. L. Szövőszék.
[ÁBRA] 1. ábra. Bordafog.
[ÁBRA] 2. ábra. Borda.
B. az építészetben, a keresztboltozatok éleinek tagozása. A B.-k tkp. kőívektől rakott vázak, melyekre a boltozatot, v. a váztölteléke: a süveg támaszkodik. Kiszökellésöket az ívköz és az anyag szabja meg és lehetnek faragott kőből v. idomtéglákból szerkesztve; az első esetben hornyulni szokták, hogy a süvegeknek legyen mire támaszkodniok. Megkülönböztetünk kereszt B.-kat, átlósokat, hosszirányu és simuló B.-kat. (A mellékelt alaprajzon is metszetekben (1. és 2. ábra) a beboltozandó tér keresztbordákkal négyszögü mezőkre van osztva s az átlós B.-k egy köridomu zárkőnek támaszkodnak.) A B.-kat oszlopfejek vagy gyámkövek hordják. A bordás szerkezet a boltíveket egymástól függetleníti s így a boltozat megépítésénél a B.-kat rakjuk le és csak azután boltozzuk közéjük a süvegeket. A B.-k a csúcsíves építészet szerkezetéhez alkalmazkodnak leginkább - ez az építésmód kezdte használni és ez fejlesztette is ki azokat leginkább. A 3. ábrában a narbonnei székesegyház kórusa kereszt- és átlós bordás boltozatának perspektivikus alulnézete van bemutatva.
[ÁBRA] 1. 2. ábra. Bordaszerkezet.
[ÁBRA] 3. ábra. A narbonnei székesegyház bordás boltozata.
B. a hajóépítésnél, l. Bókony.
János Károly, francia matematikus és tengerész, szül. Daxban, Landes kerületben 1733 máj. 4., megh. 1799 febr. 20. Tanulmányait a la flechei jezsuitáknál végezte és azután a műszaki hadtestbe, később a chevaux-leger-ekhez lépet be. Már 1756. a Mémoire sor le mouvement des projectiles c. művével a tudományos akadémia tagságát nyerte el. 1757. Hastenbecknél mint Mallebois tábornagy hadsegéde harcolt. Erre a műszaki hadtest tisztje lett, 1767. a tengerészeti pályára lépett és 1671. mint chef d'Escadre Verdun de la Crenne- és Pingrével Amerikába utazott, hogy a kronométereket megvizsgálja, mi mellett egyuttal helyreigazította sok tengerpart, sziget és szirt hosszusági és szélességi fekvését is. Az eredményeket a három utitárs a Voyage fait par ordre du roi en 1771 és 1772 en diverses parties de l'Europe et de l'Amerique c. munkában tette közzé. Ugyanazon szándékkal utazott 1774. a zöldfoki szigetekhez és Afrika Ny-i partjaihoz. Az 1777. és 1778-ki amerikai háboru idejében mint a tengeri haderő generálisának a francia fegyverek győzelmében része volt. 1782. Martiniqueből hazatérvén, angol fogságba esett, de becsületszavára Franciaországba eresztették, hol a tengerészeti minisztériumban tudományos működését folytatá. B. találta fel a csillagászati szögmérőt a délvonal meghatározására (Méchain és Delambrevel) és a neve után elnevezett reflexió- és repetició-köröket. Tőle származik főleg az uj francia mérték- és súlyrendszer. Hagyatékából Delambre 1801. kiadta: Tables trigonométriques, décimales stb.
(lat.), Angliában a bérlőknek azon szolgálattétele, mely abban áll, hogy a földesurnak erdejéből házához a szükséges fát fuvarozni tartoznak. Jelenti még a zsellérek által terményekben fizetendő bérösszeget is.
olyan dal, melynek hangulatát a bormámor adja; bortermelő országokban fejlődött ki s rendesen ivás közben éneklik; társas jelleménél fogva szívesen olvaszt magába általános reflexiókat, szerelmi, baráti, hazafi-érzést, melyeket a bor élesztő tüze s a vidám társaság fokoz, gondolatmenete csapongó és szeszélyes, a lelkesülés magasabb fokán ditirambbá válik. Kitünő bordalköltő volt az ókorban Anakreón (v. ö. Szkolion-dalok). Irodalmunk ujjászületése óta számos B.-t írtak nálunk is, így Csokonai, Kölcsey, Bajza, Vörösmarty stb., de eleinte v. igen szabad, vagy nem elég elfogulatlan volt a hang; legszerencsésebben a B.-nak hangját is Petőfi találta el. Általán a B. két túlságba eshetik, vagy igen mámoros s akkor nem elég nemes, vagy igen józan s akkor hideg.
(növ.), Laserpitium Tourn., Laser Baumg.; lázerfű), az ernyősek csinos hegy kórója, mintegy 20 fajjal az ó-világban. Ernyőjét soklevelü gallér fogja körül. Hasadó- termésének egy-egy felén 5 fonálalaku főbordája közt 4 (az egész gyümölcsön 8) hártyanemü taréja van. Mindkét virága egyenlő és termő. hazánkban 7 faja van. A széleslevelü B. (L. latifolium L.) magas ágasszáru; levele hármasan kétszer szárnyalt; levélkéje szivalaku, bőrnemű, fürészelt. Gyökerét állatorvosságnak (fehér encián) használják, a falusi nép pedig sörbe áztatja s gyomorerősítőül issza. A L. Siler L. erősszagu gyökerét, mely nálunk főleg Horvátországban terem, a havasok lakosai fűszernek és fogfájás ellen használják. A régiek Ligusticum-nak hítták és szintén fűszerök volt.
(Ctenophora), az ürbelü állatok egyik osztálya; szabadon úszó, többé-kevésbbé átlátszó kocsonya-összeállásu, de váznélküli, majd gömb-, majd harang-, majd szalagforma testü tengeri állatok. Testük fölületén nyolc sorban apró, csillangókból összenőtt csillogó lemezkék emelkednek; ezek az ú. n. bordák és mozgásukkal a helyváltoztatást eszközlik. A szájnyílás a testnek egyik sarkán fekszik és a szájbelen át a gyomorkészülékbe vezet, amelyből az edények erednek. Csalánozó szerveik ragasztószervvé módosultak; leggyakrabban két hosszú tapogatójuk van s ezek egymással átellenben a test két oldalán feküsznek, egy üregben visszahúzhatók. Idegrendszerüket még nem ismerjük tökéletesen, idegközéppontnak az otolitlemezt tartják; a bordák csillogólemezkéit az ú. n. szaglási lemez idegzi be. A gyomorkészülékből két, hólyagosan végződő tölcsér-edény indul ki, továbbá két másod- és két harmadlagos, elágazódó oldaledény, amelyek a bordák alatt futnak végig, de van ezeken kivül még két fölfelé haladó, vakon végződő ú. n. paragasztikus csatorna is. A szájnyíláson beáramló víz a táplálékot is magával viszi. A táplálék apró tengeri állatokból áll. Ivaros úton szaporodnak és hímnősek. Az ivartermények a gastrovascularis készülékbe jutnak s innen a külvilágba. Fejlődésük egyszerü, átalakulás nélkül való. A forróövi tengereket lakják, míg a mérsékelt és hidegövi tengerekbe ritkábbak. Közülök többen éjjel világítanak. Az eddig ismert fajok száma 150. Két rendre osztatnak: Tentaculata, rablófonalakkal és Nuda, rablófonalak nélkül. E két rendbe 4 család tartozik, amelyek közül igen közönséges a Castidoe-családba tartozó, szalagforma Venusöve (Cestus veneris) s a harangforma Beroë ovatus a Beroidoe-családból, amelyeknek példányai a Földközi-tengerben gyakoriak.
(Rips), ugyanolyan nevü kötéssel biró szövet. Leginkább bútorszövetül használják. L. Alapkötés.
egy olyan szögmérő műszer, mellyel a szöget saját síkjában lehet megmérni. Amig a libellát nem tudták pontosan készíteni, addig nem lehetett a ferde síkban fekvő szögeknek vizszintes vetületét pontosan megmérni, sokkal pontosabb volt az az eljárás, hogy a szöget saját síkjában megmérték s annak vízszintes vetületét kiszámították. A szorzókör fokosztályzatos köralapból áll, melynek középpontján képzelt merőleges tengely körül a távcső forgatható, de csak úgy, hogy annak iránytengelye mindig párhuzamos marad a beosztott kör síkjával. Ez a körosztásu tányér minden hajlást fölvehet s így lehet vele akármilyen ferde síkban fekvő szöget megmérni. Ez a műszert először 1878. alkalmazták a Páris és Greenwich közt végzett háromszögelésnél, de később a méterrendszer alapjául szolgáló francia fokmérésnél is fontos szerepet játszott. Mióta sokkal tökéletesebb teodolitokat készítenek, a B.-ét többé nem használják.
l. Paszománt.