Bernát, német erdész, szül. Magdeburgban 1836. Az eberswaldei erdészeti akadémián tanulmányait befejezvén, gyakorlatilag képezte magát tovább. 1866. a poppelsdorfi gazdasági akadémián az erdészettant adta elő, 1868. az ujonan felállított mündeni erdészeti akadémia tanárává nevezték ki. Utóbb ujból a gyakorlat terére lépve, főerdész lett és ismét a poppelsdorfi gazdasági akadémián az erdészetet adta elő. 1879-ben főerdőmester s a mündeni erdészeti akadémia igazgatója lett. Fontosabb művei: Heide und Wald (Berlin 1875); Forsteinrichtungslehre (Bonn 1878); Die gesetzl. Regelung der Feld- u. Forstpolizei (Lipcse 1880); Die Holzzucht (2. kiad. 1891); Hartig G. L.: Lehrbuch für Förster (Berlin 1871, 2. kiadás 1875) címü jeles művét ujra átdolgozta. B. a vigályításra nézve. (l. o.) uj elméletet állított fel, melynek sok ellenzője akadt.
(ejtsd: borgéze) Kamill Fülöp Lajos, Sulmona és Rossano hercege, szül. 1775 jul. 19., megh. Rómában 1832 máj. 9. Azon híres családból való volt, mely Sienából származott, 1450 óta elhatalmasodott és a XVII. század elején V. Pál pápa révén (1605) nagy tekintélyhez és gazdagsághoz jutott. 1796: B. francia szolgálatba lépett s 1803. nőül vette I. Napoleon második hugát, Paulinát, Leclerc tábornok özvegyét. Az esküvő után a francia hercegi címet kapta s gyorsan emelkedve, a francia testőrség századparancsnoka, majd ezredes, osztálytábornok és Guastalla hercege lett. 1806. a piemonti kormányzóságot, 1808. a 27. és 28. hadosztály főparancsnokságát, kapta I. Napoleon bukása után elvált nejétől s felváltva Firenzében és Rómában lakott. Gyermekei nem lévén, örököse lett testvére: B. Ferenc, Aldobrandini herceg, ki 1776. született, szintén a francia hadseregben szolgált s 1839 május 29. halt meg. Ez három fiút hagyott maga után: 1. B. Márk Antal herceget, ki 1814 febr. 23. szül. 2. B. Kamill Aldobrandini herceget, ki 1816 nov. 16. szül., 1848 márciustól májusig pápai hadügyminiszter volt és végre 3. B. Scipio Salviati herceget, ki 1823 jun. 23. szül. A legidősebb, Márk Antal, megh. 1886 okt. 5., követte őt mél tóságaiban B. Pál, sulmonai herceg, szül. 1845 szept. 13. Neje: Apponyi Ilona grófnő. E házasságból szül. Kamilla (1869.), ki 1892 szept. 12-én. Torinóba rokonához, Esterházy Miklós grófhoz ment nőül, továbbá: Scipio, Livius, Paula és Rudolf. Pál herceg öccse: Gyula herceg, szül. 1847., Torlonia Sándor herceg leányának kezével e dúsgazdag család vagyonát is örökölte. A B. családnak régebben óriási, fejedelmi birtokai voltak. Övék volt a rossanoi, vivaroi, sulmonai hercegség, övék az Aldobrandini-családtól öröklött bomarzoi hercegség és a Poggio Nativo birtok, továbbá a római Campagna tetemes része. Antal hercegnek ága azonban elszegényedett, úgyhogy még a világhirü képtárból is néhány remekművet el kellett adnia, ami azután az olasz parlamentben kellemetlen interpellációkra adott alkalmat.
(l. az ábrát), görög márványszobor, melyet a XVII. század elején a régi Antiumban leltek, előbb a Villa Borgheseben volt. 1808 óta a párisi Louvreban van. A B. Kr. e. 100 körül készült s az ephésosi Agasias műve. Bal lába mintegy ugrásra, bal karja védekezésre készen áll, izmai erőteljesek s az egész mű csupa élet és mozgás. A szobrot a jelenlegi művészek nagyra becsülik, mint a plasztikai anatómia példányszerü és tanulmányozásra méltó alkotását.
[ÁBRA] Borghesei vívó.
A régibb Palazzo B., nevét V. (Borghese) Pál pápától kapta, ki az épületet, miután az a XVI. század vége felé az idősb Lunghi által Dezza bibornok számára megkezdetett a milanói Flaminio Ponzio által befejeztette. Az épületet alakja folytán a nép il Cembalo-nak nevezi. Kitünő szépségü a belső udvart körülvevő tornác (l. ábra), melynek boltozatát kettős gránitoszlopok (100) tartják. Földszint levő híres festménygyüjteménye többnyire az olasz festészet fénykorszakából eredő művekben gazdag. A B. nyaralót, mely a Porta del Popolón kivül fekszik, Scipione Cafarelli, V. (Borghese) Pál öccse épttette a XVII. század elején s 3 mérföldnyi kerületben pompás parkültetvényekkel vétette körül. A B. villa hirnevét a benne felhalmozott műkincseknek köszönheti, melyek közül egy vivónak a szobra róla neveztetett el (l. Borghesei vívó). E mesterművek becses gyüjteményét Napoleon oly módon vitte Párisba, hogy a tulajdonost, sógorát B. Kamillt (l. o.), e műveknek 8 millió frank lefizetése árán való átengedésére kényszerítette. A műkincseknek 1815. csak egy részök került vissza.
[ÁBRA] A Borghese-palota tornáca.
Bartolommeo gróf, olasz régiségbuvár, szül. 1781 julius 11. Savignanoban, Rimini mellett, megh. San-Marino-ban 1860 ápril 16. Kiképeztetesét Bolognában és Marini vezetése alatt Rómában szerezte. Tanulmányozta Olaszország gyüjteményeit és könyvtárait, rendezett több éremtárt, első sorban VII. Pius megbizásából a vatikánit. Hogy minden politikai bonyodalmat elkerüljön, San-Marinoba vonult vissza, hol mint a kis köztársaság podestája, pontosan teljesítve a reá bizott csekély kormányzói teendőket, teljesen a tudományoknak élt. B. a. római epigráfia és numizmatika terén korszakot alkotó érdemeket szerzett. Világ-hirü munkájának címe:Nuovi frammenti dei fasti consolari capitolini (Milano 1818-1820, 2 köt.) Kutatásainak eredménye különben az olasz folyóiratokban található, kiválóan az: Atti dell' Accademia pontificale-ban, az archeologiai intézet által kiadott Annali és Bulletinoban és a részben általa alapított Giornale Arcadicoban. Összes műveinek kiadását a francia kormány megbizásából a francia epigráfiai akadémia vállalta el (Oeuvres completes, Páris 1862-1879, 9 kötet.). V. ö. Henzen, a Jahrbücher für Philologie und Pädagogik c. folyóirat 81. kötet (1860) 569. és következő lapjain.
Öland svéd szigetnek 1816-ban alapított fővárosa, a Ny-i parton, X. Károly király kastélyának romjaival, (1890) 840 lak.
(ejtsd: bordsa) család, mely a Valencia mellett fekvő Jativából (Spanyolországból) származott s a XV. század végén és a XVII. elején Olaszországban nagy tekintélyre és hatalomra emelkedett. B. Alfonz, (1455 ápr. 8.) 27 éves korában mint III. Calixtus (l. o.) lépett a pápai trónra. Két érdemetlen unokaöccsét bibornokká tette, a harmadiknak pedig a spoletói hercegséget adományozta. Don Pedro Louis Lançol (Lenzuoli), az említett bibornokok egyike. 1492. mint VI. Sándor a pápai trónra jutott; Vanozza de' Catanei római nőtől a következő gyermekei születtek: János, Cézár, Gottfried, Lajos és Lukrécia.
1. B. János (szül. 1476.), Ferdinánd spanyol királytól Valenciában a Ganda hercegséget, atyjától pedig 1497. a beneventói hercegséget s Terracina Pontecorvo grófságokat kapta. Mind e javakat nemsokáig élvezte, mert nyolc nap mulva orgyilkosok megölték és tetemét a Tiberbe dobták. Közhiedelem szerint saját testvére Cézár gyilkolta meg.
2. B. Cézár, szül. 1478., megh. 1507. márc. 12. Gyönyörü külseje, óriási ereje, bátorsága, sőt vakmerősége és elragadó ékesszólása volt. Kedvelte ugyan a tudományokat és művészeteket is, de gonosz tulajdonságai jóravaló hajlamait sokszor felülmulták. Határtalan kapzsi és nagyravágyó volt és nem rettent vissza semmiféle eszköztől, ugy hogy jogosan nevezték el a gaztettek virtuózának. Atyjának, Sándor pápának föltétlen ura volt s ő intézte az önző családi politikát is. Eleinte ugyan papi pályára szánták és csakugyan rövid idő alatt pamplonai püspök, 1492-ben pedig bibornok lett, de testvérének, Jánosnak meggyilkoltatása után a papi rendből kilépett s megkérte Frigyes nápolyi királynak a leányát, kérelmét azonban visszautasították. 1499. a pápa Párisba küldte, hogy XII. Lajosnak megvigye azt a bullát, melyben Sándor pápa a királynak nejétől való elválasztását helybenhagyta és a Bretagne örökösével való egybekelését engedélyezte. A bulla áthozója évdijat és Valentinois hercegséget nyerte jutalmul, mi több, megkapta D'Albert Sarolta hercegnőnek, János navarrai király nővérének kezét. 1499 szept. visszatért Olaszországba, hol a francia hadsereg segítségével elfoglalta Romagnát, Imolát, Forlit, Faenzát, Riminit stb., mire atyja Romagna hercegévé tette. 1501. magához ragadta a Piombino-i fejedelemséget, de hiábavaló kisérletet tett Bologna és Firenze elfoglalására. Azután az egyházi államnak több hűbéres urát Sinigagliába édesgette, közölük többet fogságba vetett, másokat lefejeztetett. (1502 dec. 30.) Hatalma tetőpontján állott, midőn bátyja hirtelen meghalt. Atyja és fiu közhiedelem szerint abból a méregből ittak, melyet vendégeinek szántak volt: az atya belehalt, a fiu erős természeténél fogva ugyan hosszas betegségéből felépült, de reményei betegsége alatt füstbe mentek. III. Pius rövid uralkodására (1503 okt. 8-18) a B.-k ellensége, a vaskezü II. Gyula következett (1503 okt. 31.), ki Cézárt nov. 22. elfogatta, az egyházi államban bitorolt összes birtokainak kiadására kényszerítette s csak 1504 ápr. 19-én bocsátotta szabadon. B. ekkor Nápolyba indult, hol azonban Gonsalvo da Cordova Katolikus Ferdinánd király parancsára elfogta és Spanyolországba küldte (1504 máj. 26.). Itt két évig Medina del Campo várában fogva tartották, mig végre sógorához, a navarrai királyhoz sikerült menekülnie. Sereget gyüjtve Castilia ellen nyomult, de Viana várának ostroma közben elesett.
3. B. Lukrécia szül. 1480 ápr. 18. megh. 1520. Cézárnak huga, renkívül szép, kellemes; művelt nő, kit azonban a hagyomány erkölcsi szörnyetegnek mond. Még csak 13 éves volt, és máris két izben jegyben járt. 1493. Sforza Jánosnak, Pesaro fejedelmének lett a felesége; ettől azonban elválasztották (1497), minthogy atyja, VI. Sándor pápa a nápolyi király unokaöccsének, Alfonz busselli hercegnek szánta. Az esküvőt Rómában tartották meg a vatikánban (1498. jul.) Három év mulva Cézár meggyilkolta sógorát, ki hasztalanul keresett a pápa lábainál menedéket, Lukrécia pedig még ugyanazon esztendőben ferrarai Alfonzhoz ment nőül. E házasságból három fiu származott. B. Lukrécia a történelem tanusága szerint műpártoló, a szépért lelkesülni tudó nő volt, aki Ferrara népének és kora legjelesebb szellemeinek (Aldus, Bembo, Ariosto) tiszteletét ki tudta vivni, mindamellett számos kortársa rettenetes vádakkal illette. Roscoe volt az első, aki Lukrécia elvetemültségét kétségbe vonta. Azóta egész irodalom támadt, mely oklevelek alapján cáfolgatta a hagyományt. V. ö. Gilbert, Lucrezia B., duchess of Ferrara, London 1869; németül Lipcse 1870; Cerri, Campori és Zucchetti művei és Gregorovius, Lucrezia B., Stuttgart 3. kiad. 1874, 2 köt. E remek művet Márkus Miklós és Feleki József, magyarra fordították. Budapest 1886. Itt megemlítendő még Hugo Viktor szomorujátéka és Donizetti operája, melynek hősnője a hagyomány nyomán alakított, bűnös Lukrecia.
A Borgiáknak Spanyolországban maradt ágából származott:
4. B. Ferenc, szül. 1510., megh. Rómában 1572. Gandia hercege és a jezsuita rend harmadik főnöke. V. Károly Catalonia alkirályává nevezte ki. Nyolc gyermeke volt; nejének halála után azonban a jezsuita-rendbe lépett. Lendített a hittérítő intézményen, a tanügyön, szerkesztett vallásos könyveket s lelkesen - de hiába - buzdítá Franciaország, Spanyolország és Portugália királyait a törökök ellen intézendő keresztes hadjáratra. A szentek közé avatták 1625.
5. B. Ferenc, kit Borjá-nak is irnak, az előbbinek unokája, Squillace fejedelme s Magaldo grófja, szül. Nápolyban 1614., megh. 1658. szept. 26. Peru alkirálya lett, ahol megszerezte a Maynas tartományt s Boria (Borja) városnak vetette meg alapját. Amerikából való visszatérése után (1621) a tudományoknak és művészeteknek élt. Obras en verso c. költeményeit (Madrid 1639. Antwerpen 1654 és 1664) egyszerűség jellemzi. Egyéb művei: Napoles remperada por el reyo Don Alfonso, hős költemény (Saragossa 1651); Kempis Tamás fordítása, stb. V. ö. Cepari, Vita di San Francesco B. (Monza 1885).
6. B. István, bibornok, született Velletriben 1731 december 3., meghalt Lyonban 1804 november 23. A Propaganda fidei igazgatója, a tudományok lelkes pártolója s a lelencek jótevője vala. Mint a cortonai etruszk akadémiának tagja (1750 óta) módjában állott a velletrii muzeum gyarapítása. Mint Benevento kormányzója (1749 óta) nagy érdemeket szerzett az 1764-ben uralkodó éhinség enyhítése által. XIV. Kelemen pápa a Propaganda titkárává tette (1770). IV. Pius bibornokká és a lelencházak főfelügyelőjévé nevezte ki (1789.). Midőn a forradalom az Egyházi államban is kitört (1797), VI. Pius B.-ra ruházta a diktátori hatalmat. A franciák azonban 1798 febr. elfogták, s az Egyházi államból kiutasították, mire B. Velencébe s utóbb Pádovába ment. VII. Piussal 1894. visszatért Rómába; később pedig a pápát Párisba is elkisérte, ahová ez Napoleon megkoronáztatása végett utazott. Utközben B. meghalt. Művei: Istoria della cittá di Benevento (1763 69,3 köt); Monumento di Papa Giovanni XVI. (Róma 1650;) Breve istoria dell'antica cittá Tadino dell' Umbria (1751); Bereve istoria dell domino temporale della sede apostolica nelle due Sicilie (1788). Életét S. Bartolommeo Paolino atya irta meg latin nyelven (Róma 1805).
7. B. Sándor, szül. Velletriben 1682., megh. mint fermói érsek 1724. Ő vetette meg alapját a hires velletrii B.-muzeumnak. A B.-család még most is virágzik Velletriben. V. ö. Höfler, Die Katastrophe d. Hauses Borja von Gandia, Bécsi akad. értek. 1892. Yriarte, Autour des Borgias. Études d'histoire el d'art, Páris 1891.
máskép Bourgeois v. Borgois, az az irás, mely pontosan kilenc pontra van öntve. A nyomdai irás ezen faját különösen hirlapoknál alkalmazzák. Fokozatra nézve a petit és garmond között áll s gyakran a megrendelő kivánata szerint, petit és garmond betütörzsre is öntik.
1. Alsó-B., (Borgó-Dioseny, Borgó-Zsoszény) kisk. Beszterce-Naszód vmegye jádi j.-ban (1891) 1183 oláh lak. - 2. Felső-B. (Szuszény-B.), kisk. u. o. (1891) 808 oláh lak. - 3. Közép-B. (Borgó Misloceny). kisk. u. o., (1891) 1005 oláh lak. E három község közelében verettek ki 1849. jun. 22-én a magyarok sáncaikból Grotenhjelm orosz tábornok által. - 4. Maros-B. (Borgó-Marosény, Borgó-Mureseny), kisk. u. o., (1891) 1004 oláh és ném. lak. - 5. Orosz-B. (Borgó-Rusz), kisk. u. o., (1891) 807 oláh lak.
több helységnek neve Olaszországban és Dél-Tirolban; a jelentékenyebbek: 1. B., helység Korzika szigetén; Bastia j.-ban, 900 lak.; közelében vannak Mariana romjai, ahol Paoli 1708-ban vivta ki a franciák ellen utolsó győzelmét. 2. B. di Valsugana (a rómaiak Ausuguma), az ugyanily nevü kerületi kapitányság székhelye Tirolban, a Brenta mellett, (1890) 4440 lak. É.-ra a város fölött Telvana kastélynak és e fölött T. Pietronak romjai. A város alatt van a szép Ivano-kastély. 1796 szeptember 6. Napoleon megszállotta, és másnap Augereau által az osztrák hátvédet fegyverletétélre kényszerítette Primolanonál. 3. B. San Dalmazzo, kerületi székhely Cuneo É.-olaszországi tartományban, a Gesso mellett 4140 lak. Az Ott vezérlete alatt álló osztrák hadak 1794 nov. 10. megverték Garnier csapatait. 4. B. San Donnino (állítólag a régi Fidentia), B. kerület székhelye Parma ol. tartományban, a Stirone közelében 5073 lak., szép székesegyházzal, selyemfonókkal, üveggyárakkal. Nevét szent Domonkostól kapta, akit 304-ben itt fejeztek le.