bórtriklorid BCl3. Előállítható amorf bórból, ha azt száraz klórgázban hevítjük; de úgy is készülhet, hogy finom porrá tört bórtrioxidot foszforpentakloriddal több napon át 150°-on hevítünk. Szintelen gáz, alacsony hőmérsékleten könnyen mozgó, erős fénytörésü folyadékká sűríthető meg, melynek fajsúlya 1ˇ35, forráspontja +18ˇ2°. A nedves levegőn erősen füstölög és ekkor sósav és bórsav keletkezik belőle; hasonlóképen hat reá a viz is. Száraz ammoniagázzal erős hőfejléssel egyesül.
eszköz, mely a boroshordónak a szekérről való v. a pincébe való óvatos leeresztésére szolgál; némely helyen (Szegzárd vidékén) kucsorjá-nak nevezik. - B., száraz többnyire zsiros, sós, tésztás étel, melyre jól csuszik, jól esik a bor.
1. káliumhidrotartrát, savanyu borkősavaskálium (Cremortartari). A kétbázisu borkősav (l. e.) savanyu kálium sója, képlete KH(C4H4O6) A nyers B.-vet már az ó-korban ismerték (truz oinou, Foex vini); a tartarus nevet a VIII. sz.-ban kezdtek használni, azonban e névvel később nemcsak ezt a sót, hanem a belőle készült sókat is jelölték. Igy Tartarus vitriolatus (káliumszulfát), Tartarus regeneratus (kálium acetát), Tartarus tartarisatus (káliumtartrát) stb. Előfordul számos savanykás gyümölcsben, igy különösen a szőllőben. A mustban is oldva van tehát; a must erjedésekor a cukor borszesszé alakul és mivel a B. borszeszes folyadékban még nehezebben oldódik, mint vizben, a borból lassan kiválik és a hordó falaira, különösen pedig annak aljára kristályos kéreg alakjában lerakodik. Ez a nyers B., mely szerfölött tisztátalan; a jobb féleségek 70-80%, mig a silányabbak 50-60% B.-t tartalmaznak. Különösen sok benne a borkősavaskalcium, kalciumszulfátot is tartalmaz jelentékenyebb mennyiségben. Rendesen szines a borból kivált festő anyagtól. E nyers B.-vet úgy tisztitják meg, hogy forró vizben oldják, az oldatot agyaggal, szénnel, fehérjével elszíntelenítik és derítik, majd ujból kikristályosítják: de még a vizből több izben kikristályosított B. is kalcium-tartalmu, ezért a félig-meddig megtisztítottat előbb sósavtartalmu vizből (a kalc. mint vizben nagyon könnyen oldható klórkalc. old.-ban marad), utoljára pedig tiszta vizből át kristályosítják. A tiszta B. szintelen, rombos kristályokból áll. Fs. 1.956. Vizben nagyon nehezen oldódik, közöns. hőmérséken közel 200. 100°on körülbelül 15 súlyr. vizben oldható, borszeszben oldhatatlan. Ize kellemes savanykás. A hevítéskor megszenesedik. Erősen tüzesítve tiszta káliumkarbonáttá alakul (Kalium carbonicum e tartaro). Az alkalifémek hidroxidjainak és karbonátjainak oldatai könnyen feloldják, mert a vizben könnyen oldható szabályos tartrátok keletkeznek. Ipari célokra, továbbá gyógyszerül használják. A m. gyógyszerkönyvben is hivatalos; kalciummal, kénsavsókkal s nehéz fémekkel ne legyen szennyezve. Kis adagokban mint hűsitő és hugyhajtó szert használják; nagyobb adagban (10-15 g.) enyhe hashajtó. Nálunk a nyers B. fontos kereskedelmi cikk; helyenkint borkősavas kalciumot is készítenek. A nyers B.-et (és borkős. kalciumot) a budapesti Rózsa-féle gyár dolgozza fel.
2. B., hánytató, káliumsztibiltartrát (Káliumstibio-tartaricum., Tartarus emeticus.) Először Adrian van Mynsicht állította elő 1631-ben; egyszerübb előállításmódot Glauber ajánlt (1648) Alkotórészeit közelebbről Bergman vizsgálta meg (1773). A borkőből levezethető vegyület; a borkőben ugyanis a még meglevő karboxil csoport hidrogénjét az egyvegyértékü (Sb2O3) antimonit v. sztibil gyökkel helyettesítjük.
E vegyület úgy készül, hogy B.-vet antimonoxiddal (Sb2O3) és elegendő vizzel pállítanak; a. leszűrt oldatból a kihüléskor kikristályosodik két molekulája 1 mol. kristály vizzel. Szintelen átlátszó könnyen elmáló rombos oktaéderekben kristályosodik. F. s. 2.607. Közönséges hőmérséken 15 s. r., 100 fokon 2 s. r. vizben oldható; borszeszben oldhatatlan. Kezdetben édeskés, utóbb undorító fémes izü. A hevítéskor megszenesedik; a. maradék káliumkarbonát, szén és szin-antimonból áll; sósavval megsavanyított vizes oldata a kénhidrogén viztől narancsvörös szinü csapadékot ad. E vegyületben a kálium helyét más fémek is pótolhatják. Igy kalcium, bárium; ólom, ezüst stb. Fontos gyógyszer. Külsőleg izgató (Unguentum Autenriehti fő alkotó része). Belsőleg igen kis adagokban (5-8 mg.) mint emésztést elősegítő szert használják. 1 cg.-os adagai hányási ingert és bő bélürülést idéznek elő. 5-10 cg.-os adagai hányást okoznak. A m. gyógyszerkönyvben hivatalos gyógyszer; különösen fontos, hogy arzéntartalmu ne legyen. A vinum stibiato tartaricum (Vinum Huxhami) 0.25 g. hánytató borkő 60 g. malaga-borban való feloldása utján készül.
(növ.), Benkő szerint a Setaria Germanica Roth neve; l. Muhar.
Dioxiborostyánkősav, (Dihidroxil borostyánkősav, Acidum tartaricum). A borostyánkősavból vezethető le, annak két hidrogenjét hidroxil (OH) csoporttal helyettesítve. Ezért tud. neve dioxi v. dihidroxil borostyánkősav.
Többféle módosulatai ismeretesek, amelyek kémiailag nem, de fizikai sajátságaikban (különösen a poláros fényre gyakorolt hatásukban) különböznek. (Fizikai izomeria.) Az ismeretes módosulatok: A poláros fény síkját jobbra fordító borkősav (közönséges B.). A poláros fény síkját balra fordító borkősav, az u. n. szőllősav. A poláros fényre nem ható borkősav, v. mezoborkősav.
A közönséges vagy jobbra fordító B. sok savanyu gyümölcsben előfordul, rendesen a savanyu kálium és kalcium sója társaságában; így különösen a szőllőbogyóban, a tamarindában. Scheele állította elő először 1769-ben; de már Duhamel és Marggraf a borkő alkatrészének tekintették. A savnak és sóinak összetételét Gay Lussac, Thénard, Berzelius, Dumas és mások vizsgálták. Optikai sajátságait Biot (1815) és különösen Pasteur (1841-től) tanulmányozták. A közönséges B.-at borkőből készítik, úgy hogy megtisztított borkövet krétaporral és vízzel főznek, amikor aztán szabályos borkősavas kalcium és szabályos B.-as kálium keletkezik. A folyadékhoz most klórkalcium oldatot elegyítenek; ilyenkor a szab. B.-as kál. is elbomlik és a leváló csapadék az összes B.-at tartalmazza. A B.-kalcium sóját híg kénsavval főzik és a leváló gipszről leszűrt oldatot erősen besűrítik. Több napi állás után a B. színtelen, átlátszó, egyhajlásu prizmákban kiválik. (Minthogy a gyári előállításakor ólommal bélelt edényeket használnak, az árubeli B. gyakran ólommal szennyezett.) F. s. 1ˇ764. Vízben (15°-on 0.756 s. r.-ben) és borszeszben jól, éterben alig oldódik. Enyhe hevítéskor (170°) az amorf metaborkősavvá, erősebb (180°) hevítéskor diborkősavvá, utóbb B. anhidriddá alakul; még erősebben (180° túl) hevítve elbomlik és más bomlástermékek mellett piroszőllősav, piroborkősav és pirotartrilsav keletkeznek. Nálunk Liebermann Leó foglalkozott a borkősav száraz lepárlási terményeinek a vizsgálatával. Reakciói: hevítve égett cukor szagot áraszt; töményebb vizes oldata káliumacetát borszeszes oldatával erősen összerázva kristályos csapadékot (borkő) ad. Mészvizzel túltelítve fehér csapadék (kalcium tartrát) keletkezik. Használják hűsítő és pezsgő italok (pezsgőpor) készítéséhez. A kelmefestésben is alkalmazzák. A mindennapi életben rozsda- és tintafoltok eltávolítására veszik igénybe. Lázas bántalmaknál hűsítő gyógy szernek rendelik. A m. gyógyszerkönyvben hivatalos; ne legyen mésszel; ólommal v. más nehéz fémmel, tov. kloridokkal és kénsavval ill. szulfátokkal fertőzve. Olcsó sókkal (timsó) hamisítják.
Balraforditó B. A szőllősavból készül oly formán, hogy ennek nátrium-ammonium sóját vízből kikristályosítjuk. A kivált kristályok egymástól különböznek, mert míg egy részük jobboldali hemiédriát, addig más részük baloldali hemiédriát mutat. A kristályokat külön válogatva belőlük jobbrafordító ill. balrafordító B.-at készíthetünk. A balrafordító B. nagyon hasonlít a közönségeshez, csakhogy oldata a poláros fény síkját annyi fokkal fordítja balra, mint a hány fokkal a közönséges jobbra. Sói is nagyon hasonlók a köz. B.-éhoz, gyakran izomorfok is egymással, de ellenkező hemiédriás lapokat mutatnak. A két sav oldatának összekeverése utján a szőllősav áll elő. A szöllősav kis mennyiségben a szőllő nedvében is előfordul és a borkő átkristályosításakor kapott anyalugban e sav savanyu káliumsója foglaltatik; e só t. i. vízben jóval könnyebben oldódik, mint a borkő. Előállítása hasonló a közönséges B.-éhoz. Mint emlitettük, alkalmas módon az alkatrészeit képező jobbra és balrafordító B.-re szétválasztható. Egy molekula kristályvízzel kristályosodik és száraz levegőn könnyen elmállik. Oldata a poláris fényre hatástalan. Mezo- v. inaktiv (a poláros fény síkjára nem ható) B. A közönséges B.-ból úgy képződik, ha azt vízzel 165°-on (zárt edényben) több napon át hevítjük. A szőllősavhoz hasonló sajátságu, de optikai sajátságaira nézve egymástól különböző, savakra szét nem bontható tov. sói is különbözők a szőllősavétól. A közönséges B. sói. A B. kétbázisú sav lévén, kétféle sót, szabályost és savanyút képez. Az alkalifémek szabályos sói, a kálium, nátrium, litium, rubidium, cézium és az ammónium tartrát mind vízben könnyen oldhatók; a savanyu sói közül a nátrium és litium hidrotartrát vízben elég könnyen oldódik, míg a többieké nagyon nehezen. Egyéb fémek tartrátjai vízben úgyszólván oldhatatlanok. Sói közül a legfontossabbak a káliumhidrotartrát (l. Borkő), a szabályos kál.-tartrát (l. Kál. tartrát) a kál. nátrio-tartrát ((l. Seignette só) és a kál stibil-tartrát (l. Borkő hánytató). A köz. B.-nak összetett éterei is ismeretesek.
l. Borkősav.
(Borgu). 1. Mintegy 10 kis oázisból álló 16 km2 területü vidék a Szaharában Fezzan és Vadai közt, vmi 10000 lak., akik a tebukhoz hasonlítanak. B. az Ueled Szoliman törzsé, amely minden 3-4-ik évben jelenik csak meg benne és a datotyatermést elszedi. - 2. B. (Borugung), angol fenhatóság alatt álló, 30 napi járás hosszu és 11 napi járás széles vidék É.-Afrikában, Gando és Dahomey királyságok közt, amelyet nagyobbára hegyek takarnak, de azért meglehetősen termékeny.
a kel.-frizlandi szigeteknek Aurich porosz kormányzósághoz tartozó legnyugatibbja az É.-tengerben, sz. Ems torkolatával szemben, 29.6 km2 területtel, világító toronnyal, (1890) 1350 lak., 8 nagy hotellel. 1856 óta tengeri fürdő; évenként mintegy 4000 fürdővendég keresi föl. A fürdőévad alatt Emdennel gőzhajó-összeköttetésben áll.
1. (Guásziv, Kvaszi), kisközség Máramaros vármegye tiszavölgyi j.-ban, (1891) 832 rutén lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral; van primitiv kis fürdője s több vasas savanyuforrása. - 2. B., csinos fekvésü savanyukút Sáros vmegyében, Eperjes mellett.
bőjti eledel, mely azonban mint erősítő tápszer a betegek, lábbadozók és elgyengült egyének étrendjében fontos szerepet játszik. Készítésmódja a következő: fél liter bor egynegyed liter vizzel és cukorral felforralva habossá kevert 6 tojássárga fölé lesz öntve s pár percre ismét lángra téve; de e másodszori felforrásnál azonnal elvéve, különben a tojássárga összefut. Kitünő óvszer a B. erős átfázás vagy megázás után. A borleves legkellemesebb fűszere citromhéj és fahéj.