körtealaku sziget, a Szunda-szigetek legnagyobbika, a D.-Khinai, Mindoro-, Szulu-tenger, Mankasszar-csatorna, Szunda-tenger és Karimata-csatorna közt. Csak ÉK-i részében vannak mélyebb öblei, a Darvel-, Labuk-, Marudu-, Brunei-öblök. A legjobb kikötők szintén itt vannak: Szaba, Ambong, Abai, stb. Területe, beleszámítva Labuant 736500 km2. A sziget belsejében fekvő hegycsoportok, a szigetet D-i, K-i, É-i, és Ny-i részre osztják. E hegyláncok és hegycsoportok körül dombvidék terül el, melyet föld vesz körül, ami különösen D-en nagy terjedelmü. A sík földön ismét sok helyen mocsáros területek fekszenek. A sziget legmagasabb csúcsa, a Kina-Balu (4175 m.) az ÉK-i végében van. B. geologiai formációi,: régi kristályos palakőzetek, granitikus és diorititikus régibb eruptiv tömegek devon-, karbon-, kréta-formációk, régibb és ujabb tercier (eocén oligocén miocén), diluvium és alluvium.
Vizekben B. rendkivül gazdag. Számos folyó szakad a határt alkotó tengerekbe; D-nek folyik a Barito, K-nek a Mahakkam, Ny-nak a Kapuasz bohang, É-nak a Redsang és ÉK-nek a Kajan vagy Bulongan. Mindezek, bővizü mellékfolyóktól táplálva, széles deltákban torkolnak és partjaik mellett számos kisebb-nagyobb tavakat alkottak. Ezeken kivül Ny-on torkolnak a Nagy-Szambasz, Szlakkan, Radja, Duri, Peniti; É-on a Batang-Lupar, a Szeravak, a Barram, a Limbang; K-en a Kinabattangan, a Beran, a Kendilo, a Menungal stb.
Az éghajlat mindenütt trópusi. D-en egy esős és egy száraz, É-on pedig 2 esős és 2 száraz évszak van. Bandsermasszinban az évi közép hőmérsék: 26° C. Az európai telepek közelében rizst, dohányt, cukornádat, indigót, kávét, gyapotot, borsot, szágo- és kokuszpálmát termesztenek. A rengeteg sűrű és alig hozzáférhető erdők gazdagok a legkülönbözőbb pálmafajokban. Miként növényvilága, faunája is ugy egyedekben mint fajokban rendkivül gazdag. A házi állatok közül csak lovakat és bivalyokat tartanak. A vadállatok közül a legkiválóbbak: az orángutáng, a Semnopithecus nasicus, az indiai tapir, az elefánt, egy középnagyságu párduc (Felis macroscelis Temm.); számosak a kisebb ragadozók, a rágcsálók; a különböző madárfajok, különösen az ehető fészket (szalangán) rakó fecskék és rovarok; végül a vadméhek, amelyeknek viaszkja fontos kiveteli cikk. B. ásványokban gazdag; találni rajta aranyat, gyémántot, platint, rezet, vasat, ólmot, sót, szenet és petroleumot; aranyat és gyémántot DK. és K-i részeiben: széntelepeket a dombos vidékeken találni.
A lakosság az őslakosokból, a dajakokból, malájokból, és pedig tulajdonképeni malájokból, bugikból, továbbá khinaiakból és európaiakból áll; számukat akár hozzávetőleg is, a belsejében ismeretlen szigeten, igen nehéz meghatározni, legtöbben 3 millióra becsülik. Az angolok és hollandiak közt 1891. kötött egyezség értelmében B-nek mintegy 2/3-da (528900 km2) hollandi, 1/3-a pedig angol birtok vagy legalább is angol protektorátus alatt áll. Holland-B. feloszlik DK-i B.-ra (de Zuider-en Oosterafdeeling van B.) 374400 km2 területtel 701400 lak., öt kerülettel, Bandsermasszin fővárossal és Ny.-Borneora (Westerafdeeling van B.) 154500 km2 területtel 419000 lak. 3 kerülettel, Pontianak fővárossal. Angol B. részei: 1. Brit-B. Labuan szigettel, 80378 km2 területtel, 126000 lak., 4 tartománnyal, Elopura fővárossal; 2. Szeravak vagyis, Brooke radsa országa (protektorátus) 106200 km2 területtel, 320000 lak., Szeravak főhellyel; 3. Brunei szultánság, 21,000 km2 területtel, 50000 lak., Brunei főhellyel. B. fő kereskedelmi cikkei: dohány, kokuszdió, viasz, madárfészkek, szágo, guttapercsa, fa, arany és gyémánt. A kivitt tárgyak értéke 1890. 4 millió, a bevitteké 8.5 millió frt volt.
Történet. B-t Magelhes társai látták meg először 1521 jul. 8-án. A hollandiak Olivier van Noort vezérlete alatt 1598. pillantották meg először és 1609. alapították rajta az első telepet, de csak 1778. foglalták el egy részét és 1846. szervezték ottani birtokaikat. 1841. alapította sir James Brooke Szeravakot, Labuant az angolok 1816. foglalták el; É.-B. alapját pedig Dalrymple 1763. vetette meg. B.-ban utaztak a 20-as években: Tobias, Hartmann, Dungen Gronovius, Müller, Halewyn, Dalton; a 30-as években Henrici, Müller; a 40-es években: Schwaner, Graffon, Dewall, Weddik, van Lynden, Croockewit; az 50-es években: Maks, Bangert, Kater, Pfeifer Ida; ujabban Xántus, Posewitz,Verbeek, Bock, Hooze, Everwyn, Schelle Witty, Daly, Dunloup stb. L. Xantus B. szigeten 1870. tett utazásomról (Földr. Közlemények 1875). Dr. Posewitz: Borneo (Berlin 1889. X-XXI. lapokon bő irodalmi tájékoztatás). Handbook to British North B. (Lond. 1890). Map of B. 1: 3200000 (Lond. 1886). Clutterbuck: About Ceylon and B. (London 1891). Bastian: Die Molluken (4. köt. B. és Celebesz. 1889). Wallace: Malay Archipelago (1891).
borneo-kámfor. A Dryobalanops Camrhora Borneo és Szumátra szigeten tenyésző fa törzsének repedéseiben kristályos alakban lerakodott kámfor. Kémiai összetételére nézve a közönséges japáni kámfortól abban különbözik, hogy molekulájában 2 atom hidrogénnel több van.
Mesterséges uton a közönséges kámf.-ból ugy kapták, hogy ennek alkoholos oldatát nátriumfémmel redukálták. Szintelen kristályos tömeg; vizben oldhatatlan, borszeszben és éterben, tov. zsiros és illó olajokban könnyen oldható. Szaga hasonlít a köz. kámforéhoz, de egyuttal a bors szagára is emlékeztet. A hevítéskor 198°-on megolvad és 212°-on forr, miközben az edény hidegebb részein hatszögü kristály lemezekből álló szálladékot képez. Enyhe oxidáló szerek közönséges kámforrá alakítják; erősebb oxidációkor kámforsav lesz belőle.
(ejtsd: borne) Ker. János Ede, francia botanikus, született 1828 szept. 2. Guérigny-ben (Nievre), Párisban az Ecole de médicineben tanult s itt Leveillé vezetése alatt a gombák vizsgálatával foglalkozott. 1852. Thuret G.-val a tengeri moszatoknak fejlődését kezdte vizsgálni s igy dolgoztak Thuret haláláig, 23 esztendőn keresztül. 1854. orvosdoktornak avatták fel. A moszatok morfologiája és kifejlődéstana terén kiváló érdemet szerzett. Munkái: Études sur l'organisation des especes qui composent le genre Meliola (1851); Recherches sur. la structure de l'Ephebe pubescens (1852); Description d'un genre nouveau des Floridées des côtes de France (1859); Recherches sur la fécondation des Floridées (Thuretvel, 1867); Recherches sur les gonidies des Lichens (1873); Notes algologiques (Thurettel (1876-80); Études phycologiques (Thurettel, a két utóbbik nagy folió munka, 1876-80); Révision des Nostocacées hétéroscystées (Flahaulttal, 1886-88); Note sur une nouvelle espece de Laminaire (1888); Sur quelques plantes vivant dans le test calcaire des mollusques (Flahaultval, 1889).
Majna-Frankfurt külvárosa.
Seeland dán tartományhoz (Stift) tartozó sziget a Keleti-tengerben, 155 km.-re Seeland szigettől, 584 km2 területtel, nagyobbára meredek partokkal. É-i 2/3-a gnajsz és gránit fensik; Ny-on barnaszéntelepei is vannak; legmagasabb csucsa a Rytter knegten (162 m.). 38765 dán lakosa a föld művelésén és állattenyésztésen kivül kiváltképen halászattal és kereskedéssel foglalkozik. Fővárosa Rönne (l. o.); nagyobb helysége még Nexoe. ÉK-re 18 km.-nyire van Kristiansö-szigetcsoport (l. o.) B., vagy amint a középkorban nevezték, Borringholm, a X. században önálló királyság volt; ezután Dániához került; a svédek a XVII. században elfoglalták, de a lakosság makacs ellenállása miatt Dániának csakhamar visszaadták.
falu Schleswig porosz kerületben, 32 km.-re Kieltől, 819 lak. A mellette fekvő Zuentifeld síkon tartották (1840-ig) Holstein és Stormarn rendei gyüléseiket; 1227 jul. 22-én pedig itt győzték le a szövetséges É-i német fejedelmek II. Valdemár dán királyt; 1813 dec. 7. pedig a svédek győzték le a dánokat.
Henrik vicomte, de, francia költő, szül. Lunelben 1825 dec. 25.; jelenleg könyvtárigazgató: Első szinműve Le mariage de Luther volt, melyet követtek: Dante el Béatrice (dráma), Le monde renversé (vigj.); költeményes munkái: L'isthme de Suez,La France dans l'extręme Orient, Eloge de Chateaubriand, La Guerre d'Orient, La soeur de charité au dixneuvieme siecle; La cage du Lion (vigj.), Le fils de la terre (regény), Agamemnon, La fille de Roland, Les noces d'Attilla drámák; Poésie completes.
(franc. borné-ből képezett, nálunk is használatos német szó) a. m. korlátolt elméjü.
(erubescit tarkarézérc) szulfid ásvány s pedig rézvasszulfid (Cu6Fe2S6). Szabályos rendszerbeli kristályai igen ritkák; sokáig csakis Cornwallból (Redruth) voltak hexaéderek ismeretesek, de azután Leogang ércfekvőhelyein (Stájerország) találtak apró kockákat oktaéderrel kombinálva. Leginkább vaskosan, hintve és mint bevonat terem; nevezetes tulajdonsága, hogy a levegőn igen gyorsan tarka futtatott szint ölt, innen a tarkarézérc név. Eredeti szine rézvörös v. tombakbarna. Keménysége 3; fajsulya 4.9-5.1; fémes fényü, könnyen olvad. Elég gyakori kalkopirit társaságában és ott, hol nagyobb mennyiségben terem, rezet olvasztanak ki belőle. Nálunk Krassó-Szörény vármegyében Dognácskán, Oravicán, Szászkabányán, továbbá még Rézbányán (Bihar vm). lelik. Legtöbbet bányásznak Angliában, Cornwall (Redruth), Szászországban Freiberg, Annaberg, Mannsfeld bányáiban. Szilézia: Kupferberg, Toscana: Monte-Catini, Pennsylvanla: Wilkesbarre stb. A B. név Haidingertől való, ki azt Born J. osztrák metallolog tiszteletére keresztelte. Dana erubescitnek nevezi (erubescere a. m. pirosodni), ami a levegőn való szinváltozását jelezi.
(BN). E vegyületet Balmain állította elő 1842-ben, de egészen tisztán csak Wöhler és Deville. Előállítható tiszta amorf bórból, ha azt nitrogénben hevítjük. Könnyü, tapadó fehér por. A legtöbb kémiai reagenciának ellenáll, azonban a vizgőz 200°-on felül könnyen elbontja és ekkor ammonia és bórsav keletkezik belőle.