l. Kis-B., kisközség Háromszék vmegye sepsi j.-ban (1891) 1288 oláh és magyar lak., mezőgazdasági szeszgyárral; a Tompa-család ősi fészke. - 2. Nagy-B., nagy község u. o., (1891) 1502 magyar lak., vasuti állomás, posta- és táviróhivatal, postatakarékpénztár. A Kis-patak völgyében egy hegytetőn Pogányvár v. Bodzavár állott.
Mihály politikai beszély- regény- és hirlapiró, szül. Ó-Szőnyön (Komárom vmegyében) 1815 jan. 9., egyszerü földmíves szülőktől. Iskoláit szülőhelyén, majd Cegléden; Nagy-Kőrösön és Pápán végezte. Az akkori szokás szerint elvégezte a jogot és teologiát, rektoroskodott Mocson, 1842. pedig Pestre ment jurátusnak, s ügyvédi vizsgát tett A közhivatalviselést Székesfehérváron kezdte, 1848 helyettes főjegyző, 1849. Fehérvmegye másod alispánja, kevéssel utóbb a vésztörvényszék elnöke lett. 1850-53-ig baracskai birtokán gazdálkodott, majd a kecskeméti gimnázium egyik tanári székébe hivták meg, de itt alig pár hónapi tanárkodása után elfogták és két évi várfogságra itélték. Josefstadtból 1855. szabadult ki, s attól kezdve 1860-ig Pesten irodalommal foglalkozott. 1860. Fehér vmegye alispánjává választották, mely tisztét egy évig viselte. 1861-72-ig ügyvédkedett, 1872. kir. járásbiróvá neveztetett ki, 1876. nyugalomba vonult, s egyideig még Székesfehérvárott lakott, néhány év óta pedig Sárbogárdon él. Munkássága nagyon gazdag és határozottan népies irányu; irói munkásságát tanulókorában kezdte, s attól fogva csaknem valamennyi társadalmi, szépirodalmi és politikai lapba dolgozott. Munkái a szépirodalmiak is kivétel nélkül célzatosak s a célzat: a nép alsóbb rétegeinek józan mívelése, felvilágosítása, öntudatra ébresztése. Stilusa is népies, könnyed s közvetetlen előadási modoránál fogva vonzó. Legnevezetesebb munkái: Béthel, Székesfehérvár 1844 (szenttörténeti novellák); Politikai kis káté a nép számára Pest 1848; Házasság spekulációból, víg regény, Pest 1850; Boldogháza, Pest 1856; András a szolgalegény Pest 1857; A hazajáró lélek, víg regény 1856; Boldogházi esték, 1857 -58; A szomszéd, v. a falu birája, regény, 1858; Lelkész leánya, Székesfehérvár 1877.
kisközség a Fehér-Körös völgyében, Arad vmegye borossebesi j.-ban, (1891) 1862 magyar és oláh lak.; a szolgabirói hivatal székhelye, vasuti állomással, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral. Van vashámora és kohója trachit-kőbányája és gőz-kőtörője. Anagy kiterjedésü B.-i uradalom 1387 óta a Losonczyaké (a XVI. században Losonczy Istváné) volt; 1566 elfoglalták a törökök, s ettől fogva a déznai vár bégje hozta jövedelmét. A török kiveretése után Zsigmond erdélyi fejedelem 1597. Ruszkai Kornis Gábor fejedelmi tanácsnoknak adta, kitől szalonfa Toldy István kezére került. Utóbb a törökök ismét elfoglalták a 25 évig birták. A mult században III. Károly Rajnald modenai hercegnek adományozta, ezt azonban mint hűtelent összes birtokaitól megfosztotta Mária Terézia s az uradalmat a kincstár által kezeltette. Utóbb Waldstein-Wartenberg Ernő gróf birta, kitől 1891. egy millió forinton gr. Wenckheim Frigyes vette meg. B. vidéke vasércekben gazdag, melyeket az uradalom több helyen műveltet; azonkivül gyümölcs és fa is bőven terem. 1893. Wenckheim gr. kiépíttette a B.-menyházai szárnyvonalat (93 km.), mely az arad-csanádmegyei vasut vonalához csatlakozik. Itt született 1816 febr. 12. Sárossy Gyula, az Arany-Trombita szerzője. V. ö. Márki Sándor: Dézna és vidéke. (Földrajzi Közlemények XV. 1887. 329-353.)
Erdélyi szőllőfajták. a) B. fehér v. B. vékonyhéju. Fürtje rövid piros nyéllel, középnagy, tömött; bogyói középnagyok, gömbölyüek, sárgászöldek, a napos oldalon rozsdásak. Könnyü, de sok bort ad. b) B. piros v. rózsaszőllő. Fürtje nagy tömött: bogyói középnagyok, gömbölyüek, vékonyhéjuak, kékesveresek; áttetszők, lédusak. Mint az előbbi, ez is könnyü, de sok bort ad. c) B. fodor v. fodorboros. Levelei fodrosak, dus szőrözettel. Fürtje nagyon hosszu, vastag nyéllel, középnagy kupos; bogyói gömbölyüek, középnagyok vékonyhéjuak zöldessárgák, sűrü pettyekkel. Bora hig, kellemetlen savanykás.
a. m. ecset, kefe. Diószegiék a durva szőrt (strigosus) magyarosítják e néven, sőt szóösszetételre (tóborosta, 1. Süllőfű és Hínár) is felhasználták: Borostás a. m. kefeszőrü.
(növ.), boroszlán néhol repkény boncs Dunántul, Hedera, Tourn. a róla nevezett családnak légi gyökerekkel magasra kuszó v. a földön szétfutó iszalagja, a fák természetes diszítménye. Levele örökzöld, karéjos. Virágzata ernyős, gyümölcse bogyó. A H. Helix L. (repkény B., ragadozó v. vad B.) az óvilág cserjéje, erdőtalajon, sziklákon nő, a fák derekán falakon stb. 10-15 m. magasra, vagy magasabbra is felkuszik; a vén B. dereka 1/3 m.átmérős vastag is lehet. A B. azonban nagyon lassan növekszik, mig 1 dm.-nyi átmérősre vastagodik, már több száz éves, ezért szokásmondás, hogy a B. 100 esztendős korában virít. Levele kopasz fényes, sötétzöld, többnyire fehéren erezett, szögletesen ötkaréju. Csak vén korában, napos helyen, a vastag törzs és őszkor virágzik. Virágzása azonban a körülménytől, különösen a termőhely kedvező voltától függ, jó helyen már 25 esztendős korában is virágzik. A virágzó hajtás levele egész eltérő, tojásdad, karéjtalan (felemás levél; heterophyllia), ugy hogy a B. ága virágzása idejen a nem gyakorlott szemnek egészen idegen. Ha az ilyen levelü hajtásokat dugványokról szaporítják, a belőle felnevelt B. gyakran nem kuszik, hanem merevszáru marad, fa alakuan nő; ez a kertészek Hedera arboreája. Virágja zöldessárga, tavaszra érő mérges bogyója fekete. Fiume környékén a levele fényesebb. Kertekben több fajtája van. Ilyen a tarkalevelü, továbbá a gyorsan növekvő skót B. (H. hibernica Hortulanorum) nagy és világos zöld levelekkel. Ezt azonban a hideg hamarább megviseli, mint a kisebb levelüt, s télre be kell takarni. Déli Európában s keleten a H. Helixet, a H. poétarum Bert. (H. chrysocarpa Walsh H. poëtica C. Bauh.) váltja fel; ennek a bogyója nagyobb és sárga. A barátság jelképe. A régiek a likacsos fajából borszürő edényt is csináltak.
vagy boroszlánfa (növ.). Benkő szerint, sőt Erdély mai élő nyelvében is a m. orgonafa. Puja B. a. m. alacsony török orgonafa; l még Babérfa
(növ.) Araliceae, mintegy 340 fajt számláló kétszikü család a meleg és mérsékelt tartományokban, egyszerü ernyős virágzattal ötöstagu, csillagszerü virágszerkezettel és bogyógyümölccsel v. ö. Seemann, Revision of the natural order Hederaceae (sTournal of Botany 2. köt. 1865). Európában a legismeretesebb képviselője a borostyán az őskorből az Araliophyllum Debey a kréta korszakából, az Aralia L., Panax L. és borostyán fajai a harmadkorból ismeretesek.
(növ.), a. m. törpe vagy futófenyő, mert a dereka a földön szétterül, mint a borostyán.
(növ.) v. földi B., több erdei szétfutó növény neve.