Négy sziget a Lago Maggioreban É.-Olaszországban. Neveik: Isola Bella, Isola Madre, dei Peacatori és Isolino di San Giovanni. Az első két kopár sziklából álló szigetet a XVII.században Vitaliano Borromeo herceg, termő földet hordatván rájuk, parkká alakította át és azután pompás kastélyokat építtetett rájok. Buja, csaknem tropusi növényzetöknél és azon gyönyörü kilátásnál fogva, amelyet nyujtanak, sokan szokták felkeresni.
(Borromaeus), olasz grófi család Milano hercegségben; a Lago Maggoire körül s É-i Olaszországban nagy javadalmai voltak. 1. B. Károly (Szent), B. Gilbert s Medici Margit fia, szül. Aronában 1538 okt. 2., megh. 1584 nov. 3. 1550. szerzetházi apát lett, 1554-1559-ig Páviában tanult s 1560. anyai nagybátyja IV. Pius pápa alatt apostoli itélőmester, azután mindkét szignatura előadója, később bibornok s milánói érsek, Romagna, Ancona s Bologna követe, Portugália, Németalföld és Svájc, továbbá a ferencrendiek, karmeliták, humiliátok s máltaiak pártfogója s pápai főpenitenciamester lett. B. siettette a trienti zsinat befejezését s üdvös határozatainak kivitelét, 1564. részt vett a Catechismus romanus szerkesztésében s a trienti határozatok végrehajtása céljából 1565. tartotta első zsinatát Milánóban. IV. Pius halála után 1566. római hivatalaitól elmozdíttatván, milánói érsekségen maradt, javította a kolostorokat és iskolákat, az oktatást a barnabitáknak s az általa alapított Szt. Ambrózius ostyásoknak adta át, az erkölcsök emelése céljából szigoru egyházi fegyelmet gyakorolt, miáltal sokaknak, különösen a humiliátoknak gyülöletét vonta magára, kiknek rendét reformálni akarta s akik ez okból merényletet követtek el élete ellen, mely azonban sikertelen maradt. 1570. alapította Svájcz számára a helvét kollégiumot Milánóban s a 7 katolikus kanton arany v. borromei szövetségét a kat. hit védelmezésére a protestánsok ellen. Az 1570-ki éhség s az 1576-ki pestis alkalmával jótékonyan működött s a szegényeknek általában nagy jótevője volt. 1610. a szentek közé iktatták: emléknapja nov. 4. Teologiai munkái Milánóban jelentek meg (1747, 5 kötet).
2. B. Frigyes, az előbbinek öccse, szül. 1564., megh. 1631., bibornok s 1595-1631-ig milánói érsek volt; B. alapította az ambrózi könyvtárt.
(Szt. Borromeo nővérei), a paulai Szt. Vincéről elnevezett irgalmas nővérek szerzetének mintájára estivali Epiphane Lajos lelkiatya által 1652. alapított nőszerzet, ingyenes iskolák felállítása, kórházi szolgálat s a szegények ápolása czéljából. E szerzet rövid idő alatt, de különösen 1807. tekintélyre tett szert. Jelenlegi főhelye Nancy, de Németországban is el vannak terjedve. Alaptörvényük a vak engedelmesség főnökjük irányában. A más vallásuak ápolásánál minden vallási tekintetet mellőznek, ha azonban a betegek vallási vigaszért esedeznek, a szentlélekhez való könyörgést ajánlják. A nyilvános, valamint a magánintézetek vezetésében szintén engedelmességre vannak kötelezve főnöknőjük iránt; intézeteikben a fősulyt a hitoktatásra fektetik.
Ferenc, olasz szobrász és építesz, szül. Bissoneban 1599., megh. 1667. Rómában élt és Berninivel együtt főképviselője volt a barok-stilusnak. Szellemes, genialis építész, aki mindenben a maga lában járt s szellemével annyira hatott hogy a barok-stilust az ő nevéről B.-stilusnak is hítták. Építményei: San Carlói templom, San Filoppo Neri-oratorium, a Falconieri palota, Collegio di propaganda fide (1660 körül), stb.
György, angol iró, szül. East Derehamben 1803. februárban, megh. Oulton Suffolkban 1881 jul. 29. Főképen a cigányok életét és nyelvét tanulmányozta. Munkái: The Zincalis, or an account of the gipsies in Spain; The bible in Spain: Lavengro, the scholar, the gipsy, the priest; The Romany Rye; Romano Lavo-Lil, Wordbook of the English gipsy language. Összes művei 1888. jelentek meg 6 kötetben Londonban. V. ö. Montégut, Écrivains modernes de l'Angleterre (1889, 2 köt.).
(ejtsd: borródél), festői szépségéről hires völgye a Derwentnek Angolországban,Cumberland grófságban, 2 km.-re Keswicktől.
(ejtsd: borósztaunesz) V. Bornes, kikötő város Linlithgow skót grófságban, a Firth of Forth D-i partján, 5300 lak., szénbányákkal, agyagedény-készítéssel. Antoninus falának maradványaival, melyeket Graham's Dyke-nek hivnak.
nagyközség Bihar vmegye mező-keresztesi j.-ban, (1891) 1119 magyar lakossal, vasuti állomás.
ritkán borsfa (Piper L., növ,), a borsfélék családjának több mint 600 fajt számláló és azért sokféleképen elnevezett cserjéje, ritkán fája, néha fűnemü növénye, meredt v. fölcsavarodó szárral, nyeles, csaknem egyközes-erü egyszerü levelekkel, dús virágzattal, amely néha ernyős, jobbadán pedig vastaggerincü, többsoru füzér. Virága egyes fajokon pároséltü, másokon özvegy, hol ül, hol kocsános. Legnevezetesebb faja a fekete, kerek, közönséges vagy török B., babérmag, a nagyobb szemü (P. nigrum L.); felmászó szára legföljebb hüvelykujj vastagságot és 5 m. magasságot ér el; röviden tojásdad, hegyes-végü levelével átellenben álló gyéres füzéren kéthímü, egyanyás, lepeltelen virágai vannak; termése eleinte vörös, később sárga bogyó, egyetlen húsos maggal. Hazája Elő-India, Travankor-és Malabár vidéke, ahonnan Tulsó-Indiába, a Szunda-, Filippini-, fűszeres-meg a nyugat-indiai szigeteken is elterjesztették. Dugványról szaporítják és venyige módjára, gyérlombu fákra v. pedig alacsony póznákra eresztik föl. Már egyéves korában is gyümölcsözik, élte 5-ik évétől 20-ig évenkint 4-5 kg. bogyót terem, azután lassacskán elernyed. Termését éretlenül szedik: amint a legelsők pirulni kezdenek, a virágfüzér gerincéről lepörgetik, a napon vagy enyhe kemencében szárítják, mire megfeketedik és összeráncosodik. Ekkor még fejletlen csíráju magvának húsa kivül zöldesszürke, belül sárgásfehér és lisztesen tülöknemü. Terpentinszerü olaja (1%) okozza zamatját; íze pedig a 2-8 % Piperintől (C17H19NO3) van, melyet az alkohol fölold és prizmás kristályokban hagy meg. Kémiai hatása semleges; de kálilugos főztéből az erősen bázisos piperidin (C5H11N) és a piperinsav (C12H10O4) kulön válnak ki. Az utóbbit káli-szupermanganáttal piperonállá (C8H6O3) változtatják át, amelyet heliotropin néven vaniliafűszagu kellemes illatszerül használnak. A fehérbors, a növénynek éretten kihüvelyezett magva, melyet leginkább Khina vásárol holott Európa a fekete borsot jobb szereti. Főpiacai Európában: London, Amsterdam és Hamburg; legkitünőbb a malabár-bors, közepes fajtája a singapun és pinang B.; a hollandi v. batáviai B. a legsilányabb.
(Borsu, Borsodi). Régi magyar személynév, melyet a kun-kabar Bunger vezér fián, a Miskóc nemzetség alapítóján kivül egy magát Nándorfehérvár ostrománál kitüntetett Salamonkorabeli vitéz a II. István ellenében trónkövetelőnek föllépett B. ispán viselt. A név kétségkivül török-tatár eredetü s rendesen a «borz» szóval (a török «borszuk»-, «burszik»-ból) veszik egynek, de megfelelhet a «barsz», «parsz» (azaz párduc) szónak is, mely a török személynevekben is gyakran elő szokott fordulni.