(Pisum Toum), a vitorlásviráguak családjának egynyári lecsepült v. kapaszkodó, kopasz és hamvas füve, nagypálháju, 1-3-párosan szárnyalt levelekkel melyek többnyire elágazó kacskaringóval végződnek; virágfürtje kevés, de nagyvirágu; termése többmagu hüvely. Legismeretesebb a vetemény kerti B. (P. sativum L.), 30-60 cm.-re felkapaszkodó szárán a 2-3 párjával szárnyalt, kacskaringós levelek vannak, levélkéi kerektojásdadok, épszélüek, virága ketted v. többed magával jelentkezik; pártája fehér, csak az evezője rózsaszinü; magva egyszinü és gömbölyü. Több változéka van: p. a mezei, gyalog, guggoló, bokros B. A vad B-t (P. arvense L.) sokan ősfajnak tekintik. Levélkacsa nem kapaszkodik, levélkéje ritkásan fogasszélü, fürtje többnyire 1-, néha 2-virágu, tarka (vitorlája kékes, evezője piros, csónakja fehér); magva szögletes, göcsörtös és barnával tarkázott szürkészöld. Az édes v. cukor-B. (P. saccharatum hort.) kétágu fürtjének hüvelye a gyér magvak közt bemélyed; magva zöld marad, hüvelye husos és édes. A szögletes, lófogu v. velős B. (P. quadratum Mill.) hüvelyében a magvak összeszorulással eltorzulnak. Az ernyős, fürtös v. török B. (P. umbellatum Mill.) fürtje 4-5 virágu, egyenes, hengeres hüvelyében a sima magvak egymást érik; l. még Csicseri B., Csoda B., Spárga B., Parju B.
[ÁBRA] A borsó. a) a pálha vagy melléklevél.
A B.-t magjáért és száraz leveléért termelik, a vető B.-t csakis magja végett, mely az embernek táplálékul szolgál. A mezei B. magját, nemkülönben zölden lekaszált szárát s levélzetét állatok takarmányozására használják. A hideg iránt korántsem oly kényes, mint a bab, éghajlat tekintetében nem is válogatós, de a hüvösebb éghajlatot inkább kedveli, mint a meleget. Közép kötött, elég mély és mészdús talajon legjobban diszlik. Legcélszerübb gabonaféle v. kapás után vetni. B.-t 6 évnél rövidebb időközökben nem jó ugyanazon talajon magnak termelni, különben beáll a borsóuntság. A magborsó alá nem célszerü istállótrágyával trágyázni, különben egyre virágzik és magot nem köt. A B. alá a talajt ősszel megszántják, tavasszal megporhanyítják. Az őszi B. aug.szept.-ben, a tavaszit márciusban vetjük szórva. v. 25-35 cm. sorokba. Vetőmagszügséglet 90-170 liter. Kikelés után megboronáljuk v. megkapáljuk. Éréskor kinyüvik v. sarlóval lekaszálják, petrencébe rakják v. kévébe kötik, kis száradás
után kicsépelik. A szálas takarmánynak termesztettet virágzáskor kaszálják. Kat. holdanként 7 14 hl. szemet és 10-14 q. szalmát terem. Hl: sulya 76-82 kg.
l. Hüvelyesek betegségei.
(növ.), l. Clymenum.
(os pisiforme), egy gömbölyded csontocska a kéztő kisujji oldalán, a kéztőcsontok legkisebbike; voltakép nem egyéb, mint a singizom inába iktatott incsont. Kerek izületi lapocska utján a loboridomu kézcsonttal izesül.
vármegye (l. a mellékelt térképet), hazánk volt tiszáninneni kerületének egyik megyéje, a Tisza jobb partján; határai északon Gömör- és Abauj-Tornamegye, keleten Abauj-Torna-, Zemplén- és Szabolcs-, délen Hajdu- és Heves-, nyugaton Heves- és Gömörmegye; alakja a középen befüződött szabálytalan négyszög. Kiterjedése 3427.77 km2. Északi és nyugati része túlnyomóan hegyes, keleti és déli része termékeny róna. A megyét ÉNy -DK-i irányban a Sajó folyja keresztül, jobb partján a jelentékeny Bükk-hegység (l. o.) terül el, melynek középpontját képező nagy fensík a 937 m. magas Bálványban kulminál, ahonnan tetemes völgyek É. (Szilas-patak völgye), K. (Hámori völgy ) és D. felé (Tárkányi, Bogácsi völgy) vonulnak alá, mig Ny. felől a szintén délre nyiló Eger völgye választja el a gerinces Mátrahegységtől. A Sajó völgyétől északra a tornai hegycsoportnak és a szendrő-forrói dombvidéknek a Bodva által elválasztott alig 500 méterig emelkedő végső nyulványai hálózzák be a megye északi csücskét, míg ettől délre a Sajónak mindinkább kitáguló völgye a nagy magyar Alföldre nyílik, mely a megye D.-i felét foglalja el. Geologiailag a Bükk-hegység túlnyomóan régibb másodkori képletekből (agyagpalákból, mészpalák) áll. a csúcsokat főleg mészkő alkotja, helyenként eruptiv kitörésekkel, gazdag érctelepekkel, míg az északi dombos vidéket főleg mész alkotja, a síkság pedig diluviális és alluviális eredetü. A megye főfolyója a délkeleti határ közelében kanyargó (de csakis kis részben határt képező). Tisza, melybe itt a megye fővízerének tekinthető Sajó (bár már zempléni földön), a Hejőpatak s több kisebb ér szakad. A Sajó mellékvizei közül balfelől a Szuha, Bodva és (csekély mértékben) a Hernád, jobbfelől a Hangony, Szilvási patak és a Szinva öntözi a megye földjét. A Bükkhegység déli vizei közül az Eger, a Kanya, a Kácsi viz szelik a megye déli lapályos részét, amely az említett vizek mentén, különösen azonban a Tisza vidékén Mező-Kövesd, Mező-Keresztes és Emődtől délre sok helyen kiterjedt mocsarakba megy át, melyeknek kiszántása a Tisza részbeni szabályozása dacára sem sikerült; e vidéken nagyobb állóvizeket is (Fehér nád) találunk, minthogy az egész lapálynak a Tiszába ömlő jobbparti mellékvizek folyásának irányában esése alig van s magának a Tiszának esése e megye területén alig 2 méter. E helyeken a megye égalja sem egészséges, nagy forróság mellett a mocsarak párolgása rontja a levegőt, míg a Bükk-hegység klimája enyhébb és egészséges. B. közepes évi hőmérséklete 10-11 ° C., a hegyekben valamivel kevesebb és mérsékelt. A csapadék évi mennyisége B. lapályos részein 5-600 mm., a hegyekben jóval több, bár itt sem emelkedik 700 mm. fölé. Déli része hazánk legszárazabb vidékei közé tartozik.
[ÁBRA] Borsod vármegye térképe
A megye hegyes részeiben ásványkincsek bőven fordulnak elő; művelés tárgyát képezik vas- és rézércek (Nádasd, Ozd, Rudobánya, Telekes), kőszén (Ozd Center, Nagy-Barca, Várkony, Sajó-Kaza Bánszállás, Disznós-Horvát, Diósgyőr, Varbó, Edelény) márvány, palakő, kitünő agyag (Tapolca), gránit (Novaj) stb. Ásványvizei Diós-Győrben, Kács-Tapolcán, Tapolcán, Hámoron vannak. Fürdői vannak a 3 Tapolcán (Diósgyőr, Görömböly és Kács mellett).
Termőterülete
347028 hektár, ebből 148943 ha. szántóföld, 6288 ha. kert, 31986 ha. rét és kaszáló, 46948 ha. legelő, 587 ha. nádas, 8224 ha. szőllő és 104052 ha. erdő. A gabonanemüek közül (1890) legtöbb buza (4,796 hektár, termése 833621 hlit.), árpa és rozs, kevesebb zab és kétszeres terem; jelentékeny továbbá a kukoricatermés, mig burgonya, köles, repce csak kevés terem; továbbá hüvelyes vetemények, cukorrépa (1541 hektár évi termése 177022 métermázsa), dohány (864 ha., termése 9923 mmázsa), kender (1101 ha., termése 7588 hl. mag és 5682 mmázsa fonál), kevés len, takarmánynemüek stb. A szőllőművelés és bortermelés szintén jelentékeny, a filloxera azonban, mely már száznál több község szőllőit támadta meg, nagy kárt okozott. 1890-ben termett 77800 hl. must, 41903 hl. fehér, 73 hl. siller és 200 hl. aszúbor, mig régebben a termés 800000 hl.-re is rugott. Jó bor terem Miskolcon, Nyéken, Görömbölyön, Geszten, Noszvajon s általában a Bükkhegység déli lejtőin. Gyümölcse sok és jó, főleg cseresznye és szilva, melyet az Alföldre szállítanak, mig a szőllő Németországba is képezett kiviteli cikket. Az erdők a megye északi részében nagy területet foglalnak el, különösen a Bükkhegység erdei kiterjedtek és szépek; túlnyomó a tölgy, magasabb helyeken a bükk, mig a fenyő csak elenyésző csekély mennyiségben lép fel.
Állattenyésztése
meglehetős; az 1884. évi összeirás szerint volt a megyében 61523 drb. magyar és 1422 drb. színes fajtáju szarvasmarha, 68 bivaly, 26186 ló, 518 szamár és öszvér, 67325 sertés, 200286 juh és birka és 1404 kecske. A lótenyésztés elég kedvező, Mező-Keresztes, Gelej, Mező-Kövesd és Mező-Csáth vidékén a földműves nép szép lovakat tenyészt; a szarvasmarha tenyésztése főleg a Tisza táján divik s a hizlalt marha kivitelre is kerül; a sertés- és juhtenyésztést a megye minden részében űzik. A szárnyasok száma (1884) 131637 drb., u. m. 270584 tyúk, 5019 pulyka, 67334 lud, 34525 kacsa és 10956 galamb; a lúdtenyésztés főleg a tiszamenti községekben (Tisza-Palkonya, Oszlár Dorogma Bábolna) összpontosul; a méhkasok száma 10376.
[ÁBRA] Borsod vármegye címere
A lakosság
száma 1881-ben 193839 volt, most (1891) 216794 lélek; a 90 évi szaporulat tehát 22955 lélek vagyis 12%. Egy km2-re most 63.25 lélek esik, B. e szerint a sűrűbben lakott megyék közé tartozik. Nemzetiség szerint van jelenleg 202896 (93.6%) magyar, 3160 (1.5%) német és 9738 (4.5%) tót lakosa tehát hazánk legmagyarabb megyéi közé; az utolsó tiz év alatt a magyarság 21337 lélekkel (13.1%) erősbödött. Hitfelekezet szerint van 109412 r. kath., 10986 g. kat. 5373 ág. evang. 77038 helv. és 13880 izraelita: A lakosság főfoglalkozása a földművelés és állattenyésztés, kereskedelem és ipar azonban ujabban lendületet vett. Az ipar főleg a bányászatra irányul (l. fent), azonkivül főbb ágai a vasipar, mely a rima-murány-salgótarjáni vasmű részvénytársaság ózdi henger- és nádasdi lemezgyárában (1890. évi termelés 304900 mmázsa; 1400 munkás) és a diósgyőri m. kir. vas- és acélgyárban (1890. évi termelése 408840 mmázsa túlnyomóan acélsín 3 1/2 millió frt értékben; 1423 munkás) virágzik leginkább; ezenkivül emlitést érdemel a gépgyártás (Miskolcon 3 gépgyár és vasöntő), az agyagipar (miskolci tömörkőedénygyár, apátfalvai kőedénygyár) üvegipar (gyertyánvölgyi üveggyár 43 munkás), faipar (alsóhámori hajlitott fabútorgyár), papiripar (diósgyőri papirgyár), malomipar szeszipar (Poga), ecetipar (Miskolc), a kisipar rohamosan hanyatlik, jelentékenyebb ágai a fazekasipar, mellyel egész falvak foglalkoznak, kalap- és szabóipar; a házi ipart csak kis mértékben üzik: a szalma-, gyékény- és fűzvesszőfonás a tiszamenti részeken dívik, de kisebb terjedelemben, mint régente. Az ipartestületek száma 4. A kereskedelem főbb cikkei a gabona, mely Miskolcon és Mező-Kövesden kerül piacra, előbbi a hazai terménykereskedés egyik főgócpontja, továbbá a bor (főbb piacai: Miskolc, Sajó-Szt.-Péter, Emőd Diósgyőr), gyümölcs és szőllő, élő állatok (Miskolc, Mező-Keresztes, Mező-Kövesd, Sajó-Szt.-Péter), állati termények (tej Miskolcon, Emődről a fővárosba szállíttatik; nyers bőr, gyapju) és erdei termények (tüzifa, cser). A kereskedelem és forgalom középpontja Miskolc, melyből a vasutak minden világtáj felé irányulnak. B.-t hosszában átmetszi a m. kir. államvasutak budapest-miskolci vonala; Miskolc felől Bánréve, Kassa és Szerencs felé ágaznak ki vasútvonalak, oldalágak pedig Bánrévéről Nádasdra, Barcikáról Rudobányára és Miskolcról Diósgyőrre; végül az egri szárnyvonal szintén érinti B. földjét. A vmegye vasútainak összes hossza 162 km. Közútjainak hossza összesen 515 km., ebből 63 km. állami út, 316 km. kiépített és 136 km. kiépítetlen torvényhatósági út. Hajózásra csak a Tisza alkalmas.
A közoktatás
ügye meglehetős előrehaladott stádiumban van; a (1890) 35198 tankötelesnek 10ˇ5 százaléka (3697) nem jár iskolába s a 7 éven felüli lakosságnak 33.9 %-a (52301 lélek) nem tud sem irni, sem olvasni. A megye 177 községe közül 171-nek van helyben iskolája, 3 a szomszédközségben iskoláztatja gyermekeit, s csak 3 község gyermekei nem részesülnek semmiféle oktatásban. Az összes népiskolák száma (10 pusztai iskolával együtt) 295; van továbbá 3 kisdedóvó, 2 polgári iskola, 6 iparostanonciskola, továbbá Miskolcon államilag segélyezett ev. ref. főgimnázium, kir. algimnázium, állami középkereskedelmi és alsófoku keresk. iskola, állami felső nőipariskola és asztalosipar-tanműhely.
Közigazgatás.
B. 6 járásra oszlik és van benne 1 rendezett tanácsu város, ú. m.:
A községek közt van 47 nagyközség és 129 kisközség; a községek általában véve középnagyságuak, 2000-nél több lakosa 13-nak van, a legnépesebbek Mező-Kövesd 12674, Diósgyőr 6537, Mező-Csát 5215 és Mező-Keresztes 4378 lakossal. Székhelye Miskolc. Az országgyülésbe B. 6 képviselőt küld. Egyházi kormányzat tekintetében B. 55 r. kat. egyháza az egri érseki, 6 fiókegyháza a kassai püspöki egyházmegyébe, 11 gör. kat. egyháza az eperjesi püspöki, 1 gör. kel. egyháza a karlócai érseki egyházmegyébe, 4 ág. evang. egyháza a tiszai, 87 helvét egyháza a tiszáninneni egyházkerületbe van beosztva; az izraelitáknak 11 helyen van anyakönyvi hivataluk. Törvénykezési szempontból az egész megye a kassai kir. ítélőtábla területéhez tartozó miskolci törvényszék alá van rendelve, járásbirósága Miskolcon, Szent-Péteren,Mező-Csáton, Edelényben és Mező-Kövesden van, utóbbi 3 telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel van felruházva; kir. főügyészsége, sajtó- és pénzügyi birósága Kassán, bányabirósága Rimaszombaton, tehát mind a megye területén kivül székel; tartozik a kassai közjegyzői kamarához és Miskolcon s Mező-Kövesden van kir. közjegyzője, az ügyvédi kamara Miskolcon székel. Hadügyi tekintetben az egri járás az egri 60. sz., a megye többi része a kassai 34. sz. hadkiegészitő parancsnokság, az egész megye pedig a kassai hadtestparancsnokság, a 10. honvédgyalogezred s a 31. sz. népfelkelési járás területéhez tartozik; alakítja a 31. sz. I. oszt. és a 127. sz. II. oszt. népfelkelő zászlóaljat; állandó vegyes felülvizsgáló bizottsága nincs, hanem a megye részint az egri-,részint a kassaihoz van beosztva. Csendőrségi szárny és szakaszparancsnokság Miskolcon van. Pénzügyi tekintetben a miskolci pénzügyigazgatóság területét alkotja; van 4 adóhivatala (Miskolc, Edelény, Mező-Kövesd, Sajó-Szt.-Péter) és 2 pénzügy őrsége (Miskolc, Mező-Kövesd), Miskolc székhelye egy ipari és keresk. kamarának és államépitészeti hivatalnak; közutak tekintetében B. a lőcsei kerületi felügyelő, posta- és távirdaügyekben a budapesti igazgatóság kerületéhez tartozik. Erdőfelügyelőség Miskolcon van; méntelep a megye területen nincs, hanem B. a rimaszombati ménteleposztályhoz, valamint a budapesti állategészségügyi felügyelő kerületéhez tartozik, állami állatorvos Miskolcon van. Méhészeti ügyekben B. a felső-zsolcai vándortanítói kerület egy részét alkotja: Miskolc borászati és szőllőszeti kerület székhelye. A megye területere Illetékes kulturmérnöki hivatal a budapesti III. kerületi. B. területen 17 gyógyszertár van (közte Mikolcon 5).
Története.
B. már ősi idők óta mívelt és lakott föld volt, miként azt a területén talált őskori tárgyak, eszközök, bronzok és cserepek tanusítják. A magyarok bejövetelekor Örs és Bors vezér szállták meg s utóbbiról vette nevét is. Királyaink palotáikkal diszítették s élénk köz- és jogi élet középpontjává lett. Már az Árpádházbeli királyok alatt emlittetik a győri és dédesi királyi vár s az Upponyerdő, melyben a királyi bölény- és bivalyvadászok tanyáztak; a Bükk-hegység erdőségeiben királyi vadászpagonyok voltak, melyeket királyaink sokszor kerestek fel. Később a talán avar eredetü győri földvár helyébe a diósgyőri királyi palota épült, mellette a szilvási zárda, hol királyaink gyakran tartózkodtak és több országgyülés is tartatott. B. területén több nevezetes szerzetesi telep is volt, így a bencések boldvai, tapolcai és kács-monostori, a ciszterciek bél-háromkúti apátságai (l Apátfalvai apátság), a pálosok diósgyőri, szent-léleki és sajó-ládi kolostora, melyek többnyire a XII-XIV. századból valók; továbbá B.-hez tartozott akkor Eger is, káptalanjával. A tatárok betörése 1241-ben B. legnagyobb részét is elpusztította; Ónod mellett a Muhi pusztán volt a szerencsétlen ütközet, mely IV. Béla vereségével végződött és majdnem az egész ország pusztulásának volt előhirnöke. A tatárok visszavonulása után sem állott helyre a béke: 1280-ban Tamás mester egri püspök IV. László király ellen fellázadt, de a király hadával Jenkén és Muhin megjelenvén, megfékezte őt. Az Anjouk alatt a tatárok által feldúlt diósgyőri vár is ujra felépült és királyaink kedvelt és fényes mulatóhelyévé vált. Nagy Lajos, aki Katalin leányát is itt temette el, utóbb Zsigmond és neje, Mátyás király és Mária, II. Lajos neje gyakran tartózkodtak itt s Diósgyőr vidéke gyakran volt nagy vadászatok és ünnepélyek szinhelye. A török uralom alatt B. szintén sokat szenvedett; 1566-ban Dédes és Diósgyőr várai estek áldozatául, 1582-ben a törökök a Muhi pusztán vereséget szenvedtek s 1596-ban Mátyás herceg Mezőkeresztes mellett megverte Mohammed szultánt de ez őt utóbb üldözőbe véve, Miskolcig űzte. 1707-ben II. Rákóczy F. Ónodon tartotta ama híres országgülést, amelyen a szövetséges rendek az ellenvéleményü turócmegyei követek egyikét összevagdalták, másikát megsebesítették, a megye pecsétjét elvették és zászlóját szétszaggatták.
1. nagyközség Bács-Bodrog vmegye bajai j.-ban, (1891) 1729 magyar lak., vasuti állomás. - 2. B., kisközség Borsod vmegye szendrői j.-ban, (1891) 465 magyar lak., B. várát a hagyomány szerint Bors vezér építette, arról vette a megye nevét.
József, ref. lelkész, szül. Alsó-Szuhán, Gömör vmegyében 1807., megh. Simoniban, Gömör vmegyében 1886 febr. 14. Iskoláit Miskolcon és Sárospatakon végezte. 1834. Boldvára (Borsod vmegye) ment hároméves tanitónak. 1837. segédlelkész lett Rimaszombaton, hol később a második lelkészi állomásra választották. Innen 1849 tavaszán Simoniba ment lelkésznek. Egyike volt a legkitünőbb imairóknak. Munkái: Templomi imák; vasárnapokra, ünnepnapokra s más alkalmakra. Pest 1855. (Ujabb kiadása is van.) Hétköznapi, bűnbánati és alkalmi imák templomi használatra. Sárospatak 1886.
(növ., Caragana Lam.), l. Galambborsó:
Grüneberg nevü berlini szakács találmánya, mely pergamenpapirba töltött borsóliszt, zsir, szalonna, hagyma s füszerből áll. Az 1870. német-francia háboru alatt államköltségen egy külön e célra felállított gyárban készítették s ez képezte a német sereg főtáplálékát részint vizben feloldva mint leves, részint szilárd alakban kenyérrel.
(Cysticercus) v. hólyagfark, hólyagféreg, a galandférgek ivartalan lárvája; legismeretesebb a sertések husában élő köles v. lencse nagyságu, amely a husevő állatok, valamint az ember gyomrába kerülve galandféreggé fejlődik. - B. (növ.) Benkő szerint a. m. Lathyrus L.; l. Bükköny.