(növ.), a gyalog v. földi bodza gyümölcséből őszkor főzött lekvár. Leginkább az ipolymenti palócság főzi és táplálkozik vele, mert ott a borzag bőven nő. Mellfájósnak különösen hasznos; kenyérre kenve általában jóízü táplálék; a sűrűbb jobb fajta. A B. főzése másutt is ajánlatos. Soká el nem tartható, de évről-évre lehet főzni és frisset a forgalomba bocsátani.
A rossznak, utálatosnak, rútnak hatása a legfelsőbb fokon. Az a pillanatnyi érzés, mely testünket, lelkünket átjárja ilyenkor s vagy a tartósabb iszonyatba vagy megdermedésbe csap át. A B. bennünk a félelem láza, mikor a fizikai és erkölcsi értelemben szörnyüvel állunk szemben, mely ellen tehetetlennek érezzük magunkat, melyet nyugodtan átgondolni, megérteni, rendes képzeteink sorába illeszteni nem tudunk. Vegyes érzelem: tehetetlenségünk érzete, félelemmel, utálattal társul benne s nemcsak belsőnket hozza ki sodrából, hanem testünket is megrázkódtatja. Testünknek e megrázkódását borzongás-nak nevezzük, melynek egyébként tisztán fizikai okai is lehetnek: előállhat a testi állapotok hirtelen változásainál, testi fájdalmaknál úgy, mint belső érzetek következtében. Reflex-mozgás, mely a bőr összehúzódásából származik. V. ö. Borzadályos
A bornak kétféle illatát és mekékízét ismerjük: az egyik a tulajdonképeni illat (aróma), mely már a szőllőben lelhető: minők a muskatály, tramini, szagos sárfehér, izabella stb. szőllők arómája, mely azután a borba is átmegy és főleg illó olajoknak tulajdonítandó. A tkpi buké még a fiatal borban is alig észrevehető s főleg az ászokolás alatt hónapok, évek során át jő létre. A B. milétéről még ma alig vagyunk tájékozva, vannak közte aldehidek, összetett éterek stb., de a borban oly parányi mennyiségben lelhetők, hogy tanulmányozásuk rendkivüli nehézségekbe ütközik.
(növ.), így nevezik az Alföldön a Nigella arvensis L. nevü növényt; l. Parasztbors.
l. Fürtös lúd.
v. kaffer tyúk. A házi tyúknak egy fajtája, mely nagyság és alak tekintetében a közönséges házi tyúkkal megegyezik, s tőle csupán összekuszált borzas tollazatára, intenziv s veres v. biborpiros bőrre nézve különbözik. Vedlésnél egészen csupasz lesz. K.-Indiában, Jáva és Szumátra szigeten általánosan tenyésztik, míg Európában inkább csak különlegességként tartják. Edzett állat, jó tojó és anya; húsa izletes. Vannak fehér, fekete, sárga és tarka változatai. (Rajzát l. Tyúkfajták alatt.
l. Borzadályos.
szin, a hegyi marha egy fontos csoportjánál fordul elő, s fehér, szürke s fekete szőrszálak keverékéből áll, melyek közé még fehér végü sötétebb szőrök, de néha fakók, pirókok és barnák is vegyülnek. E szin sötétebb és világosabb változatokban fordul elő. A marha bőre mindig szürkés. Ezt a marhát az Alpesek havasi részein tenyésztik. Fontosabb fajtái a schwyzi marha Svájcban, az algaui Délbajorországban, a montavoni Vorarlbergben, a felsőinnthali Tirolban és a mürzthali s murbodeni marha Stiriában. Ezek közül a schwyzi a legnagyobb és legtejelőbb, de nehezebben meghonosuló, az algaui a legkisebb, de könnyen meghonosuló s ezért nálunk legkedveltebb.
(Canis familiaris vertagus), keskeny orru, sima homloku, nyulánk testü kis kutya erősen görbült lábakkal, sima, rövid szőrrel. Leggyakrabban fekete szinü hasa lábtövei és pofája barna vagy sárga színüek s ugyan ily színü foltok vannak szemei felett is: Különösen borz- és rókavadászatra használják, amely állatoknak fészkébe búvik s v. kiűzi onnan, v. beszorítja s addig ugatja, amíg az állatot kiássák. Hegyes vidékeken hajtóvadászatoknál is alkalmazzák. Hogy a vadászatra alkalmassá tegyék, egy éves korában idősebb kutya társaságában rókakölykes fészekhez viszik s az előbbi után engedik a fészekbe jutni. Könnyen betanítható és igen sokáig él.
(növ.), Barra szerint a. m. Asperugo; l. Zordonka.