Endre, a magyar szesztermelők orsz. egyesületének, valamint a malomiparosok orsz. egyesületének titkára, szül. Budapesten 1857 jun. 7.; a gazdasági szakirodalom művelésének szentelvén magát, több régi és megállapodott szaklapnak s ezek között a Falusi Gazda, Tejgazdaság és Földmivelési Érdekeink szerkesztését vette át; megalapítója és szerkesztője a Magyar Szesztermelők Lapja (1886) és a Magyar Molnár (1889) c. szaklapoknak; írt több e két szakba vágó pályanyertes munkát is.
Gertrud Lucia Anna (sz. Toussaint), németalföldi regényírónő, szül. Alkmaurban 1812 szept. 16., megh. Hágában 1886 április havában, Férje a nála majdnem öt évvel fiatalabb B. János, neves németalföldi festő volt, ki főleg székesegyházak bensejének festészeti felékítésében jeleskedett. B.-né mint történeti regényírónő a legtermékenyebbek közé tartozott. 1838. jelent meg első műve: De graaf van Devonshire (a D.-i gróf); de Leidsche student (a leideni deák): Een stoormachtig leven (egy hatalmas élet); stb. Legnagyobb népszerüséget azonban egyik korábbi müvének a Het huis Lauconesse (a L.-i ház) köszönheté. Legutóbb sikerrel próbálkozott meg modern jellem-regények művelése terén is (Major Frans 1875). Legtöbb műve más nyelvre is le van fordítva. Regényei (Romantische Werken) 20 kötetben jelentek meg (Arnheim 1880-1882), összes művei pedig 1888. 25 kötetben.
Ernő, franc. mérnök, született Nimes-ben 1837. Művei nemcsak technikus, hanem pénzügyi és nemzetgazdasági tekintetből is tanulságosak. Főbb munkái: Architecture rurale (1875): Dictionnaire raisonné d'architecture (4 köt. 1876-1880); Dict. de l'art (1882); Dict. général de l'archéologie (1880).
Almogaver János spanyol költő, szül. Barcelonában 1495., mint gazdag patricius-család sarjadéka, megh. u. o. 1542. Egyideig Katolikus Ferdinand hadseregében szolgált, majd nagy utazásokat tett külföldön s 1519-ben hazatérve annyira megnyerte V. Károly kegyét, hogy ez az Alba-i herceg nevelését rábízta. Utolsó éveit szülővárosában töltötte. Első költeményeit még az ó-kasztiliai dalok egyszerü modorában írta azonban később belemélyedve Petrarca, Dante s a régi klasszikusok szellemébe, verseiben nagyobb súlyt fektetett az olasz elegánciára, a forma helyes voltára. Nagy érdeme, hogy ő vezette be a spanyol költészetbe az olasz költői műfajokat, a canhet, a terziniát stb., nemkülönben az ottave net (nyolcas rímet), utóbbit gyönyörü Allegoria nagy epiko-lirikus költeményében. B. használta egyszersmind először Spanyolországban a rím nélküli jambust is. Művei (Obras) először Barcelonában 1543. jelentek meg. Azóta igen sok kiadást értek, részben vegyes, hires barátja Garcilato de la Beya (l. o.) verseivel. Legujabban Knapp adta ki összes műveit (Madrid 1875).
1. Ernő, német festő, szül. Krefeldben 1834. Eleinte Weselben, majd 1851-57-ig a düsseldorfi akadémián tanult. Festményei részben humorisztikus, részben költői, sőt fantasztikus tárgyuak. Említendők: A csempészek (1854); Jégzajláskor; A bolygó hollandi; Harc az indiánokkal (1866); Cigánybanda a faluban; Hermann és Dorottya a kútnál; Hermann a körtefa alatt; Távol hazulról: Piroska; Hamupipőke. B. az 1873-ki bécsi világkiállításon érmet nyert.
2. B. Jan van den. gróf, németalföldi altábornok, szül. Herwynenben (Bommel mellett) 1780 febr. 2., megh. 1844 jan. 28. Tizenhét éves korában Jávába került s csakhamar ezredessé lett. Daendels főkormányzóval való egyenetlenkedése miatt azonban 1810. beadta lemondását. Hollandiába visszatérvén, az orániai ház restaurációja mellett buzgólkodott (1813). 1815. Maastricht parancsnoka lett. 1815. társaságot alapított, mely a szegények számára Fredericksoord vidéken telepet nyitott. 1827. Batávia főbiztosa, 1830. pedig kormányzója lett. Hazájába visszatérvén, a gyarmatügyi minisztériumi tárcát kapta (1835-1839). Lemondásakor grófi rangra emelték.
3. B. Jeromos, tkp. van Aken J., németalföldi festő, szül. Herzogenbuschban 1460 és 1464 között. megh. 1516. A hagyományos tárgyakat rendkivül szabadon, fantasztikusan fogta föl és barokk, sokszor ujíto alakokat vitt be a művészetbe. Korában rendkívül népszerü volt, képei számtalan metszetben voltak elterjedve. Legjelentékenyebb műve, az Utolsó itélet, a bécsi akadémiában van.
4. B. Jeromos de, németalföldi latin költő és filologus, született Amsterdamban 1740 márc. 23., megh. Leidenben 1811 jun. 1. Eleinte gyógyszerész, majd szülővárosában tanácstitkár, azután pedig a leideni egyetem gondnoka volt. Latin költeményei összegyüjtve Leidenben jelentek meg (1802) s több kiadást értek. Legkiválóbb műve azonban az Anthologia Graeca (Leiden 1794-1810, 4 kötet). B.-nak lényeges része volt az amsterdami tudományos és művészeti akadémia megalapításában is; kisebb irodalmi értekezéseit, melyeket holland nyelven írt meg, földiei igen tartalmasaknak mondják.
Bartolommeo, bűvész-mester, szül. Torinóban 1793 jan. 7., megh. Drezda mellett, Grunában 1863 márc. 6. 1812. részt vett a francia hadsereg oroszországi hadjáratában s mint hadifogoly Szibériába került, ahol bűvész-mutatványai által magára vonta a figyelmet. Miután 1814. Szibériából kiszabadult, 18 évig utazgatott Európában és a Kelet egy részén bűvész-mutatványaival. Fia Carlo szintén hires bűvész volt.
(ejtsd: boszkoreale), város Nápoly olasz tartományban; a Vezuv DK-i lábánál, 8760 lak., gyümölcstermeléssel.
község Nápoly olasz tartományban, a Vezuv D-i lábánál, 10000 lakossal, selyem-iparral. 1631. sok kárt tett benne a földindulás és a hamueső.
Gyula gróf, porosz tábornok, szül. 1809 szept. 12. Már 17 éves korában lépett a porosz hadseregbe, melyben 1860. ezredesi rangot nyert. Ez évben a hadügyminiszteriumba osztották be és ez állásában a hadsereg ujjászervezése körül nagy érdemeket szerzett; egyuttal a reformokat az országgyülésen az ellenzékkel szemben védelmezte. Az osztrák háborúban (1866) szerencsés éjjeli támadást intézett Podol ellen (jun 26.), Szadóva mellett pedig (jun. 3.) a 4. hadtest többi csapataival együtt valóságos golyózáporban küzdött. Azután átlépte hazánk Ny-i határát és a szakolcai-pozsonyi országuton Malackáig nyomult előre, ahol a lamacsi ütközet előestéjén Fransecky előtt azt a parancsot kapta, hogy Mondel osztrák tábornok jobb szárnyát kerülje meg. B. e parancs értelmében az országúttól a Kis-Kárpátok nyúlványai között, Lamacs faluig nyomult előre. Mig Fransecky azután jul. 22. kora reggel a Lamacs és Hidegkút falvak között felállított osztrák főhadat támadta meg, mely a déli órákig derekasan védekezett, Bose kora reggel egy elfogott erdőőr kalauzolása mellett a Zergehegy magaslatára küldött egy hadosztályt, mely az ott pihenő vadászszázadot és a belga király nevét viselő gyalogsági ezredet meglepte, szétűzte és a menekülőket majdnem a pozsonyi pályaházig követte. A poroszok tehát már az osztrák csatasor hátában állottak, midőn egyszerre híre jött, hogy a harcfelek Nikolsburgban fegyverszünetet kötöttek. A béke helyreállta után B. a Hannoverában állomásozó 20. hadosztály vezényletét vette át. Az 1870-ki háborúban a 11. hadtestnek lett fővezére, de Wörth-nél súlyosan megsebesült. 1873. gyalogsági tábornokká nevezték ki; 1880. egészségi szempontból való elbocsáttatását kérte. Ez alkalommal I. Vilmos császár a grófi rangra emelte.
Pál, olasz államférfiu, szül. Savonában 1838 jun. 18. Jogot végzett Torinóban. Savonában 1870. képviselőnek választatott s a kamarában a jobb-középhez csatlakozott. Crispi alatt 1888. közoktatásügyi miniszter lett, de 1891. Crispivel együtt megbukott. Művei: Marchese Lorenzo Pareto; Le droit maritime en Italie (Torino 1885); Discorsi e scritti vari (Savona 1888).