(fr., ejtsd: bosszázs), bütykös, egyenetlen felszinü kő, melynek az épület falán kilátszó lapja nincs kifaragva vagy csiszolva.
(ejtsd: bosszánzs) Márton, franc. könyvkereskedő, szül. Bordeauxban 1766., megh. Párisban 1865 okt. 30. 1787. Párisban könyvkereskedést alapított, amelybe egy év mulva Massam és Bessan lyoni könyvárusokat társul vette. Bámulatos kiadói tevékenysége mellett leginkább a kiviteli üzlet létrehozásában volt a fő érdeme, mert ő volt az első, aki a francia irodalom termékeinek a külföldön is nagy kelendőséget tudott szerezni. Összeköttetései a világ minden tájára kiterjedtek, ugy hogy 1801-1815-ig már San Domingo, London, Montreal, Mexikó, Rio de Jeneiro, Madrid, Nápoly stb. és Lipcsében voltak fiók üzletei. Ez utóbbi helyen alapította 1834-ben a Magazin pittoresque mintájára a Pfennig-Magazin-t, amely később Brockhaus tulajdonába ment át. 1836-ban az egész lipcsei céget a Brockhaus és Avenarius lipcsei és párisi cég vette át. Időközben B. idősb fia Hektor, később ennek fia Gusztáv lépett az üzletbe; 1879 óta B. Lipót áll annak élén.
(Nagy ), kisközség Nyitra vmegye nyitra-zsámbokréti j.-ban, (1891) 1201 tót lak., bőrgyárral; van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára, nagy (Schmitt A.-féle) bőrgyára. B. a történelmileg nevezetes Bossányi-család ősi fészke.
család (nagybossányi és nagyugróci). Régi magyar család, mely a gr. Ujfalussy, b. Majthényi, b. Rudnyánszky, Bacskády, Besznák Csermendy, Divéky, Jókuthy, Motesiczky, Rudnay és nyitrazsámbokréti Zsámbokréthy családokkal együtt a Nyitra vmegyében megtelepedett ősi Divék nemzetségből vette eredetét. A család egyik kihalt ága 1694. báróságot, 1775. grófságot nyert. Őse Folkomár ispán a XIII. sz. közepén élt, ki IV. Bélától Bosán földet kapta cserébe bizonyos turócmegyei birtokért. Fiai Gyüvéki (Divéki) Baán és Kozma 1275. osztoztak meg nyitra- és trencsénmegyei ősi birtokaikban, összesen 9 községben. 1277. Kun László Dyueki -Baán fia Barleus mestert és testvéreit Budmert (1277-98), Iroszlót (1277-1316), az 1299-iki pozsonyi alispánt és Gergelyt, valamint nagybátyja, Kozma fiait (Kozma, Leusták, Lukács és Iván) megerősíti Bosán birtokában, 1287. pedig a nyitravmegyei Preznichét adományozza neki. 1294. az említett Barleus 12 márka vérdijt fizet az általa megölt Aladár fia István barsi várjobbágy testvérének Miklósnak. 1299. III. Endre Barleusnak és testvérének Iroszlónak a hűtlen Divéki István birtokainak harmadrészét adományozza: 1300. Barleus és Iroszló trencséni Csák Máté szolgdlatában voltak s mint ilyenek, III. Endrétől a barsmegyei Vezekényt kapták. Baán négy fia közül Barleus (fiai Miklós és János), Iroszló (fiai Domokos, Péter és Demeter) és Budmer ispán (fia András) terjesztették tovább a családot: A későbbi ivadékok közül B. János 1618. nyitrai követ, B. Mihály 1635. barsi alispán volt, majd bárói címet nyert, fia B. László jelentékeny szerepet vitt I. Lipót korában. 1622. B. Boldizsár a soproni országgyülésen követ volt. B. Gábor 1681, 1715. és 1720. nyitrai követ, elébb Bercsényi Miklós titkára majd a n.-szombati ker. tábla elnöke. B. Ádám 1681. nyitrai alispán. B. József 1741. nyitrai követ; u. a. volt 1751. B. Imre, majd 1760. alispán, később alországbiró, kir. alhelytartó s 1775. gróf, vele azonban kihalt a grófi ág. A bárói ág utolsó ivadéka B. Miklós 1760. szeptemvir volt. B. Simon a negyvenes években nyitrai alispán, majd pedig az abszolutizmus alatt hontvmegyei főnök. A család egyik ága Bihar vmegyébe szakadt, melyből B. Ferenc 1764. bihari követ volt. (Wertner M., A magy. nemz. l.)
András (nagy-bossányi), Pest város volt főorvosa, Rókus-kórházi igazgató, egyetemi tanár, kir. tanácsos, szül. Nagy Bossányban (Nyitra várm.) 1753., megh. Pesten 1825. Statisztikus összeállítást adott ki a Rókus-kórház működéséről, irt népszerü, valamint tudományos orvosi munkákat. Közönséges népoktatás a természetes ember-himlőnek jeles hasznáról címü könyve 8-féle nyelven jelent meg.
2. B. László, képviselő, szül. Kisprónán, Nyitra vmegyében 1823 okt. 15. 1845-49-ig Nyitra vm. aljegyzője volt. 1848. a pozsonyi zsidózavargások alkalmával Tarnóczy kormánybiztos mellé segédül rendelték s ennek oldala mellett működött szept. 15-ig. Midőn Jellasich Bécs felé huzódott, Ujházy kormánybiztos mellett szerepelt mint segéd, mindaddig, mig a magyar csapatok el nem hagyták Pozsonyt. 1849. elfogták és 8 évi várfogságra itéltetett. Theresienstadtban ismerkedett meg a szintén fogva volt Károlyi István gróffal; 1850. kegyelmet nyertek, B. mint a gróf meghittje mellette maradt Fóthon a grófnak 1881. bekövetkezett haláláig. Eközben élénk részt vett Pest vm. élénk mozgalmaiban, és sokat fáradozott a Deákpárt megalakítása és szervezése érdekében a megyében. A fúzió után a szabadelvü párthoz csatlakozott s mint ilyen 1881 óta a gödöllői kerületet képviselte: 1892. nem nyert többséget, s azóta tevékenységét leginkább az első hazai takarékpénztárnak szenteli. 1893. ápril hóban a király a III. oszt. vaskoronarenddel tüntette ki.
Hermann, németalföldi filozofus, szül. Leeuwardenben 1755 március 18., meghalt Amsterdamban 1819 aug. 12. Tanár volt. Latin versei: Musa Daventriaca, Poëmata: munkája még: Geschiedenis der Staatsomwenteling der Nederlanden int het jaar 1814 (Amst. 1817) lefordította Denon Voyage en Égypte-jét, Schiller Abfall der Niederlandeját, Plutarchost stb.
(francia, ejtsd: bossz) a. m. bütyök, domboru díszítmény. Ronde B., az olyan szobrászati mű, melyet körül lehet járni, tehát ellentéte a domboru műnek. Demi B., domboru mű.
1. Abrahám, francia rézmetsző Toursban 1610-1678. Callotnak követője volt; 800 metszete kora viseleteinek és udvari életének történetére rendkivül fontos. A legelsők egyike, kik a rézmetszés eljárásáról irtak.
2. B. Róbert, német államférfiu, szül. Quedlinburgban 1832 jul. 12. Jogi tanulmányait a hallei, heidelbergai és berlini egyetemen végezte s miután rövid ideig porosz törvényszéki szolgálatban állott, Stolberg-Roszla grófnál nyert mint jószágigazgató alkalmazást. Hét év mulva ismét államszolgálatba lépett s egy ideig Hannoverában mint kormánytanácsos működött. Innen 1876. előadó tanácsosnak hivták meg a kultuszminisztériumba. 1889. helyettes államtitkár lett a birodalmi belügyminiszté-riumban s e minőségben főrésze volt a munkások biztosítására vonatkozó törvények kidolgozásában. 1891. a birodalmi igazságügyi minisztériumban államtitkárrá, 1892. pedig (márc. 30.), Zedlitz visszavonulása után, porosz kultuszminiszterré nevezték ki. Irodalmilag is működött. Igy irt: Grundzüge d. konserv. Politik (2. kiad. 1870.); Wirtschaftsbuch für deuische Beamte (1778-9).
1. Bertalan, olasz utazó, született Porto-Maurizioban 1812. Uruguayban olasz konzul volt. Sokat utazott Brazilia belsejében, Araukániában és a Tűzföldön és Dél-Amerika eme vidékeit ásványtani tekintetben átkutatta. A csillagászatban is kitünt a napfoltokra vonatkozó vizsgálataival.
2. B. József, olasz iró és festő, szül. Busto-Arsizioban 1777 aug. 11., megh. Milánóban 1815 dec. 15. Miután Rómában tanulmányait elvégezte, 1800. visszatért Milánóba, hol a művészeti akadémia titkára lett. Beauharnais Jenő olasz alkirály által megbizatván, hogy Leonardo Utolsó vacsoráját lemásolja, elkészítette Del cenacolo di Leonardo da Vinci hires művét (Miláno 1810).
3. B. Lajos gróf, olasz régiségtudós és történetiró szül. Milánóban 1758 febr. 28., megh. u. o. 1835 ápr. 10. Páviában jogi és természettudományi tanulmányokat végzett. A nagy forradalom ügyét szolgálta s Bonaparte alatt a francia kormány ügynöke lett Torinóban. Piemontnak Franciaországgal való egyesítése után az olasz királyság levéltárainak prefektusa lett. Művei közül legjelesebbek: Observations sur le vase que l'on conservait á Gęnes sous le nom de Sacro Catino (Torino 1807) és Istoria d'Italia (1816-23, 19 kötet). Számos értekezést és vagy 80 kisebb-nagyobb önálló munkát irt. Egy kötet színművet is adott ki 1805.
county Louisiana É.-amerikai államban, 3070 km2 területtel, 16042 lak., Belleview székhellyel.