(Brenndorf, Bodu), nagyközség Brassó vmegye alvidéki j.-ban, (1891) 2232 német és oláh lak., iparvasuti állomás; posta- és táviróhivatallal, postatakarék-pénztárral. Itt van a Magyar cukoripar-részvénytársulat cukorgyára, jelenleg Magyarország, legnagyobb ilyen vállalata. 1603. itt lelte hős halálát Székely Mózes. B. népét 1611 Quinten Nicola Mátyás rávette, hogy Báthoryhoz pártoljon s templom-kastélyába székely őrizetet fogadjon be; de 1612 aug. 2. a Weiss által odaküldött Böhmen János ismét elfoglalta. Templomkastélyát 1865. lebontották.
kisközség Ung vmegye kaposi j.-ban, (1891) 462 magyar lak.; hozzátartozik Trask gyógyfürdő.
a sarjerdőüzem egyik neme, mely abban áll, hogy a kellő visszaszerző erővel biró fa törzsét mintegy 2-3 m. magasságban levágják, mire a vágási lap helyén és alatt uj hajtások keletkeznek, melyek a levágott ágkoronát helyettesítik. Ha ezt az eljárást 2-10 évi időközökben ismétlik, mit botolásnak vagy csúpolásnak neveznek, akkor az ily módon kezelt fák, a botfák v. csúpfák, felső részükön megvastagodva, ú. n. fejet kapnak, melyekből a hajtások indulnak ki. A tkpi erdőkezelésben a B. csak kivételesen p. vízáradásoknak alávetett területen fordul elő; de annál többször a mezőgazdasági faültetéseknél, p. utak vagy táblák szélein, élő sövényekben, legelőtérségeken, patakok partjain ültetett fáknál. A lebotolt ágakat leginkább tüzelőfának, karónak, kerítésvesszőnek stb. szokták használni, az erre alkalmas fanemek lombjait pedig megszárítják és télire birka- v. kecsketakarmánynak használják. Botfának nem minden fanem, habár egyébkint elég visszaszerző ereje van is, egyképen alkalmas, Legjobban megtürik a botolást az ákácfa, a szilfa, a hársfa, a tölgyfa, a juharfa, a gyertyánfa, a körisfa, továbbá a fűzfa s a nyárfa, mely utóbbiak kivált nedves álláshelyen alkalmasak az efféle bánásmódra. Nagyon ajánlatos az eperfa vagy szederfa botolása, mit az jól elvisel és minek az az előnye van, hogy ily kezelés mellett gyümölcsöt nem igen érlel, sok és jó levelet hoz és a fának alacsonyságánál fogva levelei könnyebben hozzáférhetők, mintha szabadon fejlődve, magas törzsek alakulnak. A botolást közönségesen a tél végén teljesítik olymódon, hogy erőteljes javakorbeli fákról éles baltával, közel a törzshöz szedik le az ágakat, idősebb törzsek fején ellenben rövid ágcsonkokat hagynak, mert ezek jobban hajtanak ki. Ha a lombot takarmányul akarják felszárítani, akkor a botolás nyáron történik.
kisközség Bihar vármegye béli j.-ban, (1861) 373 oláh lak.; vidékén nagy mennyiségben fordul elő agyag, melyet Bél és vidékének lakossága fazekas-munkákra használ fel.
a torna-gyakorlatoknak egy neme. A B.-at külön v. társaságban szabad gyakorlatokként művelik. Az 1-1.20 méter hosszu és oly vastagságu botot, hogy a kéz kényelmesen átfoghatja, gyermekek és növendék leányok számára fából csinálják; a felnőtt ifjaknál célszerü a vasbotoknak használása. A B., mint egyéni szabadgyakorlatok, az egész test fejlesztésére előnyösen hatnak, amennyiben a lökési, nyújtási, forgatási, hajlítási és feszítési gyakorlatok közben a testnek minden izma fokozatosan igénybe van véve. Társas gyakorlatoknál a hosszabb botokat használják és pedig mindig három tornász egyszerre, kik közül sorosan egy-egy a másik kettő által szilárdan tartott boton felhuzódási, lefüggési átfordulási és egyéb gyakorlatokat végez.
1. András, az ősrégi Bajnai B.-családból, Mátyás királynak hadvezére volt, kit a nevezett király a pártos Viktorin ellen küldött. Ulászlónak szintén egyik főembere és az 1496-ki amnesztia egyik hatályos eszközlője, 1498. bandériumos országnagy volt. 1482. és későbben 1505-1511-ig a horvát báni méltóságot viselte Balassa Ferenccel és Misljenoviae-Horvát Márkkal együtt. Megh. 1511. szept. 13.
2. B. fia Benedek, Kálmán királynak egyik meghitt embere és tanácsadója, ki főoka volt annak, hogy a király Álmost és fiát Bélát megfosztatta szemök világától. Őt küldötte a király Dömösre is, hogy a már világtalan Álmost megölje. Vétkes küldetését állitólag a dömösi szerzetesek templomának oltára előtt hajtotta végre s midőn Álmos hívei üldözőbe vették, a pilisi erdőben lováról lebukott s így nyakát szegte.
3. B. Gáspár, 1566. Szent-György várának kapitánya, melyet Tahy Ferenc segítségével a túlnyomó török ellenség ellenében is meg tudott tartani. Benne kihalt a bajnai B. család.
4. B. János, 1521. vitéz oltalmazója Nándorfehérvárnak, melyet meg is tart, ha idejekorán segély érkezik. Maroknyi őrségével a túlnyomó ellenség ellen sokáig tartotta magát és csak midőn látta, hogy a várat képtelen tovább tartani, szabad elmenetel kikötése mellett adta fel. A törökök azonban, midőn el akartak vonulni várból, a magyarokat lemészárolták.
1. András, németalföldi festő, sz. Utrechben 1610 körül, fivérével Olaszországba utazott és Velencében halt meg valószinüleg 1649 előtt. Fivére tájképein rendesen ő festette az alakokat. Önálló festményei ritkák annál érdekesebb a magyar orsz. képtárban a mesternek 1630. kelt aláírásával ellátott festménye, mely parasztjelenetet ábrázol.
2. B. János, németalföldi festő, szül. Utrechtben 1610 körül, megh. u. o. 1652 aug. 9. Bloemaert Ábrahámnál tanult, öccsével Andrással Olaszországba ment, de ennek halála után Utrechtbe visszatért. Az amsterdami van der Hoop muzeumban van főműve, melybe az alakokat B. András festette, de a magyar orsz. képtár is birja két képét melyek B. művészetét szintén a legszebb világításban mutatják be. Különösen érdekes, hogy rajtuk az alakok szerves kapcsolatban vannak a tájképpel.
költészetünk egyik legrégibb emléke, melyet Mátyás király követének, Both Jánosnak Törökországban történt elvesztéséről irt Gergely nevü szolgája. Döbrentey Gábor fedezte fel a Paksy-kódexben.
középkori neve a Botteni-öböl partvidékének.
-család (harapkai és kereszturi). A főuri Garayakkal együtt a Dorosma nemzetségből ágazott ki. Fő birtoka volt Harapkó a régi Valkó vmegyében hihetőleg a mai Verőce vmegye déli részén. 1440. a család utolsó tagjának, Bothos Andrásnak e tájékon 17 faluból álló uradalma volt. A család tagjai közül kiváltak a) Gergely, aki 1386 jul. 25. Gara (ma Garján) és Diakovár közt a királynék védelmében hősies halált szenvedett. b) Domokos és Miklós, akik 1388. a Bázaközét (ma a. Száva és Boszuth folyó köze) védelmezték a Horváthy-pártiak ellen s ez alkalommal Korpády János somogyi nemest elfogták, megvasalva Budára vitték, hol Zsigmond felnégyeltette. c) András, aki 1440. rokonával Garay Lászlóval együtt Erzsébet királyné hadainak egyik vezére volt az Ulászló-pártiak ellen, de a Szegszárd és Báttaszék közt vívott csatában szerencsétlenül harcolt s ott életét vesztette. (Pesty: Eltünt vármegyék. 293. Fejér Cod. Dip. X/3 315, X/1 427, 528. Magyar Tört. Tár XII. 191 l.)