Botriogen

(ásv.), viztartalmu ferriszulfát, egyhajlásu, jácintpiros. Lelőhelye Svédország: Fahlun. Haidinger adta a nevet (gör. botrisz a. m. szőllő), mert szőllőded alakokban képződik.

Botriolit

(ásv.), l. Datolit.

Botrisz

(gör.) a. m. fürt.

Botrogok

a tizlábu rákok rendjének ujabban rövidfarku rákok elnevezése alatt ismert egyik csoportja. L. Rövidfarku rákok.

Botryanthus

Kunth (Botryphile Salisb., növ.). majd a liliomféléknek külön génusza, majd a gyöngyike (Muscari Tourn.) algénusza.

Botrychium

Sw. (növ.), l. Holdfű.

Botrytis cinerea

l. Alma-, Körte- és Szőllőbetegségek.

Bott

János József, német hegedüvirtuóz és zeneszerző, szül. Casselben 1826 márc. 9. Kedvenc tanítványa volt Spohrnak és Hauptmannak, azután több helyen mint karmester működött. Jelenleg a magdeburgi konzervatórium igazgatója. Irt két szimfóniát, két hegedű-koncertet, nyitányokat, zongora- és hegedű-darabokat, dalokat, tov. Der Unbekannte és Actäa, Das Mädchen v. Korinth c. operákat.

Botta

1. Károly, olasz történetiró, szül. San Giorgio Canaveseben 1766 nov. 6., megh. Párisban 1837 aug. 10. Az orvosi pályára készült és Torinóban le is tette az orvosi szigorlatot. Mint köztársasági érzületü ifjut bebörtönözték; kétévi fogság után kiszabadulván, előbb Svájcba, majd Franciaországba ment, ahol mint katonaorvos a francia hadseregbe lépett. IV. Károly Emánuel lemondása után tagja l ett a piemonti ideiglenes kormánynak, Piemontnak Franciaországgal való egyesítése után pedig az Eridano-kerület kormányzásával bizták meg. Az osztrákok és oroszok győzelmei után visszatérvén Franciaországba, Bonaparte a marengoi ütközet után a kormányzótanács tagjává nevezte ki. Midőn Piemont a francia császárság provinciája lett, 1804. B.-t a Dora-kerület képivselőjévé választotta, amire aztán hosszabb időre Párisban telepedett meg. Itt irta egyik főművét, az Egyesült Államok függetlenségi harcainak történetét (Storia della indipendenza degli Stati Uniti) és egy epikus költeményt: Camillo o Veji conquistata. 1815 után öt évig a római akadémia rektora volt s itt alkotta meg Storia d'Italia dal 1789 al 1814 cimü munkáját. Visszatérve Párisba, egy olaszokból álló irodalompártoló társaság megbizásából megirta Olaszország történetét, ott kezdve tárgyalását, ahol Guicciardini elhagyta: Storia d'Italia, continuata de quella del Guicciardini (20 kötet). Azonkivül irt nehány kevésbbé jelentékeny franczia történelmi munkát is. B. azoknak a puristáknak iskolájához tartozott, akiknek főcélja volt az olasz próza tisztaságát helyreállítani; munkáinak becse főkép nyelvükben van, míg történelmi kritika és tárgyilagosság dolgában gyengék.

2. B. Pál Emil, olasz származásu franczia régész és utazó, szül. Torinóban 1802., megh. Acheresben Poissy mellett, Franciaországban 1870. Mint fiatal ember körülutazta a földet és hosszabb időt töltött Amerika Ény-i partján, ahol nagy természetrajzi gyüjteményt szerzett. 1840. Egyiptomban mint orvos Mehemed Ali szolgálatba lépett, aki őt egy expedició élén Szennárba küldte. Onnan sok ezernyi rovarral, kitömni való madár- és emlősbőrrel tért vissza Kairóba. 1833. franczia konzul lett Alexandriában és a párisi muzeum megbizásából Arábiában járt; erről az utazásáról szól Relation d'un voyage dans l'Yemen (Páris 1841). Azután a moszuli konzuli hivatalt bizták rá és ottléte alatt ásatásokat rendezett a Tigris mentén levő romhalmazokban, miáltal Ninive romjait fedezte fel. Akkori tanulmányainak eredménye az asszir ék-irásról szóló műve: Mémoire de l'écriture cunéiforme assyrienne (Páris 1848). A francia kormány fölkarolta az ügyet; Flandin Jenőt küldte ki a könnyen széteső alabastromfaragványok lerajzolására és bizottságot nevezett ki, melynek egyik tagja Layard volt, egy archeologiai nagy diszmű előkészítésére. A mű nemsokára meg is jelent B. felügyelete alatt. Cime: Monuments de Ninive, découverts et décrits par B., mesurés et dessinés par E. Flandin (Páris 1847-1850, 5 köt.). 1800 frank volt az ára és azért, hogy hozzáférhetőbbé tegyék, Inscirptions découvertes á Khorsabad cimen a 3. és 4. kötetben foglalt 220 föliratos táblát olcsóbb kiadásban is közrebocsátották. B. 1846. jeruzsálemi, 1857. tripoliszi főkonzul lett, ahonnan betegsége miatt 1868. költözött Franciaországba. Layard ugyan utóbb tulszárnyalta B.-t, de elévülhetetlen érdeme marad, hogy megalapította az asszir archeologiát.

Botte

olasz bormérték, Szardiniában a. m. 5 hl., Velencében a. m. 7,51 hl., Veronában a. m. 9,01 hl.


Kezdőlap

˙