(ejtsd: bugenvil), a Salamon-csoport legészakibb szigete; 1886 óta német fenhatóság alatt áll.
Lajos Antal, francia hajós, szül. Párisban 1729., megh. 1811. 1756-59. Kanadában volt és résztvett a háboruban. 1763. hajójával a Falkland-szigeteknél járt, azután a kormány megbizása folytán két hajóval, természetbuvárok, csillagászok és rajzolók kiséretében körülhajózta a földet. Az volt a földnek első, francia emberektől megtet körülhajózása. 1766. indult el és utközben a Számoa-szigeteket, az Uj-Hebridákat, Uj-Guineát, a Molukkokat és Jávát érintve 1768. tért vissza. Ez utazásának ugy földrajzi, mint általános irodalmi tekintetben érdekes gyümölcse: Description d'un voyage autour du monde (Páris 1771-72, 2 kötet, uj kiad. 1861. Németül Lipcse 1783). B. részt vett az amerikai szabadságharcban is.
(ejtsd: bauten) György Henrik, angol-amerikai festő, szül. Norwichben 1834., de szüleivel már gyermekkorában Albanybe (New-York) költözött. Első kisérlete A vándor (1853), melyet a new-yorki műegylet megvásárolt tőle. Ezáltal felbátorodván, műtermet nyitott Albanyben. 1863-tól Londonban telepedett meg s itt állította ki tájképeit, melyek a rajzolás egyszerüsége, a gondolatok sokoldalusága, az érzés mélysége és lágy, bájos koloritjük által elragadók. Legjelentékenyebb e képei közül: Komlógyüjtők hazatérése (1863), Szénakaszálás a Bretagneban, Áhitat útközben (1866), New-englandi puritánusok istentiszteletre mentökkor (1867), Pásztorjelenet a Bretagneban (1868), Tavaszi hó (1877), A teherhordók és A mézheshetek vége (1878).
(ejtsd: buzsi) kikötőváros Algéria Constantine tartományában, a Carbon- és Cavallo-fokok közt elterülő B.-i öbölnél; a Guraja-hegy lábánál, (1891) 12 381 lak. A mögötte levő meredek hegyek, a narancs-, füge-, gránátalmafa-ligetek festőivé teszik az amfiteátrumszerüen épült város fekvését. Kikötője nem nyujt védelmet. Mellette a Szidi-Jahiai-öbölben szoktak a hajók kikötni. B. a rómaiak Saldaa-ja; 1833 szept. 29-én foglalták el a franciák.
(franciául a. m. gyertya), sebészeti eszköz, mellyel szükült testcsatornákat v. csöveket vizsgálnak, ill. kitágítanak. A vizsgálandó csatornákhoz képest különböző hosszu és különböző vastagságu hengeralaku eszköz. Leginkább a végbél, a bárzsing és hugycső számára használják azért, hogy 1. azokat rendes ürterükre nézve megvizsgálják, esetleg azokban idegen testeket felkeressenek, 2. megszükült állapotukat a B. egyideig való benhagyásával tágítsák; 3. segítségükkel a csatornák beteg helyeire gyógyszereket, kenőcsöket stb. alkalmazzanak. A B. különböző anyagból készül, ugymint: ércből, kaucsuk és gyántakeverékkel áztatott selyemszövetből, guttaperkából, celluloid-ból stb.; régebben viaszból, bélhúrból is készültek. Alakjukra nézve: hengeralakuak tompa véggel, vagy végükön gombocskával (B. á boule), vagy végükön megvékonyodók (konikus B.); továbbá egyenesek vagy tompa szögben hajlott végüek (Mercier-féle B.). Legtöbbször hugycsőszükületek gyógyítására használtatnak 23-26 cm. hosszuságban és 1/3 mm.-től 10 mm. vastagságban, úgy hogy minden magasabb szám 1/3 mm.-re vastagabb 1-30. számig (francia skála); az angol sebészek által használt legvékonyabb B. 11/2 mm., legvastagabb 9 mm. 1-16. számig (angol skála). A katéter-től abban különbözik, hogy tömött henger s csatorna nincsen a belsejében, melyen a folyadék levezethető.
(ejtsd: buzsival), község Seine-et-Oise francia départ.-ban, a Szajna balpartján, 2823 lak., kőbányákkal, XII. századból való templommal; a párisiak kedvelt kiránduló helye. Az 1870-71. német-francia háboru idején, midőn a poroszok Párist ostromolták, a poroszok B.-t is megszállották. Az ostromzárt felmenteni törekvő franciák többször intéztek támadást B. ellen.
(ejtsd: bugé) Péter, francia matematikus és fizikus, szül. Croisic-ban (Alsó Bretagne) 1698 febr. 16., megh. Párisban 1758 aug. 15. Vannesban a jezsuiták kollégiumában tanult, 1735-ben Godin, Condamil és Jussieuvel Peruba küldetett s ott hét évig a fokmérésben vett részt. Legnevezetesebb felfedezései és észlelései a fémeknek hő okozta kitágulására, a fénytörésre és annak a látóhatár közelében történő változására, a fény intenzitására s ama törvényre vonatkoznak, mely azt mondja, hogy a levegő sűrüsége a légréteg magasságával váltakozik. 1848-ban ő találta fel a héliométert. Munkái közül említendők; Théorie de la figure de la Terre (Páris 1749), mely még ma is becses diszmű; Traité du navire, de sa construction et de ses mouvements (u. o. 1746); Entretiens sur la cause de l'inclination des orbites des planetes (u. o. 1748); Nouveau traité de navigation et de pilotage (u. o. 1753, uj kiadás Lacaille-től 1761 és Lalande-tól 1792); Essai optique sur la gradation de la lumiere (Páris 1729, bővebben kiadta Lacaille 1760) cimü művével megalapította fotometriát, melyet 1760. Lambert emelt tudományos szinvonalra. Életrajzát tartalmazza a Mémoires parisiennes 1758-iki köt. megjelent Éloge de B. Fouchytól.
(ejtsd: bugró) Vilmos Adolf, francia képiró, a l'école des beaux arts tanítványa, szül. La Rochelleben 1825 jan. 30., 1848. a nagy dijat nyerte, 1850. pedig a római díjat. Főbb alkotásai: Szt. Cecilia tetemének elhelyezése a katakombákban; III. Napoleon császár megtekinti Tarasconnál az árviz által elöntött vidéket; Tobias visszatérése; Halottak napja; A bachánsnő. Számos díjat nyert, 1876. a becsületrendnek és az akadémiának lett tagja. Legutolsó két képe: A győzedelmeskedő Ámor (1888) és az 1893. szalon-ban kiállított Offrande á l'amour.
(ejtsd: bujé) Lajos, francia költő, sz ül. Canyban 1822 május 21., megh. Rouenban 1869 jul. 19. Mint költő, két költeményével alapította meg hirét, amelyek a Revue de Parisban jelentek meg; ezek egyike; Meloenis, conte romain, a Commodusok korából vett kedves korrajz, a másik a Les fossiles, a vizözön előtti korból vett természetleirások. Egyéb munkái: Poésies, Festons et astragales (1859); Madame de Montarcy, dráma, melynek különösen mértékes verselése nagyon tetszett; Hélene Peyron (dráma, 1858); La conjuration d'Amboise (dráma, 1866), melyek szintén nagy tetszést arattak, mig Dolores és Faustine drámái hatás nélkül maradtak. Költeményei Derniers chansons cimmel halála után (1872) jelentek meg (ujabb kiadásban 1881).
(ejtsd: bujjé) Ferenc Kolozs Amour marquis, francia tábornok, született Cluzel várában (Auvergne) 1739 nov. 19., megh. Londonban 1800 nov. 14. Mint kapitány s utóbb mint ezredes részt vett a hétéves háboruban. 1768. Guadeloupe sziget kormányzója, Martinique és St. Lucie főkormányzója és az összes csapatok fővezére lőn e szigetbeli tengereken s mint ilyen fontos szerepet játszott a francia-angol háboruban. 1778-ban Dominiquet, 1871. Tabagot, utóbb csekély haddal St. Eustachet, St. Martint és több kisebb szigetet, valamint Brimstone Hill várát szállotta meg. A nancyi katonai mozgalom elnyomásáért a király és a nemzetgyülés köszönetét kapta. XVI. Lajos szökési tervébe be volt avatva és mindent elkövetett, hogy csapatainak alkalmas felállítása által a sikert biztosítsa. A király elfogatása után osztrák Németalföldre menekült, honnan a nemzetgyüléshez levelet intézett, melyben a király menekülését erőszakos megszöktetés szinében tüntette fel. E miatt halálra itélték. Ezóta mint emigráns Koblenzben, 1781 óta pedig Pillnitzben lakott. Azután III. Gusztáv svéd király s ennek meggyilkoltatása után Condé herceg szolgálatában állott. Utóbb Angliába költözött, hol haláláig maradt. A: Mémoires sur la révolution française (angolul London 1797; franc. 1801 s 1859) cimü művében gyülölséggel szól a forradalomról. V. ö. Gabriel, Louis XVI., le marquis de B. et Varennes (Páris 1874).