(ejtsd: bujji), francia neve a főtt husnak, mely mártás és finom főzelék v. kifőtt tészta szegélyezésével kerül a husleves után az asztalra.
(ejtsd: bujjié) Francisque, francia bölcsész, szül. 1813 jul. 12. 1837. a filozofia tanára Orleánsban, 1839. Lyonban, 1856. a lyoni akadémia elnöke, 1865-ben az École normale igazgatója Párisban, 1875. a francia tud. akadémia tagja lett. 1879 óta nyugalomba vonult. Művei közül nevezetesek: Histoire et critique de la révolution cartésienne (1842. pályadíjat nyert), e mű bővített kiadása: Histoire de la phil. cartésienne (két kötet, 1854, 3. kiadás 1868); De l'unité de l'âame pensante et du principe vital (1858); Du principe vital et de l'âme pensante (1862); De la conscience en psychologie et en morale (1872); Morale et progres (1875); Du plaisir et de la douleur (1877); L'institut et les académies de province (1879); Études familieres de psychologie et de morale (1884). Lefordította Kant művét: A vallás a tiszta ész határain belül, és Lortet-vel együtt Fichte művét: Utmutatás a boldogságos élethez. B. a lélektani animizmus hive, Cousin tanítványa.
Gottfried, Alsó-Lotaringia hercege és jeruzsálemi király, II. Eusztách boulognei gróf és Ida lotaringiai grófnő fia, szül. 1061., megh. Jeruzsálemben 1110 jul. 18. Nagybátyja Pupos Gottfried lotaringiai herceg halála után (1076) a hercegség ő reá szállott. Midőn 1095. a keresztes hadjárat eszméje a nyugati világot felvillanyozta, B. is feltűzte a kereszt jelét és 1096 tavaszán Eusztách és Balduin testvéreivel, mint a csekély számu német lovagok vezére a keresztes hadhoz csatlakozott, miután a költségek beszerzése végett országát a lüttichi püspöknek elzálogosította. A középkori krónikások sok mende-mondát meséltek B. viselt dolgairól és a keresztes hajdárat vezérének mondták. A világi haszonleséstől ment, aszketikus férfiu tekintélye csak akkor emelkedett a keresztesek szemében, midőn már a szent város közelébe értek. Dicsőséges részt vett Jeruzsálem elfoglalásában, de az 1099 jul. 23. királyválasztáson a nagyok mégis előbb toulousei Raimondot kinálták meg a koronával és csak ennek elutasító válasza után B.-nak, ki a koronát és királyi méltóságot ugyan szintén elutasította, nem akarván oly helyen koronát viselni, ahol az Üdvözítő töviskoronát viselt, de az ujonnan alapított jeruzsálemi királyság trónját (hercegi cimének megtartásával) mégis elfogadta. Rendesen a szent sír őrzőjének címeztette magát. Uralkodását megzavarta az egyiptomi szultán betörése, kit azonban Askalon mezején kis hadával fényesen megszalasztott. Hadakozás meg ájtatoskodás között folytak le hátralevő évei is. A királyság szervezésére kevés gondot fordított, a nevével kapcsolatba hozott törvénygyüjtemény (Assises) valóságban utódaitól ered. B. mindössze a patriárkátusnak és a papságnak osztogatott fontos kiváltságokat és kolostorokat alapított. Hivei a szent sír szomszédszágában helyezték örök nyugalomra, Tasso meg a «Megszabadított Jeruzsálem»-ben halhatatlanná tette.
(franc.) a. m. huslé, a hus tápláló részeinek folyadék alakjában való kivonata. - B. jelent még aranyozott ezüst, tiszta ezüst v. egyéb aranyozott fémsodronyból készített fürtszerü tekercset, melyet bojtokra, rojtokra stb.-re alkalmaznak. Seregünkben a tiszti kardbojtokra is aranyos B.-okat szoktak alkalmazni. - B.-tábla, husleves kivonat szilárd állapotban, mely utazás közben forró vizben feloldva különösen alkalmas a husleves pótlására.
(ejtsd: bujon), 1. kis város Luxemburg belga tartományban, a Semoy partján, festői környéken, 2630 lak., várral, amely most börtönül szolgál és kőbányákkal. Egykor B. hercegség fővárosa volt. - 2. B., hercegség; nevét a IX. századból említik először. Területe: 375 km2. B. Gottfried, az első ker. hadjárat vezére 1095-ben Liege (Lüttich) püspökének zálogosította el. 1482. a La Marck családból való Vilmos gróf elvette. 1521. V. Károly a püspökségnek visszaadta. 1591. Latour d'Auvergne Henrik nyerte el; e családnak maradt birtokában, mig 1793. Franciaország el nem foglalta. 1816. a Németalföldiek királyának fenhatósága alatt Rohan-Monbazon hercege kapta meg, aki 1821. tulajdonjogát a Németalföldieknek eladta. 1830 óta Belgiumé. V. ö. Ozeray, Hist. du pays, château et ville de B. (Luxemburg 1827).
(ejtsd: buen), sziget Franciaország Ny-i partján, Vendée départementban, Bourganeuf-öböl szélén, 300 ha. területtel, 300 lak., halászattal és tengeri sófőzéssel.
Albert, francia iró, szül. Rennesben 1851 március 2-án. 1886 óta tengerész-zászlóalj parancsnoka. Munkái: La Guadeloupe physique, politique et économique, Paulus A. tanárral együtt; L'Indo-Chine française contemporaine (1885-86, 2 köt.); Le royaume Annam (1885): La France en Indo-Chine (1886).
(ejtsd: bulenviljé) Henrik gróf, francia történetiró, szül. St. Saireben (Normandia) 1658 okt. 11., megh. 1722 jan. 23. Katonai pályára akart lépni, de családjának törzsfájára vonatkozó kutatásai nagy hajlamot gerjesztettek benne a történelmi tanulmányok művelésére. Kutatásainak eredménye számos, nagyrészt kéziratban maradt művében van letéve. Rajongott a régi hűbériség fénykoráért s a feudalizmust tartotta az emberi elme legbámulandóbb vivmányának és a legszabadabb elvü kormányrendszernek. B. műveiben különben szellemesség és geniális fölfogás is nyilatkozik. Ő maga egy művét sem adta ki, ami tőle megjelent, azt barátjai rendezték sajtó alá. Művei közül említendők: Histoire de l'ancien gouvernement de France (Hága 1727, 3 k.); Abrégé chronologique de l'histoire de France (1733, 3 köt.); Histoire des Arabes (Amsterdam 1731); Vie de Mahomet (London 1730); Histoire de la pairie de France et du parlement de Paris (u. o. 1753, 2 köt.); État de la France (Hága 1727). V. ö. Grande Encyclopédie V. 655.
(ejtsd: bulanzsé),
1. Ernő, francia politikus, szül. Nantilloisban (Muese) 1831 okt. 12-én. Párisban a jgoot végezte s szülőföldjén a közigazgatási pályára lépett és pénzügyi reformtervekkel szerzett hirnevet. 1886. a Meuse departementban 620 szavazattal 225 ellenében szenátorrá választották Salmon monárkista jelölttel szemben. A szenátusban a koronzási jelvények és drágakövek eladásáról szóló törvényjavaslatot védte az előadói széken; 1888. és 1893-ban pedig a költségvetés előadója volt. 1893. márc. nagyon kifogásolta a kamara által eszközölt törléseket és módosításokat, kifejezte abbeli aggodalmát, hogy a vámokból befolyó jövedelmet a pénzügyminiszter 30 millió frankkal tulbecsülte. Jelentésében érdekes visszapillantást vetett Franciaország pénzügyének multjára 1829-1892-ig.
2. B. Gusztáv Rudolf, francia festő, szül. Párisban 1814 ápr. 25., megh. u. o. 1888 szept. 22. Dellaroche Pál és Jollivet tanítványa volt. 1856. visszatérvén olaszországi tanulmányutjáról, ahol Caesar a Rubicon mellett cimü festményével vált ismeretessé, nagy diadalt aratott a Szalónban Palestrina cimü festményével (1857), később Az arabok (1861), A kabilok (1863), A Szahara lovasai (1864), különösen pedig a klasszikus ókorból merített műveivel, mint Lukrécia, Lesbia, A pompéji koszoruárusnő stb. Napoleon herceg pompéji stilben épült párisi háza átriumát vele festette ki. Müvészete rokonjellegü Gérôme művészetével, de nála még lágyabb, érzékibb és főképpen a klasszikus családi élet festésében vonzó, de művészete mégis csak a K.-i élet ábrázolásában megragadóbb.
3. B. György Ernő János Mária, francia tábornok, szül. Rennes-ben 1837 ápril 19., megh. mint öngyilkos Brüsszelben 1891 szept. 30. Az elemi és középiskolákat Nantes-ben végezte, azután a st.-cyr-i katonai iskolába lépett (1855); 1886. gyalogsági altiszt lett az Algériában állomásozó I. turkó-ezredben, mellyel Randon tábornagy vezérlete alatt részt vett a kabil hadjáratban (1857). Az 1859. olasz háboruban kitűnt Robecchetto-nál és Turbigo-nál, ahol sulyosan megsebesült. A háboru befejezése után a becsületrend érdemjelét kapta. 1860 márciusában hadnagy lett és résztvett a khinai expedicióban. 1862. február 24. Trai-Dau mellett megint megsebesült; jul. 14. kapitánnyá léptették elő. 1864. visszatért Franciaországba s 1867. a st.-cyr-i iskola tanárává nevezték ki, 1870 nov. 9. pedig a 113. sorezred parancsnoka lett Párisban, mely ezred élén a nov. 30. kirohanás alkalmával megint megsebesült. 1871. alezredessé léptették elő, azután résztvett a commune leveretésében és ezzel a becsületrend nagykeresztjét vívta ki magának. Mindamellett a hadsereg ujjászervezésekor csak alezredesi rangot kapott s csak 1874 nov. 15. léptették elő ezredessé. 1880. a Valence környékén állomásozó 14. lovashadosztály parancsnoka lett, 1881-ben pedig a kormány Amerikába küldte, hogy a yorktown-i kapituláció 100. évfordulójának emlékünnepén Franciaországot képviselje. 1882. a hadügyminisztériumba került, ahol mint a gyalogsági osztály elnöke a katonai iskolák javításán buzgólkodott. 1884-ben hadosztályparancsnokká és a tuniszi hadsereg parancsnokává nevezték ki, azonban Cambon tuniszi francia követtel viszályba keveredvén, nemsokára ez állásától felmentetett.
Sértett önérzete és nagyravágyó lelke ekkor a radikális párt táborába hajtották, mely kieszközölte, hogy Freycinet miniszterelnök 1886 jan. 6. B.-ra bízta a hadügyi tárcát. Ez állásban először is Schmitz tábornokkal volt affairje, kit Carnot elnök végre B. sürgetésére rangjától megfosztott. Aumale, Orléans hercegét Párisból számüzte, azután rávette a kamrát, hogy Aumale, Orléans hercegét Párisból számüzze, noha azelőtt (1880) alázatos és hizelgő levelekben esedezett kegyééért. Ezen nyilvánosságra hozott levelek hitelességét eleinte tagadta. Vetélytársait és ellenfeleit (különösen a tábori karban) minden felsőbb katonai állásról eltávolította; Saussure tábornokot, Páris kormányzóját, lemondásra birta, és ügyesen értett ahhoz, hogy hazafias frázisokkal a párisiak rokonszenvét megnyerje. Ahányszor a Longchamps-on, hadi szemléken, délceg, e célra külön betanított fekete paripáján mutatkozott, a közönség lelkes éljenzésbe tört ki. Egész Páris énekelte a Paulus dalát a «brave général»-ról, mig Jules Ferry B.-t «Saint-Arnaud de caféchantant»-nak bélyegezte. A párisi nép, ki divatból, ki meggyőződésből, ki elégületlenségből, már szinte térdre borult az uj bálvány előtt, ki a «gloire» és a «revanche» jeligékkel mámorba ejté a férfiakat és még inkább a nőket. Ugy ünnepelték B.-t, mint aki a németeken majd bosszut áll Sedanért és Elzászért. A radikális lapok és a tömeg tüntetései dacára Ferron, az uj hadügyi miniszter, B.-ot 1887 jun. 18. a 13. hadtest parancsnokává nevezte ki Clermont-Ferrandba. A kis vidéki városba számüzött B. az uralkodó párt ellen táplált haragból és a hatalom után való vágyból, 1887. márc. 14. politikai üzelmei miatt a tényleges szolgálatból elbocsátotta, márc. 27. pedig Carnot elnök a miniszteri tanács és a fegyelmi bizottság javaslata alapján a tábornokot, (mivel időközben megint engedély nélkül jött Párisba) a katonaság kötelékéből végképen elbocsátotta. B. és pártja felvette az odavetett keztyüt. A Cocarde márc. 12. megjelent 1. száma a romlott és megvesztegetett kamara feloszlatását és az alkotmány revizióját sürgette, mely kivánság sztereotip követelése lett a boulangistáknak.
Az akkor megalakult párt, a Comité républicain de protestation nationale mindent elkövetett, hogy B. a kamarában helyet nyerjen. Most Rochefort is rendelkezésére bocsátotta maró gunyját és vakmerő támadását. Ahol B. megjelent, a néptömeg üdvrivalgással fogadta; nagy pénzösszegeket kapott (egyedül Uzes hercegnőtől 3 millió frankot), hogy szereplése költségeit és fényes háztartását egyaránt fedezhesse; és ami a fő, választási hadjárata diadalra vezetett. Márc. 25. az Aisne departementban üresedett kerület 45 089 szavazattal 26 808 ellen B.-t választotta képviselőjének, ápr. 8. pedig a Nord-département (272 000 szavazattal 75 000 ellenében) bizta reá a mandátumot. B., ki az utóbbi mandátumot vállalta el, jun. 4. hozta javaslatba az alkotmány revizióját, melyet azonban a kamara heves viták után elvetett. Midőn az ügyek ennyire fejlődtek, az uralkodó párt megértvén az imminens veszélyt, tömör sorokban szállt sikra B. el len. Az 1889. márc. kinevezett uj minisztérium, melyben az erélyes Constansnak jutott a belügyi tárca, legott elhatározta, hogy B.-t és társait a köztársaság fennállása ellen szőtt üzelmek és a katonság elcsábítása miatt a szenátus előtt bevádolja, mely testületre egy külön törvény által ez ügyben birói hatalmat ruháztak. Constans, kinek legfőbb óhaja arra irányult, hogy B. külföldre távozzék, titkos kém által arról értesíté B.-t, hogy a kormány az ő elfogását tervezi, mely hirre B. (kit szeretője, Bonnemain asszony is féltett) csakugyan Brüsszelbe menekült (ápr. 8.), ahonnan a belga kormány sürgetésére ápr. végével Londonban távozott. Szökése politikai hiba volt, melyet a kormány ügyesen kiaknázott. Szép szerével letárgyaltatta a B. ellen indított vádkeresetet, melynek folyamán kitünt, hogy B. minisztersége idején az állam pénztárából, ki nem deríthető célokra 242 000 frankot költött el. Végezetül a szenátus aug. 14. 195 szavazattal 5 ellenében B.-t, Dillon-t és Rochefor-t in contumaciam egy megerősített helyre való számüzetésre itélte el. E pillanattól kezdve B. napja mindjobban elborult. Szökése és a pör folyamában felmerült vádak sokat ártottak hirnevének és ügyének, úgy hogy pártja a községi és később a képviselőválasztásoknál (szept. 22.) nagy vereségeket szenvedett. Őt magát Montmartre-ban megválasztották ugyan képviselőnek Jaques ellenében (kinek választási költségeihez, mint a Panama-pörben kitünt, Floquet miniszter 300 000 frankkal jártul), de a választást a kamara megsemmisítette. B. erre 1889. Jersey-be távozott s innét Spanyolországba készült, de e szándékáról lemondott s nehány meghitt barátjával együtt Jerseyben maradt. Az 1889 szeptemberi választásokban hiveinek száma még jobban csökkent, ugy hogy a boulangisták az 1890. évi fővárosi választásoknál csak két helyet nyertek a községi tanácsban. Hivei, hogy a «Boulange» hanyatlásán segítsenek, azt tanácsolták B.-nak, hogy Párisban az állami törvényszék előtt jelentkezzék és magát a felhozott vádak alól tisztázza. B. azonban e tervtől idegenkedett és máj. közepén a pártfőnökségről leköszönt. Kedvesének, Bonnemain asszonynak halála nagyon is érzékenyen sujtotta anyagilag is. Beleunván a sivár jelenbe és nem bizván a jövő esélyeiben, Bonnemain asszony sirján az ixellesi temetőben (Brüssel mellett) mellbe lő vén magát, véget vetett életének. - Beszédei 1888. jelentek meg: Les discours du général B. cimen, de e kötet csak 1887. nyarán tartott beszédeit tartalmazza. V. ö. Ruhemann, General B. (Berl. 1887); Buguet, Au général B., revues et revuistes (Páris 1885); Chincholle, Général B. (1889). B. sugalmazta a Barthelémy Hippolite hadi irónak tulajdonított; L'invasion allemande cimü nagy feltünést okozott munkát (3 köt. 1888-90). melyet Armand és Singer fordítottak le németre. (Deutschlands Feldzug gegen Frankreich, Bécs 1888). V. ö. Mahrenholtz cikkét az Unsere Zeitban (1889, II.). Legujabban a Boulange-párti Mermeix szellőztette B. választási manöverjeit, megjelölte a pénzforrásokat, melyekből merített, kimutatta, hogy B. a hadügyminiszteriumból való elbocsáttatása után még Floquet-, Freycinet-, Napoleon herceg- és a párisi gróffal is folytatott alkudozásokat, csakhogy állását visszanyerje; Reinach és Arton-tól ellenben, mint ez a Panama-pör tárgyalásiból kitünt, B. nem fogadott el pénzt.
4. B. Lajos, francia festő, szül. Vercelliben (Piemont) 1807 márc. 11., megh. Dijonban 1867 márc. 7. mint az akadémia igazgatója. Francia szülők gyermeke. Mint Quilon-Lethieres és Devérias tanítványa, a romantikus iskola hívének vallotta magát. Hugó Viktornak jó barátja volt s több illusztrációt készített műveihez. Több festményéhez Hugó és Chateaubriand költeményeiből vette a motivumot (Borgia Lukrécia és Velleda álmodozásai); viszont Hugó neki ajánlotta több költeményét. Legismertebb művei az említetteken kivül: Mazeppa (1828); Petrarca diadala (1836); Macbeth (1859); Boszorkányos éjszakája (1861).
szulfid-ásvány, antimón - ólomszulfid és ólomszulfid keveréke (PbSb2SO4 + 3PbS). Feketés ólomszürke; csakis vaskosan terem szálas, rostos vagy szemcsés szerkezettel. Nagyobb mennyiségben Franciaországban Molieres mellett lelik (du Gard dép.), találni tov. Harzban (Wolfsberg), Csehországban (Przibram), Rajnavidékén (Oberlahr és Mayen), Toszkánában (Bottino), Szibériában (Nercsinszk), Lappföldön (Nasafjeld), Thaulow keresztelte (1837) Boulanger francia kémikus tiszteletére, ki azt legelőször elemezte (1836). Némelyek a B.-hez számítják a vele nagyon rokon összetételü embritit és plumbosztib ásványokat Nercinszkről, mások ezeket külön ásványfajoknak veszik, már azért is, mert ezeknek fajsúlya 6,18-6,32, mig a B.-é csak 5,8-6.