régi francia család, mely nevét a régi Bourbonnais tartomány B. kastélyától (Castrum Borboniense, most: B. l'Archambault) vette. A család jelenleg három ágban virágzik. A legrégibb család törzsatyja Adhémar, ki 910 körül élt s eredetét Hildebrandra, Martell K ároly öccsére vitte vissza. 1218. e ház kihalt; utolsó férfitagjának, VIII. Archambault-nak leánya és örököse, B. Mahaut 1197-ben Guy de Dampierre-hez ment nőül s ennek fia, IX. Archambault örökölte a B. nevét és vagyonát. Ennek unokája, Beatrix, 1272. IX. L ajos legifjabb fiához, Róbert clermonti herceghez ment nőül s igy a B.-család neve és birtokai a Capetingok egyik fiatalabb ágára szállottak. Róbertnek fia, I. Lajos idején IV. Károly király a B. uradalmat hercegséggé tette (1327) s e Lajostól ered a család másik kég ága. Az idősebb ágnak, mely Lajosnak idősebb fiától, Pétertől származott, tagjai ezek: I. Péter, ki a poitiersi csatában esett el (1356); II. Lajos, ki 1410-ben halt el; I. János, ki az azincourti csatában foglyul esve, mint fogoly halt el (1434) Angliában; I. Károly, ki 1456. halt meg, és II. János, ki az angolokat Formigny-nál megverte s a Ligue du bien public tagja volt. Ez 1488-ban halt el utódok nélkül; birtokai öccsére, II. Károly lyoni érsek-bibornokra szállottak. Ennek halála után (1488) a főágnak cimeit és birtokait a legfiatalabb testvér, Péter beaujeu-i gróf örökölte, kinek leánya és örököse Zsuzsanna, unokatestvéréhez, Montpensier Károlyhoz, a későbbi connetable-hoz ment férjhez; midőn ez V. Károly császárhoz pártolt, birtokait a korona lefoglalta. A hires connetable-lal a család idősebb ága 1527-ben kihalt.
A második B. ág törzsatyja I. Lajosnak második fia, Jakab de la Marche gróf, kinek dédunokája, II. János házasság utján szerezte meg La Roche sur Yon-t (később B. Vendée). II. János második fia, Károly, a Vendôme hercegi címet kapta s 1527-ben a connetable birtokait örökölte. Fia, B. Antal, vendôme-i herceg, 1548-ban nőül vette Jeanne d'Albret-t s igy Navarra királya lett. Meghalt 1562-ben. Öccse Lajos, Condé herceg, a Condé és Conti családok törzsatyja. Mások öccse, Károly, ismeretes e néven: B. bibornok (l.o.), kit a katolikusok 1589. X. Károly néven királynak kiáltottak ki. Antalnak fia, IV. Henrik, ki a Valois-ház kihalása után (1589) a francia tronra lépett, törzsatyja lett azon ágaknak, melyek Franciaországban, Spanyolországban, Nápolyban és Parmában trónra jutottak.
A B.-családból származó francia királyok a következők: IV. Henrik (1589-1610); XIII. Lajos (1610-1643), kinek fiatalabb fiától, Fülöptől az Orleánsok származnak; XIV. Lajos (1643-1715); XV. Lajos (1715-1774), és XVI. Lajos (1774-1792), kit a francia forradalom alatt lefejeztek; a restaurációval 1814 és 1815-ben XVIII. Lajos ugyan ujból elfoglalta a trónt, de öccsét X. Károly már 1830-ban ismét elűzték. A francia B. feje, X. Károlynak és fiának Lajosnak lemondása után 1830 aug. 2. X. Károly unokája, Henrik bordeaux-i herceg lett (Chambord gróf) a Berry herceg fia, szül. 1820 szept. 29-én. Ez következetesen fenntartotta legitim igényeit a francia trónra. 1873. ugyan a B. és Orléans ágak között némi kibékülés jött létre, miután a páris gróf Chambord grófot a család fejének elismerte, de a restauráció terve meghiusult, mivel Chambord gróf vonakodott a tirkolort elfogadni és az 1789. forradalom vivmányairól és parlamentáris uralomról hallani nem akart. 1883 aug. 24. bekövetkezett halálával kihalt a B. ház fő ága. V. ö. Nettement Henri de France, ou histoire des Bourbons de la branche ainée pendant 1830-1870 (Páris 1872).
A spanyol trónon, melyet az utrechti békében (1714) XIV. Lajos unokája, Fülöp, Anjou hercege mint V. Fülöp nyert el, megmaradtak a B. egyenes férfi ágon VII. Ferdinánd király haláláig (1833). Őt követte a régibb spanyol örökösödési törvény szerint leánya, Izabella (1833-1863), kit a spanyolok elűztek, 11 év mulva azonban visszahivták Izabella fiát, XII. Alfonzot, kinek korai halála után kiskori fia, XIII. Alfonz kapta a trónt. XII. Alfonzzal szemben VII. Ferdinánd öccsének fia, Károly madridi herceg lépett fel mint trónkövetelő, a száli törvényre hivatkozván; ez egy uj karlista háboruban sikertelenül igyekezett a trónt magának megszerezni (1873-1876).
Az 1738. bécsi béke alapján V. Fülöp fiatalabb fia, don Carlos, mint III. Károly a két Szicilia trónjára lépett, de midőn 1759-ben bátyja, VI. Ferdinánd halála után a spanyol trónra jutott, Nápolyt és Sziciliát harmadik fiának, don Fernandonak (IV. Ferdinánd) engedte át; azon határozott kikötéssel, hogy a spanyol és sziciliai koronák soha egy uralkodóé ne legyenek. Az olasz B.-ok gyülölt hatalmának az olasz királyság megalapítása vetett véget: II. Ferencet 1860. végképpen elüzték Nápolyból. A pármai és piacenzai hercegségeket Ausztria 1748-ban, az aacheni békében engedte át V. Fülöp spanyol király legifjabb fiának, Fülöp infánsnak, oly feltétellel, hogy az egyenes férfiág kihalása esetén azok ujra Ausztriára szálljanak. Mindkét hercegség azonban 1859-ben, az utolsó Bourbon hercegnek, Róbertnek elüzetése után Olaszországgal egyesíttetett. V. ö. La Mure, Histoire des Ducs de B. (1860-1868, három köt.); Achaintre, Histoire chronologique et généalogique de la maison royale de B. (1825, 2 köt.); Dussieux, Génalogie de la maison de B. (2. kiadás 1872).
A B.-család jelenleg a következő ágakra oszlik: a) Spanyol kir. család, mely ismét két mellékágra oszlik; először a karlista ágra: feje don Carlos, madridi herceg, szül. 1848 márc. 30., az 1877. megh. János hercegnek fia, ki sem a többi ág, sem az Orleáns család igényeit el nem ismeri. Neje pármai Margit. E házasságból szül. Blanka, Salvátor osztr. főherceg neje, tov. Jayme, Elvira, Beatrix és Alix, továbbá a jelenleg uralkodó spanyol ágra: XIII. Alfonz, az 1885. megh. XII. Alfonz és Krisztina osztrák hercegnő fia, szül. 1886 máj. 17. b) A nápolyi és sziciliai ág. Ennek feje II. Ferenc, volt nápolyi király (1836-1861), neje Mária, bajor hercegnő, királynénk nővére. Mostoha testvérei: Alfonz, casertai gróf; Immaculata hercegnő (Károly Salvátor főherceg özvegye; és Pascal hg., barii gróf). c) Francia királyi család vagyis az Orleáns-család. Élén áll: Fülöp párisi gróf (szül. 1838.) Neje Izabella, orl. hercegnő. Gyermekeik: Amália, a portugál király neje; Ilona, Izabella, Lujza és Ferdinánd. - Fülöp herceg öccsei: Róbert, chartres-i herceg (szül. 1840.); neje Franciska, Joinville herceg leánya. Gyermekeik: Mária, Waldemár dán herceg neje, Henrik, Margits s János. Fülöp nagybátyjai és nagynénjéi (Lajos Fülöp ex-király fiai): Lajos, nemours-i herceg, szül. 1814; neje Viktoria, szász-koburg-gothiai hercegnő. Gyermekei: Gaston, Eu grófja, Kelementina, Ágost szász-koburg-gothai hg. özvegye (fia Ferdinánd, a jelenlegi bolgár fejedelem), Ferenc, Joinville hercege (szül. 1814.) és Henrik, Aumale hercege (szül. 1822.) d) Hercegi ág: a volt pármai hercegi család. Feje: Róbert herceg (szül. 1848.), leánya, B. Mária Luiza (született Rómában 1870 január 17.) 1893 ápr. 20. nőül ment Koburg Ferdinánd bolgár fejedelemhez.
1. Lajos Mária, spanyol infáns, toledoi érsek és bibornok, szül. 1777 máj. 22., megh. 1823 márc. 19. Fia volt Lajos infánsnak, III. Károly spanyol király fiatalabb öccsének. A francia ivánzió idején a cadixi kormányzótanács elnöke volt s e minőségben szentesítette az alkotmányozó cortes határozatait (1812). A király visszatérése után 1814. csakhamar kegyvesztett lett s még toledoi érsekségének kormányzását és jövedelmeit is elvesztette. 1820. a márc. forradalom után a király a junta elnökévé nevezte ki; az alkotmányos kormánynak teljes szervezése után az államtanács tagjává lett.
2. B. Károly herceg, v. ismeretesebb nevén B. connetable, B. Gilbert Montpensier gróf második fia, szül. 1490 febr. 17., megh. Róma ostroma közben 1527 máj. 6. Beaujeu Zsuzsannával kötött házassága által a Bourbon-család második ágának roppant birtokai is reá szállottak. 1515-ben Agnadello- és Marignanonál tanusított vitézségéért I. Ferenc őt Franciaország connetable-jává és Milánó helytartójává nevezte ki. Midőn 1521-ben nejének halála után a király anyjának, Savoyai Lujzának házassági ajánlatait visszautasította, a bosszus királyné rábirta I. Ferencet, hogy ez a connetablenak neje után örökölt birtokait a korona számára lefoglalja. E miatt az elkeseredett B. V. Károly császárhoz pártolt, ki megigérte neki, hogy Provence, Dauphiné, Bourbonnais és Auvergne tartományokból számára külön királyságot alakít s nővérét, Eleonorát is nejéül igérte neki. Ez alkudozások hirére I. Ferenc Moulins-ba sietett, hogy B. herceget kibékítse; megigérte neki, hogy birtokait visszaadja, de B. álruhában 1523. szept. végén Olaszországba menekült, hol a spanyol hadvezérek, ismerve nagy hadvezéri tehetségeit, szivesen fogadták. Gatinara mellett (a Sesia partján) B. csakugyan a császári hadsereg soraiban honfitársai ellen küzdött (1524) s Pescarával együtt Dél-Franciaországba nyomult, hol azonban a nyáron Marseillet sikertelenül ostromolta. 1525. febr. 24. a császári hadsereg élén kivivta a páviai nagy győzelmet I. Ferenc fölött, kit a spanyolok foglyul ejtettek. De V. Károly nemcsak féltékeny volt iránta, hanem tett igéreteit sem teljesítette, aráját, Eleonorát pedig a béke zálogául I. Ferenccel jegyezte el. Némi vigasztalásul a császár a milánói hercegség trónjával biztatta s 1526-ban olaszországi hadainak főparancsnokává nevezte ki B.-t. E minőségben vette be 1526 jul. 23. a milanói fellegvárt s nyomult 1527 februáriusában Róma ellen, hogy VII. Kelemen pápát, a háboru okozóját, megfenyítse, s katonáit a zsold elmaradásáért a gazdag város kirablásával kárpótolja. VII. Kelemen pápa átkával nem törődve, május 6. megkezdette a város ostromát s midőn a legelsők között küzdve egy ostromlétrát ragadott kezébe, golyótól találva elesett. Parancsára halálát a hadsereg előtt eltitkolták, mely Boyneburg vezetése alatt Rómát elfoglalta és kifosztotta. Két hónappal később B. holttestét Gaetában eltemették. Benne kihalt a Bourbonok idősebb ága. V. ö. Schwartzenau, Der Connétable Karl von B. (Berlin 1852); Mignet, Rivalité de François I. et de Charles V. (1886, 2 köt. 3. kiad.); Paulin, Études sur François I. (2 köt. 1885).
3. B. Károly, máskép B. bibornok, Antal navarrai király öccse és Károly vendome-i hercegnek negyedik fia, szül. 1523 dec. 22., megh. Fontenay-ben (Poitou) 1590 máj. 9. Mint bibornok, roueni érsek és pápai legátus buzgó katolikus és a hugenották ellensége volt. III. Henrik, Guise herceg meggyilkoltatása után (1588 dec. 23.), őt is, mint a Guisek egyik párthivét, elfogatta. III. Henrik meggyilkoltatása után a Guisek pártja X. Károly néven királynak kiáltotta ki, de e választás az országban nem talált visszhangra, s miután jelöltsége a liga hivei körében is Mayenne herceg mellett háttérbe szorult, B. bibornok meghódolt unokaöccsének, IV. (Bourbon) Henriknek.
4. B. Lajos Henrik herceg és Lajos Henrik József, B. herceg és Condé herceg, l. Condé.
1761 aug. 15-én Párisban Choiseul francia és Grimaldi spanyol miniszterek szövetségi szerződést kötöttek a franciaországi és spanyolországi Bourbonok nevében, mely szerződés értelmében a Bourbon-család két ága - beleértve a nápolyi és pármai spanyol Bourbonokat is - birtokaikat kölcsönösen egyszer és mindenkorra egymással szemben biztosították és háboruban egymást segélyezni igérték.
(ejtsd: burbonné), Franciaország egykori tartománya, 7890 km2 területtel Nivernais, Berri, la Marche, Auvergne, Forez és Bourgogne között. Főhelye volt Bourbon, későbben Moulins. 761-ben Pipin foglalta el Waifretól, Aquitánia hercegétől. IV. Károly 1327. hercegségre emelte. 1527. a francia korona konfiskálta, 1651. XIV. Lajos Condé hercegnek engedte át. 1792. nagyobb része Allier, többi részeit pedig Puy-de-Dôme, Creuse és Cher départementok közt osztották föl.
(ejtsd: burbon le ben), jár. székhely és látogatott fürdő Haute-Marne francia départementban, igen szép vidéken, az Apance partján, kellemes sétahelyekkel, (1891) 4148 lak., 1732. alapított, nagy 600 betegre szánt katonai kórházzal. Jódtartalmu (50-58° melet) forrásait különösen szifilitikus és golyó okozta sebek ellen használják, B. a rómaiak Vervona castruma.
(növ.), a Rosa indica L. var. burbonica Hort. nevü kerti rózsa, számtalan elfajzással és fajvegyülékkel. Kedves illata, vamint soká tartó virágzása miatt nagyon kedvelik és virágcserépben is ápolják.
fürdőhely Puy-de-Dôme francia départementban, 7 km.-re Mont Doretól, a Dordogne partján; szép szállodákkal és fürdőépületekkel; 31-54° meleg, gazdag arzéntartalmu vizet évenkint mintegy 7000 ember használja skrofula, krónikus reumatizmus, anémia és bőrbajok ellen.
(ejtsd: burbur), járási székhely Nord francia départementban, a Dunquerque-et az Aahoz csatoló B. csatorna mellett, (1891) 2468 lak., szappan-, bőrgyártással és kémiai iparral.
l. Boucicault.
(ejtsd: ejtsd: burdálu) Lajos, francia hitszónok, szül. Bourgesban 1632 aug. 10., megh. 1704 máj. 15. Előkelő francia család ivadéka. 15 esztendős korában belépett a Jézus-társaságba, hol a bölcselet és erkölcstan tanárává s hitszónokká nevezték ki. Beszédeiben tanítani és meggyőzni akar, de tetszést kelteni soha, érvet-érvre halmoz és logikai következetességgel törekszik céljai felé; felvett tárgyához oly hű, hogy szónoklatai az egységnek remek példái, és remek erejök nem az egyes részletek költői voltában, hanem a gondolatok pazar termékenységében rejlik; ismétlődésekbe sohasem bocsátkozott, még akkor sem, ha egy és ugyanazon tárgyról négyszer szólt is. Beszédei 12 vaskos kötetre terjednek s vasárnapi, ünnepi, a király előtt mondott, bőjti és alkalmi beszédekre oszlanak. Tanításaival összhangzásban állott szelid s példás élete. Magyarul megjelent: B. Tisztelendő pater predikátzioi, melyeket még éltében Pater Bretonneau Ferencnek általadott és ez annak holta után kiadott, most pedig T. P. Szent-Gálly Ágoston magyar nyelvre fordított, 7 könyv (Pesten 1814-15. Trattner János Tamás).