igy csufolták Hugó Viktornak egy tragédiája után Franciaországban Napoleon Lajosnak 1848 decemberében elnökké történt választása után a ligitimisták és orleanistk vezéreit (aminők voltak: Montalembert, Fallou, Berryer, Molé, Broglye és Thiers).
(ejtsd: burg-szen-andeol), város Ardęche francia départementben, a Rhône partján, (1891) 4250 lak., szőllő- és olajfatermesztéssel; közelében a Tournes forrásai, ahol Mithras isten tiszteletére a sziklába vésett bas-relief látható. Nevét szent Andrástól kapta, aki itt a III. század elején vértanui halált szenvedett.
(ejtsd: morisz), község Savoie francia départementban, az Isere partján, a Kis-Bernátról levezető ut mellett, (1891) 2694 lak., só-, ólom- és rézbányákkal, jelentékeny szarvasmarhatenyésztésel, ásványvizforrásokkal.
(ejtsd: burgöly), község Indre-et-Loire francia départementban, a Changeon mellett, (1891) 3143 lak., vörös borokkal, vaj- és marhakereskedéssel.
(baumberg), 1. Antal báró, osztr.-magyar tengernagy, szül. Hermanitzon, Csehországban 1808., megh. Pólában 1879 máj. 28. 1823. a 35. számu gyalogezredbe hadapródnak belépvén, Klosterneuburgba az utász-ezredhez osztották be, hol két évig tett szolgálatot. 1825. Velencébe a tengerészeti gyalogezredhez tényleges hadapródnak rendelték s ott a rákövetkező évben sorhajózászlóssá, 1834. sorhajóhadnaggyá, 1835. pedig korvettkapitánnyá és hajóraj-segédtisztté nevezték ki a Vénus nevü fregatton. 1852. sorhajókapitány lett, s mint ilyen több hadi hajónak volt a parancsnoka. 1854 okt. havában ellentengernaggyá léptettetvén elő, a hadtengerészeti főparancsnokságnál főparancsnoksági segédtisztnek és osztályfőnöknek osztották be, mig végre 1858. mint v. b. t. t. és altengernagy ideiglenesen a hadteng. főparancsnoki állással bizták meg, mely állásában később véglegesítették is. Miután 1860. a Kaiser sorhajón hajóparancsnok minőségében működött, 1861. nyugalomba vonult és több rendjellel tüntették ki. 1864 dec. havában mint pólai kikötői tengernagy ismét tényleges szolgálatba lépett, mely állásában 1875. a tengernagyi rangig vitte.
2. B., tkp. Courtois Jakab (Jacopo Cortese, il Borgognone), francia festő, szül. a franche-comté-i Saint-Hippolyteban 1621., megh. Rómában 1676. Fönnmaradt művei kizárólag csataképeket ábrázolnak. Csataképei, melyek rendesen számos alakban álló lovasütközetet ábrázolnak, sok festői részletből állanak és áttekinthető, szines egésszé olvadnak össze. A táj festésére rendszerint kevés gondot fordít. Legszebb képei számos római és firenzei gyüjteményben, a madridi muzeumban, a bécsi csász. képtárban, a Louvreban Párisban, a szt.-pétervári Eremitage-ban, a berlini muzeumban és a drezdai és müncheni képtárban láthatók.
politikai párt, mely Franciaországban az 1410-35-iki belső zavargások alatt az Armagnac-ok (l. o.) ellen keletkezett. A pártot az élén álló burgundi hercegről (János és Jó Fülöp) nevezték igy el. A pártot Franciaország É. részében, különösen nagyobb városok - köztük Páris - polgárai támogatták, mig az Armagnac-ok a déli részre támaszkodtak.
(ejtsd: burienn) Lajos Antal Fauvelet de, I. Napoleon titkára, szül. Sensben 1796 jul. 9., megh. 1834 febr. 7. Bonaparteval együtt nevelkedett a briennei katona-iskolában. 1788 óta Lipcsében tanult, azután beutazta Lengyelországot s követségi titkár lett Stuttgartban 1792. Franciaországba visszatérve (1793) visszavonultságban élt, mignem 1797. Napoleon titkárává tette. Ez időtől fogva Napoleont minden hadjáratban kisérte, 1802-ben azonban állítólag pénzügyi spekulációi miatt kegyvesztett lett; ekkor Fouché közvetítésére rendkivüli ügyvivőnek Hamburgba az alsó-szász kerülethez küldték, ahol szigoru megbizásának szelid módu foganatosítása által általános tiszteletet vivott ki. Már 1810 óta bizván a Bourbon dinasztiának visszahelyezésében, titokban s később nyiltan is e dinasztia érdekében fáradozott, noha ez felajánlott szolgálatait sokáig visszautasította. Csak Napoelonnak Elba szigetéről való visszatérésének hirére nevezte őt ki XVIII. Lajos Páris rendőrfőnökévé. A győzedelmeskedő Napoleon elől azután B. urával Németalföldre futott. A második restauráció után államtanácsossá tették. Mint a kamara tagja határozott ellensége volt minden szabadelvü államintézménynek, de még a tudományos és népnevelő intézeteknek is. Az 1830. juliusi forradalom eseményei, és félmilliónyi vesztesége a börzén elfogatásának elrendelése következtében megőrült. Emlékiratainak: Mémoires sur Napoleon le Directoire, le Consulat, l'Empire et la Restauration (Páris 1829, 10 köt.: ném. Lipcse 1827-30, 10 kötet) az egykoruak kevés hitelt tulajdonítottak. L'inconnu cimmel drámát is irt. A Histoire de Bonaparte par un homme qui ne l'a pas quitté depuis quinze ans (Páris 1823) és a: Manuscrit de St.-Hélene c. műveket alaptalanul tulajdonították neki. V. ö. Boulay de la Meurthe, B. et ses erreurs volontaires et involontaires, Páris 1830, 2 kötet, ném. Lipcse 1830; Jung, Bonaparte et son temps II-III. köt.
(ejtsd: burinnyon) Antónia, vallásrajongó nő, született 1616., meghalt Franekerben 1680. Misztikus olvasmányokkal által fölizgatott képzelete jelenéseket láttatott vele. 1636. megszökött a szülei háztól és Cambraiban szt. Symphorius zárdájába lépett, hol nagy pártra tett szert. Tanítványaival szökni akarván, kizárták. Atyja halálával nagy vagyont örökölt és 1662. Lilleben egy kórház vezetését vállalta magára. Rajongása miatt ezt is otthagyni kényszerülvén, bebarangolta Flandriát, Brabantot és Amsterdamot, mig végre Frizlandban ujra egy kórházat biztak rá. Kinyilatkoztatásait ki is nyomatta, egyéb műveit Poiret adta ki 25 kötetben Amsterdamban.
János Jakab, szül. Genfben 1694., megh. 1748 A természet- és népjog terén első rendszeres munkának: Principies du droit de la nature et des gens a szerzője.
(ejtsd: burmon) Lajos Agoston Viktor des Ghaisne, gróf, Franciaország tábornagya, szül. B. kastélyban, Anjouban 1773 szept. 2., megh. 1846 okt. 27. A forradalom kitörésekor katonatiszt volt s kivándorolt. 1794., midőn Napoleon a dolgok élére állott, B. hozzá csatlakozott, de a pokolgép-merénylet alkalmával B. is gyanuba keveredett; elfogták és a besanconi fellegvárba zárták (1803). 1805. Portugáliába menekült. Később Junot közvetítése folytán kibékült Napoleonnal s előbb ezredesi, utóbb dandártábornoki rangot nyert a nápolyi hadseregnél. A Bourbonok visszatérte után különösen Ney elitéltetésében vett részt. 1823. mint a spanyol közvetítő hadsereg alparancsnoka San Lucar la Major mellett leverte az alkotmányosokat s megszállta Sevillát. Szigorusága miatt 1824. Spanyolországból visszahivták. 1829. a Polignac-kabinetben hadügyminiszterré lett. A juliusi forradalom kitörése után visszalépett a parancsnokságtól és szept. 2. Angliába követte az elüzött királyi családot. Visszatérése után, 1832. márc. 10. a hadsereg és a pairek sorából kitörölték, mert az Orleáns-családnak hűséget esküdni nem akart. 1833. rövid időn át dom Miguel csapatait vezérlé Portugáliában s utóbb a spanyolországi karlistákat támogatta tanácsával. Utolsó éveit B. várában visszavonultságban tölté.